2017. december 29., péntek

Első kerékcserém

Mama úgy jött délelőtt, hogy sziszegett a bal első kereke, ahogy a padkán állt vele, és lapos is, szerinte defektet kapott.

Elindultam a városba az autójával, az első benzinkútnál megpróbáltam felpumpálni a kereket, nem sikerült.
Hazamentem, és elkezdtem telefonálgatni az interneten talált gumiszervizeknek. Volt, amelyik délben zárt (fél 12 volt ekkor), volt, amelyik bemondta, hogy zárva van, és volt olyan is, amelyik fel sem vette a telefont.

Végül találtam egyet (Baranya Gumiszervíz), akik tök közel vannak (Pécsváradi út 2.), nyitva is voltak fél 5-ig, és vállalják is. Mondták, hogy hozzam a kereket. De ha defektes, nehogy azzal autózzak, mert még a felni is tönkremegy. Rakjam föl a pótkereket, és úgy menjek.

Persze Gábor pont ma nem volt szabin, így nekem kellett megoldanom.
Megnéztem a youtube-ról egy videót a kerékcseréről, pofon egyszerűnek tűnt. Na, gondoltam, ha én ezt nem tudom megcsinálni, akkor visszaadom a mérnöki diplomámat.

Közöltem anyuval (aki épp ebédet főzött a konyhába), hogy kimegyek kereket cserélni. Csodálkozott nagyon:)

Már a pótkereket is nehezen vettem ki a csomagtartóból (egy csavarral rögzítve volt, én meg először nyers erővel próbálkoztam).
Épp kiemeltem a pótkereket, amikor jött a kedvenc postásbácsim (az elektromos autójával). Akart segíteni, de mondtam Neki, hogy megoldom. Azért ígérte, hogy fél óra múlva visszakanyarodik, és ha kell, segít.

Kiálltam az út közepére, a két fa közé félúton, hogy ki tudjanak kerülni (jött is egy autó, de simán elfért). Kiraktam a vészvillogót, és nekiálltam.

A dísztárcsa leszedése simán ment, igaz, seggre ültem vele:)
A 4 csavar viszont annyira rá volt húzva, hogy nem tudtam kilazítani. A szerszám (csőkulcs) el volt kopva, lefordult a csavarról.
Ezen a ponton voltam elakadva, amikor jött egy fiatalember, kutyát sétáltatott. Akart segíteni, de Ő se tudta megfogni a csavart ezzel a kopott csőkulccsal. Mondta is, hogy mi a baj, keressek másik szerszámot.
Hívtam a Gábort, hogy hol találok célszerszámot, de azt mondta, nincs. De felhívja a hátsó szomszédot (Krisztiánt), hogy ha itthon van, jöjjön le segíteni. Addig is fújjam be a csavarokat WD-50-nel.
Kint próbálkoztam addig a használhatatlan csőkulccsal, amikor jött az öreg Feri bácsi az utcából. Mondta, hogy neki van ilyen csőkulcs készlete, hozza. Hozta is, és próbálkoztunk.
Egyik szerszámát eltörtem, a másikat elgörbítettem, de adott egy jó ötletet: lépjek rá a szerszám szárára, azzal könnyebben meg tudom mozdítani (meg el tudom törni, illetve meg tudom hajlítani).

Kijött a Rita is segíteni. Feri bácsi épp elment másik szerszámért (mert van neki sok), Rita meg felvett egy fogót, ami az emelő mellett volt, de ránézésre kicsinek találtam, ki se próbáltam. És épp ráment a csavarra. Ráálltam, és bírta (nem görbült el), és a WD-50 segítségével elkezdett kilazulni. Mire Feri bácsi visszajött pár csőkulccsal, addigra már kész is voltam.
Levettem a lapos kereket, kicsit még kellett emelni, hogy a pótkerék beférjen (ekkor kifordult az emelő, mert nem jó helyen állítottam fel, de szerencsémre a pótkerék megtartotta az autót, nem esett a földre és a lábamra az eleje).
Megint megemeltem, és onnan a pótkerék felcsavarozása már simán és gyorsan ment.

A Krisztián a szomszédból akkor ért ide, amikor már indultam a gumiszervízbe.

Piszok jó érzés volt, hogy megcsináltam! Igaz, nem teljesen egyedül, hanem segítőkkel, de mégis én csináltam.

A gumisnál is rendesek voltak, nem defekt volt, hanem csak eresztett a felninél, mert rozsdás volt. Kicsit lepucolták, lekenték, felfújták a többi kereket is (az egyik hátsóban csak fél bár nyomás volt a 2,2 bár helyett), és végül csak 2200 Ft-ot fizettem.

Szereztem egy jó gumist a közelben. Mindenképp hasznomra vált ez az eset.


Karácsony 2017-ben

Hol is kezdjem?

Talán a gyerekek karácsonyi műsoraival.

Először volt az iskolában, még dec.12-én. Ritának nem volt szerepe a pásztorjátékban, csak kétszer mondott pár soros versikét.

Dec.15-én volt a Gyertya csoportban, ahol Terka volt a Mária. Nagyon készült, büszkén mesélte mindenkinek, hogy Ő lesz a Mária. Szép tisztán énekel, így esett rá a választás.
Ügyesen elő is adta a szólóját:
Boriéknál 19-én volt egy karácsonyváró teadélután. Mivel az Ő csoportjuk (Csillag csoport) komplett karácsonyi műsorral lépett fel az intézményi adventi hangversenyen, nem tanultak meg még egy műsort. Csak ültek körben a szőnyegen, Eszter néni végigvitte Jézus születésének történetét, közben kérdezgette a gyerekeket, és adott részeknél elénekeltek egy-egy karácsonyi éneket, Eszter néni gitárkíséretével. Nagyon szép volt. Végén eszem-iszom, beszélgetés.
Ezen a napon irtó erős migrénem volt, nem tudtam, hogy túlélem-e anélkül, hogy kidobjam a taccsot. Végül sikerült, de amint hazaértünk, én bedőltem az ágyba, és az este minden feladatát Gáborra hagytam.

Dec. 20-án (szerdán) mentek utoljára oviba/suliba, aznap már Gábor szabin volt, és a reggeli közös családi roráté után átvettük Mázli kutyust. (erről külön bejegyzés van, ld. lejjebb).

Dec.21-én (csütörtökön), a téli szünet első napján is szabin volt Gábor, a gyerekek sokat kutyáztak, délelőtt átjött az új barátnőm (Ivády Ági) is a kislányával, jót beszélgettünk, este pedig Gáborral színházba mentünk (gyerekek fektetését és a kutyát a mama gondjaira bízva).

Dec.22-én (pénteken) Gábor dolgozott, de mama és én álltuk a sarat. Ráadásul Gábor munka után felment az apjával Bp-re a Viktorért, és sok minden közbejött, így majdnem éjfél volt, mire hazaért.
Mama a Ritát elvitte ezen az estén a Kodály Központba egy mama-unoka koncertre. Hosszú volt, de Rita hősiesen bírta.

Dec.23-án (szombaton) végre eljött hozzánk a Viktor. Lányok nagy ovációval fogadták, Ilkát kivéve, akinek időre volt szüksége, hogy megismerje újra a nagybátyját és összebarátkozzon Vele.
Ritának elkezdtük tágítani a pupilláját (6 napon át napi 3szor mindkét szemébe kellett csöppenteni).
Péter papa is jött a reggeli buszával, elhozta a karácsonyi ajándékokat a lányoknak, ezekkel el is voltak egész délelőtt.
Ebédre Tánti is befutott.
Péter papa a két nagylányt elvitte 2-re a Bóbita bábszínházba Az elveszett szaloncukor című darabra, én meg aludtam egy nagyot az Ilkával és a Terkával.
Este éjszakába nyúlóan ajándékokat csomagoltam (nagyon szeretem csinálni).

Dec.24-e pont vasárnapra esett, így délelőtt elmentünk a diákmisére. De mivel a Piusz templomban nem volt így a kertvárosiba. Egy fiatal papa van és gitáros zene. Nem volt rossz.
Ebéd a mamánál, majd a 3 nagyot otthagytuk a mamára és a Tántira, Gáborral hazahoztuk az Ilkát aludni és mi is "lepihentünk"= angyalok szerepébe bújtunk és feldíszítettük a karácsonyfát.
Nagyon kellett sietni, mert ki akartam menni családostul a kertvárosi templomba a pásztorjátékra. De kár volt sietni, mert nagyon gyenge volt. Nem mikrofonba beszéltek, nem lehetett semmit érteni. Szerencsére legalább rövid volt.
Hazafele a városban autókázva hajléktalanokat kerestünk, és kiosztottunk 5 karácsonyi csomagot.

Mire hazaértünk, már végeztek az angyalok:) Szépen felöltöztünk, és együtt bementünk a nappaliba. Csak egy énekre futotta (Mennyből az angyal) és csak 1 versszakkal, máris nekiestek a csomagoknak. Nem volt kevés, mégis pár perc alatt végeztek. Jövőre ki fogok találni valaki feladatokat, mert ez így nagyon rapid volt.
Babaházat kaptak minden tartozékával, fa Betlehemet, kőfestő készletet, társasokat (HaliGali és ország-felismerős) és simi pólót.
Vacsiztunk, sokáig játszottunk, későn feküdtek le. Mivel már nem bírtak magukkal, nem a nappaliban, hanem mindenki a saját ágyában.

Dec.25. karácsony 1.napja. Édes goffry-t sütöttem reggelire, elmentünk a Piuszba diákmisére, amiben a prédikáció helyett volt a pásztorjáték. Nagyon ügyesek voltak, és mikrofont is használtak. Tetszett!

Nálunk volt a nagy családi ebéd, igaz, hogy mama és Tánti elkéstek (a 11-es mise kicsit hosszúra nyúlt). Viktornak meg ment 1-kor a telekocsija Miskolcra, Tántié meg 2-kor Dombóvárra.

Ebéd után, amíg Ilka aludt, a többi gyerekkel a nappaliban megnéztük a Jégvarázs idei karácsonyi rövidfilmjét, ami Olaf-ról szól. Nagyon aranyos.

1/2 4-re jöttek a Gabiék (Alíz, Petra, Kriszti, Emma, Artúr).

Este a lányok a nappaliban aludhattak (Bori végül mégsem akart).

Dec.26-án reggeli után felmentünk a mamához megnézni a karácsonyfáját. Az alatt is voltak ajándékok:) Igen, nem, egyik sem társas nagyon tetszett mindenkinek. Volt még egy mágikus tábla, fejlesztő kártyagyűjtemény, mesekönyv az erdőről, Simon András naptár, Vadász szaloncukor Gábornak, pár edény és egy tojásszeletelő nekem.
Ott is ebédeltünk, majd délután vártuk a Varga Éváékat. Velük nagyon jókat beszélgettünk, játszottunk (Igen-nem-egyik sem társassal) és röhögtünk.
Vica egy 3 részes könyvsorozatot hozott (Nyulász Péter: Helka-trilógia).

Este a lányok megint a nappaliban aludtak, őrizték a karácsonyfát:
Dec.27-én és 28-án Gábor még szabin volt.
27-én egész délelőtt vásárolt és hivatalos ügyeket intézett, gyors ebéd után Ritával és mamával moziba mentünk (Az igazi csoda című filmre).
Este jöttek hozzánk vacsorázni a Viktor, Judit, Ági és Marci.
Viktor és Judit itt is aludtak, befejeztük a múlt karácsonykor elkezdett kanaszta partyt. Tavaly Judit vezetett 3500 pontjával és Gábor kullogott a sor végén 570 ponttal, és most végül fordult a kocka, Gábor nyert és Judit lett az utolsó. Nagyon élveztem a játékot, sokat beszélgettünk és nevettünk közben.

28-án délelőtt esett az eső, így a tervezett kirándulás elmaradt, helyette a Zsolnay Negyedbe mentek el játszani, szaladgálni (én meg itthon főztem az ebédet, takarítottam).
Délután Ritával színházba mentünk (A mumus című darabot néztük meg a Kamarában). Jobbra számítottam, de Ritának nagyon tetszett, így megérte elmenni.

Ma, 29-én (pénteken) Gábor már dolgozott, mamával voltunk a gyerekekkel. Bejött egy rendkívüli esemény, ami kerékcserét kívánt, de erről a következő bejegyzésben fogok írni).

Délután a két naggyal elmentünk a szemészetre. Borinak nem javult a rejtett kancsalsága a napi 3 órás leragasztással, így mostantól február elejéig 7 napot le kell ragasztani a szemét és 3 napot nem). Ritának felírtak feles szemüveget, de az övé se sima, hanem cilinderes. Viszont nem kell egész nap használni, csak olvasáshoz, iskolába és tv-nézéshez. Remélem menni fog neki, és nem fogja elhagyni, mint annyi mindenét eddig is:(

Ennyi volt a karácsonyunk idén, és a lányok már a Szilvesztert várják:)


2017. december 24., vasárnap

Mázli, az új családtag

Végre teljesült a gyerekek (főleg a Rita) kívánsága, lett kutyánk.
Több ingyen elvihető keverék kiskutyát megnéztünk, míg végül e mellett a fekete kislány mellett döntöttünk. Apuka fekete labrador, anyuka fehér puli-mudi keverék.
7 hetesen hoztuk el, és a neve azért Mázli, mert Rita szerint mázli,hogy kapott kutyát.

Első fotó Róla, amikor Ilka tartotta a kezében:

Első fotók itthon:





És megjött a fő-gazdi: Rita

Nagyon aranyos, játékos, mégis nyugodt, okos kutyus.

Majd kinti kutya lesz, de egyenlőre bent van. Az előszobában van a kuckója, de az étkezőbe is bejárhat (szeret a kettő közötti szőnyeg szélén, a fal mellett heverészni):

 A szobák, a fürdőszoba és a konyha a tiltott terület számára, de ezekbe meg se kísérel bemenni, szépen megáll a küszöbön. Még akkor is, amikor a nemrég még vele hancúrozó gyerekek bemennek játszani. Az étkezőből nézi őket.

Napközben többször kivisszük, lerakjuk a térkőre, és mondjuk, hogy PISI, és Ő mintha értené, leguggol és pisil. Utána szinte mindig azonnal a bejárati ajtó felé veszi az irányt, mert kint fázik.
Azért már volt több baleset, de kakit még nem kellett takarítanom:) A pisifoltot meg gyorsan eltüntetjük (papírtörlővel majd W5-tel).

Szeret az étkező asztal alatt lenni, és nem csak akkor, amikor eszünk. Ráfekszik valamelyik felnőtt lábfejére, vagy harapdálja a gyerekek lelógó lábacskáit (azóta minden lány törökülésben eszik:) )

Naponta 3-szor kap enni, eddig mindig mindent gyorsan felfalt.

Az első oltását január 2-án kapja, és nem addig nem szabad kivinni az utcára. Az udvaron egyre jobban elvan, felfedezi a birodalmát, ügyesen megy le-föl a lépcsőn is.

Végül egy csoportkép:



2017. december 12., kedd

Rita a szétszórt

Nem tudom kitől örökölte Rita a szétszórtságát, de nagyon sok mindent elhagyott már az iskolába. Főleg ruhaneműt.
A mai nap volt a mélypont eddig.
Nem találtam az iskolai egyen-sálját, és kellett ma vinni az adventi hangversenyre.
Reggel tudatosult bennem, hogy nincs meg az ünneplős-cucca, amiben az október 23-ai ünnepségen volt (fekete szoknya, fehér blúz és egyensál)
Fekete szoknyát és fehér felsőt még tudtam Neki másikat adni, de nyakkendőből csak 1 van, vagyis volt.
Bekísértem az iskolába, megkérdeztem a titkárságon, hogy van-e talált tárgyak osztálya, de sajnos nincs. A táskatartó fakkokba vannak az elhagyott ruhák, javasolták, hogy ott nézzem meg. Az egyensál nem lett meg, de találtam két másik sálat, ami hiányzott az otthoni készletből.
Felmentem a Ritához az osztályba, útközben találkoztam az Edith nénivel (osztályfőnök). Vázoltam a helyzetet, erre szemrehányóan azt válaszolta, hogy nekem kellett volna számon kérnem a gyerek ünneplős cuccát az ünnepség délutánján, amikor hazajött nélküle. Na köszi! Ez még kellett!
Ritával beszéltem, elmondtam, hogy szomorú vagyok és kínos volt, hogy Edith néni engem is leszúrt, amiért nincs meg a sálja. Azért megölelgettem, és mentem le bánatosn a lépcsőn, már a sírás fojtogatta a torkomat, amikor tettem még egy próbát. Az elsősök táskatartó szekrényén is voltak elhagyott ruhák, és csodák-csodája, megtaláltam az egész elveszett ünneplős cuccot egy szatyorba. Vígan visszaszaladtam, és elmondtam Ritának a jóhírt. Együtt örültünk, és lelkére kötöttem, hogy máskor jobban vigyázzon a cuccaira.

Ezek után gondolhatjátok, hogy meglepődtem, amikor a Székesegyházban nem volt rajta a sál. Kérdeztem, hogy miért, hát ... az iskolába felejtette a beéneklő teremben:(((

És a hab a tortán, hogy az iskolatáskáját meg a Székesegyházba felejtette, és mivel csak úton hazafele kérdeztem rá, már nem mentünk vissza érte.
Reméljük ez is meglesz!

Nehéz elfogadnom, hogy ilyen szétszórt a lányom, és talán sose is fog megváltozni:(

2017. december 8., péntek

117 nap

Ennyi szabadságom gyűlt össze 2009 február óta.
Ma vettem ki az elsőt, így 116 nap múlva mennem kell dolgozni (június 1-jén).

JAJJJJ!
Most állj meg IDŐ!

2017. december 7., csütörtök

Ilka 2 éves

2017.12.07. Ilka 2 éves

Mit is mondhatnék. Ez is eljött. Rohan az idő, pedig néha nagyon jó lenne megállítani!

Egészséges, cserfes, boldog 2 éves.

Dumál, egyre többet értünk meg belőle.

Nagyon szereti a tesóit, mindig más a favorit. Volt sokáig TITA-korszak, aztán BORI, most meg újra TITA:)

A 3 nővére is nagyon szereti, babáznak Vele, óvják-védik, szeretgetik, babusgatják. Rita rendszeresen öltözteti/vetkőzteti, sőt, ha el kell mennünk este, akkor el is altatja.

Ilka nagyon anyás, és egész nap a sarkamban van, segít mindenben. A mosogatógép és szárítógép kipakolása a kedvenc házimunkája.

Amikor a konyhában vagyok, kaját készítek vagy rom-eltakarítok, a rácsnál áll, nyújtózkodik és azt mondja: ANYA, ÖLI! Ha odamegyek és felemelem, megölelem, akkor mutat a konyhába, hogy ODA. És már bent is van, ahogy tervezte. Nagyon kis számító nőszemély.

Ha mérges vagyok rá, mert valami rosszat csinált (tönkretett vagy szétmaszatolt valamit), akkor jön, bújik, mondja, hogy BOCSI és puszilgat:)

Az imáknál mondja Ő is (halandzsát), és a keresztvetéssel is próbálkozik (vakargatja a vállait).

A ciciről fokozatosan szokott le. Volt, hogy napokig nem kérte, aztán megint kért, volt, hogy nem adtam Neki, hanem eltereltem másra a figyelmét, volt hogy kapott (főleg este).
De már nem sok lehetett benne, mert hamar elengedte és inkább a cumit kérte:)

Még mindig sokat cumizna, ha hagynám, de napközben ezt erősen korlátozom. Alváshoz mindig megkapja.

Alvás: a délutáni alvásokat általában a kiságyban abszolválja, alszik 3 órát megbízhatóan.
Éjszaka a gyerekszobában, az emeletes ágy aljában, Bori alatt alszik. Ott vagyok mellette, amíg el nem alszik, különben kimászkál. Odatérdelek az ágy mellé, lerakom a fejem a matracra, odafekszik mellém, és átkarolja a nyakam. Annyira szeretem ezt! Max.10 perc alatt elalszik.

Még mindig mindenevő, és olyan kis fürge, hogy már többször belekóstolt a tesói anti-paleó kajájába. A bolti keksz nagyon bejön Neki, de azért az általam sütött paleós kekszeket is szereti. Ha éhes, jön a konyhába, vagy húz a konyha felé, és mondja, hogy KESZ!

Kedvenc állatkája: az ugató, sétáló kutyus, amit még Rita kapott pár éve karácsonyra. Szépen bánik vele, mint egy rendes kutyával. És az élő kutyákat is nagyon szereti, a játszótéren, ill. séta közben szereti őket megsimogatni.

A szobatisztaság még nem foglalkoztatja. 2 hete volt egy pár napos hasmenése, amikor csúnya piros lett a popsija, akkor pisilt/kakilt néhányszor bilibe, de azóta semmi. Így télen mondjuk könnyebb is pelenkával. Nyáron majd próbálkozunk a bilizéssel.

2017. december 2., szombat

Aranyköpések december 1-jén

Minden beszélni tudó gyerekemnek volt ma egy-egy aranyköpése.

Az oviba mesélte a Terka egyik óvónénije (Timi néni), hogy ma a Terka kifejtette Neki, hogy nem lehetnek barátok, mert Ő nem kicsi, de azért nagyon szereti, csak barátok nem lehetnek:)

Amikor felmentünk a Boriért, Domi szüleivel is összefutottunk az öltözőbe, és az iskolaválasztásról beszélgettünk. Mondtam, hogy a Szent Mórban ma lesz az első iskolanyitogató, mire az apuka azt mondta, hogy "oda nem akarjuk íratni!"
Bori meg rávágta: "Akarni a wc-n kell!"
Majd'elsüllyedtem szégyenemben:( Gábor szokta ezt mondani Nekik, mikor követelőznek.
Mondta is este Bori, mikor visszatértem rá, hogy ez nem volt szép mondat, hogy "Apától tanultam, Őt cse ... szidd le!"

Rita azt mondta, hogy ha lesz kutyája, Mázli lesz a neve, mert mázli lesz, hogy kapott kutyát:)


2017. november 22., szerda

Ilka és a bili

Ilka még nincs 2 éves, és tegnap ebéd után, ahogy kivettem az etetőszékből, elkezdte mondogatni, hogy PISI, PISI.
Ráültettem a bilire, és belepisilt:) Nagyon megdicsértük a mamával mindketten, örült magának:)
Hát elkezdődött, negyedszer is elindulunk a szobatisztaság-felé.

CSODA - el sem hiszem

Közeleg Ilka 2. születésnapja, ami azt jelenti, hogy vissza kell térnem a munka világába:( Nem hiányzik, de a GYES-ből csak éhen halni lehet, így pár hete elkezdtem állást keresni.
Voltam is egy interjún, de a munka nagyon sok időt venne igénybe (napi 9 óra + nem ritkán túlóra), és saját bevallásuk szerint nagyon stresszes. Nem ilyen munkát kerestem, így visszamondtam.

Bár 2009-ben úgy jöttem el a PPh-tól, hogy megfogadtam magamnak, soha többet nem fogok ott dolgozni, mégis rászántam magam.
Tegnap voltam kint Pécsváradon, és előadtam, hogy napi 4 órában szeretnék visszajönni. Legnagyobb meglepetésemre simán belementek. A cégvezető asszony nő olyan kedves volt, hogy most meg már az volt a kellemetlen:)

December 8-ról kiadják a sok-sok felhalmozódott szabadságomat, kb. áprilisra fog elfogyni, akkor kezdek napi 4 órába dolgozni (7:50-től 11:50-ig).
Ilkára mama fog vigyázni, már nagyon várja:)

Reggel 7:09-kor indul a busz a Budai vámtól, amivel fél 8-ra Pváradon vagyok, és simán beérek 7:50-re.
12:15-kor jön hazafelé busz, amivel 3/4 1-re itthon vagyok.
Nem tűnik vészesnek, remélem menni fog, és lesz időm du. mindenre (házimunka, gyerekek rendezése, stb.)

2017. november 17., péntek

Iskola-dilemma

Szent Mór vs. Szent Margit

Kezdődik azzal, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett Rita tanítónénijeivel. Tapasztaltam/láttam sok olyan dolgot, ami nem tetszett. Most ezt nem részletezem, de felmerült bennem már tavasszal az osztályváltás, és ősszel már az iskolaváltás is.

Bori szeptemberben megy iskolába, Nála is felmerült a Szent Mór, mint lehetőség.

A héten kedden voltam nyílt napon a Mórban, és elbizonytalanodtam. Rájöttem, hogy semmi se tökéletes, hogy nem tudhatjuk előre, hogy a tanító néni, aki a nyílt napon mosolygós és barátságos, milyen lesz a szürke hétköznapokon.

Az tetszett a Szent Mórban, hogy van művészeti képzés. Ritának a képzőművészet feküdne (agyagozás, nemezelés, rajz és mindenféle kézműveskedés), Borinak meg a zenei tagozat lenne jobb.
Az is nagyon tetszett, hogy nem úgy veszik fel a gyereket, hogy az anyja beadja a jelentkezési lapot és kész, hanem a gyerekkel együtt kell menni, és van egy rövid ismerkedés/beszélgetés is a gyerekkel. A szülő jelenlétében, de mégis lesz benyomásuk a leendő elsősről, nem csak papíron folyik a bürokrácia.

Az egyik leendő tanító néni (Eszter néni) nyelvtan óráján volt lehetőségem részt venni, és feltűnt, hogy nagyon pörgős, én alig bírtam követni (a szófajokat ismételték). Volt egy ismerős kisfiú az osztályba, emlékeztem, hogy az anyuka régebben nagyon dicsérte az Eszter nénit (a napközis párja, Laci bácsi az életben is párja). Rákérdeztem újra, és már nem ajánlotta szívből. Azt mondta, hogy valóban nagyon pörgős, gyors észjárású nő, sokan lemaradnak, nem bírják követni, és emiatt fejlesztésre járnak többen az osztályból. Pár gyereket meg is buktatott.
Ráadásul csak az átlagos gyerekekkel találja meg jól a hangot, az átlagtól eltérőekkel nem tud mit kezdeni. Hát ezek nem túl jó hírek, főleg, hogy a Borikáról van szó, aki enyhén szólva is LASSÚ.

A másik osztály tanítónénije szimpi volt így elsőre, sokat dicsérte a gyerekeket, rossz válasz esetén se reagált rosszul, és elég türelmes is volt, sokkal lassabb volt a tempó a környezet órán, amit tartott. Egy véleményt hallottam róla, és az negatív (konkrétum nincs, csak nem ajánlják).
Az Ő osztályában nem volt ismerős egyik gyerek se, így nem is tudok jobban utána kérdezni.

Ezzel szemben a Szent Margitban az egyik leendő elsős tanító néniről azt hallottam, hogy szuper, nekem is annak tűnik így ránézésre, de Ritának Ő tartja a néptánc-tesit, és azt mondta, hogy mindig azzal fenyegetőzik, mikor a fiúk rosszalkodnak, hogy beír az ellenőrzőjükbe (elég gáz, hogy nem tud mással rendet tartani, csak üres fenyegetéssel).

A másik osztályba férfi lesz a délelőttös tanító, és Virág néni lesz a napközis, aki jelenleg a 2/a napközise (nem tudom miért bontják meg Őket). A férfiről csak jót hallottam (eddig napközis volt), ha fiam lenne, nem is gondolkodnék, de Borika olyan bújós, nem tudom mit kezdene egy férfi tanárral. Virág néni nekem furcsa, kicsit karót nyelt és hallottam már a gyerekekkel ingerülten beszélni.

A Szent Margitba jövő hét csütörtökön lesz a nyílt nap, természetesen oda is elmegyek.

Persze én se vagyok tökéletes szülő, nagyon nem, de azért a legjobban akarom a gyerekeimnek! Többet vannak az iskolába minden nap, mint amennyit velem.

Azt kívánom, bárcsak egy kis faluba laknánk, ahol egy iskola van és egy osztály. Akkor nem lenne dilemma:) Itt viszont a bőség zavara van.


2017. november 12., vasárnap

Kutya ... majdnem

Majdnem lett kutyánk. Ilyen közel még sosem voltunk hozzá.
Tánti találta a neten, el is mentünk Csibrákra megnézni, cuki volt, Ritával rögtön kapcsolatba lépett (az ölébe mászott és nyalogatta):
Rita örült, de csak szolídan.

Este a második tortázásnál azt mondta, hogy a tegnapi kívánsága (a gyertyafújásnál) valóra vált:) Kutyát kívánt, és ma beígértünk Neki egyet.

Hazafelé nem beszélt róla, nevet sem keresett neki, az esti imánál hozta először szóba: "ilyenkor hol lenne a kutya?"

Mikor a gyerekek lefeküdtek és a vendégek elmentek, Gáborral leültünk megbeszélni a kutya-dolgot, és mindketten úgy éreztük, hogy nem most, és nem ezt a kutyust.
Jön a tél, a sok mínusz fok, és a kis kölyök még fázna kint. Nem akarjuk beszoktatni a házba, és ha úgy kezdenénk, hogy bent lehet, utána nem tudnánk kirakni.

Nagyfajta kutyus. Anyja kivasz, apja golden retriever. Mindkettőt láttuk, és marha nagyok. Talán jobb lenne egy kisebb termetővel kezdeni.

Elnapoltuk a kutya-projektet tavaszra. Én is nagyon csalódott voltam, elsirattam, de a Ritát még jobban sajnáltam, hogy csalódni fog.

Másnap reggel se emlegette Rita a kutyáját, ebéd előtt Gábor elment Vele sétálni, megbeszélte Vele, hogy nem ez lesz a kutyája. Szomorú volt, de nem eléggé. Fura, hogy nem borult ki, nem könyörgött, meg se próbálta megváltoztatni a véleményünket,
Vajon miért? Még nem hitte el igazán, vagy nem is vágyott igazán kutyára?!?! Elég volt Neki, hogy fél órát simogatott egy puha kis szőrpamacsot?
Remélem, hogy ezek közül valamelyik, és nem azért ilyen, mert magába zárja a negatív érzéseit ezzel kapcsolatban, aztán egyszer csak robban!

2017. november 8., szerda

Ki sem léptem a kapun, mégis mennyi minden történt ma ...

Reggel elkezdtem bújni a netet állás ügyben. Találtam is 1 db környezetmérnök állást Pécsen, amit meg is pályáztam gyorsan.
1 órakor megcsörrent a telefonom, és a Z.E.H. Kft. volt, behívtak állásinterjúra. Holnap után (péntek 10:30). Még jó, hogy aznap reggelre beiratkoztam fodrászhoz (9:10-re). Így legalább szép lesz a hajam:)

Annyira izgultam, hogy le kellett kötnöm magam. Kivágtam Rita fejlesztő lapkáit, kihegyeztem egy nagy doboz színesceruzát (vízhólyag is lett a kezemen), és mivel Ilka nagyot aludt, még Rita szülinapi fotósorozatát is összeválogattam.

Tervezetem, hogy elmegyek ma is Zumbára (hétfőn már voltam), fel is öltöztem, de még a kocsi fele menet megváltozott a helyzet. Gábor bement a garázsba, és meglátta, hogy egy nagy tócsában állnak a maradék építőanyagok. A Pí-vizes ballon alja repedt ki, és csordogált. Én huppantottam be oda, ahonnan az üreset reggel kivettem. Túl nagy lehetett a lendület. Még jó, hogy lustaságomból kifolyólag csak fél 5-kor mentem ki érte, és nem reggel 9-kor raktam el, amikor meghozták.
Gábor nagyon ideges volt (meg is értem), ilyen idagállapotban nem akartam itt hagyni a 4 gyerekkel.
Amíg Ő kármentesítette a garázst, én bementem a lányokhoz.

Kiderült, hogy Ritának még volt házija, amit a napköziben nem csináltak meg (csak szerdán marad a napköziben, az az én pihenőnapom), másolni kellett elég sokat. Miután kiszenvedte, együtt folytattuk a fejlesztő lapocskák kivágását, majd vacsi és fürdetés.

Ilka fürdetése után, amikor Gábor a törölközőjéért nyúlt, leverte a Varga cseppes üvegcsét, ami leesett és "pirityára" tört (persze tele volt, így a gyógynövény kivonat a földről gőzölgött).
Már meg se lepődtem, hogy ezalatt a szemetes zsák is kihasadt, ahogy húztam ki a kukából:)

De szerencsére személyi sérülés nem történt, és az anyagi kár se jelentős:)
És lehetőségem van megcsípni egy környezetmérnök állást! Annyira izgalmas! Talán megúszom a PPh-t! Úgy legyen, Ámen! 

2017. november 7., kedd

Ilka 23 hónapos

Annyira kis értelmes, kommunikatív, mosolygós, akaratos kis fruska...
Mindent megért, mindent elmagyaráz, mindent egyedül akar csinálni. Mondja közben, hogy ÉM, ÉM
Mondja, hogy SZIA, PUSZI, integet és elmegy (szatyorral a kezében).
Telefonon is szeret és tud már "beszélni". Édes kis hangja van, és folyamatosan mondja babanyelven.

Tud már igazi, cuppanós puszit is adni, ha kérjük, nem mindig van hozzá kedve, de sokszor kérés nélkül is ad.
Kis bújós , hízelkedős. Jön, hogy ÖLI, és nyújtja föl a kezecskéit. Ilyenkor bármit csinálok is, nem tudok Neki ellenállni, felveszem és a két kis karját a nyakam köré fonja, jól megölelgetjük egymást.

Este is sokszor hozzám bújva alszik el (odabújok mellé az ágyába). Ilyenkor szoktam Neki suttogni, hogy aludjon már, késő van, stb. Átvette ezt a szokásomat, kiveszi a cumit a szájából, és sutyorog a fülembe. Aztán beveszi a cumit, lerakja a fejét, és ezt ismétli párszor cinkosul mosolyogva:) Ő csitít és altat engem:)
Az esti imát is "mondja" végig velünk:) Így jár Neki is a pár korty víz elalvás előtt (a víz az imához van kötve).

A ciciről már szinte teljesen leszokott. Napok óta nem is kérte. Jól megvagyunk nélküle:)

Viszont még mindig sokat cumizna, ha hagynám, de ha nem muszáj, nem adom oda a cumikat. Alváshoz megkapja, de napközben nem. El is kellett dugnom egy felső szekrénybe, mert amikor még a pelenkázón tartottam, odavitt egy zacskó pelust, odarakta a kiságya mellé, felállt rá, és így megkaparintotta a cumikat, kiszolgálta magát:)

Édesen ismétli a szavakat, ha kérjük:

Még mindig nagyon szeret hordozódni, fülig ér a szája, amikor hozom a hordozót, és megkérdezem, hogy jön-e a hátamra:)
És ha bármilyen zenét hall, rögtön táncolni kezd, riszálja a fenekét, mozgatja a kezeit is:

Múlt hétvégén itthagytam 1,5 napra. A mama vigyázott rá, és nagyon jól elvoltak. Nem emlegetett, nem sírt utánam, igaz, párszor beszéltünk telefonon (amikor a mamával beszéltem, mindig elkérte a telefont).

Egyébként is sokszor hagyom itthon az apjával, vagy valamelyik nagyszülővel, sőt, még a lefektetést is rájuk szoktam bízni egyszer-kétszer (kezdek eljárni itthonról: színház, schönstatt-este, hangverseny).
Julcsi is vigyázott rá pár hete egy délelőtt, és nem volt akkor se gond. Amikor készülődök, Ő is húzza a cipőjét, de mondom Neki, hogy most Ő nem jön, itthon marad X.Y-nal, akkor megérti, és integet utánam mosolyogva:)

Egyik délután a szomszéd Kati nénit hívtam át, hogy vigyázzon az álmára, amíg Ritát hazahozom az iskolából. Felébredt korábban, mint szokott (ráfeküdt az egyik cumira és megnyomta az arcát), és amikor 3-kor hazaértünk, a Kati nénivel békében eljátszottak a nappaliban.
Ilkán kinti nadrág és pulcsi volt, csak ezt találta Kati néni, hát ráadta. És Ilka értelemszerűen felhúzta a cipőt is hozzá, hisz azt hitte, mennek ki:)
Kért almát is, és még a héját is lepucoltatta:)

2017. november 4., szombat

Őszi szünet

Az őszi szünet végén járunk, és mi tagadás, ennek nagyon örülök.
Erőtpróbáló volt ez a pár nap, amikor reggeltől délutánig egyedül küzdöttem a 4 lánnnyal.

Ritával próbáltam tanulni, kicsit gyakorolni az olvasást, de nem minden nap sikerült.

Sokat nézték a tv-t, addig volt viszonylagos nyugalom (bár Ilka felkavarta néha az állóvizet azzal, hogy odament és kikapcsolta a tv-t).

Az első nap délelőttjén ilyen kupit csináltak a szobájukba:









 aztán persze átmentek a másik szobába tv-zni:(
Napos idő esetén (ilyen kevés volt) kizavartam őket a levegőre. Általában csak az udvarra, de többször bringáztak az utcán is, és egyszer felmentünk a játszótérre is.

Egy délelőtt egy órát töltöttünk a régi játszóterünkön, ahol is Rita talált egy nagy fekete macskát. A cica hagyta magát, Rita folyamatosan simogatta, néha fel is vette, odébbrakta. Meg akarta etetni, hogy hazajöjjön velünk (kóbor cica, az egész lépcsőház eteti). Felmentünk a kisboltba csapatosan és vettünk egy tejfölt. Kormi (mert így nevezték el) örült neki, nyalogatta, még a bajsza is fehér lett. De persze utána se jött haza velünk (nekem szerencsémre, Rita nagy bánatára).
Rita alig akart hazajönni a macska nélkül. Kéne Neki egy háziállat (lehetőleg kutya).


Gábor szülinapja is volt a héten, nagyon készültünk rá mindannyian (gyerekek és én is), de nem sikerült túl jól (a gyerekek sokat veszekedtek, verekedtek, sírtak, én meg kiabáltam Velük).
Lesz még boldogabb szülinapom is - így szólt az ünnepelt:)

Rita kis szőnyegett rakott össze caraWonga-technikával (mamával voltak múlt hétvégén a Herkules-műhelyben).

Egyik délután mama tudott vigyázni a kicsikre, a két naggyal elmentem egy kézműves délutánra az ANK-ba. Kavics-festés volt meghirdetve, de kavics helyett lapos gipszpogácsák voltak, azt lehetett szép akrill festékekkel megrajzolni. A lányok nagyon ügyesek voltak, nem is lettek festékesek, rendesen kimosták az ecsetet két festék között, és szép alkotások születtek a kezük alatt.
Ceruzatartót is készítettek (Bori Gábornak, Rita magának): filc-csíkokat ragasztottak egy vajkrémes tégelyre, majd dekorálták.
A délután legnagyobb vicce, hogy egy anyuka azt mondta, hogy a Rita nagyon hasonlít rám:))) Ilyet még senki nem mondott a 8 év alatt:)))

Szerencsére a hét középső napja munkaszüneti nap volt, amikor is Gábor sem dolgozott.
Temetőket jártunk egész nap, szerencsére egyik sincs túl messze.
Délelőtt Dombóvárra mentünk (Rita nélkül) az én rokonaim sírjaihoz, Péter papa elmondta, hogy milyen rokonság van közöttük (Becker, Kőrösi, Schmieder, Varga).



Hazajöttünk Pécsre ebédelni, majd Ritával kiegészülve 2-re mentünk Harlányba a dédi sírjához. Ott találkoztunk a nagyiékkal és együtt mentünk tovább Siklósra (Marci nagyszülei sírjához) és Máriagyűdre (Ági nagyi rokonságához).
3-kor kezdődött Máriagyűdön a mise, amit a lányok elég rosszul bírtak. A két kicsivel ki is kellett menni.
Szerencsére remek, napsütéses idő volt egész nap.
Az autót Siklóson hagytuk a szerelőnél (gumi-csere), két autóval hoztak minket vissza Pécsre a nagyiék:)

A hétvégén még lesz egy jó kis program: Gyűrű-kúra.
Házaspáros lelkigyakorlat a Máriagyűdi zarándokházban, a nagycsaládosok szervezik, ingyenes, és bár jóban vagyunk Gáborral, azért egy kis szervíz sosem árt egy házasságnak. Két gyereket viszünk (lesz gyerekfelügyelet), a Ritát meg az Ilkát itthon hagyjuk a mamára.
Szombat reggel 9-től vasárnap ebédig tart, remélem Ilka jól fogja bírni a hiányomat!

2017. október 18., szerda

Jó testvérek

Ma este voltunk Gáborral a második schönstatti csoporttalálkozónkon.
Mamának foltosra kellett mennie, így Marci papát kértük meg, hogy vigyázzon a lányokra.
Mielőtt elmentünk, lefürdettük és lefektettük Őket, de még nem aludtak.

Esténként ott szoktam maradni Ilka mellett, amíg el nem alszik. Odabújik hozzám, simiz vagy simizést kér, puszilgatjuk egymást, és egyszer csak bealszik.

Amikor múlt hónapban mama vigyázott rájuk, Ilka simán elaludt egyedül.

Most nem, kopogtatott az ajtón, kimászkált. Papa visszaküldte (ahogy megbeszéltük), de sírt:(
Rita egyből fölajánlotta, hogy odabújik mellé és ott marad, amíg el nem alszik.
Így is tett, és rögtön csend lett, papának nem volt több dolga Velük.
Egészen meghatódtam ettől a gesztustól. Milyen jó testvér tud lenni Rita, ha akar.

Bementünk hozzájuk, azt hittem, hogy ott fog aludni Rita is Ilka ágyában, de nem. Mindenki a helyén volt:)

2017. október 15., vasárnap

Moziban a csajokkal

Tegnap elvittem a 3 nagylányt moziba. My Little Pony- A film című mesére.
Terkának első mozis élménye volt, és hát ... Elég engedékeny a besorolása, hogy 6 éven aluliaknak nem ajánlott. Szerintem is igen félelmetes volt. Az egész egy nagy üldözési jelenet, pár poénnal.
Szóval akció vígjáték lenne a reális besorolása, és 12 éven aluliaknak én nem ajánlanám.
/Bori jobban félt, mint a Terka, legalábbis látványosabban:) /



2017. október 14., szombat

Ilka 22 hónapos

Október 7-én Ilka 22 hónapos lett.
Vészesen közeleg a 2. szülinapja. Hihetetlen!

Így beszél:


Nagyon szereti a sajtot, de csak a növényit (azt kóstolta először, és utána a rendes sajtot kiköpte).

Már ügyesen alszik a tesókkal a gyerekszobába, esetleg hajnalban jön át, és kéretőzik be a rácsos kiságyba.
A délutáni alvásokkor még abba rakom le, és elalszik egy perc alatt. Nagyon jó alvó!

Így segít bepakolni a szárítógépbe:

Ügyesen sétál (Lidl-be le és fel):

Most épp Bori a kedvence a tesók közül, úgy hívja, hogy Hori:)

2017. október 2., hétfő

Ilka a gyalogló hős

Délután két gyerekkel (a legnagyobbal és a legkisebbel) lementem gyalog a Lidl-be.
Vittem a hordozót, de legnagyobb meglepetésemre nem kellett. Ilka végig sétált a saját lábán:)
Olyan kis ügyes! Nagyon büszke vagyok Rá!

Rossz álom

Gyorsan beírom, hogy ne váljon valóra: Azt álmodtam, hogy Ilka felső-középső 4 foga kitört. Zokogtam, hogy hogy fog így harapni. Szörnyű volt!!! Pont jött a Rita (5:30-kor), így felébresztette szerencsére.

2017. szeptember 25., hétfő

Sportos életem kezdete

Abbahagytam a Maminbabát, és azóta annyi a testmozgásom, amit a gyerekek adnak.

Terkával lassan egy hónapja kell TSMT-tornázni. A hintáztató és fejjel lefele lógató gyakorlatoktól olyan permanens izomláz volt a karjaimban, hogy azt gondoltam, ez nem normális.
Kell egy kis sportot beiktatni az életembe, hogy el ne tunyuljak.

Múlt pénteken elmentem mamával Szekszárdra, és nosztalgiáztam egy jót az ottani maminbaba órán.

Szombaton délután elmentem egy volt maminbabás anyukám (aerobik oktató) órájára, amin majd'meghaltam, de sajnos nem túl anyabarát mozgás (nagy terpeszben rugózás, szökdécselés, ugrálás, kemény hasizom gyakorlatok). Szóval többet nem megyek.

Ma reggel gazoltam egy órát az udvaron (láb- és hátizomra gyúrtam),
aztán délután elmentem Ritáért az iskolába GYALOG. Egyszer már jöttem haza az irgalmas templomtól a Komlói úti lakásunkba, de most még egy 10 kilós "hátizsák" is volt a hátamon.
Nem így terveztem, menet közben alakult így.

Délben hívott egy anyuka, hogy a Tesco-nál szeretne átvenni egy pizsit (amit a fb-on lestoppolt), gyalog értem le a leggyorsabban. Ilka közben elaludt a hátamon (hát persze, hisz alvásideje volt).
Az anyuka segített felszerelni az alvócsuklyát, és onnan amíg a Gyárvárosi templomnál lévő buszmegállóba értem eldöntöttem, hogy gyalog megyek tovább, hogy Ilka ne ébredjen fel a busztól. Jót aludt a hátamon.
Csakhogy nagyon kellett wc-znem, muszáj volt bemennem a Zsolnay-ba, ott meg fölébredt.
Onnan már ébren volt, kb.egy órát aludt csak (legalább este gyorsabban elalszik majd).

Amikor Ritának elmeséltem, hogy gyalog jöttem, hazafele is gyalog akart menni:)))

De hazafele inkább busszal jöttünk.

Megyek, mert elkések a 6-kor kezdődő Zumbáról:)

2017. szeptember 21., csütörtök

Balcsi 2017 nyarán

Idén június 21-én (szerdán) költöztünk le a Balcsira.
Az első másfél hetet szűk családi körben, hatosban nyomtuk:)

Rögtön az első nap átmentünk Boglárra bobozni. És milyen jól tettük, utána többször már nem volt rá lehetőségünk.
Így csúsztak párban, én meg Ilkának találtam egy jó játékot:
Bori 6. szülinapi buliját is ott tartottuk meg, pont a napján, 25-én, vasárnap.
Eljött a Tánti is (Zuzuval és Andrással), és a Vica is a Marcival.
Jó kis nap volt, napsütéssel és esővel, nevetéssel és játékkal.
Kapott sok szép ajándékot, mindennek nagyon örült.
6 éves szépségem a tortával
a "gyerekek"
Barbie, kutyus és hullahopp karika Tántiéktól
Gyerekbiblia és Frenklin mesekönyv a Vicáéktól
Összecsukható hajkefe és jégvarázsos táska tőlünk.
Július 2-án vasárnap Gábor hazament, mama jött, és megkezdődött a "CsakCsajok" nyaralás.

A napjaink a következőképpen alakultak:
Engem hajnalban (5 körül) kivetett az ágy, Ilka ébredéséig próbáltam kihasználni az ÉN-időmet (olvastam, interneteztem, naplót írtam, sütöttem).
6 és 7 között ébredt a legkisebb ugrifüles, csendben átöltöztettem, és elmentem Vele sétálni, hogy a többeik tudjanak még aludni. Ezt igényelte is, volt, hogy már pizsamában ment az ajtó felé, mutogatott ki. Az udvaron játszás nem volt elég, ment a kapuhoz, sétálni akart.
Általában lementünk a Huszka strandra.

8 körül hazajöttünk, addigra már kopogott a szemem az éhségtől.
Reggeli, majd kis tanulás a Ritával, ebédkészítésben segítés a mamának, elmentünk biciklizni, vagy az árnyékos Huszka strandra.

Ebéd után én a két kicsivel lefeküdtem aludni, mama tartotta a frontot a nagyokkal. Ha Ő is pihenni akart, beraktunk Nekik egy mesét a laptopon, és akkor 1,5 óráig csend volt:)

Délután strandoltunk (csak pár nap kellett kihagyni az időjárás miatt). Egyébként fürödtek többször esőben is és tarajos hullámokban is:)
Első fürdés
Óbudavár előtti utolsó fürdés után a nagy szélben a parton dideregve
 Ilka nehezen szokta meg a nagy vizet. Eleinte ki akart menni. A kezemben is nyöszörgött, és a part fele mutogatott. Próbáltam elterelni a figyelmét és csak késleltetve vittem ki. A vízben töltött idő egyre hosszabb lett, és nyár végén már önállóan sétált a Balcsiba, közben dumált és csapkodta a vizet:
/videó/

Július utolsó hetén volt az én szabadságom (Nagyiék elvitték a 3 nagylányt Sikondára HH-s táborba). Mamával és Ilkával szuper nyugis hetet éltünk meg, és még az is jól jött ki, hogy kicsit hűvösebb, esősebb volt az idő, így még a strandra se kellett lemennünk (csak olvastunk, aludtunk, esténként társasoztunk). Mama rendelni akart a Teletáltól, de nekem nem tetszett a menü, inkább bevállaltam a főzést. Egyszerű, gyorsan elkészíthető kajákat ettünk:)

A 10. házassági évfordulónk volt július 28-án. Előtte nap mama hivatalos volt Dombóvárra, így eljöttünk mi is Vele, busszal meg tovább Pécsre. Megleptük Gábort, és szerencsére tényleg sikerült meglepni:)
Együtt mentünk ki a tábor végén a lányokért Sikondára. Terka nagyon örült nekem, a nagyok már kevésbé.
Rita sírdogált, hogy még Gyűdre "kell" mennie, aztán persze remekül érezte magát, mint mindig!

Rita után még Bori is ment Gyűdre (akart menni, de lassan rázódott bele az anyátlan/tesótlan létbe).

Nyár végén, augusztus 20-án elmentünk családosan Óbudavárra Schönstatt családi hétre.
Szuper volt! A gyerekek is jól érezték magukat, és az iskolába/óvodába arra a kérdésre, hogy hol voltak a nyáron, azt mondták, hogy táborba. Mintha nem lettünk volna 2 hónapot a Balcsin:)))

Leírni nem lehet, hogy milyen volt, inkább rakok fel pár fotót, amit ott készítettek rólunk:

Talán még ki fogom bővíteni, de most ennyire futotta.


2017. szeptember 11., hétfő

2017/18-as tanév

Fogok írni a nyarunkról is (2017), de előbb az aktualitások:

Riti megkezdte a 2. iskolai évét. Nem túl lelkes, de nyomjuk.
A tavalyi évből tanulva nem hagyom ott délután a suliba, nem volt elég Neki az az egy napközis óra. Idén meg már több is a tanulni való (helyesírás, szorzótábla, környezetismeret, angol).
Azért beírattam egy-két különórára, de azok után megyek érte, és otthon addig foglalkozok Vele (az iskolai leckét + a fejlesztésre gyakorlunk), amíg meg nem jönnek az ovisok (Gábor hozza Őket, 5 körül érnek haza).
Ez így kocsi nélkül elég nehéz (visszaadtuk a Peugeot apunak, így buszozok).

Jár néptáncra és balettra (az iskolában kell választani 2 mozgásos foglalkozás, hogy meglegyen a heti 5 tesi), agyagra, kézművesre és kórusra. Cserkészetre is beírattuk, de még nem biztos, hogy jó időpontban lesznek az örsik, és tud is majd járni (de legalább már szeretne, mert régebben hallani se akart róla).

Hétfőn csak 4 órája van, ebéd után hazahozom.
Kedden 5 órája van + az agyagozás, utána hozom haza (fél 3 körül), és viszem fejlesztésre fél 4-re, ami 5-ig tart.
Szerdán egész napos, mert délután van a néptánc, 4-ig tart, Gábor hozza haza az összes gyereket, ez az én szabadnapom:)
Csütörtökön 5 tanóra + balett + kórus, fél 3-kor hozom haza.
Pénteken is 5 órája van, aztán kézműves, és Gábor a többiekkel  együtt veszi fel, és adja le hazafelé a fejlesztésre (szintén fél 4-5-ig) .

Elég zúzós lesz, még jó, hogy a zeneiskolát visszamondtuk (az még heti 2 óra szolfézs lenne, és a többségnek + 2 óra hangszeres óra).

Borika vígan jár a Csillag csoportba, egyenlőre a Halacska csoportból ismert barátnőkkel játszik, az újakat még nem emlegeti.
Fog járni úszni és balettra is, de mindkettő az oviban van, nincs dolgom vele.

Terka most középsős, kapott új óvónéniket, de nem probléma számára, szeret oviba járni. Még nem járhat semmilyen különórára, de megpróbálom elintézni, hogy a második félévben mehessen úszni (csak nagycsoportosok mehetnek, de akkor már 5 éves lesz). Talán belemennek, ha elkísérem én is és segítek Neki mindenben. Annyira tehetséges, jó lenne tanulnia is az úszást, amit nyáron a Balcsiban használhat.

A nyári nagy esése miatt elvittük TSMT-felmérésre, és kiderült, hogy megmaradt egy csecsemőkori reflexe, ami gátolja azt a reflexet, hogy esésnél kitámasszon. A karjai és nyakizma is gyenge, tornát írtak elő, amit heti 4-szer kell végigcsinálni. Szerencsére egyenlőre élvezi (és nekem is edzés, izomláz van a karjaimban permanensen).

Ilka kis levakarhatatlan, délelőttönként el van tesótlanodva, még nem találja a helyét. Azt szeretné, ha egész nap a karomban tartanám, de akkor nem haladnék a házimunkával, amire már csak fél napjaim vannak. Így áll mellettem, rángatja a nadrágomat és sír:(

ÉN
Jó, hogy abbahagytam a Maminbabát, nem nagyon férne bele az életembe.
Így is van extra dolgom a házimunka mellett:
- gazolom az udvart (kész kell lennie a tereprendezés és füvesítés előtt)
- próbálom eladni a rengeteg gyerekholmit a garázsból (börzéken árulok és fb-csoportokba is felrakom őket, amihez fotózni kell, mérni és kézbesíteni). Szóval ez az új hobbym.
Ja, és diótörésre is adtam a fejem, de még nincs mit törni:)

Gábor
Osztályvezető a drágám, ennek minden vonzatával. Budapestre is jár, így azokon a napokon én viszem-hozom az összes gyereket.
Szerencsére nem sokat túlórázik, és reggel tudja vinni a lányokat és az ovisokat haza is hozza.

Azt hiszem ebben a tanévben sem fogunk unatkozni:)))
De nem is szeretünk. "Akkor szép az élet, ha zajlik" Hát nálunk nagyon SZÉP!!!:)

Intézményesült Pólya lányok

2017. június 21., szerda

Balcsi előtti összefoglaló

Pakolok a Balcsira. Ma indulunk, 2 hónapig ott leszünk. De előtte még le szeretném írni, hogy mi a helyzet most a Mosolymanóimmal.
Nagyon várták már a nyarat, én meg piszkosul parázok tőle:(

Szóval sorban:

Riti
Sikeresen teljesítette az első osztályt, és bár nem lett kitűnő, de ez nálunk nem is elvárás.
Magatartás és szorgalom JÓ (4).
Az olvasás döcögve megy csak, arra rá kell feküdni a nyáron. Beszereztem jó pár könyvet, és egy számítógépes programot is (Varázsbetű), remélem hajlandó lesz napi szinten gyakorolni velem, és őszre behozza a lemaradását.

Ez az első iskolai bizonyítvány a mi szülői hozzáállásunkról is tanúskodik.
Edith néni hiába mondogatta, hogy gyakorolni kell napi szinten otthon is, én ezt nem akartam elfogadni. Reggel 8-tól du. 4-ig foglalkoztak Velük a suliban, 5-kor értek haza, akkor már se kedve, se ereje nem volt tanulni. Játszott inkább az ovis kistesókkal. Én meg hagytam.

De sok barátot szerzett, népszerű az osztályban, a tanárok is kedvelik, járt agyagozni, balettre, néptáncra és labdajátékokra.
Jövő évben már lehet hangszert és/vagy szolfézst tanulni, be is írattuk, de meggondoltuk magunkat. Jövőre minimalizáljuk a különórákat és maximalizáljuk a tanulást/gyakorlást, hogy jobban menjen Neki a suli, és elégedett legyen magával (most nem az).
Azon is filózok, hogy elhozom a suliból ebéd után, és itthon foglalkozok Vele illetve elhordom sport különórára (táncra mindenképp).

Bori
Nagycsoportos volt idén, de nem megy még suliba, hanem marad a Csillag csoportba (iskolafelkészítő a 6 éveseknek, akik még nem mennek suliba). Nagyon várja, és én is nyugodt vagyok, hogy nem kell szeptembertől Vele is küzdeni a tanulással.

Leszokott az ujjszopásról, nem tudom mikor, nem szólt, egyszer csak észrevettem, hogy már az esti elalváskor se veszi az ujját a szájába. Nem reméltem, hogy ilyen könnyen fog menni.

Mozog az első fogacskája, alul a jobb oldali középső:
A héten voltunk a szemészeten, 1 éve szemüveges, és a rosszabbik szeme javult 1 dioptriát. 3,5-es volt, most meg 2,5-es lencsét írtak rá:) Nagyon örülünk, még akkor is, hogy új szemüveget kellett csináltatni, a régit meghagytuk tartaléknak.

Mostanában nagyon mamás, ahogy mondja Neki, hogy "MAMI", olvadozunk tőle! Tavaly nem volt haverságban a mamával, most nagyon élvezi, hogy fordult a kocka:)

Terka
"Ő egy nagyon eleven, cserfes , életrevaló kislány 😍
"Szeretem őt a kedves mosolyával, a figyelő kis tekintetével és a kíváncsi jellemével együtt."
Ezt írta Róla az egyik óvónénije (Andi néni).
Az esti elalvással hadi lábon áll, többször kijön mindenféle mondva csinált ürüggyel, de annyira szeretem, hogy ezt simán elnézem Neki:)
Muszáj még délután aludnia (Velem alszik, ami nekem nagyon kellemes), mert ha kimarad, túlpörög, és éjjel sírva felriad, és szinte vígasztalhatatlan:(

Még mindig mindenevő, kis husis:)
A haja még mindig göndör, főleg ha magától szárad meg, és nem fésüljük ki.

Ilka
1,5 éves és mindent egyedül akar csinálni. Ha nem engedjük, mert veszélyes, akkor akkora hisztit levág, hogy csak pislogunk. 
Az elsőt fölvettem, mert Gábor épp nem volt itthon, meg akartam Neki mutatni. Itt az volt a gond, hogy nem engedtem Neki, hogy a késről nyalogassa le a zsírt:
Cumi-függő. Éjjel több is kell a keze-ügyébe, de napközben is kéri, hiszti van, ha elveszem. Azért próbálom elcsenni Tőle, amikor el van foglalva valamivel, vagy eszik, és csak akkor adom vissza, ha nagyon muszáj!

Szereti illegetni magát, ha szép ruhát adok rá, megy, és mutatja az apjának, mamának, tesóknak:
Ha zenét hall, táncol.
Kedves a többi gyerekkel, tornán is ad mindenkinek a saját kölesgolyójából, nem irigy!
Persze ha a tesói közül akar valaki valamit elvenni Tőle, azt nem hagyja (hangosan visít).

Nagyon óvatos, és félős, még a szappanbuboréktól is fél.
De kezd mindenre felmászni, így vigyázni kell nagyon, egy pillanatra nem lehet szem elől veszíteni!