2017. november 7., kedd

Ilka 23 hónapos

Annyira kis értelmes, kommunikatív, mosolygós, akaratos kis fruska...
Mindent megért, mindent elmagyaráz, mindent egyedül akar csinálni. Mondja közben, hogy ÉM, ÉM
Mondja, hogy SZIA, PUSZI, integet és elmegy (szatyorral a kezében).
Telefonon is szeret és tud már "beszélni". Édes kis hangja van, és folyamatosan mondja babanyelven.

Tud már igazi, cuppanós puszit is adni, ha kérjük, nem mindig van hozzá kedve, de sokszor kérés nélkül is ad.
Kis bújós , hízelkedős. Jön, hogy ÖLI, és nyújtja föl a kezecskéit. Ilyenkor bármit csinálok is, nem tudok Neki ellenállni, felveszem és a két kis karját a nyakam köré fonja, jól megölelgetjük egymást.

Este is sokszor hozzám bújva alszik el (odabújok mellé az ágyába). Ilyenkor szoktam Neki suttogni, hogy aludjon már, késő van, stb. Átvette ezt a szokásomat, kiveszi a cumit a szájából, és sutyorog a fülembe. Aztán beveszi a cumit, lerakja a fejét, és ezt ismétli párszor cinkosul mosolyogva:) Ő csitít és altat engem:)
Az esti imát is "mondja" végig velünk:) Így jár Neki is a pár korty víz elalvás előtt (a víz az imához van kötve).

A ciciről már szinte teljesen leszokott. Napok óta nem is kérte. Jól megvagyunk nélküle:)

Viszont még mindig sokat cumizna, ha hagynám, de ha nem muszáj, nem adom oda a cumikat. Alváshoz megkapja, de napközben nem. El is kellett dugnom egy felső szekrénybe, mert amikor még a pelenkázón tartottam, odavitt egy zacskó pelust, odarakta a kiságya mellé, felállt rá, és így megkaparintotta a cumikat, kiszolgálta magát:)

Édesen ismétli a szavakat, ha kérjük:

Még mindig nagyon szeret hordozódni, fülig ér a szája, amikor hozom a hordozót, és megkérdezem, hogy jön-e a hátamra:)
És ha bármilyen zenét hall, rögtön táncolni kezd, riszálja a fenekét, mozgatja a kezeit is:

Múlt hétvégén itthagytam 1,5 napra. A mama vigyázott rá, és nagyon jól elvoltak. Nem emlegetett, nem sírt utánam, igaz, párszor beszéltünk telefonon (amikor a mamával beszéltem, mindig elkérte a telefont).

Egyébként is sokszor hagyom itthon az apjával, vagy valamelyik nagyszülővel, sőt, még a lefektetést is rájuk szoktam bízni egyszer-kétszer (kezdek eljárni itthonról: színház, schönstatt-este, hangverseny).
Julcsi is vigyázott rá pár hete egy délelőtt, és nem volt akkor se gond. Amikor készülődök, Ő is húzza a cipőjét, de mondom Neki, hogy most Ő nem jön, itthon marad X.Y-nal, akkor megérti, és integet utánam mosolyogva:)

Egyik délután a szomszéd Kati nénit hívtam át, hogy vigyázzon az álmára, amíg Ritát hazahozom az iskolából. Felébredt korábban, mint szokott (ráfeküdt az egyik cumira és megnyomta az arcát), és amikor 3-kor hazaértünk, a Kati nénivel békében eljátszottak a nappaliban.
Ilkán kinti nadrág és pulcsi volt, csak ezt találta Kati néni, hát ráadta. És Ilka értelemszerűen felhúzta a cipőt is hozzá, hisz azt hitte, mennek ki:)
Kért almát is, és még a héját is lepucoltatta:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése