Kórházi napok

8 napot voltunk bent Ilkával a születése után a Szülészeti Klinikán.
Egyik nap szuper volt, a következő szar, utána szuper, utána szar és így tovább.

1. nap (dec.8., kedd)
A Terhespatológiai osztály 1 ágyas szobájában voltunk, volt tv, hűtő és mikró is.
De a legjobb az volt benne, hogy bejöhettek a látogatók, még a gyerekek is:)
Délelőtt bejött Gábor és Terka, miután kirakták a többieket az oviban. Terka nagyon édesen ismerkedett a kistesójával:

Még keksszel is meg akarta etetni, amikor sírt (gondolta éhes).
Kora du. bejött a Mama, tartogatta egy kicsit legifjabb unokáját, addig én letusoltam.
Ahogy elment, jöttek a nagyiék. Ilka épp rajtam aludt:

Beszélgettünk, megvérték a Gábort és a lányokat.
Marci papa felvette videóra, ahogy meglátták a gyerekek a kistesót, és csoportképet is csinált a kibővült családról:

Fogta az ölében a Rita és a Bori is, nagyon tetszett nekik az alvó kis csomag:)
Du. még a Kriszti is bejött Gabival, Artúrral és Emmával. Gábor akkor ment haza a lányokkal, hogy beférjenek az icike-picike szobába.
Mindenki tapogatta, macerálta, puszilgatta, kézről-kézre adták. Szerencsére Ilka végigaludta:)
Ahogy elmentek, a csap alatt megmosdattam.
Az éjszaka rosszul telt megint, keveset aludtunk csak, még nem volt tejem, Ilka éhezett:)

2. nap (12.09., szerda)
Ilkát elvitték a reggeli vizetre, és sokáig nem hozták vissza. Ettem, letusoltam, és mivel a csecsemősosztályról az Ő sírását véltem felfedezni, elindultam Érte. Ahogy vége volt a vizitnek, Őt tolták ki elsőnek, és a csecsemős nővér mellett jött a doktor néni is, és a kis Ilka fejéből egy csúf kanül állt ki. Kérdeztem, hogy ez az én babám? Mondták, hogy igen, elkísérnek a szobámba és elmondanak mindent. Az úton meg se szólaltak, én meg féltem, hogy mi a baj, mit fognak mondani.
A szobámba leültem, és kérdeztem, hogy nagy-e a baj?
Azt mondták, hogy nem, és a dr. nő elmondta, hogy miért raktak be Neki kanült, és hogy 5 napon keresztül ebbe fogja kapni az antibiotikumot.

A terhességem alatt Streptococcus volt a kenetemben, szedtem rá antibiotikumot, de a babától is vettek mintát a szülés után, aminek az eredménye most lett meg, és az is pozitív lett. Vért is vettek tőle, hogy lássák, mennyire súlyos, de már el is kezdték az antibiotikumot.
A vérvételnek du. lett eredménye, ami olyan rossz lett, hogy az 5 napos antibiotikum kúrát 7 naposra módosították. Szóval megtudtam, hogy a maival együtt még 6 napot kell a Klinikán töltenünk.
Nagyon letört a hír, de sírni nem tudtam, tartottam magam. Viszont a VIP szoba 10 ezer Ft/éjszaka, azt nem tudtuk volna kifizetni egy hétre. Így szóltam a nővérkének, hogy le szeretnék menni a gyerekágyas osztályra még ma.
Le is vittek, de csak az 5 ágyas szobában volt hely. Volt egy roma anyuka is, aki büdös volt és folyamatosan hülyeségeket dumált. A telefonomon rádiót hallgattam, hogy ne halljam, és fojtogatott a sírás.
Gábor bejött (gyerekek nélkül), hogy megvígasztaljon. Zokogtam a vállán, nem bírtam abbahagyni.
Jött a szülésznő is, neki adtam a bonbont a pénzzel (30 ezer Ft). Próbált Ő is vígasztalni, de semmi nem hatott.
Véletlenül meghallottam a csecsemőszobában, hogy valaki hazament a 2 ágyas szobából. Megkérdeztem a nővérkétől, hogy le van-e foglalva valakinek, vagy átmehetek-e. Szerencsére szabad volt, így rögtön átköltöztettek (este 7-kor).
Aranyos szobatársam volt (Reni a kislányával, Zoéval). Neki is Erika volt a szülésznője, de indították a szülését és 9 óra vajúdás után végül mégis megcsászározták. Első babája volt, sokat kérdezett, és hálás volt a tanácsaimért:)
Így a szerdai nap a sok szörnyűség ellenére megnyugtatóan zárult. Jól is aludtunk az éjjel.

3. nap (12.10., csütörtök)
Szuper nap volt. Ilkával se volt esemény, reggel és este megkapta az antibiotikumot a kanüljébe.

Du. bejött a Gábor a Borival (Terkára Julcsi vigyázott, Ritát meg a Bori barátnője szülei vitték el játszani és este 8-kor haza is vitték). Hoztak nekem a paleós boltból névnapi sütit (kávétekercset).
A látogatási idő végén még a Julcsi is bejött, jót beszélgettünk.

4. nap (12.11., péntek)
Éjjel elkezdett fájni a fejem és görcsölt a bal vesém. Nappal is folytatódott, ráadásul még szédelegtem is, szarul voltam.
A szobatársamat hazaengedték, lelkesen mondogatta egész nap: "de jó, megyünk haza!" Örültem, amikor 3 körül végre elment.
De fél 4-kor új szobatársat kaptam (Andi, 25 éves, elsőre spontán fogant lány ikrekkel: Lili és Laura mindketten majdnem 2,5 kilósra nőttek a 38. hét végére).
Kellettek cuccok, Gábor a lányokkal hozta be. Aranyosak voltak, Terka kérdezte: "fáj fejed?" Meg is puszilta a fejem és Bori is.
Bori azt mondta: "Anya, ha nem engednek haza, szökjél meg!" :)

Este volt a legrosszabb része a napnak: az esti gyógyszeradagját már nem tudták belenyomni a fejében lévő kanülbe, mellé ment. Ki kellett húzniuk a kanült, és újat szúrni valahova. De nem sikerült elsőre, vagy negyed óráig próbálkoztak, böködték, mire végre a könyökhajlatába sikerült. Sínba rakták a karját, hogy ne tudja behajlítani (épp a jobb kezét akarta a szájába venni, szegényke csak kőrözött a feje előtt a kis öklével, és ha mégis sikerült kicsit behajlítania, ellilult a kis keze).

5. nap (12.12., szombat)
Éjjel megszivattam magam (fejtem egy kicsit a cicit, hogy Ilka könnyebben bekapja, de 40 ml lejött, és a maradék már nem volt Neki elég, nehezen aludt vissza és a 40 ml anyatejet fájó szívvel kiöntöttem a mosdüba (nem volt kisterilizálva az üveg).
Szépen sütött a nap, Gábort behívtam a lányokkal, hogy sétálok Velük egyet a Klinika kertjében, amíg Ilka a reggeli viziten van. Jó volt kimenni egy kicsit a friss levegőre. Rita nem jött be, otthon maradt a mamával, mert az öltözésnél olyan hisztit levágott, hogy nem tudták kizökkenteni.
Ilkától vettek vért a reggeli viziten, du-ra meg is volt az eremény: a gyulladás szintje lecsökkent a normálisra, de muszáj végig folytatni a 7 napos antibiotikum kúrát:(
Sok látogatóm volt: Gitta (Ilka a kezemben nézegetett végig, amíg egy jót beszélgettünk).
Nagyi és Marci papa is bejött a Ritával és Borival (elvitték őket Gyűdre). Nagyi a folyosón sétálva elaltatta a pólyában nyüglődő Ilkát, én meg addig kint a lánykáimmal csacsogtam.
Este még Mama is bejött, épp végeztem a szoptatással, Ő böfiztette a kis Ilkát 2 órán keresztül, közben beszélgettünk:) Hozott egy csomó paleós finomságot is:)

6. nap (12.13., vasárnap)
Jött a Péter papa Pécsre megnézni az unokáit.
Gáborral és a lányokkal elmentek a Piusz templomba a diákmisére, utána bejöttek meglátogatni minket.
A délelőtti csecsemővizit nagyon elhúzódott, 11-kor hozták ki az Ilkát. Tiszta pisi volt a ruhája, a kezéből is kicsúszott a kanül, nem is tudtak Neki újat szúrni, injekcióban kapta meg a gyógyszert, és ordított az éhségtől.
Péter papa kezébe adtam, amíg kimentem elköszönni a lánykáimtól, de végig ordított a kezében:(
Du. a Kriszta is bejött, megint jól összepuszilgatta a kis Ilkát, ahogy elment, mentem fürdetni.
Nagyiék is bejöttek Gyűdről hazafelé, de az se volt felemelő (Rita is hisztis volt és Marci papa is morci volt, mert a lányok nem jól viselkedtek, sokat veszekedtek a Gyűdön és az autóban is).

Az esti gyógyszerbeadás sokat csúszott. Mi ébren vártuk. 8-kor szoptattam, 9 körül kimentem a folyosóra, hogy legalább a szombatársam tudjon aludni. Leültem a társalgóban, ringattam és nagyon hallkan énekeltem Neki az Áldást. Negyed óra után odajött egy nővérke, és szépen megkért, hogy ezt ne csináljam, mert zavarja. Be akart küldeni a kezelőbe, de onnan nem láttam volna a dr. nénit, hogy mikor jön. Ezért inkább abbahagytam az éneklést, és itt szakadt el a cérna, folytak a könnyeim, némán sírtam.
Fél 11-kor jött a gyerekorvos ( 9 helyett). Bevittem a Prücsköt, leraktam és a folyosón vártam, hogy túl legyen a kínzáson. De 11-kor végigviharzott a gyerekorvos a folyosón, és szólt, hogy most akarta elkezdeni, de szüléshez hívták.
A következő szopit a kanülbeszúrási tortúra után terveztem, de 11-kor bementem a csecsemőosztályra, elhoztam a bömbölő gyerekemet, megszoptattam, és a szobában vártam, hogy jöjjenek érte. 3/4 12-kor elvitték, és éjfélkor már hozták is vissza (valószínűleg elsőre sikerült), a fejében volt az új kanül.

7. nap (12.14., hétfő)
Keveset aludtunk az éjjel, de a délelőtti gyerekvizit alatt aludtam egy nagyot és ebéd után is többször keveset, amíg Ilka is szunyókált rajtam:)

De. 5 körül jött a Tánti!!! Nagyon örültem Neki! Hozott nekem csípős banánchips-et. Teljesen odáig volt a kis Ilkától, jót beszélgettünk. 6-kor elküldtem, hogy még Gábor is be tudjon jönni.
Gábor szóvátette a telefonban, hogy egyszer se tudott egyedül bejönni hozzánk, hogy Ő, én és a Prücsök édes hármasban üldögéljünk a társalgóban. Ritánál ez még alap volt, de akinek iilyen sok gyereke van ...
Hétfő este 3/4 órát töltöttünk el így, beszélgettünk, gyönyörködtünk a kis Ilkában (Ő Loncinak hívja).

8. nap (12.15., kedd)
A délelőtti gyerek-vizit alatt összepakoltam, kifizettem a szobát (6 éj=30 ezer Ft), jót beszélgettünk a szobatársammal (Teletálnál dolgozott ebédfutárként).
Ebédnél beszélgettem egy Eszter nevű anyukával, akit látásból ismertem a Székesegyházból. Van egy 2 éves fia, egy 1 éves lánya és most született megint egy fia, mind császárral.
A Veronikával is találkoztam, Ő most szülte a 2. gyermekét, aki fiú lett (Benedek).
Fél 3-kor Ilka megkapta az utolsó antibiotikumot, kivették a kanült, felöltöztették, és mehettünk haza:)
Gábor jött értünk, flottul bekötöttük a gyerekülésbe (megemlegettük, hogy Ritával mennyit vacakoltunk vele, mire sikerült).

Azóta is azon megy a verseny a nagytesók között, hogy ki fogja: