2014. december 26., péntek

Szabin vagyok

Kiborultam.Pont karácsonyra:(
Valahogy így képzelem el az idegösszeomlást. Bőgtem, mindent rossznak láttam, még egy nyugtatót is bevettem.
Éreztem, hogy szükségem van egy kis szabadságra, hogy meg ne őrüljek teljesen.

Mondtam Gábornak, hogy Ritát passzoljuk le a nagyiéknak, Borit meg a mamának, mi meg maradjunk itthon pár napot hármasban a Terkával.
Átgondolta, és végül arra jutottunk, hogy Ő marad otthon a Borival, én meg megyek el Dombóvárra a Terkával kettesben.

Így történt, hogy karácsony 1. napjának délutánján vonatra szálltam és Terkával kettesben mentünk csak a mamához.

Nagyon jó így egy gyerekkel lenni. Mamánál teljes ellátást, kapunk, egész nap csak a Terkával játszok, vagy egyedül játszik én meg olvasok mellette (mamánál mindig van egy csomó lelki olvasmány).

Nagyokat alszunk, anyukámmal jókat beszélgetünk, szóval igazi szabadságon vagyok. Remélem pár nap alatt rendbe jönnek az idegeim, és újra jó feleség és türelmes anyuka leszek.

Köszönöm a családom minden tagjának ezt a feltöltődési lehetőséget!!!

2014. december 22., hétfő

Riti és a korizás

Rita régóta mondogatja, hogy szeretne korcsolyázni.
Ma elég sokáig aludtak reggel, délelőtt babaklubba mentem a 3 gyerekkel (nagyon ügyesen viselkedtek, szót fogadtak).
Hazafele mentünk be a Lidl-be megvenni Ritának ezt a szép kabátot (a régit, amit 2 éve télen vettem egy bababörzén ezer Ft-ért már kinőtte, így azt a Borika megörökölte).

Ebéd után a két kicsit lefektettem, Ritával meg elmentünk korizni. Mikor mondtam Neki, hogy hova megyünk, nagyon örült. Aztán azt mondta:
"De anya, van egy kis gond. Nekem nincs korcsolyám"
Mondtam Neki, hogy lehet bérelni.
"És utána haza lehet hozni?"
én: "Nem, mert más kisgyerek is akarja használni utána. De ha máskor megyünk, akkor is lehet bérelni olyat, ami pont jó a lábadra."

Az én lábamon 8 éve nem volt korcsolya, akkor se tudtam rendesen korizni, csak totyogtam a jégen.
Most is úgy volt, hogy éppen talpon tudtam maradni, de nem tudtam a Ritát is tartani, így a korlátot fogva mentünk körbe egy kört (ez fél óra volt), aztán eljöttünk.

Legközelebb olyan ismerőssel megyünk, aki tud is korizni, és meg tudja tanítani a Ritát is.
Mert bár esett jó párat, a kedve nem ment el tőle. Sőt!
"Holnap már ügyesebb leszek anya!"

2014. december 18., csütörtök

Bori első ovis műsora

Tegnap délután volt a Halacska csoport karácsonyváró műsora.
Csak én mentem és a Rita, mert attól féltem, Terka nagy hangzavart csinálna, és még nem is gyógyult meg teljesen (csúnyán köhög).

Nagyon kis aranyosak voltak, csak egy kisfiú kezdett el bömbölni a legelején, hogy haza akar menni. Még az apja ölében is hüppögött, és persze az apja pont mellettem állt. Próbáltam elvonatkoztatni, és csak a Borira koncentrálni.

Ő volt a holdanyó, és még szövege is volt, amit a Grétivel együtt mondtak (Ő az egyik barátnője).



2014. december 5., péntek

Panaszkodás

Nem is tudom hol kezdjem!

Ma reggel elautóztam Dombóvárra a 3 gyerekemmel, hogy ingyenes Maminbaba órát tartsak.
És mennyien voltak???
KETTEN. Mindössze ketten, de azoknak se jött be:(

Az egyik anyuka, aki szívesen csinálta volna, de a gyereke először volt a hátán, álmos volt, és nem tudott elaludni (nem mozgott az anyuka elléggé), feszengett és sírt. Anyuka meg levette, felvette, karban tartotta, letette és táncolt nélküle, majd újra fölvette ...

A másik anyuka meg szinte meg se mozdult. Már a bemelegítésnél (egyet lépünk jobbra, egyet balra) azt mondogatta, hogy Ő ezt nem tudja követni. Nagyon ciki volt nekem, hogy ennyire passzív volt, és végig az is maradt. Az Ő gyereke sem aludt, de legalább meg se pisszent az anyukája hátán (Őt is most hordozták először).

Bőghetnékem volt. És életem legszarabb óráján remélem túl vagyok!
És remélem nem látszott rajtam az elkeseredés. Nagyon igyekeztem tartani magam, vidámnak látszani.

Nem a létszámmal volt bajom (bár az se esett jól), hanem a résztvevők hozzáállásával.

Aztán ebéd után, mikor annyira jól esett volna aludnom egy kicsikét (hajnali 5 óta pörgök), egyik gyerekem se aludt. 2 órát próbálkoztunk, végül annyira felhúztam magam rajtuk, hogy csak sírni tudtam:(

Nem fogadnak szót, visszabeszélnek, megütnek, ordibálnak. Nem tudok hatni rájuk, kezelni őket.

Újra komolyan elgondolkodtam a gyerekek számának redukálásán (Tánti, majd hívlak), mert úgy érzem közeledek egy idegösszeomlás felé:(

Jó hírt a végére: Gábor ma beadta a bankba a hitelkérelmet. Kb.2 hét az elbírálás.

2014. december 3., szerda

Bojka beteg:(

Rita light-os középfülgyulladása után Bojka belázasodott hétfő este. De úgy rendesen, 39 fokot mértem Nála.
Kapott lázcsillapító szirupot, és szépen nyugodtan aludt egész éjjel.

Kedd reggel elég rosszul nézett ki, fehér volt és a hasát fájlalta. A reggeli echinaceás gyümölcsléjét megitta, majd kihányta.
Láza is volt, kapott szirupot.

Ilyen állapotban hagytam itthon, és mentem el Terkával Maminbabát tartani. Szerencsémre Gábor tanulmányi szabin volt, tudott vigyázni a nagyokra (Rita se mehetett még oviba az orvos javaslatára).

Az autóban még aggódtam az otthonhagyottak miatt, de ahogy beléptem a terembe, és elkezdtem a Maminbabával foglalkozni, kikapcsolt az agyam.
Végig jó hangulatban táncoltunk, nevetgéltünk az anyukákkal, a végefelé jutott csak újra eszembe szegény beteg csemetém.

Szerencsére többet nem hányt, viszont magas láza volt. Kapott lázcsillapító szirupot, ami gyorsan hatott, és ebédre csacsogó kismadár ült az asztalhoz. Alig bírtuk lebeszélni a húsgolyó és sült répa evészetről.
Kölesgolyót evett csak.

Délután aludni se akart (délelőtt szundított egy keveset a kanapén), de lefeküdtem Vele, és azt játszottuk, hogy nem alszunk, csak pihentetjük a szemeinket (becsukjuk).
Neki persze sikerült elaludnia a játék közben, én meg néztem a plafont és az alvó Bojkát felváltva (megittam ebéd után a kávémat). Nem mertem kimenni, nehogy fölébredjen rá, és ha hányna álmában, ott legyek mellette.

Délután láztalanul ébredt, elmentem Terkával sószobába és vásárolni, mire hazajöttem, megint magas láza volt. Megint kapott lázcsillapító szirupot (azt vettem észre, hogy a Panadol használ gyorsan, az Algoflex nem nagyon).

Este szépen elaludt, és átaludta az éjszakát.

Mi a fene lehet ez? Nem fáj semmije, csak amikor magas láza van, akkor a feje. És csak egyszer hányt, pedig vacsira már kikönyörögte, hogy ehessen húsgolyót és almát.

Kíváncsi vagyok hogy ébred, de a héten már tuti nem megy oviba!


2014. december 1., hétfő

Rosszul indul a december

Hajnali 4:50-kor Bojka átjött hozzánk, magunk közé raktam, de csak addigra aludt vissza, mikor már kelnem kellett (5:30-kor).
Szerettem volna egy kis saját időt, mielőtt ébresztem a családot (6-kor), de ebből nem lett semmi, mert Terka ébredt, és hangosan hívott ("ANYA")

De még így is jó kedvem volt, hisz december 1-je van, a kedvenc hónapom kezdetét vette:)

Gábor elvitte Ritát az orr-fül-gégészetre kontroll-ra, és csak szerdától mehet oviba, pedig  kutya baja (hál'Istennek). Mivel mamimbabám van hétfőnként, Gábor bevitte a munkahelyére addig.

Borit én vittem oviba autóval (Grétiéket is elvittük).
Amíg Borit átöltöztettem, Terkának sikerült úgy elesnie, hogy az orrnyergét beütötte a szekrény élébe, sebes lett:(
Boritól elköszöntem, és miután a lelkemre kötötte, hogy integetek az ablaknál, eljöttem.
Ritán és Gáboron járt az eszem, Adrival is beszélgettünk még egy kicsit, és a Fordan felé autókázva jutott eszembe, hogy elfelejtettem integetni:(((

A Fordan-ban hiába vártam az anyukákra, nem jött senki:(
Visszaöltöztem, mindent bezártam, és az ajtóban találkoztam egy anyukával, aki késve bár, de jött.
Már nem mentem vissza, mondtam Neki, hogy a mai óra érdeklődés hiányában elmarad, rohanok a beteg gyerekemért.
Ráadásul pont az az anyuka volt, aki keddenként jár a másik hordozós tornára is a Pécsi Sasok-ba. Remélem nem fogja terjeszteni, hogy maminbabán nincs senki:(
Később írtam Neki sms-t, hogy sajnálom, hogy potyára jött, és a következő Maminbaba órára a vendégem:) Remélem látom még!

Elmentem a Ritáért a Gábor munkahelyére, hazafele két gyerekkel még bementem a Hajnihoz a Konzum-ba (mama elküldte vele az adventi naptárokat - amikbe persze nem férnek bele a kirakó-darabok).
Bementünk a Dr. Herz-be is valami paleós kajáért, hogy kibírjuk ebédig a sószobában (ebédünk se volt itthon).

Hazaúton nem találtam a telefonom, azt hittem, hogy letettem valahol és elhagytam, na itt már jöttek a könnyeim ... végül egy piros lámpánál kiborítottam az egész hátizsákot az anyósülésre, és benne volt a telefonom. Sose raktam még a nagy részébe. Megkönnyebbülésemben megpusziltam a telefont, mire Rita megszólalt: "Anya, Te úgy szereted a telefonodat, mint én a Terkát"
Elmagyaráztam Neki, hogy egyáltalán nem, csak azért pusziltam meg, mert azt hittem, hogy elveszett, de mégis megvan, és ennek örülök:)

Elkanyarodtunk a sószoba felé, persze zárva volt. Felhívtam őket, hogy lehet-e jönni, mire azt mondták, hogy 11-től igen (ekkor még csak fél11 volt), így hazajöttünk.

Terka elaludt a kocsiban a Gyárvárosi templomnál, miközben azt skandálta: "ANYA". Még csukott szemmel, álmában is mondta:) Cuki volt:)

Hazaértünk, a két gyerek jól eljátszott, így összeszedtem magam, és rittyentettem ebédet (tegnapról maradt husi, vegyes zöldségköretet csináltam hozzá fagyasztott zöldségkeverékből).
Mindhárman jóllaktunk és még maradt is hús:)
Csodálatos ebéd-szaporítás - köszönöm Jóistenem!

Gyerekek aludtak egy jót, közben megjött az új Gremese MT-om (csodaszép pillangós), megbeszéltem a Krisztával, hogy vigyáznak a lányokra, amíg mi szerdán aláírjuk az adásvételi szerződést, és a gyerekek adventi naptárjaihoz is előkészítettem a kirakókat.

3-ra bejelentkeztem a sószobába. Remélem már nem lesz több gikszer ma!