2012. szeptember 30., vasárnap

Válaszaim a ki nem mondott kérdésekre

Úton-útfélen az emberek értetlenségébe ütközök. A közeli és távolabbi családtagok is aggódnak az én és a pocaklakóm egészségi állapota miatt.
Pont ma mondta az atya a gyóntatószékben, hogy az ember attól fél, amit nem ismer. Ez lehet a helyzet itt is. Anyukámat és a húgomat leszámítva a család többi tagja nem nézett utána a paleolit életmódnak, csak idegen és furcsa nekik, az eddig tanult ismeretanyaguknak teljesen ellentmondó, és persze, hogy a reklámokban hangoztatott szlogeneknek hisznek inkább, hogy a tejben lévő kálcium kell az emberi szervezetnek, sőt, a magzatnak is! És a magzatvédő vitaminok nélkül nem lehet egészséges gyereket szülni, és a teljes értékű gabona elengedhetetlenül fontos, stb.

Nem merik nekem szegezni a kérdéseiket és véleményüket,  hogy "ez biztos nem árt a babának?" "azért terhesvitamint szedsz, ugye?" "most már nem kéne tovább fogynod", hanem szegény Gábort bombázzák ezekkel. Ő meg persze nem tud válaszolni, csak próbálja leszerelni őket, és utána tőlem kér tanácsot, hogy miket mondjon ilyen szitukban.

Nos, jelen állás szerint a paleolit étkezésnél nincs egészségesebb.
És a sok aggódás helyett inkább büszkék lehetnének rám a családtagjaim, mert akár milyen egészséges, azért könnyűnek semmiképp se könnyű betartani.

És amíg a vérképem tökéletes, addig nem is akarok paleó-ellenes mondatokat hallani senkitől! Még az orvosaimtól se!

Most voltam vérvételen, és még a vas-szintem is a normális tartományon belül van, pedig terhesen ez amúgy is csoda-számba megy, nálam meg főleg, aki még tejivó korszakomban kórosan vasszegény voltam. Szegény mamikámnak állandó feladata volt, hogy nógasson, hogy menjek el vérvételre, és írassak vasat, mert különben túl fáradékony leszek, és nem tudok figyelni a suliban:) Az agyamra ment akkor, de igaza volt! Hogy örülhet most a mennyben, hogy ez a dolog rendeződött:) Ő tuti paleó-párti:)))

Terhesvitamint nem szedek, ahogy az előző két terhességemnél se szedtem, és teljesen egészséges és nagy babáim születtek.
Most sokkal több vitamint és ásványi anyagot juttatok a szervezetembe a sok zöldség és gyümölcs révén, mint amikor még rendszeresen tésztával és kenyérrel raktam meg a pocakomat.

Nem fogok elfogyni! Csak addig fogok fogyni, míg el nem érem a testmagasságomhoz és életkoromhoz ideális testsúlyt. Arra be fog állni, és azt tartani fogom, amíg maradok a paleolit étrenden (terveim szerint életem végéig).
170 cm vagyok, 60 körül fog megállni, és én még 66 vagyok, így aggodalomra nincs ok!

És ha mindez nem győzte volna meg a kétkedő olvasót, SOKKAL JOBBAN ÉRZEM MAGAM A BŐRÖMBEN, mint év elején! Utáltam túlsúlyos lenni, úgy menni a terhességi kontrollokra, hogy mit fog szólni a nőgyógyász, hogy már 90 kiló fölött vagyok.
Most büszke vagyok magamra, a szépen gömbölyödő pocakomra:)

És akinek még ezek után is vannak kérdései, vagy olvassák el akármelyik Szendi könyvet, vagy olvasgassanak a neten paleolit témában, vagy kérdezzenek engem a tapasztalataimról!

Köszönöm a figyelmet! :)

Szent vérrel áldoztam:)

Tegnap beszéltem Robi atyával telefonon, hogy a Székesegyházban van lehetőség nem ostyával áldozásra.
Ma bementem diákmise előtt a sekrestyébe, és megbeszéltem a dolgot.

Mise közben gyónnom is sikerült, Nyúl Viktor atyánál, ami nagyon megnyugtató és erőt adó volt:)

Elsőként mentem áldozni Robi atya sorába, kis kehelybe kaptam bort, "Krisztus vére" mondattal nyújtotta át az atya. Megittam. Jó sok volt, 4-5 korty, de jól esett.
A végén még rászokok a borra:)))

Ezt minden templomban meg tudják oldani, csak mise előtt be kell menni jelezni a különleges igényemet.

2012. szeptember 28., péntek

Ovis fejlemények

Az első 2 hét zökkenőmentesen telt.

Aztán a 3. héten hétfőn reggel sírva ment.
A körülményekhez hozzá tartozik, hogy nem magától ébredt, hanem ébresztettük, és mikor megláttam, hogy hosszúak a körmei, még azt is levágtam reggel. Sírt, pedig már nem szokott a körömvágásnál.
Pisilni se akart, sőt, öltözni se. Sajnos elég türelmetlenek voltunk Vele, én is és az apja is. Mentségünkre legyen szólva, hogy elég váratlanul ért minket ez a reggeli hiszti dolog, hisz egész eddig Ő sürgette az apját, hogy induljanak már el, mert el fognak késni.

Az apja reggel úgy hagyta ott az oviba, hogy az óvónéni felvette Ritát, és a kezében sírt, hogy nem akar ottmaradni.
Gábor persze felhívott és elmondta. Én is lehangolt és szomorú lettem, még a hasam is megfájdult:(

Fél 10 körül telefonáltam, és azt mondták, minden rendben van.

De mikor délután mentem érte, a többi gyerek már az uzsonnával is végzett, Riti meg az ágya szélén ült cumival a szájában és sírt.
Délután nagyon figyeltem rá, hogy értékes időt töltsek Vele: meséltem Neki, beszélgettünk és együtt néztem Vele a Micimackót is.

Másnap reggel hasmenése volt, aztán leült az asztalhoz kekszet enni, és 5 perc múlva mondta, hogy fáj a hasa. Ráültettem a wc-re, és megint hasmenéseset kakilt. Gyorsan eldöntöttem, hogy így nem mehet oviba.
Telefonáltam, hogy szóljak, hogy beteg, és Ők megerősítettek, hogy hasmenéses járvány van az oviba, sok gyerek emiatt hiányzik. Lemondtam a másnapi kajáját, az aznapiért meg átment Gábor és megette.

A gyerekorvoshoz nem mentünk föl, mert a reggeli két kaki után egész nap nem produkált többet, jókedvű volt és kiegyensúlyozott.

Szerdán szívem szerint már elküldtem volna oviba (hogy ne szokjon el tőle nagyon), de le volt mondva a kajája, így itthon maradt.
Egész nap hisztis volt, minden apróság miatt kiborult és minden ellen ellenkezett, amit mondtam vagy kértem.

Csütörtökön reggel vidáman készülődött az oviba. Minden gond nélkül elindultak, és akkor sem sírt, amikor az apja otthagyta, csak szomorkásan nézett, miközben a dadus néni kezéből az ablakon keresztül integetett.

Délután is menetem érte, és szerencsére vidáman uzsizott éppen. Kriszti nénitől kérdeztem, hogy minden rendben volt-e, és azt felelte, hogy még a szokottnál is elevenebb volt, aminek én nagyon örültem:)

Pénteken hajnali 4-kor kezdődött Riti nyüglődése. Sírt az ágyába, és át akart jönni közénk, nem tudtam lebeszélni. Engedtem, nehogy Borit is felébressze, de közöttünk se nyugodott meg, vergődött, nyöszörgött, sőt, időnként sírt is. Féltem, hogy Gábort felébreszti, és emiatt morcos lesz, rosszul fog indulni a napunk.
De végül sikerült aránylag zökkenőmentesen összekészülődni, és gond és sírás nélkül elindultak reggel. De végig éreztem, hogy rezeg a léc, egy rossz mondat vagy reakció, és eltörik a mécses. Magamra erőltetett nyugalommal és vidámsággal sikerült ezt megelőzni. Még a hajamat is megfésültettem Vele az előszobában, amit nagyon élvezett, és azóta többször megismételjük:)

Gábor ment érte délután. Vidáman értek haza. Elmesélte, hogy szaladt a folyosón kézen fogva a Rékával, elestek, elharapta a száját, vérzett is és nagyon sírt. De már nem fájt Neki (azért még látszott).

4. ovis hét hétfőjén én vittem oviba, mert Gábor szabin volt, hogy én nyugodtan mehessek orvostól-orvosig.
Kicsit tartottam tőle, hogy a hétvége után megint nem lesz zökkenőmentes az első ovis nap, de szerencsére tévedtem. Alig akart puszit adni, szaladt be a terembe. Nyugodt szívvel hagyhattam ott.

De délután, amikor mentem érte, ahogy beléptem az épületbe, hallottam, hogy Rita hisztérikusan sír (itthon is szokott így, és ez elég ijesztő). Kriszti néni épp a wc-n volt Vele, és türelmesen beszélt Ritával, akinek már taknya-nyála egybe folyt. Ahogy meglátott, odaszaladt és megnyugodott.
Kiderült, hogy Kriszti néni felébresztette, és azóta sír. Hiába kérdezték Tőle mi baja, nem válaszolt. Semmivel nem tudták kizökkenteni. Mondtam, hogy otthon is szokott rosszul ébredni, talán csak ez a baj.
Itthon apja kérdezte Tőle, hogy miért sírt, amire azt válaszolta, hogy "HIÁNYZOTT ANYA!"
Megbeszéltem Vele, hogy napközben nekem is nagyon hiányzik, de én nem sírok, mert tudom, hogy jó helyen van, és Ő se sírjon, mert délután megyünk érte, és jöhet haza hozzánk:)

Kedden se volt gond az itthoni elindulásnál, de a lépcsőházból kiérve hisztizni kezdett, hogy autóval akar menni, nem busszal. Az oviba érve megint sírni kezdett, ahogy beértek és az apja kezdte lehúzni róla a pulcsit.
1 óra múlva telefonáltam, és már vígan játszott a Rékával, így megnyugodtam.

Busszal mentem be érte du. Uzsi után értünk csak oda, fültől-fülig nutellás volt az arca, de a szemein láttam, hogy sírt. Erika néni mondta, hogy megint ébresztették, és megint sírt. Felvetette, hogy megpróbálják ezután nem ébreszteni, hanem hagyják, hogy magától ébredjen föl. Mondtam Neki, hogy már épp akartam kérni, így ebben megállapodtunk.

Azóta nincs semmi gond délután se. Mondja is, hogy "NEM SÍJTAM, MEJT NEM ÉBJESZTETTEK FÖL" Szerencsére összekapcsolta a kettőt, és remélhetőleg tényleg nem fog sírni, ha nem ébresztik:)

A reggeli sírások lehetséges okát is kiküszöböltük: fél 8 után viszi a Gábor, amikor már a saját csoportjukba vannak a saját óvó nénijükkel. 7-től fél 8-ig egy szobában van a gyülekező, és a Kriszti néni mondta, hogy egyik reggel Rita akkor nyugodott meg, amikor átmentek a saját szobájukba.

Hát itt tartunk most. Remélem már túl vagyunk a nehezén:)

2012. szeptember 25., kedd

Bojka 15 hónapos lett

Adatai:
Méreteit csütörtökön fogom megtudni, akkor viszem a 15 hós kötelező védőoltásra.

Fogainak száma: 9

Evés:
Mostanában keveset eszik, és szeszélyes (amit ma vígan megeszik, azt holnap kiköpi, vagy 3 falatot megeszik, de a negyediket már kiköpi, és nem is fogad el többet belőle).
Még tartom magam, paleósan etetem, ami sokszor nehéz (Rita előtte eszi a finomabbnál finomabb egészségtelen kekszeket). Azért kölesgolyót adok Neki, bár az sem paleós, viszont legalább nem tartalmaz glutént.
Amit szinte mindig megeszik: banán, sütőtök, füstölt-főtt sonka.

Alvás:
Napközben egyszer alszik 2-3 órát, este 8-tól pedig reggel 8-ig. Azért van, hogy felsír éjjel, de nem kíván semmiféle beavatkozást, egyedül visszaalszik.

Mozgás:
Szegénykém rá van kényszerítve, hogy lépcsőzzön. Hetek óta a saját lábán jön le és megy föl a 4. emeletre. Lefele: bal lábát egy lépcsőfokkal lejjebb rakja, a jobbat mellé, és így tovább.
Felfelé: váltott lábbal megy, mindkét kezét fogom és mögötte lépkedek.

Játék:
Szereti tologatni a játék babakocsit a lakásban, és az Ő babakocsiját a sétányon.
Szereti a buborékfújót. Ki és be dugdossa a fujókáját a folyadékba. 
A játékkonyhával is sokáig eljátszik. Utánozza Ritát, hozza nekünk a tányért és a poharat, boldog, ha megdicsérjük:)
Kedvence mégis a fa gyümölcsök, amikből nyakláncot lehet fűzni. Azokat ki-be rakosgatja a dobozába, a földön görgeti őket vagy csak szorongat egyet-egyet a kezében és azzal sétálgat a lakásban.

Segít teregetni. Vagy a csipeszeket adogatja, vagy a vizes ruhákat.

Öltöztetése közben már segít, emeli a lábát, dugja a pulcsiba a kezét.

Kakilása még mindig kaotikus. Van, hogy egy nap egyszer se kakil, de van hogy háromszor. És ha kakil, akkor általában az összes rajta lévő ruhát vanish-ezni kell, sokszor a gyereket is lemosom a csap alatt, mert a popsitörlő kevés a szagok eltüntetéséré.

Sokat szopizza a hüvelykujját, egyre többet. Nem válogat, jobbat és balt egyaránt használja.
És a földön is sokat fekszik-forog-pörög-tekereg. Íme egy ilyen kép (ma délelőtt készült):


2012. szeptember 21., péntek

Riti aranyosságai

Egyik délután, mikor mentem érte az oviba, volt egy piros pötty az arcán, ami reggel még nem volt ott. Kérdezem tőle, milyen az arcod. Belenéz a tükörbe és mondja: "MINT TÁNTIÉ. PÖTTYÖS!"
/Tánti ezért nem haragudhat, hisz Ő tanította Neki, és Riti büszkén mondta, hogy hasonlít a Tántira/.

Hogy, hogy nem, a másik sztori is Tánti-s:
Egyik este, már az altató éneklése után Riti mesél: "KÉPZELD ANYA, MIKOR ITT VOLT TÁNTI, BEFEKÜDT AZ ÁGYAMBA!" /tényleg volt ilyen, de nem legutóbb, hanem sokkal régebben/. Még folytatta, hogy nem volt jó, mert nem szabad felnőttnek befeküdnie a gyerekek ágyába, mert "BESZAKAD", de ezt nem tudom szó szerint idézni.
Még azt is hozzátette, hogy nem baj, hogy nincs itt a Tánti. Egész megijedtem, hogy vége a Tántihoz való ragaszkodásnak, ezért megkérdeztem: "De ugye azért szereted a Tántit?" Azt felelte: "PERSZE" és mosolygott egy nagyot.
Most esik le, amikor ezeket a sorokat írom, hogy valószínűleg azért nem hiányolta a Tántit, mert így legalább van hol álomra hajtania a fejét:)))

És most jöjjön egy Viktor-os mese:
"KÉPZELD ANYA, VIKTOJJAL BÚJÓCSKÁZTUNK. AMIKOR BOJIKA SZÜJINAPJA VOLT!"
Elgondolkodtam, és tényleg, a Bojka 1. szülinapi bulijának vége felé Riti és Viktor bújócskáztak:) Hogy milyen memóriája van ennek a gyereknek! Remélem megmarad, és könnyen fog tanulni a suliban:) 
Ezt ugyanaznap este mesélte, úgy látszik eszébe jutottak a keresztszülei:)

2012. szeptember 17., hétfő

szomorkodás-örömködés

Valahogy úgy hozza az élet mostanában, hogy rossz is jó is történik, így nem kell sokáig szomorkodnom:)

Reggel Rita oviba indulása katasztrofális volt. Sokan mondták, hogy számítani kell a lelkesedés visszaesésére, de azt hittem, hogy Rita lesz a kivétel, aki erősíti a szabályt, és nem lesz semmi gond az oviba járással.
Ma nem akart menni. Sírt-hisztizett egész reggel, egész úton, sőt, Gábor úgy hagyta ott, hogy a dadus kezében üvöltött, hogy haza akar jönni:(
Valószínűleg pár perc alatt megnyugodott, de szerintem minden aggódó anyukának ezt mondja az óvónő, hogy megnyugodjon a kedves szülő (mert persze, hogy telefonáltam fél 10 körül, hogy mi van a Ritával).

Egész délelőtt szomorú voltam emiatt, még a pocakom is keményedett, így nem sokat voltam lent a Bojkával.

Viszont ahogy felértünk a játszóról, az ajtóban várt a fincsi paleós ebédem (köszi Vica), és bár még nagyon nem volt ebédidő, mivel még langyos volt és illatozott, muszáj volt megkóstolnom (bacon-be tekert csirkemell darabkák nyársra tűzve). Valami mennyei volt, ilyet minden nap meg tudnék enni:)

Megnéztem a tegnap kapott 2 zsák gyerekruhát is (Margit adta, hogy az Ő lányainak már nem kell, van elég ruha, amit az unokáira húzhatnak), így tegyek a cuccokkal belátásom szerint, ha nekem nem kell, adjam tovább, vagy cseréljem el.

Szétválogattam 3 kupacra. Az egyikbe amik még jók a Bojkának, a másikba amiket egy fiúra is rá lehet adni (kék, zöld, sárga és nem túl csajos fehér), a harmadikba a kifejezetten lányos bébiruhák kerültek.
Nagy örömmel fedeztem fel két darabot, amit Ritára kölcsön kaptam, és nagy kedvenceim voltak.
Szerencsére még mindkettő jó Bojkára, igaz, éppen hogy, de még egyszer-kétszer rá tudom adni:









Rita ugyan ezekbe 9 és 10 hónaposan:)





2012. szeptember 12., szerda

Bojka új fogai

Régen néztem be úgy rendesen Bojka szájába. Tegnap este megtettem, és 3 új hegyes, fehér fogacska csúcsa van kint, így 6-ról 9-re ugrott a fogai száma:)

Alul a bal 2-es, felül fedig az eddigi 4 mellett 1-1 szünettel a 4-es fogai jönnek:)


2012. szeptember 5., szerda

3. nap az oviban

Reggel fél 8-kor már bent voltunk az oviban. Riti szokás szerint gyurmázással kezdte:






Aztán jött a számítógépezés:



                                        

Amikor leültek reggelizni, elköszöntem Tőle és bementem az Árkádba. Ott találkoztam a család többi tagjával, vettünk Gábornak 2 nadrágot, és nekem kerestünk téli cipőt, persze sikertelenül.

Amikor visszamentem, nem vett észre készítettem pár lesi-fotót. Most csak egyet rakok ide, ez a legjobb:

Látszik rajta, milyen felszabadultan nevet, jókedvű:)

Amikor észrevett, odaszaladt, és azt mondta: "ANYA, SÍJTAM UTÁNAD!" Kérdeztem az óvónénit, persze nem sírt, csak azért mondhatta, mert látja a többi gyereket sírni az anyjuk után.
Azért szomorkodott egy kicsit a lépcsőn ülve, amikor ki kellett menni az udvarra, de aztán hívták játszani, és Ő ment:)

A cipőcserét, a pisilést és a kézmosást már teljesen önállóan végzi:










Ebéd után segítettem Neki megmosni a fogait (a kiscsoportosokkal még nem mosnak fogat, csak kezet és arcot), mert mákos tészta volt:)


Szépen megtalálta az ágyát, átöltözött pizsibe, megkapta a cumiját és lefeküdt. A folyosón megvártam, hogy elaludjon.

Kriszti néni kijött szólni, hogy elaludt, és diplomatikusan megkérdezte: "Anyuka, holnap is akar jönni? Mert Ritával nincs semmi gond!" Mondtam, hogy holnaptól az apja hozza már, csak még ma meg akartam győződni róla, hogy tud önállóan pisilni, kezet mosni és feltalálja magát mind a teremben, mind az udvaron. Tehát nekem több idő kellett ahhoz, hogy Ritát el tudjam engedni jó szívvel. De azért még így is elégedett vagyok magammal, a 3. nap délutánra sikerült.

A legjobban az győzött meg Riti teljes beszokásáról, hogy amikor du. családilag mentünk érte, és lehetőség volt az uzsi elvitelére is, mégis azt választotta, hogy ott megeszi. Aztán mikor már végzett és mentünk volna, még azt is mondta: "ÉN MÉG ITT MAJADNÉK!" Azért sikerült rábeszélnünk, hogy jöjjön most haza velünk, holnap megint jöhet oviba:)

Ezzel a beszoktatásnak vége, holnap jön az óvoda élesben! De nem aggódok, nem lesz gond!

Végül egy csoportkép: az udvarról beindulás előtt így "sorakoznak" a padnál:





ovis képek

A fotoalbumra raktam föl egy új albumot, és bele pár ovis képet. Jó nézelődést!

http://ovoda.jutkaditka.fotoalbum.hu/

2. nap az oviban

Kedden reggel Riti szó szerint sürgetett, hogy öltözzek már és menjünk már az óvodába:)

Reggeli előtt a csoportszobában játszanak. Levett a polcról egy játék írógépet, és elkezdte nyomkodni, de odajött a Kende, és el akarta venni. Riti elég mérges volt, hogy hozzányúlnak a játékához. Kellenek az ilyen tapasztalatok, hogy meglássa, milyen rossz, és talán Ő se fogja kivenni más gyerek kezéből a játékot.
Katával a babakocsiért ment a harc: ahogy az egyik elengedte, már kapta is el a másik, lesték, hogy mikor szabadul föl:)

Reggeli előtt megpisiltettem, és reggeli alatt elköszöntem Tőle, bementem a városba vásárolni.

Van ám esze a mi Ritánknak:) Tegnap reggel az ajtótól legtávolabbi asztalhoz ültettem le, oda ült ebédkor és uzsikor is. Viszont ahhoz az asztalhoz ér legutoljára a kaja, és már mindenki evett, amikor Ő még várt (türelmesen). Átlátta a helyzetet, és ma reggelihez már a legelső asztalhoz ült (mindig Ő ül le először az asztalhoz, de ezen nem csodálkozok).

Nem voltam túl nyugodt, hogy otthagytam, de reméltem, hogy a távollétemben kialakítja a kötődést az óvó nénikkel. Így is lett. Amikor 11 előtt visszaértem, Kriszti néni ölében ült az udvaron. Mint kiderült azért, mert ütközés volt (Rékával összefejeltek), és vigasztalás után még maradt az óvó néni ölében:)

Bementem wc-re és leraktam a cuccom. Kriszti néni 3 gyereket hozott fel az udvarról orrot fújni. Bementek a szobába, én a folyosón maradtam. Onnan tudtam, hogy mikor fújja a Riti orrát, hogy azt mondta: "Ez igen! Te nagyon ügyesen tudsz orrot fújni!"

Örült nekem, amikor meglátott, és rögtön átpártolt hozzám: anya, gyere játszani, homokozzunk, stb. Azért maradtunk Kriszti néni közelében, és volt alkalmam beszélgetni vele (a szülőin Ő volt a kevésbé szimpi, de egyre jobban megkedvelem, és Riti is inkább hozzá húz, úgy látom).

Jött a Varga Angelika (hitoktató), kiraktak papírokat, amiken fel lehet iratkozni hittanra. Én rögtön fölírtam a Ritát és beszélgettem egy kicsit az Angelikával. Riti rosszul viselte, hogy nem Vele megyek játszani, hanem váltok pár szót valakivel.

11-kor bementek az udvarról. Riti megint pisilt, kezet mosott és ült le az asztalhoz. Meleg almaleves volt és rizses hús káposztasalátával. A folyosón megvártam, míg végeztek. Közben a még rajtam kívül ott várakozó anyukával és apukával beszélgettem. Kérdeztem őket a hittanról, hogy nem akarják-e felírni a gyereküket a listára. Az apuka azt mondta, hogy "Nem, örülök, ha a gyerekem megtanul egyedül pisilni és kakilni, nem terhelem különórákkal", az anyuka azt mondta "Nem, majd a gyerek eldönti, hogy akar-e hittanra járni, és milyen vallású akar lenni". Csalódott voltam egy kicsit, de remélem Riti nem egyedül lesz a hittanórákon.

Ebéd végeztével az óvó nénik azt mondták, hogy csak az a kisgyerek aludhat itt, aki pisil. Riti fél órája volt, nem tud ilyen gyakran, de azért ráültettem. Pisi nem jött, viszont kakilt:) Fogat is mostunk, de ez ott nem szokás, csak azt nem tudom, akkor minek kellett vinni fogmosó-cuccot.
Segítettem Neki levetkőzni, pizsit húzni, megkapta a cumiját és elköszöntem Tőle. A folyosón ülve vártam, hogy elaludjon. Amikor Kriszti néni kiszólt, hogy elaludt, hazamentem ebédelni.

1/2 3-ra mentem vissza, mert 3-kor van ébresztő, és ott akartam lenni, ha Riti esetleg sírva ébredne (itthon sokszor előfordul).
Nem volt semmi gond, együtt ébredezett a többiekkel. Kriszti néni éppen kikísért egy kisfiút pisilni, nyitva hagyta az ajtót. Benéztem, és Riti éppen Botira próbálta felsegíteni a pólóját. Nem sikerült, és szaladt ki a folyosóra "ÓVÓ NÉNI" felkiáltással, hogy segítséget kérjen:) Ekkor látott meg. "SZIA ANYA! TE IS ITT VAGY?" felkiáltással köszöntött:) Segítettem felöltözni (nem volt dada, az óvó néni alig győzte a 13 kiscsoportos öltöztetését).
Megint kimentünk pisilni és hozták az uzsonnát. Fél vajas zsemle volt, reszelt sajttal megszórva, kígyóubi szeleteket adtak hozzá. Kérdezték, ki kér uborkát, rakja fel a kezét:


Itt még várják az uzsonnát:


Itt már eszik:


Kriszti néni az ebédről maradt káposzta salátát is körbekínálta, gondolom mindenki kitalálta, hogy Rita abból is kért. És mindent meg is eszik, nem hagyott még semmit a tányérjában:)

Uzsi után kimennek még az udvarra, és ott várják a szülőket. Kérdeztem Ritát, hogy kimenjünk-e, vagy inkább menjünk haza, és az utóbbit választotta (nem érzett még rá az óvodai udvarban rejlő lehetőségekre).


 

2012. szeptember 3., hétfő

1. nap az óvodában

Hát eljött ez is, amire Riti már régóta várt.

Én nagy izgalomban voltam, hajnal 4-től már forgolódtam az ágyban:) Ritit 7-kor ébresztettem. Vagyis benyitottam a szobába, és már pattantak is ki a szemei:
"ANYA, NAGYOT ALUDTA, AHOGY APA MONDTA, MERT MA MEGYEK ODOBÁBA"
Felöltözött, megevett egy banánt, és 1/4 8-kor indultunk:


Jó nagy volt a forgalom, sokáig tartott az út. Végig beszélgettünk. Pl.arról, hogy "HA BOIKA NAGY LESZ, Ő IS JÖN VELEM ODOBÁBA, DE MOST MÉG KICSIKE".

Gábor munkahelye mellett parkoltunk, onnan elsétáltunk az óvodába.
Megkerestük a jelét,szerencsére a legszélén van, így könnyen megtalálja, a mama által vart oviszsák mérete pedig pont passzentos (mintha direkt oda szabta volna).

A csoportszobában Erika néni köszöntött minket, Riti szépen bemutatkozott Neki:) Első tárgy, amit meglátott és a kezébe is vett, egy fa nyújtófa volt. Erika néni adott mellé egy táblát is és gyurmát. Azzal elbíbelődött egy darabig, majd elmentünk kezet mosni, és egyúttal kivittük a törölközőjét, a fogmosó poharát és fogkeféjét a helyére.

Megjött Kriszti néni is, és minden gyerek megkapta a nyakláncát. Kriszti néni készítette, gipszből egy félgömb, rózsaszínre van festve, a domború felére ráírta a gyerek nevét és alá rajzolta a jelét. 

Riti babázott is elég sokáig. Jó sok baba van, párat le is lehet vetkőztetni. Levetkőztette őket, megfürdette, visszaöltöztette, és a babakocsiba tologatta őket (vagy 10-et egyszerre).

9 körül volt "reggeli/tízórai" , előtte az egész csoport együtt kiment kezet mosni. Mondanom se kell, hogy Riti volt az első, aki leült az asztalhoz. De elég rossz helyet sikerült választania, a kaja osztásnál oda érnek a legkésőbb:( De az én asztalhoz szoktatott kislányom türelmesen megvárta, amíg sorra került:)
Vajas-mézes félzsemle és tej volt a kaja, gyorsan benyomta, de megvárta a helyén ülve, amíg a többiek is végeztek. Megint együtt mentek ki kezet-arcot mosni.

Egyúttal meg is pisiltettem a Ritát. Kicsit csalódott volt, mert a kiswc-ről se ért le a lába. Pedig én azt ígértem Neki, hogy az ovis kiswc-re ha ráül, le fog érni a földre a lába. Hát ahhoz még nőnie kell:)

Áthúzták a kinti cipőt, és kimentek az udvarra. Ott ért minket a második csalódás: nincs csúszda:( Hinta is csak kettő, és azok is érdekesek. Riti kb. 2 percig ült benne.

Sebaj, volt egy csomó jármú: 3 kerekű kismotorok, tricikli, rollerek, futóbiciklik, pedálos biciklik. Sorba próbálta ki Őket a kiscsaj, én meg teljesen el voltam szörnyedve, hogy milyen állapotban volt majdnem mind. Ilyet én még nem is láttam, a motorok kerekei szét voltak hasadva középen, de volt olyan is, amelyiknek valósággal "rongyos" volt a kereke. A futóbiciklik még egész jó állapotban voltak, de annyira magasra volt állítva az ülésük, hogy nem ért le a Rita lába:( A pedálos biciklivel meg még nem tud menni. Így maradtak a rollerek, de azok is elég rozogák voltak, nagyon lassan haladt velük a töredezett betonjárdán.

Többször keresett, unatkozott, fel akart menni a szobába. De sajnos nem lehetett, ebédig kint volt mindenki az udvaron.
Két nagy homokozó is van, de azok most egyáltalán nem érdekelték a Ritát. Pedig jó vizes volt a homok, jól lehetett építeni. Holnap megpróbálom becsábítani.

1/2 12-kor ebédeltek (ragulevest, cukorborsó főzeléket pörkölttel, kenyérrel és szilvát). Riti szépen evett, és nem hagyott semmit:)
Amíg ebédelt, én kint voltam a folyosón, csak néha kukucskáltam be. Ahogy végeztek, odamentem Hozzá, és mondtam, hogy mi most hazamegyünk, és otthon alszunk. De Riti nem akart hazajönni, maradni szeretett volna: "ITT ALSZOK". Mondtam, hogy nem hoztunk ágyneműt. Erre rámutatott a már megágyazott ágyakra: "VAN ITT ÁGYNEMŰ". De az nem a mienk. Végül megígértem Neki, hogy holnap elhozzuk az ágyneműjét, és itt aludhat a többiekkel.

Szépen jött a kocsiig a déli tűző napsütésben, beültünk a napon állt forró autóba, és még hazáig se aludt el, sikerült szóval tartanom.

Még a negyedikre is szó nélkül feljött, pisilt, fogat is mosott, és bezuhant az ágyba:)

Sikeresnek mondható első napunk volt, bár hogy őszinte legyek, az én torkomat néha fojtogatta a sírás:( De ez az élet rendje, és nyugodtan otthagyhatom, mert jól érzi magát a gyerekközösségben, és a kedves óvónénik vigyáznak rá.

Holnap folyt.köv.

2012. szeptember 1., szombat

Szopi vége

Bojkám se szopizik már!
Nyáron hagytuk el a reggeli szopit, csak este kapott, de úgy éreztem, hogy csak azért csócsálja, mert a szájába rakom, illemből. Nem is lehetett már benne tej, vagy csak egy csöpp.

Az esti szopit még csak kétszer hagytuk ki, de nem volt ezzel gondja. Mióta hazajöttünk (1 hete) szopi után még felvettem, a vállamra hajtotta a fejét, szopizta az ujját, én simiztem a hátát és elénekeltem Neki az Altatót (amit Ritinek is szoktam). Utána tettem bele az ágyába, és szépen elaludt.

Két napja a játszótéren beszélgettem a Gréta anyukájával, aki panaszkodott, hogy Gréti még mindig kéri a cicit este és éjjel is, ha felébred, pedig Neki már teher, szeretné abbahagyni, de nem akarja erőszakkal leszoktatni. Ekkor döntöttem úgy, hogy most próbálom ki, mit szól a Bori a cici-megvonáshoz.
Este csak leültem Vele a szoptatós fotelbe, és az altatós részt csináltuk csak, a cicizést kihagytuk. De mintha észre se vette volna, simán elaludt, ahogy szokott.

Tegnap este is megismételtük, így már le merem írni, hogy Bojka abbahagyta a szopizást! Pár hónap szünet nekem, és kezdhetem előröl, ezért nem szomorkodom!