2015. július 31., péntek

"34 éves lettem én"

Csodaszép napom volt ma.

Reggel fél 6-kor ébredtem. Felkeltem, kávéztam, olvastam kint a hintaágyban, nem volt hideg, még a nap is sütött.

Első köszöntőm az egyetemi barátnőm, az Anita volt, sms-t írt 7 órakor.
Aztán a tesókám hívott Barcelonából, beszéltünk vagy fél órát:)

Reggelire sütöttem egy adag csokis muffint és sok-sok goffry-t, amit a tegnap este gyártott nutellával ettünk. Valami mennyei volt.
Még reggeli előtt odaadta Gábor az ajándékomat, egy igazi paleo-nutellát, ami nagy kedvencem, csak az ára miatt nem gyakran veszek magamnak. Nagyon-nagyon örültem Neki!

Reggeli után bementünk Fonyódra, hisz ha szerda, akkor piac. Bori önként itthon maradt a mamával, így "csak" 4-en mentünk. 

Ritát bekísértem a Kulturális Központba, ahol az 5 év fölötti gyerekeknek kézműves játszóházat tartanak minden szerdán. Simán ottmaradt egyedül egész délelőtt.
 
Kivettem a könyvtárból 3 Pöttyös Panni könyvet, mert az itthon levőt már kiolvastuk.

Gáborral szépen kényelmesen vásároltunk, míg Terka Gábor hátán élvezte a rég nem tapasztalt háti-babák kényelmét a popópántos Maraya hordozóban, és ujjszopva nézte a vásári forgatagot. 

Sikerült mindent megvenni, ami a listán volt, és még fodrászhoz is eljutottam, mert a fejemről lógó haj már kezdett zavarni.
A fodrász csaj csupán 21 éves volt, de hobby-ja, hogy megjósolja a pocak-babák nemét. Az enyémet lánynak látta:) Hát, kíváncsi leszek.
Jól elbeszélgettünk, végül mondtam Neki, hogy kerekítse fölfelé az árat, a jóslásért cserébe.
Mondta, hogy nem-nem, az ingyen volt. Végül megegyeztünk, hogy ha a jóslata ellenére mégis fiút szülök, jövő nyáron elhozom Neki bemutatni, és akkor "kárpótlásul" levágja a hajamat ingyen:)

Itthon a mama a kedvenc ebédemet készítette: cukkinikrémleves volt, sült hús és párolt vegyes zöldség köret.

Még a du-i alvás előtt Ritával összedobták a tortámat (banános split fagyitortát).

Kanaszta party-t terveztünk a Gáborral a gyerekek alvásidejére, de Ő elaludt a nagyoknál, én meg a Terka mellett, így átraktuk estére. 

Délután volt a hivatalos köszöntés. A nagylányok a mamával feldíszítették a tortát, Rita gyújtotta meg a gyertyákat is, engem addig a szobába száműztek, hogy le leskelődhessek:)
Mamától kaptam egy üres receptes-könyvet, mert utálja a kis cetlijeimet. Kaptam egy olvasni valót is (Hogyan neveljük a lányokat).

Nagyon szép virágot is kaptam a Gábortól, és én is adtam a mamának, hisz ez az Ő ünnepe is (ma 34 éve, hogy édesanya lett).
A torta is nagyon finom volt, jól belaktunk belőle.
Délután lementünk a lányokkal a partra sárkányt eregetni. A két nagy a vízzel is kacérkodott, pedig igencsak hűvös volt.

Dinnyézés és meseolvasás is belefért a délutánba. A Pöttyös Panni könyvek nagy sikert arattak, nekem is tetszenek, szívesen olvasom őket.
Az időjárás engedte, hogy legalább a vacsit a teraszon fogyasszuk el.

Este a lányok gyorsan elaludtak, Gáborral kártyáztunk egy jókedvűt, és még meg se fulladtam az allergiás köhögésemtől, csak majdnem:)

Tényleg csodaszép szülinapom volt! Hála Istennek és a családomnak!

2015. július 14., kedd

Tegnap

Borival megint Pécsre utaztam, most a 18 hetes UH-ra.

Nagyon izgultam, hátha kiderül a neme, és végre vége a találgatásoknak. Idegesítenek a családtagok, rokonok, barátok és ismeretlenek sürgető kérdése: "és tudjátok már, hogy fiú lesz vagy lány?"
A többi ember jobban izgul, hogy fiú legyen, mint mi
Engem komolyan nem izgat, hogy fiú legyen, hisz nagyon szeretek lányos anya lenni! A lényeg, hogy egészséges legyen!

Az UH-ra úgy mentünk be, hogy mondtam a dokinak, hogy ha látja, mi van a lába között, kérem mondja el, mert 3 lány után érdekel minket, hogy sikerült-e fiút összehoznunk. Nem szólt rá semmit.
A monitort a falon nem kapcsolták be, a hangot se, ígynem láttam a kicsikémet és nem hallottam a szívverését se. Nem baj, gondoltam, legalább Gábor látja, és talán megtudjuk, hogy fiú vagy lány.
Elkezdte a vizsgálatot, diktálta az asszisztensnek, minden rendben volt. De a lábaközére nem tért ki.
Úgy búcsúzott, hogy "úgy néz ki, egészséges. Viszont látásra!"

A sírás fojtogatott, olyan csalódott voltam:( Közben tudtam, hogy örülnöm kellene, mert minden rendben van a kicsivel, és ugye ez a lényeg.
De még a nevét se találtuk ki, se a fiú, se a lány esetére, és felére csökkent volna a lehetőségek száma, ha megtudjuk, hogy milyen nemű.

Elmentünk ebédelni az Aranygaluskába. A paleós menü se igazán ízlett, kellett sietnünk a vonathoz, így a Lipóti pékség paleós zserbóját is ki kellett hagynunk:(

Gábor kirakott engem és a Borit az állomás előtt, amit épp felújítanak, Ő meg elment leparkolni. Ahogy siettünk a jegypénztár felé, Bori mondta: "Anya, szólj, ha szaladni kell, mert tudok ám szaladni!" De nem voltunk késésben, nem szaladtunk.
Még jó, mert a következő pillanatban akkorát estünk, mint az ólajtó:(
A járdán kiállt egy vas a földből, és el volt hajlítva a földdel vízszintesen, úgy elgáncsolt minket, mint annak a rendje! Irtó nagyot estem a jobb térdemre, azt hittem, nem tudok felkelni se.
Sírtam a fájdalomtól, nem tudtam abbahagyni. Szegény Borika nagyon megijedt tőlem, még sírni is elfelejtett, aggódva nézett engem, nem gyakran lát sírni.

Elbicegtem a jegypénztárig, majd a vonatig, közben végig sírtam. Gáborral ott találkoztunk, a vállán jól kisírtam magam, majdnem fent is maradt a vonaton (már sípoltak az ajtók, hogy záródnak, mikor még fent volt és vigasztalt). De végül le tudott szállni.

Az úton hazafele tartottam magam Bori miatt, de égtelenül fájt a térdem, és az UH miatt is csalódott voltam.
Bori se akart aludni, de végül Sásdon elnyomta az álom: