2012. november 30., péntek

Riti-duma

Egyik hétvégén mamával a Metro katalógust nézegették. Voltak benne rákok, mire a mama elkezdte magyarázni, hogy a ráknak az ollóját eszik meg.
Erre Rita ki volt akadva: "MAMA, LÁTTÁL MÁR OLYAN EMBERT, AKI OLLÓT ESZIK?"

Egy nap Rita mindenét fájlalta (hisztis volt). Mondtam Neki, hogy neked inkább az élet fáj.
Erre esti fürdetés közben megkérdezte az apjától (Bojka éppen sírt a fektetés miatt): "MI BAJA BOJIKÁNAK? FÁJ NEKI AZ ÉLET?"


Riti énekel (3 videó)

Sikerült felvennem videóra, amikor Riti énekel.
És már nem csak a szöveget mondja, hanem dallamosan ÉNEKEL! Remélem a hangját tőlem örökölte:)

"Mókuska, mókuska felmászott a fára" és "Csiga-biga":

És a Viktortól szülinapjára kapott könyvecskéből két gyöngyszem:
"Kecske ment a kiskertbe":
"Nyuszi-nyuszi-nyulacskám":

2012. november 27., kedd

Betegeskednek a gyerekek

Ritát tegnap hazaküldték az oviból, mert kötőhártyagyulladása lett. Már hétvégén csipás volt az egyik szeme, de még sose volt kh-gyulladása, azt gondoltam, hogy az durvábban néz ki.
De kiderült, hogy a fél csoportnak van, így tuti Rita is ott kapta el.

Felvittem a doktor nénihez (akihez lassan már bérletet válthatok, felváltva járok Hozzá hol a Ritával, hol a Borival hetente többször). Ránézett, és már írta is fel a szemcseppet.
A héten pedig már nem kell oviba járnia.

Mintha nem lenne elég, hogy Rita szemeibe naponta 5-ször csöppentek (egyébként nagyon jól viseli, csak egy kicsit nyöszörög közben, de hagyja, nem kell lefognom), még náthás is eléggé, sőt, Bori orra is nagyon folyik ismét (talán egy napig nem kellett szívni, és ma megint folyik, mint a víz, kezdődik az egész előröl).

Én szerencsére jól vagyok, a méhszájam még zárt, de elég sokat keményedik a hasam, főleg amikor talpalok. De két beteg apróság mellett nem heverészhetek egész nap a kanapén.

Ma is annyira gyönyörűen sütött a nap délelőtt, hogy nem bírtam fent maradni, muszáj volt lemennünk. Rita biciklizett, hintázott, Bori meg járkált.

Kérjük a pozitív energiákat és imákat, mert már eléggé elszoktam a két gyerekes itthonléttől:)

2012. november 25., vasárnap

Bojka 17 hónapos

Újra 25-e van, szóval Bojka hófordulója.

Már majdnem 1,5 éves a kicsi lány, és már egyáltalán nem babás.
Az akaratát egyre jobban érvényesíti, céltudatos kis perszóna, amit egyszer a fejébe vesz, attól nehéz eltántorítani. Vajon kire ütött ez a gyerek? :)

Az evése is elég egyedi. Van, hogy a főtt sonkát úgy tolja befele, hogy szinte meg se rágja, de legközelebbi alkalommal köpi ki.
A nyers zöldségek nem nyerőek (se paprikát, se kígyóubit nem eszik egyáltalán), de egyébként is hús párti inkább (paleós gyermek).
Azért már párszor elgyengültem, és adtam Neki nem paleós kaját. Egyszer piskótatallért, amit Riti kért a boltban, és már a kasszánál ki kellett bontani. Hazáig azt majszolták a gyerekek a kocsiban:)
Egyszer kapott egy kis darab kiflit, hogy rágcsálja, mikor már megkínáltam minden itthon lévő paleós kajával, és mindre rázta a fejét.
Ja, és már a pirított kenyeret is kóstolta.
Szerencsére egyik után se volt semmiféle emésztési problémája.
A tejtermékektől eddig még sikerült távol tartanom. Viszont a kókusztejből készült kakaót szereti:)))

Méreteit nem tudom, mert nem voltunk tanácsadáson méreckedni. Viszont a doktor néninél jártunk többször is az elmúlt hónapban, az óvodai betegségek átvándorolnak Rá is, és sokkal jobban megviseli, mint a Ritát.
Most is épp Spiropent szirupot kap (hörgőtágító) napi 2*2,5 ml-t, amitől nehezebben alszik el, viszont ugyan úgy köhög és már egy hete taknyos is:(
Párologtatunk is a szobába esténként, és szerencsére ha elalszik, egy hangja sincs reggelig. Délután is nagyokat alszik, átlag 3 órát.

Egy foga nőtt ki az elmúlt hónapban, így már 12 fogas boszi lett (alul és fölül a középső 4-4, és minden oldalon 1-1 kihagyással van még 1-1-1-1 rágófoga).

Mindent megért, és meg is érteti magát, ha nem is teljesen verbálisan:)
Mondott szavai:
ANYA
APA
MAMA
PAPA
GYEJE
NEM
KÉE (kérek)

És egy ma esti kép a csjokról:



2012. november 19., hétfő

Bojkáról

Ma végre megint csak kettesben voltunk a Bojkával.

Délelőtt sok mesekönyvet végignézegettünk. Kis ujjacskájával rábök egy-egy képre, és én mondom, hogy az mi. Ha állat, akkor azt is utánozom, hogy mit mond az az állat. Ugatni már Ő is nagyon jól tud:)

Amikor egy tyúkocskát mutatott, elkezdett a kezével csipp-csipp csókázni. Gondoltam, hogy valami zavar lehet a fejében, mert hiszen a gyerekek a madarak láttán szoktak erre az énekre asszociálni.
De ahogy végigénekeltem, rájöttem az összefüggésre:)
"Csipp-csipp csóka, vakk-varjúcska, komám asszony kéreti a szekerét, nem adhatom oda, TYÚKok ülnek rajta, hess-hess-hess"

Szóval a tyúk képéről beugró csipp-csipp csókázás tök logikus még egy alig 1,5 éves gyereknek is:)

2012. november 18., vasárnap

Hétvégi családi program a nagyszülőkkel

Vasárnap volt a Zsolnay negyedben a sütőtök fesztivál. Délelőtt mindenféle kézműveskedős-néptáncos programok voltak, de nekünk vasárnap délelőttönként állandó programunk van:)

A délutáni alvás után viszont felkerekedtünk, és bár sötétbe értünk oda, azért nagyon jól éreztük magunkat:)

Riti kezdésnek lovacskázott egy kézzel hajtott fa körhintán (nagyon gyorsan ment, én nagyon izgultam, hogy le ne essen, de Ő nagyon élvezte).

Körbementünk az árusokon, és mamával beálltam a zengővárkonyi sült gesztenyét árusító bódénál. Várni kellett a gesztenyére, de nagyon finom volt és forró:) Jót csemegéztünk belőle (gyerekeknek érdekes mód nem ízlett, pedig finom édes volt).

Nagyi és papa sütőtök krémlevest kóstolt, és meghallgatták a készítésének rejtelmeit, sőt, a selyemcukorka készítését is:)

Rita még horgászott (fa halacskákon volt kampó, a horgászbot végén meg fonálon lógott egy fémkarika, azt kellett beleakasztani a kampóba). Apa segítségével sikerült kifogni pár halacskát, aztán tovább adták a botot a sorban álló másik gyereknek.

Szeretett volna még körhintázni, de kétszer is elfoglaltak minden ülést előtte, így keservesen sírt. A gesztenyével sem tudtam megvigasztalni, apa meg annyira megsajnálta, hogy kicsúszott a száján: veszek Neked nyalókát:( És vett is.

Riti élete első nyalókájával
Futóbiciklizett is, Bojka futkározott, almát evett (még jó, hogy apa gondolt a paleós gyermekünkre is, és rakott a zsebébe egy piros almát).

Nagyszülők elmentek a Kodály központba egy komolyzenei koncertre (6-ra), mi meg hazajöttünk.
A lányok hazafele mindketten sírtak-nyöszörögtek hazáig, de még így is klassz délutánunk volt:)


2012. november 12., hétfő

Riti 3. születésnapja 3 napig tartott:)

Kezdődött már pénteken az oviban. Vittünk egy szép nagy puncspudingos csokis piskótás tortát, aminek a tetején egy nagy esernyő volt kirakva francia drazséval. Kicsit kioldotta a langyos puding a francia drazsékból a festéket, főleg a kék folyt meg nagyon, de a gyerekeknek az oviban tetszett az ötlet:)

Én vittem reggel a szülinapos nagylányomat a tortával együtt az oviba. Kriszti néni aranyosan fogadta, mondta, hogy már nagyon várták, mert készülnek az ajándékai. Réka és Kata (Rita két legjobb barátnője) rögtön meg is rohamozta a Ritát, és átadták a műveiket (rajzoltak Neki). De Rita szégyenlősködött, elfutott előlük és hozzám bújt:(

Az óvodai köszöntésről készültek fotók, de még nem kaptuk meg őket. Utólag be fogom ide rakni a legjobban sikerültet.

Kriszti nénitől kapott egy bohócot:
Arca nem volt, azt én rajzoltam meg (Rita kérésére).
Nagy becsben van a kis bohóc:)
Sajnos a barátnők műalkotásai nem kerültek haza, így nem tudom őket elrakni az utókornak:(


Szombaton, november 10-én reggel Rita hajnalban ébresztett (5:20-kor). Még nem aludtam ki magam. Mondjuk 3 éve a kórházban se aludtam sokat a születése előtti éjszakán. Nem bántam, örültem a társaságának. Biztos jól ki akarta használni a szülinapjának teljes hosszát:)))
Munkanap volt, de Gábor szabit vett ki, hogy ezt a napot négyesben tölthessük.

Reggel, míg a többiek aludtak, Ritával elmentem busszal a piacra. Nagyon élvezte a forgatagot, a sok zöldséget-gyümölcsöt, még élő halacskákat is láttunk. A pékség illatának nem bírt ellenállni, hiába evett egy szendvicset, mielőtt elindultunk, és hiába ígértem meg Neki, hogy sütök palacsintát reggelire, amikor hazaérünk, kellett venni egy perecet. Boldogan eszegette hazáig:)

Otthon rögtön felköszöntöttük. Megkapta a narancssárga futóbiciklit, amire már nyár óta ácsingózott. Nagyon örült is neki, kipróbálta rögtön a lakásban és még délelőtt elmentünk családosan az 1. biciklitúrára:)
(fotó nem is készült, csak videó, hisz a biciklizés egy folyamat, nem nagyon van értelme állóképet csinálni róla).
Innen rendeltük.




Ebéd után nem aludtak el egy szobában, Riti a mi ágyunkon aludt. Feküdtem mellette, de aludni nem tudtam, izgatott voltam (voltak megint lakásnézőink).

Sajnos rosszul ébredt, így nem érdekelte az sem, hogy keresztapja skype-on köszöntötte.
Ezt rakta fel a fb-ra:

Mire Tánti hívta, már kicsit kommunikatívabb volt. Tánti ezt rakta fel a fb-ra (a kutyusra kell rákattintani), és élőben elénekelte Neki a Boldog szülinapot:)
Képeslapot is adott fel, ami ma érkezett ide, a 3 napos Riti-köszöntés méltó zárásaként:)

Délután, a keresztszülőkkel folytatott skype-olás után kimentünk a plázába. Gábor be akarta fizetni Ritát egy póniciklizésre, de sajnos be voltak zárva a pónik, így maradt a "motorozás" és a "teherautózás". A gyerekek ezt is nagyon élvezték.
Riti választhatott magának egy szelet tortát a Mecsek cukrászdában, de 2 falat után nem kellett Neki, így Gábornak kellett elpusztítania. Rita meglátott egy bácsi kezében fagyit, inkább azt kért. Kapott is a Mekiben egy vaníliás tölcséres McFreeze-t (teljesen egyedül be is falta).

Amíg a nem-paleósok eszegettek, én a Bojkával shoppingoltam:) Kerestem szülinapos dekorációt is, de sehol  nem találtam, így megint csak vízbombákat fújtunk fel, kötöttünk össze és aggattunk fel a nappaliban.

Gyerekek lefekvése után álltam még csak neki a szülinapi tortának. A 2012-es év tortáját paleósítottam Pocak Panna után szabadon. A vaníliás krém nem sűrűsödött be, azzal sokat vacakoltam, de végülis egész jó lett. Gábor segített kisütni a 6 lapot palacsintasütőben (hála érte!)


Vasárnap délután volt a hivatalos családi szülinapi party.
A vasárnapunk is jó korán kezdődött, Riti 5:40-kor átjött. Nem mondhatnám, hogy kialudtam magam, hisz hajnali 1-kor feküdtem csak le (addigra lettem kész mindennel).
De legalább volt időm készíteni egy nagy adag gyümölcssalátát (a szőlőszemeket negyedeltem és magtalanítottam is), amíg Riti meséket nézett a tv-ben. 

Mama jött már 8-kor, együtt reggeliztünk, és mentünk a fél 10-es diákmisére. A gyerekek mint a bolygó hollandi cirkuláltak a templomban, de én már a reggeli műszakban elfáradtam, így a két másik felnőttre bíztam a követésüket.
Mise után apa hazament, felporszívózott gyorsan, mi meg a mamával elkanyarodtunk a Gabi felé. Rita kapott Tőle egy formabedobós játékot. Azt gondoltam, hogy ehhez Rita már túl nagy, de aztán mikor kipróbáltuk, rájöttünk, hogy pont Neki való (sok kis forma van, még a felnőttnek is időbe telik megtalálni a megfelelő lyukhoz tartozót.

Még be kellett szaladnom a Lidl-be is, gondoltam, addig Riti megmutatja a mamájának a parkolóban, milyen szép biciklije van és milyen ügyesen tud menni vele. De sajnos utánunk jöttek valamiért, és Rita már annyira fáradt volt, hogy nem tudott viselkedni. Meglátott egy puszedlit, és ott rögtön meg akarta enni. Semmivel se tudtuk megnyugtatni, egyre jobban behergelte magát, hogy nem engedjük, amit szeretne. Hatalmas hisztit levágott, torka szakadtából üvöltött, a földön fetrengett. Mama nagy nehezen kivitte, én meg fizettem, és mentem utánuk. A kocsiba se akart beszállni, és az sem tetszett Neki, hogy mama levette róla a kabátját. A gyerekülésbe se tudtuk berakni, magán kívül volt. Ilyet még sose csinált nyilvános helyen,nagyon felidegesített engem is, még a fejem is megfájdult:(

Hazaértünk, Gábor lejött érte, és az apja jelenlététől megnyugodott. Ebéd nélkül raktuk le aludni, mert álmosabb volt, mint éhes (egész misén szőlőcukrot eszegetett, és a Gabitól kapott Kinder csokiból is megevett 2 szeletet).

3-ra jöttek a nagyiék. Bojka is felébredt, és kezdődött a szülinapi buli. Rita először a mamától kapott dobozt bontotta ki, de üres volt:( Az ugráló labda felfújva már nem fért el benne. Amikor meglátta a nagy labdát, kiabálva szaladt oda érte:)

A nagyiéktól xilofont kapott. Annak is nagyon örült.

Az ajándékbontás után leültünk az asztalhoz és jött a koccintás, tortás köszöntés, gyertya-fújás.

Az ünnepi asztal a finomságokkal:
Balról jobbra:
torta (szabolcsi almás-máktorta paleósítva), citromos-mákos keksz, paleós kókuszgolyó, szezámos-mákos keksz, gyümölcssaláta. A háttérben a piros dobozban hájas tészta volt, Rita külön kérésére sütöttem.

Amikor már mindenki jóllakott, a nappaliban folytatódott az ünneplés. Megnéztük a Rita első 3 évéről szóló ppt-t. Még finomítok rajta, aztán felrakom majd egy külön bejegyzésbe.
Ha már úgyis össze volt kötve a számítógép a tv-vel, néztünk pár aranyos Rita-videót is. Rita élvezte a legjobban. Volt, amit újra és újra meg akart nézni:)

Készült csoportkép is:
Szép délután volt:)

Fotóalbumra raktam fel egy új albumot: http://riti3eves.jutkaditka.fotoalbum.hu/
A 2012 ősz albumot is aktualizáltam:)








Pocakosságaim képekben

Ritával a 6-7. hónapban így néztem ki:

2009 augusztus
Borival a 6. hónapban:
2011 március
3. babával az 5. hónapban:
2012 november
És nem, nem a gyerekek készítettek ki annyira, hogy így "leposzkultam", hanem az életmódváltásomnak köszönhető a "megfiatalodásom" (paleolit táplálkozást folytatok. Bővebben a paleo blogomban).

2012. november 1., csütörtök

Bojkával kórházban voltunk:(

Az ovis őszi szünetet kihasználva én a gyerekekkel eljöttem Dombóvárra vasárnap este.

Hétfőn délelőtt még voltunk játszóházban, délután is jókedvűen eljátszott a Bojka, de estére egyre nehezebben vette a levegőt és amikor fektetés előtt az orrát szívtam és sírt, a nehét légzés fuldokló köhögésbe csapott át. Sikerült megnyugtatnom és el is aludt. De amikor fél óra múlva a Ritát akartam lefektetni, annyira horkolt, hogy úgy éreztem, ennek fele sem tréfa. Felvettem, és egy ideig tanácstalanul hallgattam, ahogy hangosan lélegzik.
Felmerült, hogy felhívjuk az "aranyos" dr. nénit, de végül felöltöztünk, autóba ültünk és kimentünk a kórházba. A gyerekosztályon a főorvos úr volt pont az ügyeletes. Ahogy letettem a kezelőasztalra, még mentegetőztem is, hogy most nem is olyan vészes, de otthon nagyon nehezen vette a levegőt. Erre a doktor úr leintett, hogy hisz ez a gyerek fuldoklik, azonnal vetkőztessem le, megvizsgálja!
Még 2 perce se voltunk bent, már készítették elő az injekciót, amit vénásan adtak be Neki. Amikor arról beszéltek, hogy nem látnak a testén alkalmas vénát, és a fejébe kell adniuk, engem inkább kiküldtek. De a folyosón is jól lehetett hallani, mennyire sír:( Itt volt alkalmam felhívni a Gábort, hogy baj van.

Visszahívtak, és akkor megnyugtathattam. Egy sós párásító készülék elé ültettek a gyerekkel, negyed óráig jött a pipán a gőz, eközben vették föl a kórelőzményt, és minden félét kérdezgettek a Bojkával kapcsolatban. A kis angyalkám meg szopizta az ujját és már csak szipogott. A doki és a nővérkék is megdicsérték, hogy milyen jól viseli ezt a tortúrát, milyen nyugodt gyerek:) A 1,5 napos tartózkodásunk alatt többször megdicsérték. Büszke voltam rá!

Nagyon meglepődtem, amikor mondták, hogy most itt kéne maradni, mert gégegyulladása van, és ilyennel 3 éjszakára szokták befektetni a gyereket és anyját. Mi nem készültünk ott alvásra, de természetesen a gyerek egészsége az első, én maradtam Vele, anyu meg hazavitte a Ritát (Ő szintén nagyon okosan viselkedett, pedig már majdnem 10 óra volt. Megértette, hogy nekem ott kell maradnom a Borikával, és szépen sírás és hiszti nélkül ment haza a mamával).

Az 1. éjszaka rémes volt. Nem tudtam elaludni, Bori ziháló légzését figyeltem. A nővérkék kérték, hogy szóljak, ha köhögve felsír vagy fulladozik. Éjfél körül ez be is következett. Kapott egy kúpot (én adhattam be Neki), és megint 15 percet jött rá a gőz. Az ölemben tartottam, szépen megnyugodott és elaludt. A negyed óra lejárta után is tartottam még egy darabig, nem akartam lerakni! Eszembe jutott, hogy pár napja azon filóztam, milyen jó, amikor a gyerekem rajtam alszik, és ez nekem milyen ritkán adatik meg (én szoktattam mindkettőt tudatosan önálló elalvásra). De nem épp ilyen alkalomra vágytam!

Reggel 6 után ébredt jókedvűen. Épp pelenkáztam át, amikor jött az egyik nővérke, hogy vigyem a gyereket a vizsgálóba vérvételre.
Megint jött a véna-keresési tortúra. Először az egyik kézfejébe szúrták a tűt, jött is egy kis vér, de a kémcsőig se ment el, a hosszú vékony csőben megállt. Kihúzták, és újra szúrtak, most a könyökhajlatába. Az se volt jó, így harmadszor is szúrtak, én meg fohászkodtam magamban, hogy sikerüljön már, jöjjön elég vér, és legyen vége szegény Bojka kínzásának. Sikerült is, majd megint a gőz előtt ültünk negyed órát, azalatt megnyugodott.

Jött a mama, hozott nekünk váltóruhát, kaját és egyéb szükséges cuccokat.

Bojka a korán kelés és a reggeli orvosi molesztálás után 9-kor már álmos volt, nyüglődött. Lefektettem, és 11-ig aludt, mint a bunda:) Addig elmentem tusolni és rejtvényt fejtettem.

Ebédre megettük a gastroyal-os paleós kaját (a Gondviselés segítsége, hogy a hét minden napjára rendeltünk, így mamának nem kellett a Rita ellátása mellett még főznie is, és nekem is könnyebben kezelhető volt a dolog (csak berakattam a mikróba és pár perc múlva a tálból ehettük is).

Ebéd után nem aludt rögtön, de 2-kor sikerült elaltatnom. Én is elszundítottam, de fél 3-kor jött egy nővérke, hogy le kéne menni a 4. emeletre az orr-fül-gégészetre vizsgálatra. Vacilláltam, de végül felébresztettem, nehogy emiatt ne engedjenek haza minket (hogy nem lesz meg ez a vizsgálat). Mindent rendben talált a füldoki, de vissza már nem tudtam altatni, így elég hosszú volt a délután.

4 körül raktam föl Bojkának egy pisigyűjtő zacskót, majd 5 körül jött a "szőrös" papa látogatni.
Sikerült elég pisit kinyerni, és azzal is minden rendben volt hál'Istennek!

Riti és mama fél 7 körül jöttek. Kimentünk hozzájuk az előtérbe, és ott Bojka mama vállán pihengetett, Riti meg az ölemben ült és bújt ezerrel. "ITT AKAJOK MAJADI VELED" - ezt mondogatta. Próbáltam megmagyarázni neki, hogy itt csak beteg gyerekek lehetnek, és Ő szerencsére egészséges. Engem is fojtogatott a sírás, de sikerült tartanom magam Riti előtt, és végül úgy ment el, hogy nem volt hiszti (mama megígérte Neki, hogy Ő kezelheti a liftet).

Bojka már nagyon készen volt. Megmostam a fogát, megkapta az esti gyógyszereit, és fél 8-kor leültem Vele a gőzgép elé. Negyed órát ment, azalatt el is aludt, letettem az ágyába, és 8-kor én is lefeküdtem, mert a sok izgalomba és a kevés vízivás miatt migrénem lett.

Anyuval behozattam az Életkorongot, egész éjjel használtam (rakosgattam a jobb és bal halántékomra, de közben jókat aludtam is), és reggelre teljesen elmúlt a fejfájásom:)
A torkom viszont egyre rosszabb volt (fájt, kapart és köhögő-rohamok törtek rám, de nem szakadt föl semmi).

A második kórházi éjszakánk túl hamar ért véget. Ennek oka a szobák közötti üvegfalak, és hogy a szomszéd kórteremben lévő nagylány rosszul volt, felkapcsolták Nála a nagy villanyt, ami miatt nálunk is fényár keletkezett. Mindez hajnali fél 6-kor történt. Bojka azt hitte, már reggel van, és boldogan felkelt. Szerencse, hogy előtte este időben lefeküdtem, így 9 órát volt alkalmam aludni még így is. A fejfájásom is elmúlt, és nagyon bizakodtam, hogy ma hazaengednek minket, így jókedvűen indult a reggelünk.

6-kor lesétáltunk egy emeletet, ahol az italautomatából vettem egy cappuccino-t. Tuti nem volt 100% paleó, de nagyon jól esett testemnek-lelkemnek:)

Reggeliztünk, és a délelőtt további részét a folyosón töltöttük. Próbáltam elkapni a megfelelő alkalmat, amikor "letámadhatom" a dokit a kéréssel: haza akarok menni!
Szerencsém volt, épp jött az Ihász Bogi anyukája (Zsuzsa doktor néni). Beszélgetett egy csomót a személyzettel, aztán amikor már kifele ment az osztályról, utána szaladtam és megszólítottam. Először nem ismert meg (a fogyásom miatt), de bemutatkoztam Neki, és vázoltam a helyzetünket. Nem biztatott semmivel, Ő is csak azt mondta, hogy ilyen esetekben 3 napot szokták bent tartani a gyereket.  nem Érveltem a pocaklakómmal és a fertőző betegekkel, mire visszajött velem, hogy megnézi a Bori kartonját.

9 után volt a vizit. Bojka pont csúnyán köhögött, de a vizsgálat során a doi mindent rendben talált. Már épp elő akartam állni a kérésemmel, amikor elkezdte mondani, hogy a kolléganője addig rágta a fülét, hogy engedjen minket haza, hogy belement, bár nem szívesen. Mert ugye még kéne gyógyszereket szednie, amiket nem tud felírni nekünk, amíg papíron még bent fekszünk. Mondtam, hogy ez nem probléma, a gyógyszertárban tudok recept nélkül is gyógyszert szerezni ismeretséggel. Végül azt mondta, hogy na jó, délután hazamehetünk, addig még kapja itt bent a szájba fújós gyógyszereket, és otthon csak Ambroxol-t kell szednie (kanalas orvosság), ami nem vény köteles.

Nagyon be voltam már sózva, össze is voltam pakolva, szóltam anyunak. hogy jöhetnek értünk, 11 után megkérem a nővérkéket, hogy adják be Bojkának a szájba fújós gyógyszereket, és hazamegyünk ebédelni és otthon alszunk a saját ágyunkban. De a nővérkék nem voltak együttműködőek, így hazaindultunk a gyógyszerek bevétele nélkül.

Itthon gyorsan lefürdettem a Bojkát, a haját is megmostam, megebédeltettem, megitattam Vele egy adag Ambroxol-t, és délben már ágyban volt. Aludt fél 4-ig:)

Ahogy felébredt, visszavittem a kórházba, hogy megkapja a gyógyszereit. Nagyon leszúrtak a nővérkék és a Zsuzsa doktornő is, hogy se szó, se beszéd hazamentünk, pedig a főorvos úr csak délután akart minket hazaengedni. Meghallgattam a mondandójukat, nem magyarázkodtam, csak kértem a gyógyszereket.
A folyosón ültünk negyed órát a gőzgép előtt, majd kapott kér szájba spray-t is, és eljöttünk. Az egyik nővérke odavetette, hogy ha már úgyis Dombóváron vagyunk, és papíron még bent fekszünk, jöjjünk be holnap is kétszer a gyógyszerekért, és holnap után reggel is, akkor már megkapjuk a zárójelentést is. Beleegyeztem, hisz ez Bojka érdeke (még mindig elég zörgős volt a lélegzése).

A pocaklakóm nagyon jól viselte a kórházi tartózkodást, és az extra fizikai és lelki terhelést. Se görcs, se keményedés! Ennek nagyon örültem, és már most büszke vagyok harmadik gyermekemre (is)!