2016. január 21., csütörtök

Pozitív egészségügyi élményeim

Ilka régóta véres, hasmenéses kakikat produkált, ami engem egyre jobban aggasztott.
A gyerekorvos először tejmentes diétát javasolt nekem, miután megtudta, hogy már évek óta tejmentesen étkezem, akkor a tojásról és az olajos magvakról állított le, szerencsére csak egy hétre. Nehezen, de kibírtam, viszont a kaki-helyzet nem javult.

Múlt héten szerdán, amikor a Ritát vittem az orvoshoz (megkapta a 6 éves oltást), rákérdezett, hogy Ilka megkapta-e a K-vitaminokat. Rádöbbentem, hogy elfelejtkeztem róla.
Születéskor minden gyerek kap egy adagot,
1 hetesen kellett volna kapnia a következőt, és azután havonta 1-et fél éves koráig.
1 hetesen még bent voltunk a Klinikán, de ott is elfelejtették, én meg hazajövet felejtettem el, de teljesen. Gyerekorvos felírta a többi recepttel együtt, Gábor kiváltotta a többi recepttel együtt, én meg kivettem a pakkból azt, ami kellett hirtelen (D-vitamin és szaliciles alkohol), a többit (gyógyszertári-popsikrém és -fürdető, betadin és K-vitamin) beraktam a ruhásszekrény aljába.

A gyerekorvos mondta, hogy még aznap adjam be Ilkának a K-vitamint, és rá egy hétre megint, onnan pedig havonta.
Így is tettem. Ahogy hazajöttem, benyomtam a szájába a hangyairtó szagú löttyöt.

Hétfőről keddre éjszaka volt egy ijesztő eset: az Ilka felsírt 4 körül, fosott szemmel láthatóan véreset, majd miközben tisztába tettem, olyat fosott sugárban (véres vizet), hogy olyan lett a hálóingem, de még a zoknim is:( De utána teljesen elégedetten mosolygott, és szépen vissza is aludt.

Amikor kedden a gyerekorvos felvetette, hogy szerdán be kéne feküdnöm Ilkával az endokrinológiára, belementem, mert a végére akartam járni a dolognak. De bent aludni nem akartam, mert Ilka nem volt olyan állapotban, hogy kórházi tartózkodása indokolt lett volna.

Szerdára Gábor szabit vett ki, reggel elvitte az ovisokat, majd hazajött értünk, és 9-re bevitt minket a Gyerekklinikára. 
A recepciónál majdnem sarkon fordultam, mert egy olyan nő ült ott, aki nem értett a számítógéphez, kb. 10 percig tartott neki a felvétel. De ezután csak pozitív tapasztalataim voltak, amikről most beszámolok.

Az osztályra érve bevezettek egy olyan szobába, hogy azt hittem egy bababarát szállodába kerültem. Minden új volt és tiszta, mint később megtudtam, 1 hete adták át ezt a szobát. A rácsos kiságy emlékeztetett csak arra, hogy ez egy kórházi szoba.
Anyukáknak a kiságy mellett volt egy fotelágy összecsukva. Nem is nyitottam ki, nehogy azt higgyék, hogy bent akarok aludni:)
A szobából nyílt egy mosdó is (folyékony szappannal, fertőtlenítő folyadékkal, wc papírral, sőt, papír kéztörlővel felszerelve):
A kis Ilka nagyon békés volt bent végig, szépen aludt az ágyikójában is:
és rajtam is:
 
 A nővérek fiatalok voltak és nagyon kedvesek, barátságosak. Az egyik (Kata) emlékezett rám a játszótérről, még a többi lányom nevét is tudta, és azt, hogy Maminbabát tartok:)

A doktor néni is nagyon kedvesen nyitott, megdicsérte a névválasztásunkat, csodaszép, édes babának tartotta a gyerekemet, és ennek hangot is adott. Már a vizsgálat elején mondta, hogy szeretné utána megdajkálni:)
Részletesen kikérdezett, a családi kórtörténetről, az én étrendem is érdekelte, mondtam a paleót, de nem rökönyödött meg. Azt mondta, hogy nagyon jó, akkor a tejfehérje allergiát kizárhatjuk:) Azért küldött egy dietetikust, hogy tisztázzuk, hogy mi mindenben van tejszármazék, hogy tényleg, tudtomon kívül se eszek semmi tejeset (persze nem). És a dietetikus sem fintorgott a paleó szó hallatán. Elindult valami, vagy csak nem volt fontos a betegség feltérképezése szempontjából? Ki tudja! Mindenesetre örültem, hogy így fogadták, és nem kellett mentegetőznöm:)

A kakikról is részletesen kellett mesélnem, majd az eddigi lépésekről (ÁNTSZ-be minta, bacira neg., tojás és magmentes 1 hetes diétám és a K-vitamin utólagos pótlása).
Mivel pont egy hete adtam Ilkának K-vitamint, adtak Neki ott is egyet, egész jól sikerült, nem folyatta ki a száján:)
Vért is vettek tőle a buksijából, de elsőre eltalálta a doktornő, és utána nem ragasztotta le a hajas fejbőrére a vattapamacsot, hanem rajt tartotta egy nővétke, amíg el nem állt a vérzés.

Megvolt a doktornő részéről is a dajkálás, aztán visszamentünk a kórtermünkbe.
Ilka elaludt szépen az ágyában, én meg az új okos telefonommal játszottam, és vártam, hogy hívjanak UH-ra. Ebédeltem, és a du-i viziten (2 körül) mondta a doktornő, hogy akkor holnap lesz UH.
Erre én, hogy akkor most hazamennénk, és holnap az UH-ra visszajönnénk.
Elsőre nem nagyon tetszett neki, hogy Ők meg akarják figyelni a gyereket. Biztosítottam róla, hogy majd én megfigyelem, és mindenről beszámolok másnap.
Végül belement, azzal a feltétellel, hogy a kakis pelusokat megsorszámozva be kell hoznom.
Hozzátette, hogy menjek gyorsan, mire egyet pislant itt se legyünk, nehogy meggondolja magát:)

Hívtam is gyorsan a Gábort, aki a Terkával épp a Tesco-ban vásárolt, hogy jöjjön gyorsan értünk.
Hazavitt minket, aztán visszament a városba hazahozni az ovisokat.

Szörnyű ez az autó-helyzet, hogy nem tudunk 6-an menni sehova autóval. Gábor 50 km-t kocsikázott ezen a napon a városon belül, hogy minden családtagot el- és haza-szállítmányozza.

Jó volt itthon! Este, a saját ágyamba lefeküdve azt éreztem, hogy már napok óta nem voltam itthon. Hosszúnak tűnt az a fél nap is a kórházban!

Reggelre jól megfájdult a fejem, pedig sokat aludtam.

Csütörtökön Gábor már nem volt szabin, Julcsi jött reggel 7-re a Terkára vigyázni, Terka nélkül befértünk mind a kocsiba. Kiraktuk előbb az ovisokat, majd a Gábort, és még én is odaértem a megbeszélt 8 órára a kórházi szobánkba.

Először egy nővérke mért pulzust és súlyt (5 kiló a kis húsgolyóm), elvitte a kakis pelusokat, majd egy rezidens fiúcska megvizsgálta (hallgatta és nyomogatta a pocakját, ami Ilkának nagyon tetszett), végül bejött a doktornéni is. Mondta, hogy a pelusokban szemmel látható vér nincs, de azért leküldte a laborba. UH-ra fognak hívni valamikor délelőtt, és ha negatív, mehetünk is haza!

9 körül épp szoptattam, mikor hívtak le UH-ra. Karikás kendőbe magamra kötöttem a jóllakott kisasszonyt, kabátot húztam és átsétáltunk a főépületbe. A folyosón 3 ismerőssel együtt várakoztam, de ebből csak 1 ismert meg (Szentgyörgyváry Dóri). A Mama felső szomszédja volt ott a kisfiával és a Pápai Laci dobos a feleségével és a kislányával.
Sokat kellett várni, de Ilka aludt rajtam, így nem bántam.

Az UH-os nő nagyon kedves volt, alaposan megnézte a hasát, nem találta semmi rendkívülit, vagyis mindent rendben talált. Megkértem, hogy a buksiját is nézze meg, ne kelljen még egyszer jönni febr.8-án (akkora volt időpontunk a rutin hasi- és koponya UH-ra). A buksijában is minden a helyén van:) A hasi részt egy hang nélkül tűrte, de amikor a fejét nézték, le kellett fognom, akkor ordított. Nem szereti, ha korlátozzák:)

Visszaraktam a karikás kendőbe, és újra elaludt. Ültem a szobánkban a fotelágyon, a telefonon neteztem (ja, mert ingyen wi-fi is volt), és vártam a hazabocsátást.

Fél 12-kor épp levettem az Ilkát, hogy elmegyek pisilni és megszoptatom, majd én is ebédelek, amikor jött a dr.néni, és hazaengedett. De a pelusokban lévő kakikban a laborban találtak makroszkópikus vért, így még papíron bent tartanak, vasárnap este meg kell tartani a kakis pelust, és hétfőn reggel bevinni. Azt is megvizsgálják, meg a gyereket is, és ha minden rendben, akkor kapunk csak zárójelentést.

A kocsiban is elaludt a tele hasú Ilkám, így megálltam a Lidl-nél, bementünk lábfej nélküli babanacit venni, mert rugiban nem jó hordozni, és a nagyoktól szinte csak rugdalózót örökölt:)

Nagyi is itthon volt már, mire fél 1-re hazaértünk. Mindenki túl volt az ebéden, így én is ettem, addig Ilkát Julcsi dajkálta (mert persze hazafele befosott, a peluscserére meg felébredt).

Julcsinak 1-kor el kellett mennie, én Terkát lefektettem, Nagyi Ilkát dajkált, én meg gépeztem (annyira hasogatott a fejem, hogy úgysem tudtam volna aludni).

Hát itt tartunk. Sokkal jobb volt ez a két nap, mint amire számítottam, csak a sok várakozás volt rossz benne, de szerencsére Ilka nagyon jól bírta az egészet, én meg lefoglaltam magam az új telefonommal. Ismerkedtem vele, beállítottam pár dolgot, szókirakóztam (köszi Tánti) és fb-oztam (köszi Pécs az ingyen wifi-t).

Ilka kakijai még mindig hígak, még mindig sír fájdalmasan kakik előtt, még mindig nem normális a színe, de remélem, hogy a K-vitamin rendbe hozza, és nincs más oka a véres székletének!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése