Ez a mondat hagyta el a még gyermektelen tesókám száját ma, amikor este 7-kor hívott, és még a játszótéren talált.
Hát persze - feleltem, és elmeséltem Neki a mai napomat:
Bori éjjel átjött, a hasát fájlalta, így magunk közé vettem, az ágy mellé pedig egy vödröt állítottam.
4-5-ig forgolódott, de utána egészen 6-ig aludtunk (esemény szerencsére nem volt).
Terka szólongatott 6-kor elég erélyesen, bementem, irtó bűz fogadott és nagy bugyor volt a fenekén, csípte, azért riasztott. Kicseréltem a pelusát, erre persze Rita is felébredt.
Gábor elment dolgozni egyedül, én meg 8-kor léptem ki a 3 gyerekkel az ajtón, bebuszoztam Velük az oviba (ahogy minden reggel szoktam).
Terkával hazabuszoztam, reggeliztem végre (ekkor fél 10 volt), lejárt a mosógép, kiteregettem, beraktam még egy adagot, húst sütöttem ebédre, mandulatejet főztem és elmosogattam utána, mákos kekszet sütöttem Rita megbízásából uzsira.
Terka már fél11-kor a konyha rácsánál szűkölt, így 11-kor már ebédelt, fél 12-kor már aludt.
Ekkor jött az "én-időm", most épp babát kerestem a neten (részletek később).
Egy Agymenők részre is épp volt időm, aztán ébredt a Terka (2-kor).
Gyorsan összepakoltam a gyerekeknek uzsi-cuccot, táncos-motyót, ezeket beraktam az autóba a buszra menet, és Terkával ismét bebuszoztam a városba, hogy elhozzam a nagyokat az oviból.
Még előtte beszaladtam a Gábor munkahelyére is (ovis papírt aláíratni, lefénymásolni), és 3/4 3-kor a Halacska csoport öltözőjében vártam, hogy felkeljenek.
Bori jókedvűen ébredt, az óvónéni dicsérte (minta-óvódás, nincs vele semmi gond).
Átmentünk a Ritáért is, és mivel kőrözöttes kenyér volt, nem kértük el az uzsonnájukat. A buszig azon óbégattak, hogy éhesek, és miért nem hoztam el a mákos kekszet (mert nem tudtam hol cipeljem a hátizsáknyi elemózsiát, hisz a hátamon a Terkát cipelem).
Pedig volt a táskámban életmentő datolya, azt majszolgatták hazáig.
A buszon ketten ültek egy székre, de a mellette levő széken egy középkorú roma nő ült, és csak pár megálló után jutott eszébe átadni nekem a helyét. De legalább átadta, és hazáig ülhettünk mindannyian (szinte mindig tudunk ülni).
4-re hazaértünk, kivettük az autóból a kaját, felfaltak mindent (2 uzsis doboz mákos kekszet és egy doboznyi kölesgolyót).
Lent maradtunk játszóterezni.
3/4 5-kor indultunk autóval a Szivárvány gyerekházba, mert ma volt a Mecsek Morzsák első próbája.
Rita és Bori bement, én meg a Terkával bebarangoltam az egész zegzugos épületet.
Mikor kiment a bejáraton, és mivel nem volt nálunk a pulcsija, a hátamra csaptam és elszaladtam Vele a nem túl messzi DM-be. Visszafele szó szerint futnom kellett, mert késésben voltam. Terka nagyon élvezte a hátamon zötykölődést:)
A próbának már vége volt, de a lányim még önfeledten szaladgáltak, alig akartak hazajönni velem.
Ahogy megállt az autónk a ház mellett (fél 7-kor), Kriszti is megjelent a bicaján. Persze lent kellett maradni egy kicsit, és örülhetek, hogy sikerült lebeszélnem a Ritát a biciklizésről (így nem kellett felhoznom a pincéből és 20 perc múlva visszavinnem a nehéz cangáját).
Felmerülhet a kérdés a kedves olvasóban, hogy Gábor ezalatt hol volt egész nap.
Nos, reggel fél 8-tól du. 4-ig a dolgozójában,
fél 5-re ment az oviba szülői értekezletre (Rita csoportjába, ahova én nem szeretek járni), és 6-kor végzett.
Akkor hazabuszozott, és fincsi meleg rántottával várt minket:)
Bevallom hősiesen, ma egy kicsi elfáradtam. Még szerencse, hogy nem minden napom ilyen zúzós.
És voltak igazi boldogság-percek, amiket megpróbálok tudatosan megélni, és ezekből erőt meríteni:
- Bori hajnali fél 5-kor, félálomban simizte a karomat:)
- a buszon többen kifejezték elismerésüket és csodálatukat, ami nagyon jól esett
- a játszótéren a gyerekeim egymást hintáztatták (Rita és Bori a Terkát, Rita Borit és Bori Ritát). Nagy volt az összhang közöttük:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése