2014. szeptember 30., kedd

Maminbaba

Nagy fába vágtam a fejszémet: Maminbaba oktató leszek:)
Ahhoz készítettem a Lenke babát:

Múlt hétvégén volt az első oktatási hétvége.
Felutaztam Bp-re egyedül, a három kislánykámra férjecském és anyukám vigyázott, ezúton is ezer hála és köszönet Nekik!

Nagyon izgultam, de szuper kis hétvége volt:) Sokat tanultam a hordozásról, főleg a kendő használatával kellett megbarátkoznom, mert eddig nagyon csatos-hordozó párti voltam.

Hordozási tanácsadók tanították meg, hogy milyen apróságokra kell figyelni, ha nem csak a boltba leugráshoz kötjük magunkra a lurkót, hanem maminbabázáshoz.

Nagyon hiányoztak a gyerekek, sokat gondoltam Rájuk, de Ők szerencsére jól elvoltak itthon (csak Borika keseredett el időnként, hogy hiányzok Neki, de hisz tudjuk, Ő anyás!)

Terka elaludt szépen szopi nélkül, Gábor lerakta az ágyba, elfeküdt. Gábor próbálkozott a hátának simogatásával, de Terka megfogta a kezét és kitolta a rácsok között:) Elaludt szépen magától! Olyan nagy könnyebbség ez, hogy nem kellett magammal vinnem.
Voltak ott babák, akik még nagyon szopnak, sőt, akik még csak szopnak, azokat persze nem tudták otthon hagyni, és láttam, hogy milyen nehezen tudtak azok az anyukák figyelni, akik közben szoptattak, pelenkáztak, álmos gyereket ringattak.

9 új oktatójelölt van, ebből 8-an voltunk ott. Mind nagyon szimpi nő, aranyosak, kedvesek, közvetlenek. Jót elbeszélgettünk, nem lógott ki senki a sorból:)

6-ig tartott az oktatás szombaton, utána átmentünk a szállásra (még egy család aludt velem a Dorozsmai házban).

Reggel sikerült elmennem misére, még gyónni is tudtam, aztán 10-től folytatódott a hordozás-gyakorlás.
Mindenki kötött próbababát és igazi gyereket is saját magára és másra is.

Enikő közben lesifotókat is csinált:

Este 9-re értem a lakásba, a gyerekek visítva szaladtak elém.
Volt nagy örömködés:
Terka jól megvolt 2 napig nélkülem, de szerencsére mikor megjöttem, visszaállt a szokásos szopi-rend: esti alvás előtt és délutáni alvás előtt.

Az idegeimnek is jót tett ez a kis gyerek-mentes lét, hiányoztak, és azóta sokkal nagyobb türelmem van Hozzájuk, kisimultak az idegeim:)



2014. szeptember 22., hétfő

Hát ez is eljött:)

Ritának ma az oviban szerelmet vallott egy fiú, nevezetesen Bálint.

Mikor Gábor kérdezte Rititől, hogy ez nem korai még?
Rita ezt felelte:
"Borikának korai lenne, de nekem nem!"

:)))

Ovis jelek jelentése

http://padparadsa.blogspot.hu/2014/05/katica-vagyok-ovodai-jelek-uzenetei.html

Mindenki megkeresheti a saját ovis jelét, vagy a gyerekéét!

Rita esernyő (csak ernyő van a listában),
Bori körte

Szerintem találó:)

2014. szeptember 21., vasárnap

Népszerű nagylányom

Annyira de annyira büszke vagyok a Ritára, hogy le kell írnom, hogy nyoma maradjon!

Ma a diákmisén találkoztunk a Hanna nevű volt ovis társával, akik sajnos elköltöztek a fővárosba.
Az Ő szülinapi buliján volt a Rita a nyáron.
Hanna a "nagyok" táborába tartozott, tehát azok közé, akik másodszor jártam már a Gyertya csoportban, amikor Rita először.

És Rita hozzájuk akart tartozni, és sikerült is Neki! Olyannyira, hogy Hanna már a szülinapi partin is azon pityergett, hogy Rita üljön mellé, és ne a Dorina (Dorina a legnépszerűbb lány a csoportban, Rita is utána koslat).

És ma is a misén, ott volt egy másik "nagy", a Kata, akivel ráadásul családilag összejárnak a Hannáék, az anyukák nagy barátnők. És Hanna megint a Rita mellé akart ülni és a mise végén azért pityergett, mert a Rita nem Vele játszik, hanem a Katával:)

Szóval Rita elérte, amit akart, bekerült a menő csajok táborába. Nem adta föl, nem hátrált meg, hanem bedolgozta magát a csapatba! Nagy példa ez a szüleinek is!

És a végére egy aranyosság Rita szájából:
Múlt héten énekelgettem a "Még azt mondják részeges vagyok, pedig csak a jó bort szeretem nagyon" dal ezen két sorát (tovább nem is tudom). Rita megkérdezte:
"Anya, ezt a dalt hol tanultad?"
Amíg gondolkodtam a válaszon, rögtön meg is válaszolta:
"Tudom már, babaklubba!" :)
Hát nem... :)))


2014. szeptember 16., kedd

"1 gyerekkel már LAZÁN vagy"

Ez a mondat hagyta el a még gyermektelen tesókám száját ma, amikor este 7-kor hívott, és még a játszótéren talált.

Hát persze - feleltem, és elmeséltem Neki a mai napomat:

Bori éjjel átjött, a hasát fájlalta, így magunk közé vettem, az ágy mellé pedig egy vödröt állítottam.
4-5-ig forgolódott, de utána egészen 6-ig aludtunk (esemény szerencsére nem volt).

Terka szólongatott 6-kor elég erélyesen, bementem, irtó bűz fogadott és nagy bugyor volt a fenekén, csípte, azért riasztott. Kicseréltem a pelusát, erre persze Rita is felébredt.

Gábor elment dolgozni egyedül, én meg 8-kor léptem ki a 3 gyerekkel az ajtón, bebuszoztam Velük az oviba (ahogy minden reggel szoktam).

Terkával hazabuszoztam, reggeliztem végre (ekkor fél 10 volt), lejárt a mosógép, kiteregettem, beraktam még egy adagot, húst sütöttem ebédre, mandulatejet főztem és elmosogattam utána, mákos kekszet sütöttem Rita megbízásából uzsira.

Terka már fél11-kor a konyha rácsánál szűkölt, így 11-kor már ebédelt, fél 12-kor már aludt.

Ekkor jött az "én-időm", most épp babát kerestem a neten (részletek később).
Egy Agymenők részre is épp volt időm, aztán ébredt a Terka (2-kor).

Gyorsan összepakoltam a gyerekeknek uzsi-cuccot, táncos-motyót, ezeket beraktam az autóba a buszra menet, és Terkával ismét bebuszoztam a városba, hogy elhozzam a nagyokat az oviból.
Még előtte beszaladtam a Gábor munkahelyére is (ovis papírt aláíratni, lefénymásolni), és 3/4 3-kor a Halacska csoport öltözőjében vártam, hogy felkeljenek.

Bori jókedvűen ébredt, az óvónéni dicsérte (minta-óvódás, nincs vele semmi gond).
Átmentünk a Ritáért is, és mivel kőrözöttes kenyér volt, nem kértük el az uzsonnájukat. A buszig azon óbégattak, hogy éhesek, és miért nem hoztam el a mákos kekszet (mert nem tudtam hol cipeljem a hátizsáknyi elemózsiát, hisz a hátamon a Terkát cipelem).
Pedig volt a táskámban életmentő datolya, azt majszolgatták hazáig.

A buszon ketten ültek egy székre, de a mellette levő széken egy középkorú roma nő ült, és csak pár megálló után jutott eszébe átadni nekem a helyét. De legalább átadta, és hazáig ülhettünk mindannyian (szinte mindig tudunk ülni).

4-re hazaértünk, kivettük az autóból a kaját, felfaltak mindent (2 uzsis doboz mákos kekszet és egy doboznyi kölesgolyót).
Lent maradtunk játszóterezni.

3/4 5-kor indultunk autóval a Szivárvány gyerekházba, mert ma volt a Mecsek Morzsák első próbája.
Rita és Bori bement, én meg a Terkával bebarangoltam az egész zegzugos épületet.
Mikor kiment a bejáraton, és mivel nem volt nálunk a pulcsija, a hátamra csaptam és elszaladtam Vele a nem túl messzi DM-be. Visszafele szó szerint futnom kellett, mert késésben voltam. Terka nagyon élvezte a hátamon zötykölődést:)

A próbának már vége volt, de a lányim még önfeledten szaladgáltak, alig akartak hazajönni velem.

Ahogy megállt az autónk a ház mellett (fél 7-kor), Kriszti is megjelent a bicaján. Persze lent kellett maradni egy kicsit, és örülhetek, hogy sikerült lebeszélnem a Ritát a biciklizésről (így nem kellett felhoznom a pincéből és 20 perc múlva visszavinnem a nehéz cangáját).

Felmerülhet a kérdés a kedves olvasóban, hogy Gábor ezalatt hol volt egész nap.
Nos, reggel fél 8-tól du. 4-ig a dolgozójában,
fél 5-re ment az oviba szülői értekezletre (Rita csoportjába, ahova én nem szeretek járni), és 6-kor végzett.
Akkor hazabuszozott, és fincsi meleg rántottával várt minket:)


Bevallom hősiesen, ma egy kicsi elfáradtam. Még szerencse, hogy nem minden napom ilyen zúzós.

És voltak igazi boldogság-percek, amiket megpróbálok tudatosan megélni, és ezekből erőt meríteni:

- Bori hajnali fél 5-kor, félálomban simizte a karomat:)
- a buszon többen kifejezték elismerésüket és csodálatukat, ami nagyon jól esett
- a játszótéren a gyerekeim egymást hintáztatták (Rita és Bori a Terkát, Rita Borit és Bori Ritát). Nagy volt az összhang közöttük:)

2014. szeptember 15., hétfő

Mama 60 éves

Hihetetlen, de igaz, hogy elérkezett mama 60. születésnapja.

Meglepetés szülinapi bulit szerveztem Neki, aminek nagyon örült.

Már nyár elején meghívtam a vendégeket, megvettük a közös nagy ajándékot, nyár végén kiosztottam a feladatokat, hogy ki mit süssön/főzzön/hozzon, és szuperül sikerült minden.

Egy hiányosságra derült fény így utólag: nem készült csoportkép:(
Ezért felsorolom, hogy kik voltak jelen:

Az ünnepelt,
én és kis családom (5-en),
Eszterke András barátjával,
Gabi, Alíz, Kriszti (a gyerekeknek sajnos apás hétvégéjük volt),
Varga Éva, Mátyás, Vica, Marci, Fauszt Péter,
Spengleréktől Hajni, Gabi, Marcsi, Kata és családja (Gergő, Angi, Andriska),
Balogh Mari és Orosz Árpi,
Somogyiék (Bori néni, Kálmán bácsi),
Vajerék (Eszter néni, János bácsi),
Markovics Magda,
foltvarróktól Erika néni és Csibi
Rózsai Éva és Gyuri
Kutas Attila atya csak 10 percre ugrott be, más programjai voltak.

A Szent Imre közösségi házba gyülekezett az ünneplő sereg déltől. Előtte a Spengler csajok már berendezték a termet és megterítettek.

Mi úgy fél 1 körül értünk oda.

Az ünnepelt nagyon elámult a sok barátja láttán. A vendégek két dalt is énekeltek Neki, utána pezsgős koccintással kívántunk minden jót a szülinaposnak.

Megkapta a közös ajándékot (tricikli), majd a többiek is átadták a személyes ajándékaikat.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk.

A tortákat Tánti hozta Bp-ről, a Primus Manufactúra nevű paleós cukrászdából.
Szuper finom volt mindkettő.

A torta felvágása előtt az ünnepelt elmondta rögtönzött beszédét, amiben megemlített minden jelen levő vendéget, elmondta, hogy ki hogyan kapcsolódik az életébe:)

A sütizgetés közben egy professzionális kávégépből Rita adagolta a kávét a vendégeknek. Volt, aki hármat is ivott, hogy a kis Rita hasznosnak érezze magát:)

A vendégek nagyobb része elszállingózott, de a kemény mag mulatott majdnem 8-ig. Volt nótázás, nagy nevetések, fényképek nézegetése, nosztalgiázás.

Gyerekek is mind nagyon jól bírták, a Néri Bárka babaklub játékaival játszottak, Tánti volt az óvónéni.

Még nem kaptam meg minden fényképet, sokan fotóztak, de a már meglévőkből rakok fel párat, hogy szemléltessem, milyen jól sikerült buli volt!

Gyülekezés:

 Jön az ünnepelt:
Meglepődött:
Meghatódott:

Áldást éneklő "tömeg":
És íme az ajándék:

A torták:

A beszéd:

A gyerek-sereg:

Még egyszer Isten éltessen Mama! 


2014. szeptember 11., csütörtök

Riti

Szeptember 8-án (kisboldogasszony napján) este, az ima után Rita hozzám bújt:
"Anya, ma az oviban kellett kérni a Szűz Máriától. És tudod mit kértem?"
"Hogy a tesóim legyenek jól és neked múljon el az allergiád!"
Nagyon jól esett! Már a gyerekeket is zavarhatja az állandó tüsszögésem, orrfújásom és száraz köhögésem.

Tegnap este meg azzal állt elém egy darab papírt lobogtatva, hogy
"Anya, írd rá erre a vezetéknevedet!"

Megkérdeztem, tudják-e, hogy hívnak engem, mi a teljes nevem.
A tippek:
"Pólya anya" - Bojka
"Pólya Judit" - Rita első tippje
"Pólya-Varga" - Rita második tippje
"Pólya-Varga Judit" - Rita harmadszorra eltalálta:)


Bojka az oviban

2014. szeptember 1-jén ment Bojka először az oviba, a halacska csoportba, és körte a jele.

Gábor szabit vett ki, otthon maradt a Terkával, én meg a két ovis nagylányomat elvittem autóval az oviba.
Mivel a behajtási engedélyünk egyhuzamban csak fél órás tartózkodásra szól, a terv az volt, hogy kirakjuk a cuccokat és a Ritát, Borival hazavisszük az autót és visszajövünk busszal.
A beszoktatás úgyis 9-11-ig volt meghirdetve.

Igen ám, de Bori áthúzta a benti cipőjét, és közölte, hogy Ő itt marad. Elvittem tehát a kocsit haza, gyorsan felvasaltam egy kis törölközőre egy körtét (azt elfelejtettünk vinni), és Gábor a Terkával visszavitt az oviba. Bojka vidáman fogadott, utána ott maradtunk együtt 11-ig, de én jobbára az öltözőben ültem, beszélgettem a többi anyukával, Bori meg bent játszott.

szekrénye előtt ül, nyakában a körte jelű halacskával
sokat játszott a babakonyhában

Az első nap végén körbeültek a csoportszobában, sokan az anyukájuk ölében, Bori egyedül, én az öltözőből figyeltem.
Az óvónénik elmondták a jeleket és neveket, a Panni báb segítségével kiosztottak minden gyereknek 1-1 pompom-ból készült halat, amit az otthoni ágyukhoz kell felakasztaniuk, hogy lefekvés előtt figyelmeztesse Őket, hogy holnap is jönni kell a halacska csoportba, mert az óvónénik várni fogják őket!
Panni baba segítséget kért, Bori rögtön ugrott, és egyébként is leste az óvónéni minden szavát.

Otthon is emlegette az ovit, mesélt róla az apjának.

Kedden reggel először a halacska csoportba mentünk, hogy Rita is megnézhesse, hova jár a Bori.
Áthúzta ügyesen a benti cipőjét, utána át akart jönni átkísérni a Ritát, alig bírtam lebeszélni. Végül megkértem, hogy főzzön addig nekem egy kávét, és erre beszaladt a szobába "főzni".

Amikor visszaértem Hozzá, jött ki a szobából, és mondta, hogy gyurmázni szeretne. Mondtam, hogy a Kriszti néninek mondja. Mondta is, és a Kriszti néni azonnal vette elő a gyurmákat, és több gyerek leült gyurmázni. Ekkor elköszöntem a Boritól, mondtam Neki, hogy ebéd előtt jövök vissza érte, és leléptem.

11 után értem vissza, kint voltak az udvaron, Bori egy kismotoron ült és szopizta az ujját. Rita is ott volt mellette, áthívták az óvónénik, mert a Bori sírdogált utánam (valaki elkezdte, és érvényesült a dominó-elv).

Bementem velük, de nélkülem ment szépen pisilni, kezet mosni, ebédelni.
Ebéd után azt mondta, hogy Ő ott akar aludni. Mondtam, hogy oké, akkor kérjük meg a dadusnénit, hogy húzza föl az ágyneműjét. Szilvi néni viszont addig kérdezgette, hogy biztos itt akar-e már ma aludni, hogy a végén meggondolta magát, és mégis hazajött velem.

Otthon is nehezen aludt el, pedig szemlátomást nagyon álmos volt.

Mire hazaértünk, Terka már aludt. Gábor elaltatta simán, nem hiányolta a cicizést.

Ritáért visszamentem du. busszal. Épp leültek az asztalokhoz uzsonnázni, nem akart hazajönni velem, ott akart enni. Megvártam az öltözőben.

Szerdán reggel busszal mentem be a 3 gyerekkel a városba. A két nagynak találtunk egy helyet az ablak mellett egy roma fiatal lány mellett, aki nagyon kedvesen vigyázott rájuk, én meg álltak az ajtónál a Terkával a hátamon és kapaszkodtam.
Többen át akarták adni a helyüket, de jobb volt állva.
Leszálltunk már az Árkádnál, mert kezdtem rosszul lenni (úúútálom a tömegnyomorban buszozást).

Felsétáltunk az oviba, szemerkélő esőben.

Előbb Ritát kísértük be a csoportjába, majd a Borit. Bori meg akarta mutatni az óvónéninek a "Terkáját". Megmutatta, de amikor visszaraktam a hátamra, és el akartam köszönni, Bori sírni kezdett, hogy ne menjek el, ne hagyjam itt.
Az óvónéni segített, de csak nehezen tudta leválasztani rólam. Ordítva sírt, kiabálta, hogy "ANYA", a szívem szakadt meg érte.
A kapuig tudtam tartani magam, aztán az utcán én is bőgtem, mint egy bébi.

Piszok nehéz ez, szerencsémre Ritánál nem tapasztaltam meg. Bori nehezebb dió, sokkal anyásabb, ragaszkodóbb, de remélem hamarosan belejön az ovis létbe, mert nem hiszem, hogy sok ilyen reggelt el tudok viselni!

Egy kedves ismerős-anyuka utánam kiabált, hogy hazavinne. Látta, hogy sírok, megölelgetett, megvigasztalt, és hazafele mindenféléről fecsegett, elterelte a figyelmemet. Jól esett a figyelmessége!
Neki belevaló kislánya van, olyan, mint nálunk a Rita. Így könnyen megy a beszoktatása (ráadásul bölcsis is volt már).

Napközben Gábort küldtem kémkedni, és szerencsére mindig jó hírekkel jött (az épp kijövő anyukákat megkérdezte, hogy Bori mit csinál, sír-e).

Egész du. azt vártam, mikor mehetek érte.
Fél 3-kor ébresztettem a Terkát, beraktam a kocsiba és indultunk a városba. Terkát kiadtam a Gábornak a munkahelyénél, hogy teljesen a Bojkára és az óvónéni szavaira tudjak figyelni.

14:50-kor már bent voltam a halacska csoportban, és Bojka már az asztalnál ült, várta az uzsit.
Óvónéni szólt Neki, hogy megjöttem. Odaszaladt, és a nyakamba ugrott. Szorított, közben a sírást próbálta visszafogni. Csak öleltük egymást, simiztem a hátát és én is nyeltem le a könnyeimet.
Óvónéni: "Ugye mondtam Borika, hogy jönni fog anya érted!"
Mindent elmesélt a Szilvi néni, hogy Bori ügyes volt, csak nehezen aludt el. Óvónéni simizte, háromszor is megkérdezte, hogy mikor jön anya. Végül Szilvi néni azt mondta Neki, hogy alvás után jön érte az anya. Erre megfordult, fejére húzta a takarót és elaludt.
De nem sokat tudott aludni, mert fél 3-kor a többiek fölébredtek és felébresztették. De szerencsére jól ébredt, nem volt sírás.

Holnap megpróbálok még korábban odaérni érte, fél 3-ra, hogy ott legyek, amikor felébred.

Viszont Rita felháborodottan kérdezte: "Anya, miért jössz értem mindig ilyen korán?"

Csütörtök reggel apával akartak menni busszal. A Bori is. Így már 7-kor indultak itthonról.
Bojka ugyan azt a hisztit levágta, amit tegnap, most az apjába kapaszkodott és úgy kellett lefejteni:( És szegénykémnek milyen hosszú lehetett a délelőttje!
A babáját meg itthon felejtette (amit tegnap is szorongatott alváskor).
Délelőtt bevittem Neki (Terkával bebuszoztunk csak ezért a városba).
Sikerült úgy becsempésznem a szekrényébe, hogy nem vett észre.
De belestem az ablakon, és ott ült szegénykém a babasarokban a szőnyegen és szopizta az ujját:(
Legalább nem sírt. Most örülök, hogy a ujj-szopizással meg tudja nyugtatni magát.

Péntek reggel megint én vittem a gyerekeket, de mivel késésben voltunk, autóval.
Bori a cipőváltás közben kezdett sírdogálni, de nem olyan durván, mint eddig.
Elmondtam Neki higgadt hangon, hogy nagyon szeretem, és hogy már nagylány, ezért kell oviba járnia. Megöleltem, puszikat adtam, és azt is elmondtam, hogy mi lesz ma (reggelizik az oviba, játszanak, ebédel, Grétit felköszöntik 4. szülinapján, lesz torta-evés, alszik egy kicsit és már jön is érte az apa).
Volt egy játék-bevásárlókocsi az öltözőbe, azt együtt betoltuk, mondtam a Kriszti néninek, hogy itt alszik és 1/2 3 körül jön érte az apukája, sarkon fordultam és kijöttem. Lehet, hogy így is volt ordítva sírás, de legalább én nem hallottam:(

2. hét
Hétfőn sírt és a combomba kapaszkodott, az óvónéni fejtette le rólam, de 2 perc múlva (amikor a Rita leadása után az utcára értem), már teljesen nyugodt volt, az óvónéni meséjét hallgatta.

Kedden a Gréti anyukája épp jött ki, amikor Borit vittem  be. Kérdeztem az Adrit, hogy sírt-e a Gréti. Mondta, hogy nem.
Bori ezen felbuzdulva (gondolom) szépen elköszönt, könnyeit nyelve adott 3 puszit, és bátran bement a csoportba. Nagyon büszke voltam rá.
Este mondtam is, hogy a legjobb volt a mai napban, hogy Bojka nem sírt az oviban.

A pozitív megerősítésnek köszönhetően szerdán se sírt, sőt, már nagy nyelések és elcsukló hang se volt, vidáman masírozott be a csoportjába "a többi gyerek már biztosan nagyon várt" kijelentés után.

Csütörtökön hasonlóan simán ment a dolog, és én boldogan hagytam el az ovi épületét.