Margó baba nappalai és éjszakái

Még minden kaotikus. Napközben sokat nyüglődik, ha épp nincs cicin vagy valaki élő személy mellkasán. A kisujjamat előszeretettel szopizza két cicizés között, de a cumit nem fogadja el. A kis kezeit is sikerült már Neki egyszer-egyszer a szájához venni, azon is elcuppogott jó darabig. Az éjszakák is változóak. Van, hogy 1-2 óránként felébred és szopizik, van, hogy 4-5 órát is alszik egyhuzamban. Tegnap este pl. csak fél 11 körül tudtam elaltatni, a nem tudom hányadik szopizás után, de cserébe hajnali 3-kor ébredt először, és akkor is, egy 20 perces szopizás után aludt reggel 6-ig. A reggelekből nem akar kimaradni, így a 4 nagy készítése közben kicsit sír, míg nem találok időt az Ő megszoptatására is. A napközbeni alvások is változók, ha babakocsiban kiviszem sétálni, akkor abban alszik, de ha megáll alatta, fel is ébred rögtön. A bölcsőben vagy az ágyában is szokott napközben egy nagyobbat aludni, kb. 2 órát. Csak ugye nem tudom, mikor elalszik, hogy 20 percet szundít csak, vagy 2 órát. Így ha én is aludni próbálok, vagy sikerül, vagy nem. De volt már olyan, hogy túlaludtam magam:) Azért ez egy egy hetes baba mellett nem gyakran szokott előfordulni anyukákkal:) Aludtunk éjjel (1-2 szopival megszakítva), aludtunk együtt délelőtt is 2 órát meg délután is 2 órát. Meg is fájdult a fejem a sok alvástól:) Eddig Gábor is itthon volt, jó volt hármasban:) De lejárt az apasági szabi, ma újra kettesben maradtunk Margóval. Pár kép a szépséges hajasbabánkról:

5. szüléstörténetem

Szinte az elejétől otthonszülésre készültem, a sok nehézséget mind leküzdöttem, a végén mégsem sikerült (ld.másik bejegyzés). 2018. október 8-án (hétfőn) 41+4 napos várandósan újra POSE-ra kellett mennem a Klinikára (oxytocin terheléses NST). 9-kor kezdődött a vizsgálat, fél 10-kor húzták ki az oxytocn infúziót, és onnantól 1-2 óra, amíg kiürül a szervezetből és leállnak a keményedések. De nálam egyre erősebb, egyre sűrűbben jelentkező fájások jöttek. 11 órától már 10 percenként. Délben hívtam a szülésznőt, aki épp Komlón volt, hogy induljon. Mama jött délben ebédelni, azzal fogadtam, hogy nem ebédelünk, hanem szülünk. Bevitt autóval a Szülészeti Klinikára. Útközben még Gábort is felvettük a városban, és fél 1-kor az Erikával egyszerre érkeztünk a Szülészet bejáratához. Felvettek, gyors papírmunka, és mentünk is az alternatív szülőszobába. NST-re raktak (állhattam közben) és Erika megágyazott (a franciaágyon és a szülőszék körül is). Sajnos szúrt egy kanült is, hátha szülés közben gyorsan kell oxytocin, ne akkor kelljen bajlódni ezzel. És a Streptococcus bacim miatt adtak antibiotikumot is a kanülbe, de 4 óra alatt ment volna át a babába. Akkor még nem tudtuk, de azért lehetett sejteni, hogy 4 óránál kevesebb idő van vissza a megszületéséig, szóval felesleges volt. Burkot is repesztettek (ekkor már 4,5 ujjnyi volt a méhszájam), aztán a szobában sétálgattam. Jöttek szépen sorban a fájások, már 5 percenként. A bordásfalba kapaszkodva előre hajolva vészeltem át őket. Gábor a csípőmet nyomta össze, illetve a keresztcsontomnál masszírozott, ami nagyon jól esett. Erika megint sokat beszélt mindenféléről, nem nagyon tudtam tőle befele fordulni és a babámra koncentrálni. A szülőszéken ültem már, de még nem voltak tolófájásaim, amikor Erika arról kezdett beszélni, hogy vezetett már pár alkalommal vízben szülést. Egy ismerős anyatársat is említett, aki a 3 császárja után a negyedik gyerekét vízben szülte nála. Ezen felbuzdulva kértem vizet a kádba:) Beleültem a meleg vízbe, nagyon jól esett. A vajúdást nem sokáig „élvezhettem”, mert hamarosan jöttek a tolófájások. Erika épp kiment ebédelni, amikor belemerültem a vízbe, mondta, hogy kiáltsunk, ha „kakilnom kell”. Már tolófájásaim voltak, amikor bejött a neonatológus gyerekorvos, és elkezdte magyarázni, hogy milyen feltételek mellett mehetünk haza 24 óra múlva (a babát kell megfigyelniük pár óránként, hogy nem mutat-e streptococcus fertőzésre utaló tüneteket. Kenetet nem vesznek Tőle, csak megfigyelik). Ha ez nem lett volna (mármint nekem a pozitív leoltás), akkor akár szülés után 2 órával is hazamehettünk volna (ambuláns szülés). De nem is úgy készültünk (babahordozót se hoztunk), az 1 napos benntartózkodás teljesen elfogadható volt számomra. Azt is elmondta a neonatológus, hogy szülés után elviszik a babát rögtön megmérni, megvizsgálják egy kicsit, és már kapom is vissza. Két fájás között még kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem lehetne-e később lemérni, hisz az első órában nem fog változni a súlya, erre elmondta, hogy nem akar riogatni, de egy kisbaba ezért halt meg az anyukáján 4 perces korában, mert nem vitték el megvizsgálni, és szívfejlődési rendellenessége volt, amit így nem vettek észre. Kedves kis történet:( A vízben guggolva szültem meg a babucit. Kellett nyomnom rendesen, nagyon feszített a kis buksija, fájt, de próbáltam arra koncentrálni, hogy Neki is rossz lehet, és segítenem kell Neki minél gyorsabban kiszabadulni szorult helyzetéből. Erika volt a kád mellett, olajos-gumikesztyűs kezével a víz alatt is csinált gátvédelmet. Gábort nem érzékeltem, de utólag elmondta, hogy mögöttem állt, simogatta a vállam és fogta a fejem. Csukott szemmel voltam végig a kitolás alatt, akkor tudtam, hogy mindjárt vége, mikor Erika a csecsemősökért kiáltott többször is. Amikor éreztem, hogy már nem feszít annyira, akkor tudtam, hogy a feje már kijött. Kinyitottam a szemem, és láttam a víz alatt a babucit. Felejthetetlen élmény volt. Kicsúszott az egész teste, és rögtön a mellkasomra tették. Lila volt a kis feje, de hamar rózsaszínre váltott. Félrehúztam a köldökzsinórt, és megláttam a puncikáját. Felkiáltottam, hogy LÁNY! „de jó, hogy lány”! Én vághattam el a köldökzsinórt, nekem esett kézre:) Megkérdezték, hogy elvihetik-e pár percre, amíg én kikelek a kádból. Igent mondtam. Gábor ment Vele. Tényleg csak megmérték, és meghallgatták a szívét. Nem kapott sem szemcseppet, sem K-vitamint, nem öltöztették fel és nem pólyálták be. Kiszálltam a kádból, lefeküdtem a franciaágyra, és már kaptam is vissza az én pucér hajasbabámat.

Erika még azt is elintézte, hogy ne kelljen felmásznom a szülőágyra addig se, amíg a nőgyógyász megnézi, hogy minden rendben van-e bennem. Az ágy szélére kellett fordulnom, a fiatalka női nőgyógyász pedig egy kis hokedlin ülve vizsgált és varrta össze a kis horzsolásomat. Megint találtak bennem fel nem szívódott cérnacsomókat, azokat kivették és újra összevarrták. Így elég sokáig bökdöstek, fájt is rendesen, szegény Gábor kezét majd’eltörtem. De már rajtam pihegett a legeslegújabb kislányom, Érte megérte minden szenvedés! Ott az alternatív szülőszoba franciaágyán sikerült is szoptatnom, így megnyugodhattam, hogy nincs lenőve a nyelvecskéje. A 2 órás „aranyórából” csak 1-et kaptunk. 14:24-kor született, fél 4-kor már mennünk is kellett a gyerekágyas osztályra. A saját lábamon sétáltam át, Erika hozta a babát, Gábor meg a cókmókomat. Egy 5 ágyas szobába kerültem, de csak 2 szobatársam volt (az egyiknek a babája a PIC-en volt, a másik babának meg a hangját se lehetett hallani, csak evett és aludt egész végig). Szerencsére az anyukák se voltak bőbeszédűek, épp csak köszöntünk egymásnak, és többet nem is kommunikáltunk aznap. Hálát adtam ezért is a Jóistennek. Jól esett a csend, nyugodtan tudtam a babucimra koncentrálni. Ahogy elrendeztem a cuccaimat, már hozták is Margit babát. És onnantól folyamatosan cicin volt. Ha nem, akkor sírt. Elintézte magának, hogy rendesen beinduljon a tejecske. Estére viszont elfáradt a sok szopizástól, és éjszaka nyugton volt, szinte végig aludt. Én persze nem tudtam, akkora volt az osztályon a jövés-menés, még füldugón keresztül is hallottam és zavart. Erika a szülőszobán kihúzta a kanült a karomból, mielőtt átmentünk az osztályra, és kiderült, hogy még 2 adag antibiotikumot kell kapnom vénásan (ha már kaptam egy adagot), így beraktak este még egy kanült:( Kaptam bele antibiotikumot este 9-kor és reggel 5-kor is, utána kihúzták. Éjszaka egyszer elvitték Margót a megfigyeléses vizsgálatra (vízfrekvenciát és hőt mértek ilyenkor, kb. 10 perc), de aludt tovább utána, nem zavartatta magát. A reggeli viziten vettek tőlem vért, és délelőtt még a gátvarró-nőgyógyász nő is megvizsgált. Minden rendben volt, így megkaptam a zárójelentésemet. Szerencsére Margónál is mindent rendben találtak, így Őt is hazaengedték. Nagyon meglepett, hogy senki sem kötözködött emiatt. Tök rendes volt a személyzet majdnem mindegyik tagja (csak a vezető védőnő bökte oda foghegyről, hogy „csak nehogy besárguljon otthon”). Gábor jött értünk fél 4 körül. Annyira jó volt, hogy ilyen gyorsan szabadultunk a kórházból!

Hazafele felvettük a Borit a sulinál. A mama a két ovissal már otthon várt ránk. Próbáltam levideózni a tesókkal az első találkozást, ahogy minden gyereknél tettem. Nagyon kedvesen fogadták, örültek Neki! Mindenki fogni akarta, Margó baba ment kézről-kézre már egy naposan.

Öröm és boldogság!

Még nem babahír - otthonszülés ugrott

Nem úgy lett, ahogy ígértem, a várva várt baba még várat magára. Viszont a hőn áhított otthonszülés sajnos elmarad:( Túlhordás miatt. Annyi de annyi akadályt kellett leküzdeni végig, de mindet sikerült, de a Jóistennek nem az volt a szándéka, hogy 5.gyermekünk itthon, békében és háborítatlanul lássa meg a napvilágot. Ez az én vágyam volt, de a héten végleg el kellett engednem. Gondoltam, hogy összefoglalom ebbe a bejegyzésbe, hogy milyen akadályok voltak, és azokat hogy sikerült leküzdeni. CSAK ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK TOVÁBB, INTIM RÉSZLETEK KÖVETKEZNEK! 1. a gyerekorvos, aki ki szokott jönni a bába által vezetett szülésekhez, augusztus elején komoly autóbalesetet szenvedett. Nagyon sok másik gyerekorvost felkerestem, a legtöbb még telefonon elhajtott. A legesélyesebbhez személyesen mentem el, vállalt is, nagyon örültem, de két nap múlva a bábámnak telefonált, és lemondta (családi okokra hivatkozva). Akit maga helyett ajánlott, ahhoz is elmentem személyesen, de Ő nem vállalta, és kollégái közül se tudott senkit ajánlani. Hazafele már majdnem bőgtem, amikor is hívott a bába, hogy az Ő gyerekeinek a gyerekorvosa (Bükkösdön praktizál) elvállalja, és nincs ezzel több gondom. Csak annyi a bökkenő, hogy szeptember végén megy egy 3 napos konferenciára Lillafüredre, onnan nem tud hazaszaladni, de én biztos voltam benne (augusztus végén), hogy addig nem húzzuk ki egyben. Valahogy az volt bennem végig, hogy a betöltött 37. hét után gyorsan megszületik a Prücsök. 2. Ahogy a gyerekorvos kérdésével kapcsolatban megnyugodtam, akkor jött a 36. héten a leoltás. Kenetvétel előtt 5 napig nyomtam egy kúpot, hogy kiglancoljam a hüvelyemet, de sajnos nem sikerült, a kenetben találtak Streptococcus-B bacit. Ezzel a diagnózissal nem lehet itthon szülni. Ezt a papírt a 37. héten kaptam kézhez, az antibiotikum recepttel együtt. Rögtön kiváltottam és elkezdtem szedni (probiotikummal együtt), annak ellenére, hogy tejfehérje volt mindkettőben. Emellett a bába tanácsára egy másik féle hüvelykúpot is nyomtam, hogy az antibiotikum nehogy a hüvelyflórámat is tönkretegye, és a gombák szaporodjanak el (azzal se lehet itthon szülni). Egy hét múlva levetettem megint a kenetet, és még utána is szedtem a gyógyszereket és a kúpot, amíg el nem fogyott. Az eredmény mielőbbi megtudásához még a keresztanyám (Gabi) segítségét is kellett kérnem, így a hétfőn leadott mintának már szerdán a kezemben volt az eredménye. Nem volt benne Streptococcus, csak E-coli, de az a bába szerint nem gond, így még egy nehézség leküzdve. Közben persze minden nap attól féltem, meg nem induljon a szülés. A második kenet eredmény birtokában megint a szülést vártam és sürgettem. 3. Kétszer volt vaklárma (amikor olyan rendszeres fájásaim voltak, hogy a bábát+dúlát is kihívtam), de ahogy megjöttek, leállt a folyamat. Először október 1-én éjszaka, egy óra alatt értek ide, de az éjszaka további része alvással telt (Ők a nappaliban a kanapén, mi meg az ágyunkban). Hajnali 3/4 6-kor aztán felkeltek és hazamentek. A cuccokat már kipakolták és itt is hagyták a nappaliban és a konyhában (borogatáshoz). Nagyon cikinek éreztem a dolgot, de megnyugtattak, hogy ez abszolút nem egyedi eset. Szóljak csak nyugodtan, ha megint úgy érzem. Kedden éjfélkor, lefekvés előtt ittam egy light-os bábakoktélt (1 ek ricinusolajom volt csak, 1 ek pálinkát és 1 dl narancslét kevertem össze). 3-kor hasgörcsre ébredtem. 4 perces, majd 2-3 perces fájásaim voltak, közben persze ki is pucolódtam a ricinustól. Hívtam a bábát 3/4 5-kor, megint egy óra alatt értek ide. A nappaliban csücsültek, amíg a gyerekeket felébresztettük, megcsináltuk a reggeli rutint a Gáborral, közben voltak még fájásaim, bár ritkábban. Mama vitte el a gyerekeket a helyükre, Gábor itthon maradt szabin, de minek??? Nemhogy felerősödtek volna a gyerekek elmenetele után, inkább ritkultak, majd teljesen leálltak a fájások. Csalódott voltam, nem kicsit. Gyönyörű verőfényes idő volt, 9 körül a bába+dúla felajánlotta, hogy elmennek sétálni, mi meg töltsünk együtt időt. Összebújtunk, majd filmet néztünk, de nem történt semmi. 11-kor visszajöttek, és hazamentek. Még ezt is nyugodtan és mosolygósan vették tudomásul, de én már nagyon kínosnak éreztem a dolgot. Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor hívom őket, ha már tolófájást érzek, onnan már nincs visszaút, nem fog leállni. Csak épp nem érnek ide (1 óra útra laknak). De majd Gábor elkapja, melegen tartjuk addig, nem lesz gond! 4. De Prücsöknek ez nem volt túl megnyugtató, Ő szakszemélyzettel akart világra jönni. Ugyanis a következő napokban nem történt semmi. Néha egy-egy kóbor keményedés, de semmi rendszeres. 41+0 napon (csütörtökön) volt megint oxytocinos terheléses NST. Jó lett az eredmény. Ez volt az utolsó nap, amikor a bába még legálisan kijöhetett volna szülést vezetni, de sajnos Prücsök nem indult meg. 41+1 naposan sima NST volt, ami után sikerült is aláíratni egy papírt egy nőgyógyásszal, hogy az intézményen kívüli szülésnek nincs akadálya, ezzel a bába is levédte magát, és ha este vagy éjjel beindult volna, még kijöhetett volna. De nem indult meg:( 41+2 napon (szombaton) fel kellett mennem a Terhespatológiai osztályra NST-t csináltatni. Ott aztán teljesen más volt a hozzáállás az otthonszüléshez, mint az NST-n meg a Szörényi dokinál. Azt mondták, hogy ez az intézmény nem támogatja az otthonszülést, és nem fogja nekem senki aláírni ezt a papírt. Az NST-n mindent rendben találtak, a baba még jól érzi magát bent. Utána 1 órát vártam az ambulanciai ügyeleten, hogy jöjjön egy doki, aki nem tudta, mit kell kezdeni ezzel a papírral. Telefonált párat, és olyan tanácsokat kapott, hogy ne írja alá. Ehelyett írt egy ambuláns lapot, hogy kórházi felvétel lenne javasolt, de én azt visszautasítottam. Továbbra is járjak naponta NST-re. Meg is vizsgált, még mindig "csak" bő 2 ujjnyi volt a méhszáj, de legalább tudom. Ezzel az ambuláns lappal el is dőlt az itthonszülés sorsa, végleg ellehetetlenítették. Csalódott voltam, nem kicsit. A szülőszék még a nappali sarkában áll, a többi cuccot a bába a hét folyamán egyszer elvitte, mert másik szülést is várt (az be is jött, de mivel nem volt negatív kenet-eredménye, be kellett vonulnia a kórházba az 1 órás babával). Akkor már inkább ott szülessen meg, és remélhetőleg 24 óra múlva hazaszökünk (persze csak ha mindketten jól leszünk). Hát így állunk most. A szülésznővel, akivel Borit és Ilkát is szültem már megbeszéltem korábban, hogy Ő a B-terv, ami most aktuális is lett. Szívesen vállalt és várja a hívásom, hogy megyünk. Csak kedden kell elutaznia Bp-re, így vagy hétfőn vagy szerdán kéne szülnöm. Csütörtökön betöltöm a 42. hete, és utána nem lehet tovább várni, aznap beindítják. Ha már nem itthon, de nagyon szeretném, ha magától döntene úgy a kis pocaklakó, hogy megnézi ezt a kinti világot. Persze még mindig ott van a bábakoktél lehetősége, az még mindig jobb, mint az oxytocinos orvosi indítás. De a bábakoktél se működik minden esetben. Próbáltunk már mindenféle alternatív szülésindító technikát: - szex (azon az úton próbáltuk kicsalogatni, ahogy be is került) - ananász (1 egészet befaltam. Finom volt, de semmi hatás) - fahéj minden mennyiségben (nem bántam, mert nagyon szeretem) - fahéjas-szegfűszeges-gyömbéres főzet (nagyon finom ez is, de hatástalan). - bábakoktél - még a homeopátiát is kipróbáltam, de az is tele van laktózzal, nem is hiszek benne, így abbahagytam Holnap megint oxytocinos-NST, ami nem hogy beindítja, inkább leállítja a saját oxytocin-termelést. Szóval nem várok tőle csodát. Már a fél világ értünk izgul, értünk imádkozik, és persze a sírba visznek az "egyben vagytok még?" kérdéseikkel! Ez a kis szaros már most elérte, hogy Ő a világ közepe, mindenki Rá figyel, mindenki Vele foglalkozik.