2013. március 29., péntek

Szülő-gyermek kapcsolatról beszélnek szakemberek

Véletlenül botlottam bele ezekbe a videókba. Nagyon tetszettek, belinkelem, hogy akit érdekel, meghallgathassa:

Szülő gyermek kapcsolat (születéstől 3 éves korig)
1. rész:
http://www.onlinepszichologia.hu/video/gyermekpszichologia-3-resz-szulo-gyermek-kapcsolat-haromeves-korig-1-resz

2. része:
http://www.onlinepszichologia.hu/video/gyermekpszichologia-4-resz-szulo-gyermek-kapcsolat-harom-eves-korig-2-resz

2013. március 25., hétfő

Bojka 21 hónapos

Jól megnőtt:) És nem csak az őjszülött Terka mellett látom nagynak.
11,3 kg és 85 cm magas.
Fogainak száma még mindig 16, csak a leghátsó rágófogak hiányoznak.

Mindenevő (tejtermékeket nem adok Neki, de egyébként mindent), de a húsokat előnybe részesíti minden mással szemben (paleo-maradvány).
Ha vacsira katonákat kap, akkor a kolbászt leeszi róla, és a kenyerekre mutatva "APA, IDE" felkiáltással újra feltöltést kér. 3-4-szer újratölti Gábor, aztán a kenyeret is megeteti Vele.
A zöldségeket még mindig nem fogadja el, se a paprikát, se a kígyóubit, pedig Rita két pofára eszi őket.
A savanyú uborka bezzeg csúszik ebédre a husi mellé (krumplipürét nem hajlandó a szájába venni, főtt tésztát se eszi, a rizs esetleg jöhet, de csak sok-sok pörkölttel:)))
Szereti a krémleveseket, természetesen "GOLYÓ"-val.
Reggelire kekszet eszik általában (mert nekem azt egyszerűbb szervírozni).
Tízórai nincs, ha mégis "KE" (kekszet) kér, akkor almát vágok föl Neki (meg is kell hámoznom, mert a héját kiköpdösi).
Uzsira szintén kekszet eszik, vagy banánt, esetleg paleós sütit/muffint ha épp van.

Szeret a konyhával játszani: a tűzhelyen süti a játéktortácskákat, a szivaccsal mosogat:)
Formabedobóval ügyesen játszik, megtalálja a megfelelő színt és formát is.
Nagyon jó kézügyessége van, a finom motorikus mozgása jó:
Szereti, ha mondókázok vagy énekelek Neki. Sokszor hoz oda hozám mesekönyvet, beficereg az ölembe és lapoz. Ahol épp nyitva van, arról mesélek. Még nem tudom végigolvasni a szövegeket, főleg csak a képeket nevezem meg, és amiről tudok éneket, azt éneklem. Kedvence a "Mókuska, mókuska, felmászott a fára".

Hogy milyen szavakat mond, azt nem tudom most felsorolni, de próbálkozik már szinte mindennel, és a baba nyelvén folyamatosan mondja. Még ujjszopás közben is nünürikül:)


2013. március 24., vasárnap

Esti ima

Új felállás van az esti ima alatt: Bojka is csatlakozott kis csapatunkhoz, majd utána a két "nagy"lány egyszerre megy aludni.

Rita pár napja kitalálta, hogy a lányok így tartsák a kezüket ima alatt , a fiúk meg összekulcsolva.
Bojka erre fittyet hányva összekulcsolt kézzel "imádkozik" (a végén mondja, hogy ÁME).

Egyik este Rita az ima végén szigorúan rászólt: "BOIKA, TISZTA APÁD VAGY!" :)

2013. március 22., péntek

TOMBLITÁL

Rita nagyon édesen mondja a trombitál szót.
Ebben a videóban jól hallható:

2013. március 20., szerda

Új jó hír

A mai nap jó híre, hogy leesett végre Terka köldökcsonkja:)))
Ott találtam meg a kis "aszalt mazsolát" a bodyjában a fenekénél:) Nem kente össze a ruháját, teljesen száraz. Pedig direkt ezért napok óta fehér body-t adtam rá, hogy könnyebb legyen kivenni a foltot.

Ma voltam teljesen egyedül a 3 lánykával reggel 7-től du. 3-ig. Hát ... nem mondom, hogy könnyű volt:(((

2013. március 19., kedd

Jó hír

FELVETTÉK A RITÁT A KATOLIKUS ÓVODÁBA!!!

"Kedves Szülők!
Köszönjük, hogy bizalmukkal megtisztelték intézményünket!
Örömmel értesítem, hogy gyermeke felvételt nyert óvodánkba a 2013/2014-es nevelési évre.
Tájékoztatom, hogy az első szülői értekezlet május 06-án, hétfőn
16. 00-kor lesz, melyre szeretettel várjuk.
Üdvözlettel: Udvariné Gyenes Rita óvodavezető
--
Ciszterci Nevelési Központ
7621 Pécs
Apáca u.23.
ciszterci.nk@gmail.com
www.cnkpecs.hu"

Nagyon örülünk, de egy kicsit szomorkodunk is, mert a jelenlegi ovijával is nagyon elégedettek vagyunk.
Sajnáljuk, hogy el kell szakadnia Réka barátnőjétől és kedvenc óvó nénijétől, Kriszti nénitől.

Szeptembertől tehát Rita ide fog járni:
http://www.cnkpecs.hu/ismerteto-2

Idézet



"Ha a gyereket folyton bírálják, a lenézést tanulja.
Ha a gyerek állandó gyűlöletben él, a háborút tanulja.
Ha a gyereket mindig gúnyolják, a félénkséget tanulja.
Ha a gyereket folyton megszégyenítik, a bűntudatot tanulja.

Ha a gyereket tolerancia veszi körül, a türelmet tanulja.
Ha a gyereket folyvást biztatják, a bizalmat tanulja.
Ha a gyereket biztonság veszi körül, a hitet tanulja.
Ha a gyerek teljesítményét elismerik, a megbecsülést tanulja.
Ha a gyerek jórészt helyesléssel találkozik, önmaga szeretetét tanulja.
Ha gyereket elfogadják, és barátságos légkörben él, megtanulja szeretni a világot.

A gyerekek azt élik, amit tanulnak!"

Robert Fisher

2013. március 17., vasárnap

Átaludt éjszaka

Terka ma 2 hetes, és ennek tiszteletére átaludta az éjszakát. Én persze nem,  mert kicsit nyöszörgött 1-kor és 3-kor, kivettem, cicire raktam, de félálomba nem vette be a szájába, így visszaraktam az ágyába és aludtunk tovább. 
Fél 6-kor megint nyöszörgött kicsit, és mivel már majd'szétdurrant a soros-mellem, rásegítettem a felébredésére egy peluscserével, és persze lelkesen és hosszan szopizott (9 és fél óra éhezés után nem is csodáltam).

Torokgyulladás

Riti láza nem akart szűnni, így a 3 napos hosszú hétvége középső napján, amikor az ebéd utáni alvásból is 39,2 fokos testtel ébredt, elvittük az ügyeletre.

A gyerekklinikán találkoztunk 2 ismerőssel is: Zsomborékkal a játszótérről, és Kovács Rékáékkal az oviból.
Rékának fülgyulladása volt, de láza nem, ezért igen eleven és virgonc volt, mégse sikerült a Ritát kizökkentenie a melankóliából:(
Rita csak állt mellettem és hosszú-ropit majszolt (sima ropi, csak így hívja. A mama ropi-perecet hozott, az nem kellett Neki, vetetett apjával hosszú-ropit). Le se bagózta a Rékát, levegőnek nézte. Szegény Réka meg csak azt szajkózta: "Rita, Rita"

Szerencsére egy aranyos doktor néni volt az ügyeletes. Megbeszéltem előre Ritával, hogy nem fogják bántani, csak megvizsgálják (meghallgatják a tüdejét és belenéznek a torkába). Így is lett, és a Rita nem sírt, sőt, együttműködött (lefeküdt, kitátotta a száját). Büszke voltam Rá, és persze Ő is magára:)

 A doktor néni azt látta a szájában, hogy kezdődő torokgyulladása van. Írt fel antibiotikumot (Rita most fog életében először antibiotikumot szedni). Tabletta, össze kell törni porrá és joghurba kell elkeverni. Ennek Rita nagyon megörült, mert szereti a joghurtot, de nem gyakran kap (az anyja paleolit-ismeretei miatt).

Hazafele bementünk az Árkádba gyógyszert kiváltani és joghurtot venni, no meg mozgólépcsőzni:)

Ahogy hazaértünk, be is tolta nagy lelkesen az első adag gyógyszeres-sárgabarackos Danone joghurtot:)

2013. március 16., szombat

Nemzeti ünnepünk képekben

Reggeli mesenézés és keksz-evés:

Riti mesél Bojkának:
Odabújás:

Délutánra Riti elkókadt (ment föl a láza):

Apa mesél:
Szimultán meséltünk a priznicelt Ritának:

Bojka a mesélő:

A beteg:

2013. március 15., péntek

Egy nehéz nap

2013.03.14.

Reggel esett az eső, ami átment hóba, és orkán erejű szél fújt. Nagyon megviselt lelkileg ez a tavaszba jött tél:(
Terveztem Terkát elvinni a gyerekorvoshoz tanácsadásra, hogy megmérjék és kérjek beutalót a csípő UH-ra, de az idő egyre vadabb lett, így itthon maradtunk.

Délelőtt átjöttek a Vica és a Marci. Nagyon jó volt, mert Terkát annyira zavarta a szél, csak kézben volt csendben. Vicán aludt egy nagyot, én feküdtem a kanapén, beszélgettünk, gyerekek jól eljátszottak.

De délután egyedül voltam a két kicsi gyerekkel, mert mama nem mert elindulni az időjárás miatt.

Terkával együtt aludtunk egy nagyot. Amikor felébredt, és szopi előtt átpelusoztam, ijedten tapasztaltam, hogy kikakilt a pelusból, és a köldökcsonkja is csupa kaki lett. Nem tudtam letörölni popsitörlővel, hát beraktam a csap alá, pedig víznek se szabadna érnie, de a víz még mindig jobb, mint a kaki.
Utána jól körbetörölgettem szaliciles alkohollal, majd este betadinnal is, remélem nem fog elfertőződni!

Épp nekiálltam szoptatni, amikor Bori is elkezdett sírva köhögni az ágyában és hívogatott. Terkát lefejtettem a ciciről, bementünk a Boriért. Megcsapott a kaki szag. Letettem Terkát a Rita ágyára, és kicseréltem Bori pelusát.
Visszamentünk a nappaliba, és folytattam a szoptatást, addig Borinak várnia kellett az uzsira.

Uzsi közben hívott az óvodából a Kriszti néni, hogy Ritának 39 fokos láza van, menjünk érte mielőbb, mert nincs lázcsillapítójuk.
Gábor már a háziorvosnál volt (hetek óta köhécsel). Felhívtam, hogy siessen a Ritáért.

1 órán keresztül jöttek hazafele, akkora dugó volt a városba az időjárás miatt. Sokan már lecserélték a téli gumikat nyárira, csúszkáltak a havas/jeges úton, sok volt a koccanás is. Rita szegény betegen sírdogált a hátsó ülésen.

Ahogy hazaértek kapott lázcsillapító szirupot (Algoflex baby-t), pizsibe öltöztettem, lefektettük a kanapéra és bekapcsoltuk a mesecsatornát.

7-kor én épp a Terkát szoptattam, amikor Rita sírva hívott. Apja ment, és látta, hogy hányt egy hatalmasat. Terkát megint leválasztottam a ciciről és mentem rendbe rakni a megrémült Ritát (nyáron hányt először és eddig utoljára).
Beraktam a kádba, levettem Róla a lehányt ruhákat és lefürdettem. Szegényke, rázta a hideg, ment föl a láza.
Kapott megint lázcsillapítót, tiszta pizsit és befektettük az ágyába. Apa mesélt Neki, amíg én befejeztem a szoptatást, majd odaültem mellé és simogattam a fejét. Elaludt a lelkem!:)

Terka is nyugtalan volt, sokat lógott cicin, és ha nem, akkor is kézben kellett tartanunk.

Bojka viszont vidám volt és eleven, Ő csalt mosolyt elcsigázott arcunkra:)

9 elmúlt, mire mindhárom gyerek elcsendesedett és megpihenhettünk.

Tudom, lesz még ennél nehezebb napunk is, de egyenlőre ez viszi a pálmát:(

2013. március 13., szerda

Fodrásznál jártunk

Rita haja egyre kezelhetetlenebb volt, az én hajam is kezdett elvetemedni, így elmentünk egy fodrász nénihez, akit Éva barátnőm ajánlott (gyors és olcsó).
Mivel Éva lányainak mindig szép, csajos frizurájuk van, gondoltam, kipróbáljuk.

Angi néni tényleg gyors (negyed óra alatt mindkettőnk hajával végzett) és tényleg olcsó (1500 Ft-ot fizettünk).

Íme az eredmény:





2013. március 10., vasárnap

Zsolnay-játszóház


Terka első látogatói

Szerdán hazajöttünk a kórházból, és csütörtökön délelőtt áthívtam a Vicát beszélgetni. Nagy örömmel fogta a kezében a 4 napos Terka babát:
Csütörtökön délután jött a mama. Sokat tartogatta Terkát a kanapén:
Vasárnap délelőtt jött a Péter papa:
délután meg az Ági nagyi és a Marci papa dajkálta meg a Terka babát:


2013. március 8., péntek

Terka újabb tortúrája

Tegnap a gyerekorvos említette, hogy kicsit le van nőve a nyelve.
Annyira nem, mint a Ritának volt, mert Rita emiatt egyáltalán nem tudott szopizni. Terka tud, de olyan rossz technikával, hogy mind a két mellem oda van már, csillagokat látok, amikor nekilát a szopizásnak.

Úgy döntöttem, Őt is elviszem ahhoz a doktorbácsihoz, aki Rita nyelvét is felvágta.

Ma reggel felhívtam, szerencsére rendel még, így délután elmentünk, és túlestünk a dolgon. Szegény Terka nagyon sírt, és nagyon vérzett is Neki, mert vastagabb volt a letapadt nyelvfékje.
Rossz volt nézni és hallgatni, de túlvagyunk rajta, és jól döntöttünk, mert amilyen vaskos volt, magától nem szakadt volna fel, és gátolta volna a beszédben, akkor nagyobb korában úgyis fel kellett volna vágatni.

Hazaérve megszoptattam, és ugyan még fájdalmas volt (a melleimnek idő kell, hogy regenerálódjanak), de ügyesebben szopizta, és megnyugodtam, hogy nem fáj Neki, mert a szeme se rebbent szopi közben (pedig megdolgoztatta a nyelvecskéjét rendesen).

Utána beájult rendesen a mamán:


Bori nosztalgiázik

Még szoptatás után is csöpögött a mellem, gondoltam nem a csapba fejem, hanem pohárba, és megkóstoltatom a Bojkával.
Annak idején Ritát is megkínáltam anyatejjel, de Neki nem ízlett, fintorgott és nem kért többet.
Bori most ugyanannyi idős, mint a Rita volt az ominózus kóstolásnál, és egészen máshogy fogadta az anyatejet:


2013. március 6., szerda

Terka befogadás

Riti és Bojka nagy-nagy szeretettel és rajongással fogadta a kistestvért:




2013. március 3., vasárnap

Terka szüléstörténete - csak erős idegzetűeknek

2013.03.02-án este 1/2 11-kor ittam egy light-os bábakoktélt (kevés ricinusolaj, kevés pálinka és több 100%-os grépfrút gyümölcslé).

Éjjel 1/2 3-kor arra ébredtem, hogy az egész hasam kő kemény. De nem volt se hascsikarásom, se hasmenésem. Nem tudtam sokáig feküdni, összepakoltam a hűtőből a kórházba szánt kajáimat, szendvicset csináltam a Gábornak, hogy ne haljon éhen a szülőszobán, még a gimnasztikai labdán is rugóztam, és közben nézegettem az órát, mennyi időnként keményedik be a hasam.

4-kor felébresztettem a Gábort, hogy szerintem hamarosan menni kell, ébredezzen. Letusoltam, Ő megborotválkozott, és mivel már 2 percenként keményedtem (még nem nevezném fájásnak), 5-kor elindultunk a Klinikára.

Egész kocsiúton jól voltam, semmi fájás, semmi keményedés. Még a Klinikán is ücsörögtünk a váróban, felmerült a hazamenetel gondolata is bennem, de végül fél 6-kor mégis becsöngettem.

Egy irtó unszimpatikus szülésznő vette fel az adataimat a vizsgálóba. Mikor azt mondtam Neki, hogy egy hete a nőgyógyászom szerint már majdnem 3 ujjnyira nyitva volt a méhszájam, azt mondta, hogy az lehetetlen, akkor nem engedett volna már haza. És annyira kötözködött, hogy tehetetlenségemben azt mondtam Neki: "jó, akkor a doki hazudott". Utána hangnemet váltott, és kedvesebb lett ("a Banó dr. szereti ijesztgetni a kismamákat" - bár engem ez a mondata hétfőn megnyugtatott).

A szülőszobán ért a másik trauma, megint az a bunkó fiatal doktornő volt az ügyeletes, aki pár hete, mikor majdnem szültem (vaklárma volt).
Majdnem sírtam, amikor azt mondta, csak 2 ujjnyira vagyok nyitva és az nst gép se mutatott fájásokat.
Mondta a dr.nő, hogy repeszthetne burkot, de akkor utána brutál fájásaim lennének, menjek ki sétálni, és fél 7-kor jöjjek vissza, akkor megrepeszti a burkot.

Írtam sms-t az Erikának (Borinál volt a fogadott szülésznőm), aki rögtön felhívott, és próbált megnyugtatni. Mondta, hogy 8-kor lesz doki váltás, megtudja ki jön, és visszahív.

Kimentem a Gáborhoz és sétáltunk az épületben keresztül-kasul, lépcsőztünk, beszélgettünk. Küzben volt 1-1 keményedésem, de fájásnak nem nevezném őket. Nagyon csalódott, elkeseredett és álmos-éhes voltam. Megint túl korán jöttünk be, nem így terveztem:(

8-kor mentem csak vissza. Az új személyzetnek nagyon megörültem. Egy irtó kedves és figyelmes szülésznőt kaptam (Hohnerné Kiskó Izabella) és az ügyeletes nőgyógyász is nő volt (dr. Hantosi Eszter).
A szülésznő felajánlotta Gábornak az ingyenes apuka-ruhát a megvehető 1500 Ft-os helyett. És lehetőséget teremtett nekem a tusolásra (egy másik szülőszoba sarokkádjában).
A dr.nő 3 ujjnyira nyílt méhszájat állapított meg, pár perc nst után megint kimehettem sétálni.

1/2 10-kor magzatburkot repesztett egy kisebb fájás alatt (ez egyáltalán nem fájdalmas), és kiengedett jó csomó vizet, ami szerencsére tiszta volt, így nem kellett sietni.
Egy darabig még az ágyon kellett ülnöm, nst-vel figyelték a baba szívhangját, ami tök jó volt, így felkelhettem. Labdán rugóztam, álltam, sétálgattam a szobában. Sajnos nem erősödtek a fájások. Délig kaptam haladékot, akkorra beígérték az oxitocin infúziót.Ezt nagyon nem akartam, de akár hogy akartam, csak nem lettek rendes fájásaim. Vígan elbeszélgettem a Gáborral, az idő meg csak múlott.

Vártam a fájásokat, mert anélkül nem lehet szülni, de valahogy féltem is a fájdalomtól. Kettősség volt bennem, túl akartam már lenni az egészen. Még azt is mondtam a Gábornak, hogy bárcsak már a gátvarrásnál tartanánk (ezt vissza is kaptam, mikor nyavalyogtam a varrás alatt).

11 után benézett egy másik szülésznő (Ferkel Eszter), kérdezte, hogy van-e homeós bogyóm. Mondtam, hogy nincs, és délig kaptam haladékot az oxitocin bekötésére. Hozott a saját homeós patikájából két féle bogyót, szedtem őket, amíg el nem fogytak. Közben masszírozta a lábfejemen azt a pontot, amivel az oxitocin felszabadulást lehet elérni, de csak egyetlen erős fájást tudott "csinálni".

Kimentem pisilni 1/2 12-kor, és utána lett pár erősebb fájásom, ami közben már beszélni se tudtam de nem elég sűrűn.
Hívott apám, mondtam Neki, hogy már a szülőszobán vagyunk, lehet izgulni:)

Délben a doktornő bekötötte az oxitocint és megjósolta, hogy 1/2 1-re baba lesz. Vártuk a fájásokat, a doktornő is ott ült az ágyam szélén, tartotta az nst-érzékelőjét a pocakomhoz, hogy jól mérje a szívhangot.

Pár piszok erős fájás után kérték, hogy próbáljak meg nyomni. Nagyon fájt, de nyomtam. Fájás szünetében kértem a doktornőt, hogy szóljon, ha már kicsit is kint van a feje, szeretném megsimogatni. Így is volt. Puha volt, meleg és selymes tapintású. Erőt adott a folytatáshoz.

Gábor az egész kitolási fázist felvette videóra. Később ezzel sokkolta a családot (húgom kijelentette, hogy nem mostanában fog szülni).
Két szülésznő csinálta a gátvédelmet, a doktornő mellettem állt, mondta, hogy mikor ne nyomjak (nehéz volt visszafogni, amikor úgy éreztem, hogy a gyerek nyomul kifele, mintha a hányást akarná az ember visszatartani, ami elemi erővel tör ki belőle).

A feje gond nélkül átjött, és az nst még akkor is tökéletes szívhangot regisztrált, mikor félig kint-félig bent volt. Mondta is a dr.nő, hogy jobb a szívhangja még így is, mint más gyereknek, aki még teljesen bent van.
Szóval Terka jól viselte a születés traumáját.
A jobb keze a válla mellett volt szuperman-pozícióban jött, emiatt kicsit repedtem, az előző gátmetszés helyén. Pár öltéssel össze kellett varrni. Injekciót se akartak adni, de én ragaszkodtam hozzá. Ennek ellenére nagyon fájt, mint az előző két alkalommal is.

A doktornő 12 percet tévedett, Terka 12:42-kor csusszant ki. Megint nagy megkönnyebbülés volt:) Olyan jó érzés, ahogy a baba kicsúszik, mintha egy síkos, meleg, puha halacska csúszna ki belőlem. Nem sírt, csak nyöszörgött. Kiszívták a járataiból a folyadékot, Gábor elvágta a köldökzsinórt és rám rakták. Beszéltem Hozzá, nem sírt, nézelődött.

Elvitték megmérni, amíg engem stoppoltak. Gábor ment Vele, videózott. 3390 g és 50 cm. Bár ez utóbbit valószínűleg elmérték, mert a csecsemős nővérek is mind megjegyezték, hogy milyen hosszú baba és a gyerekorvos is azt mondta, hogy tuti hosszabb 50 centinél.

Visszahozták bepólyálva, rajtam a doktornő még bíbelődött. Szegény Gábor, egyik karján a Terkát fogta, a másik kezét én szorongattam.

Amikor letelt a hármasban töltött 2 óra, átmásztam egy hordágyra, kezembe adták a Terkát is és áttoltak a gyerekágyas osztályra. Sikerült megszerezni az 1 ágyas szobát, de a kórházi napokról egy másik bejegyzésben írok majd.

Hála a Gondviselésnek minden jól alakult, jobban megtervezni se tudtam volna:)