Nagyon ijesztő dolog történt ma velem, aminek több tanulsága is van, a végén levonom.
Bementem a fürdőszobába teregetni, és becsuktam az ajtót, hogy a Terka ne jöjjön utánam és ne álljon föl a wc-be kapaszkodva.
Egyszer csak kattanást hallok, Bojka bezárta az ajtót kulccsal, amit aztán gondosan ki is vett a zárból.
Hiába kértem, hogy nyissa ki, nem tudta, csak sírt, hogy jöjjek ki.
A telefonom persze nem volt nálam.
Kétségbeestem. fogalmam se volt, hogyan fogok kiszabadulni, mikor, és addig mi lesz a lányokkal a nappaliban.
Befejeztem a teregetést, és közben gondolkodtam a megoldáson. Arra jutottam, hogy ha nem tudja kinyitni, akkor az ablakon fogok kikiabálni az Adrinak a játszótérre, hogy hívja föl a Gábort és rendelje haza, hogy kiszabadítson.
Bojka kicsit lehiggadt, odahívtam az ajtóhoz, és szépen kértem, hogy rakja be a kulcsot a lyukba, majd fordítsa el.
Elég hamar sikerült Neki, és én boldogan öleltem magamhoz a csupa takony és könny kislányomat!
Remélem megijedt annyira, hogy többet nem játszik a kulccsal és nem zár be ajtót önkényesen.
Én pedig leszűrtem a következő tanulságokat:
- ha bemegyek egy ajtón, nem hagyom kívül a kulcsot, mert bárki rám zárhatja,
- mindig magamnál tartom a telefonomat, hogy tudjak segítséget kérni.
Azért az is vicces lett volna, ha felhívom a Gábort, hogy jöjjön haza kiszabadítani, és mire hazaért, Bojka megoldotta volna. ha nálam lett volna a telefon, tuti ezt tettem volna rögtön.
Végső tanulság: Bojka ügyesen tud kulccsal zárat csukni és nyitni:)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése