2018. április 15., vasárnap

Iszonyú álom

Azt álmodtam, hogy az Ilkát itthon hagytam egyedül, és vonattal elutaztam. Dombóvárra készültem, de Sásdon megálltam, és a kínaiban mindenféle apróságot vásároltam az új kis jövevénynek.
Ott találkoztam a Kónya Orsival és a kislányával, akit csak a fb-on láttam. Ők a vonatozással ütötték el az időt. hogy Orsi ne depizzen be otthon.
Beszélgettünk, és elmondtam, hogy én reggel otthon hagytam egyedül Ilkát, és csak délután fogok hazamenni, épp Dombóvárra tartok, ahol anyukámmal fogok ebédelni, aztán utána megyek csak haza.
Ők a 10:17-kor induló vonattal mennek vissza Pécsre.
A beszélgetésünk során döbbentem rá, hogy mit tettem, hogy mennyi baj érheti a házban az egyedül lévő 2,5 éves Ilkát.
És beálltam a jegypénztár sorába, hogy veszek jegyet én is a 10:17-es vonatra. A Gabi állt előttem a sorban, de Vele nem beszélgettem.

Ekkor felébredtem. Szörnyű érzésem volt! Ilyen hülyeséget álmodni!!!

Két kiváltó oka lehetett ennek az álomnak.
- az egyik, hogy Tánti tegnap Zuzu nélkül utazott le Pécsre, és csak este ért haza. Tánti mindig úgy emlegeti a Zuzut, hogy a "gyereke". De a hétköznapokkor is otthon hagyja egyedül, amikor dolgozni megy vagy edzeni, barátokkal találkozni.
- a másik, hogy olvasok egy nagyon izgalmas könyvet, aminek a végén járva este úgy aludtam el, hogy már csak egy fejezet volt vissza, a legutolsó. Nagyon izgalmas, fordulatokban bővelkedő könyv, 400 oldal, és 3 nap alatt végeztem vele. Ajánlom mindenkinek szeretettel:

Guillaume Musso: Az angyal hív

A nagy bejelentés (itt is)

Újra babát várok, az 5. gyerekünket hordom a szívem alatt.

Nem terveztük, csak nem voltunk elég precízek a védekezésben, és lyuk lett a pajzson, amit aztán a Jóisten ki is használt, hogy még egy ajándékot adjon nekünk.

Eleinte nem tudtam ajándéknak felfogni, inkább büntetésnek. Úgy gondoltam, hogy már a 4-gyel se bírok, nincs hozzájuk elég türelmem, nem jut rájuk elég időm, stb. Miért kapunk hát még egyet, amikor nem vagyunk alkalmasak a sok gyerek nevelésére?!?!?!?

Erre a kétségemre a diákmise prédikációjában jött válasz: "Isten nem az alkalmasakat hívja meg, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá" Janó atya többször is elmondta, hogy biztosan meghalljam.
Meghallottam, de akkor nem vigasztalt, azóta viszont sokszor eszembe jut.

És miért nem ad egyet sem azoknak, akik nagyon vágynak rá?!?!? Ez titok, ezen a földön nem fogunk rá választ kapni.

Napközben próbáltam nem gondolkodni ezen, ami jól ment, hisz annyi dolgom van, de este, amikor a gyerekek már aludtak, sokat sírtam. Gábor aranyosan mellettem állt. Hol vigasztalt, hol csak meghallgatott vagy megölelt. És a legnagyobb segítség az volt Tőle, hogy nem hibáztatott (nekem kellett volna tudni, hogy mikor kell védekezni), és nem is esett kétségbe az 5. baba hírére (még pont befér az autóba, nem kell új kocsit venni).

Március 22-én voltunk Gáborral a 12 hetes UH-on az Aniron Egészségházban. Nagyon kedves női nőgyógyász vizsgált, dr. Dicső Ildikó. Sokáig nézegette a babát, de nem azért, mert gondot látott, hanem csak gyönyörködött benne. Mondta is, hogy reggelig el tudná nézegetni:)
Mindent rendben talált, és szerencsére csak 1 baba lakik bennem:)

Az UH utáni hétvégén elmondtuk a családnak (addig csak anyukám tudta és az Ivády Ági nevű új barátnőm).
Ági nagyit nem tudtuk meglepni, Ő már sejtett valamit, de a gyerekeknek meglepő hír volt, és nagyon-nagyon örültek:) Olyan cukik voltak, utána pár napig kisangyal módjára viselkedtek, nem akarták, hogy ideges legyek, mert az árt a babának! Segítettek mindenben, figyelmesek voltak velem. Sajnos ez nem tartott ki a szülésig:)

Voltam már dokinál is (szerencsére Szörényi doki lett az új körzetes nőgyógyászom, aki sokkal normálisabb, mint a régi), nagyon kedves volt.

Elmondtuk már egy csomó embernek, és a munkahelyemen is szóltam, így már nyugodtabb vagyok, kezdem elhinni, hogy tényleg lesz még egy gyerekünk.

Beszereztem már pár hordozót (a régieket már eladtam), ami kiszolgál majd minket (szövött kendő, karikás kendő és baby-tai).

Babacuccokat is turkálok időnként a Hádában, mert már sokmindent eladtam a legkisebb rucik közül.
És a kismama ruháim közül is alig maradt meg pár, így azt is vennem kell.

És mindenki azt kérdezgeti, hogy fiú lesz-e, de én most is lányt szeretnék (annak ellenére, hogy már kifogytunk a nekünk tetsző lánynevekből).

De a lényeg, hogy egészséges legyen!