Reggel Rita oviba indulása katasztrofális volt. Sokan mondták, hogy számítani kell a lelkesedés visszaesésére, de azt hittem, hogy Rita lesz a kivétel, aki erősíti a szabályt, és nem lesz semmi gond az oviba járással.
Ma nem akart menni. Sírt-hisztizett egész reggel, egész úton, sőt, Gábor úgy hagyta ott, hogy a dadus kezében üvöltött, hogy haza akar jönni:(
Valószínűleg pár perc alatt megnyugodott, de szerintem minden aggódó anyukának ezt mondja az óvónő, hogy megnyugodjon a kedves szülő (mert persze, hogy telefonáltam fél 10 körül, hogy mi van a Ritával).
Egész délelőtt szomorú voltam emiatt, még a pocakom is keményedett, így nem sokat voltam lent a Bojkával.
Viszont ahogy felértünk a játszóról, az ajtóban várt a fincsi paleós ebédem (köszi Vica), és bár még nagyon nem volt ebédidő, mivel még langyos volt és illatozott, muszáj volt megkóstolnom (bacon-be tekert csirkemell darabkák nyársra tűzve). Valami mennyei volt, ilyet minden nap meg tudnék enni:)
Megnéztem a tegnap kapott 2 zsák gyerekruhát is (Margit adta, hogy az Ő lányainak már nem kell, van elég ruha, amit az unokáira húzhatnak), így tegyek a cuccokkal belátásom szerint, ha nekem nem kell, adjam tovább, vagy cseréljem el.
Szétválogattam 3 kupacra. Az egyikbe amik még jók a Bojkának, a másikba amiket egy fiúra is rá lehet adni (kék, zöld, sárga és nem túl csajos fehér), a harmadikba a kifejezetten lányos bébiruhák kerültek.
Nagy örömmel fedeztem fel két darabot, amit Ritára kölcsön kaptam, és nagy kedvenceim voltak.
Szerencsére még mindkettő jó Bojkára, igaz, éppen hogy, de még egyszer-kétszer rá tudom adni:
Rita ugyan ezekbe 9 és 10 hónaposan:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése