Riti láza nem akart szűnni, így a 3 napos hosszú hétvége középső napján, amikor az ebéd utáni alvásból is 39,2 fokos testtel ébredt, elvittük az ügyeletre.
A gyerekklinikán találkoztunk 2 ismerőssel is: Zsomborékkal a játszótérről, és Kovács Rékáékkal az oviból.
Rékának fülgyulladása volt, de láza nem, ezért igen eleven és virgonc volt, mégse sikerült a Ritát kizökkentenie a melankóliából:(
Rita csak állt mellettem és hosszú-ropit majszolt (sima ropi, csak így hívja. A mama ropi-perecet hozott, az nem kellett Neki, vetetett apjával hosszú-ropit). Le se bagózta a Rékát, levegőnek nézte. Szegény Réka meg csak azt szajkózta: "Rita, Rita"
Szerencsére egy aranyos doktor néni volt az ügyeletes. Megbeszéltem előre Ritával, hogy nem fogják bántani, csak megvizsgálják (meghallgatják a tüdejét és belenéznek a torkába). Így is lett, és a Rita nem sírt, sőt, együttműködött (lefeküdt, kitátotta a száját). Büszke voltam Rá, és persze Ő is magára:)
A doktor néni azt látta a szájában, hogy kezdődő torokgyulladása van. Írt fel antibiotikumot (Rita most fog életében először antibiotikumot szedni). Tabletta, össze kell törni porrá és joghurba kell elkeverni. Ennek Rita nagyon megörült, mert szereti a joghurtot, de nem gyakran kap (az anyja paleolit-ismeretei miatt).
Hazafele bementünk az Árkádba gyógyszert kiváltani és joghurtot venni, no meg mozgólépcsőzni:)
Ahogy hazaértünk, be is tolta nagy lelkesen az első adag gyógyszeres-sárgabarackos Danone joghurtot:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése