Ma elég sokáig aludtak reggel, délelőtt babaklubba mentem a 3 gyerekkel (nagyon ügyesen viselkedtek, szót fogadtak).
Hazafele mentünk be a Lidl-be megvenni Ritának ezt a szép kabátot (a régit, amit 2 éve télen vettem egy bababörzén ezer Ft-ért már kinőtte, így azt a Borika megörökölte).
Ebéd után a két kicsit lefektettem, Ritával meg elmentünk korizni. Mikor mondtam Neki, hogy hova megyünk, nagyon örült. Aztán azt mondta:
"De anya, van egy kis gond. Nekem nincs korcsolyám"
Mondtam Neki, hogy lehet bérelni.
"És utána haza lehet hozni?"
én: "Nem, mert más kisgyerek is akarja használni utána. De ha máskor megyünk, akkor is lehet bérelni olyat, ami pont jó a lábadra."
Az én lábamon 8 éve nem volt korcsolya, akkor se tudtam rendesen korizni, csak totyogtam a jégen.
Most is úgy volt, hogy éppen talpon tudtam maradni, de nem tudtam a Ritát is tartani, így a korlátot fogva mentünk körbe egy kört (ez fél óra volt), aztán eljöttünk.
Legközelebb olyan ismerőssel megyünk, aki tud is korizni, és meg tudja tanítani a Ritát is.
Mert bár esett jó párat, a kedve nem ment el tőle. Sőt!
"Holnap már ügyesebb leszek anya!"
Sziasztok! A "régi szép idők", amikor még én is koriztam.Le sem merem írni, hogy hány éve volt! Jutka barátnőmmel jártunk szinte minden nap, amikor volt jég. Az ugyanis nem műjég volt, hanem a kézilabdapálya volt vízzel leöntve. Én szerettem is, valamennyire tudtam is korizni, sok "bognit" csináltunk és persze versenyeztünk is. Szívesen tanítanám, de a lábam miatt már nem merek korit húzni! Ügyes vagy Ritus! Puszi: Nagyi
VálaszTörlés