Még nem babahír - otthonszülés ugrott

Nem úgy lett, ahogy ígértem, a várva várt baba még várat magára. Viszont a hőn áhított otthonszülés sajnos elmarad:( Túlhordás miatt. Annyi de annyi akadályt kellett leküzdeni végig, de mindet sikerült, de a Jóistennek nem az volt a szándéka, hogy 5.gyermekünk itthon, békében és háborítatlanul lássa meg a napvilágot. Ez az én vágyam volt, de a héten végleg el kellett engednem. Gondoltam, hogy összefoglalom ebbe a bejegyzésbe, hogy milyen akadályok voltak, és azokat hogy sikerült leküzdeni. CSAK ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK TOVÁBB, INTIM RÉSZLETEK KÖVETKEZNEK! 1. a gyerekorvos, aki ki szokott jönni a bába által vezetett szülésekhez, augusztus elején komoly autóbalesetet szenvedett. Nagyon sok másik gyerekorvost felkerestem, a legtöbb még telefonon elhajtott. A legesélyesebbhez személyesen mentem el, vállalt is, nagyon örültem, de két nap múlva a bábámnak telefonált, és lemondta (családi okokra hivatkozva). Akit maga helyett ajánlott, ahhoz is elmentem személyesen, de Ő nem vállalta, és kollégái közül se tudott senkit ajánlani. Hazafele már majdnem bőgtem, amikor is hívott a bába, hogy az Ő gyerekeinek a gyerekorvosa (Bükkösdön praktizál) elvállalja, és nincs ezzel több gondom. Csak annyi a bökkenő, hogy szeptember végén megy egy 3 napos konferenciára Lillafüredre, onnan nem tud hazaszaladni, de én biztos voltam benne (augusztus végén), hogy addig nem húzzuk ki egyben. Valahogy az volt bennem végig, hogy a betöltött 37. hét után gyorsan megszületik a Prücsök. 2. Ahogy a gyerekorvos kérdésével kapcsolatban megnyugodtam, akkor jött a 36. héten a leoltás. Kenetvétel előtt 5 napig nyomtam egy kúpot, hogy kiglancoljam a hüvelyemet, de sajnos nem sikerült, a kenetben találtak Streptococcus-B bacit. Ezzel a diagnózissal nem lehet itthon szülni. Ezt a papírt a 37. héten kaptam kézhez, az antibiotikum recepttel együtt. Rögtön kiváltottam és elkezdtem szedni (probiotikummal együtt), annak ellenére, hogy tejfehérje volt mindkettőben. Emellett a bába tanácsára egy másik féle hüvelykúpot is nyomtam, hogy az antibiotikum nehogy a hüvelyflórámat is tönkretegye, és a gombák szaporodjanak el (azzal se lehet itthon szülni). Egy hét múlva levetettem megint a kenetet, és még utána is szedtem a gyógyszereket és a kúpot, amíg el nem fogyott. Az eredmény mielőbbi megtudásához még a keresztanyám (Gabi) segítségét is kellett kérnem, így a hétfőn leadott mintának már szerdán a kezemben volt az eredménye. Nem volt benne Streptococcus, csak E-coli, de az a bába szerint nem gond, így még egy nehézség leküzdve. Közben persze minden nap attól féltem, meg nem induljon a szülés. A második kenet eredmény birtokában megint a szülést vártam és sürgettem. 3. Kétszer volt vaklárma (amikor olyan rendszeres fájásaim voltak, hogy a bábát+dúlát is kihívtam), de ahogy megjöttek, leállt a folyamat. Először október 1-én éjszaka, egy óra alatt értek ide, de az éjszaka további része alvással telt (Ők a nappaliban a kanapén, mi meg az ágyunkban). Hajnali 3/4 6-kor aztán felkeltek és hazamentek. A cuccokat már kipakolták és itt is hagyták a nappaliban és a konyhában (borogatáshoz). Nagyon cikinek éreztem a dolgot, de megnyugtattak, hogy ez abszolút nem egyedi eset. Szóljak csak nyugodtan, ha megint úgy érzem. Kedden éjfélkor, lefekvés előtt ittam egy light-os bábakoktélt (1 ek ricinusolajom volt csak, 1 ek pálinkát és 1 dl narancslét kevertem össze). 3-kor hasgörcsre ébredtem. 4 perces, majd 2-3 perces fájásaim voltak, közben persze ki is pucolódtam a ricinustól. Hívtam a bábát 3/4 5-kor, megint egy óra alatt értek ide. A nappaliban csücsültek, amíg a gyerekeket felébresztettük, megcsináltuk a reggeli rutint a Gáborral, közben voltak még fájásaim, bár ritkábban. Mama vitte el a gyerekeket a helyükre, Gábor itthon maradt szabin, de minek??? Nemhogy felerősödtek volna a gyerekek elmenetele után, inkább ritkultak, majd teljesen leálltak a fájások. Csalódott voltam, nem kicsit. Gyönyörű verőfényes idő volt, 9 körül a bába+dúla felajánlotta, hogy elmennek sétálni, mi meg töltsünk együtt időt. Összebújtunk, majd filmet néztünk, de nem történt semmi. 11-kor visszajöttek, és hazamentek. Még ezt is nyugodtan és mosolygósan vették tudomásul, de én már nagyon kínosnak éreztem a dolgot. Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor hívom őket, ha már tolófájást érzek, onnan már nincs visszaút, nem fog leállni. Csak épp nem érnek ide (1 óra útra laknak). De majd Gábor elkapja, melegen tartjuk addig, nem lesz gond! 4. De Prücsöknek ez nem volt túl megnyugtató, Ő szakszemélyzettel akart világra jönni. Ugyanis a következő napokban nem történt semmi. Néha egy-egy kóbor keményedés, de semmi rendszeres. 41+0 napon (csütörtökön) volt megint oxytocinos terheléses NST. Jó lett az eredmény. Ez volt az utolsó nap, amikor a bába még legálisan kijöhetett volna szülést vezetni, de sajnos Prücsök nem indult meg. 41+1 naposan sima NST volt, ami után sikerült is aláíratni egy papírt egy nőgyógyásszal, hogy az intézményen kívüli szülésnek nincs akadálya, ezzel a bába is levédte magát, és ha este vagy éjjel beindult volna, még kijöhetett volna. De nem indult meg:( 41+2 napon (szombaton) fel kellett mennem a Terhespatológiai osztályra NST-t csináltatni. Ott aztán teljesen más volt a hozzáállás az otthonszüléshez, mint az NST-n meg a Szörényi dokinál. Azt mondták, hogy ez az intézmény nem támogatja az otthonszülést, és nem fogja nekem senki aláírni ezt a papírt. Az NST-n mindent rendben találtak, a baba még jól érzi magát bent. Utána 1 órát vártam az ambulanciai ügyeleten, hogy jöjjön egy doki, aki nem tudta, mit kell kezdeni ezzel a papírral. Telefonált párat, és olyan tanácsokat kapott, hogy ne írja alá. Ehelyett írt egy ambuláns lapot, hogy kórházi felvétel lenne javasolt, de én azt visszautasítottam. Továbbra is járjak naponta NST-re. Meg is vizsgált, még mindig "csak" bő 2 ujjnyi volt a méhszáj, de legalább tudom. Ezzel az ambuláns lappal el is dőlt az itthonszülés sorsa, végleg ellehetetlenítették. Csalódott voltam, nem kicsit. A szülőszék még a nappali sarkában áll, a többi cuccot a bába a hét folyamán egyszer elvitte, mert másik szülést is várt (az be is jött, de mivel nem volt negatív kenet-eredménye, be kellett vonulnia a kórházba az 1 órás babával). Akkor már inkább ott szülessen meg, és remélhetőleg 24 óra múlva hazaszökünk (persze csak ha mindketten jól leszünk). Hát így állunk most. A szülésznővel, akivel Borit és Ilkát is szültem már megbeszéltem korábban, hogy Ő a B-terv, ami most aktuális is lett. Szívesen vállalt és várja a hívásom, hogy megyünk. Csak kedden kell elutaznia Bp-re, így vagy hétfőn vagy szerdán kéne szülnöm. Csütörtökön betöltöm a 42. hete, és utána nem lehet tovább várni, aznap beindítják. Ha már nem itthon, de nagyon szeretném, ha magától döntene úgy a kis pocaklakó, hogy megnézi ezt a kinti világot. Persze még mindig ott van a bábakoktél lehetősége, az még mindig jobb, mint az oxytocinos orvosi indítás. De a bábakoktél se működik minden esetben. Próbáltunk már mindenféle alternatív szülésindító technikát: - szex (azon az úton próbáltuk kicsalogatni, ahogy be is került) - ananász (1 egészet befaltam. Finom volt, de semmi hatás) - fahéj minden mennyiségben (nem bántam, mert nagyon szeretem) - fahéjas-szegfűszeges-gyömbéres főzet (nagyon finom ez is, de hatástalan). - bábakoktél - még a homeopátiát is kipróbáltam, de az is tele van laktózzal, nem is hiszek benne, így abbahagytam Holnap megint oxytocinos-NST, ami nem hogy beindítja, inkább leállítja a saját oxytocin-termelést. Szóval nem várok tőle csodát. Már a fél világ értünk izgul, értünk imádkozik, és persze a sírba visznek az "egyben vagytok még?" kérdéseikkel! Ez a kis szaros már most elérte, hogy Ő a világ közepe, mindenki Rá figyel, mindenki Vele foglalkozik.