Vonattal mentünk már péntek délután, és csak vasárnap este jöttünk vissza.
Olyan gyorsan elrepült, sok remek programot szerveztünk, és nagyon jól éreztük magunkat!
A pénteki vonatút nagyon tanulságos volt. Egy gimis osztálytársam anyukájával utaztunk végig, aki a két szép unokájáról áradozott egész úton. Mint kiderült: az egyik siketen született, most már (2 fülműtét után) valami készüléknek köszönhetően hall valamennyit, és beszélni is megtanult; a másik kisfiú pedig 3 éves, még nem szobatiszta, még nem beszél, és egyéb jel is utal arra, hogy autista.
A nagymamának mégis ez a két kis unoka jelenti a boldogságot, és hálás értük.
Ráébresztett, hogy mekkora ajándék a 3 makk egészséges lányunk!
Szombat délelőtt a Művelődési házban voltunk, az óvodák és a bölcsöde szervezett játszós napot.
Riti a mamával megnézett egy színdarabot, amit az óvónők adtak elő, utána meg kézműveskedett;
A fogfájós nyuszi és a róka meséje |
nagyon élvezte a Rita is, a mama is |
Rita teljes beleéléssel meséli, hogy miről szólt a mese |
itt épp Rita csúszik, de ezen látszik a csúszda |
megpihentek |
Itt Bojka már olyan fáradt volt, hogy rajtam lógott, így táncoltam Vele, közben Rita hajában igazgatom a csatot.
Na, ilyen egy nagycsaládos anyuka:)
Ebéd után aludtunk egy nagyot, és délután gyorsan sütöttem egy tepsi diós csigát, és lementünk családilag piknikezni a "Békepark"-ba.
Gyerekként sokat játszottam ott mamikám felügyeletével, és még megvannak ugyan azok a játékok:)
hajó-hintáztunk |
rakéta-mászóka |
rakéta-csúszda |
együtt csúsztunk le |
Terka is élvezte:) |
Vasárnap délelőtt elsétáltunk a misére, ahol a csajok szerintem jól viselkedtek (Gábor máshogy érezte),
és utána még ebéd előtt lesétáltunk újra a Békepark-ba.
Ebéd után, a gyerekek alvásidejében Gáborral kimentünk a temetőbe és lemostuk a mamikám sírját.
Csilli-villi lett, a bogarak korcsolyáztak a márványlapon:)
Utána Gábor még lemosta a mama kocsiját, és úgy mentünk haza.
Felhívtuk a Tántit és felköszöntöttük (31 éves lett).
Rita sokáig beszélt Vele, Tánti elmesélte, hogy volt tortája, volt rajt gyertya is, és elfújás közben kívánt valamit.
Erre Rita megkérdezte a maga gyermeki őszinteségével: "AZT KÍVÁNTAD, HOGY NEKED IS LEGYEN GYEREKED?"
Állítása szerint nem:)
Kapkodva készülődtünk, pakoltunk. 20 perccel a vonat indulása előtt léptünk ki a lakásból (gyerekekkel 30-40 perc a menetidőnk)
Mama autóval lehozta a csomagjainkat, Péter papa is jött segíteni (babakocsiban tolta a Bojkát), Terka Gábor hátára lett kötve, én meg Rita kezét fogva szaladtam az állomásra.
Mindenki jól bírta, versenyeztünk, és szerencsésen elértük a vonatot.
Ráadásul előállt az a helyzet, ami még sosem fordult elő: mama és Péter papa a peronon egymás mellett állva integettek nekünk.
A vonatút megint jól telt, a lányok csak ettek és ettek, csacsogtak és ficeregtek.
Klassz kis hétvége volt, sok-sok nevetéssel és sok-sok élménnyel!