2018. november 8., csütörtök

Margó 1 hónapos

Ezen a napon pont egy kép se készült róla. Nem is mértem, nem tud még semmi újat produkálni az eddigiekhez képest, gondoltam az 1. hófordulójára előkerestetem Gáborral a régi fotókat és csinálok az 5 gyerekről egy kis összegzést (születéskori és 1 hós kori fotóval). Íme: Rita születés után:
Rita pár naposan:
Rita 1 hónaposan:
Bori születéskor:
Bori pár naposan:
Bori 1 hósan:
Terka születéskor:
Terka pár naposan:
Terka 1 hónaposan:
Ilka születéskor:
Ilka pár naposan:
Ilka 1 hósan:
Margó születéskor:
Margó pár naposan:
Margó 1 hósan:

2018. november 7., szerda

Gábris 35 éves lett

És már sokmindent elért az életben. Van saját háza, autója, családja, sőt, 5 gyereke és osztályvezető a munkahelyén. Hova lehet ezt még fokozni ... Két tortát is sütöttem Neki (más ajándék nem jutott eszembe időben, de később igen (egy vadi új és naprakész varázsbögréje, amin már mind az 5 leánykája rajta van, nem csak a Rita).
A szüleitől kapott annyi ezrest, ahány éve született, ez az alapja egy kerti grill-sütőnek:
Kedvenc anyósa egy új forgószéket vett a kedvenc vejének, mert a régi már nagyon nyikorgott és nem volt elég stabil se.
Boritól kapott rajzot:
Ritától egy fonott kulcstartót, és az összes pénzét (200 Ft körüli aprót):
És a legviccesebb ajándék egy Pólya-kocka volt, amit egy kollégájától kapott:

2018. október 17., szerda

Margó baba nappalai és éjszakái

Még minden kaotikus. Napközben sokat nyüglődik, ha épp nincs cicin vagy valaki élő személy mellkasán. A kisujjamat előszeretettel szopizza két cicizés között, de a cumit nem fogadja el. A kis kezeit is sikerült már Neki egyszer-egyszer a szájához venni, azon is elcuppogott jó darabig. Az éjszakák is változóak. Van, hogy 1-2 óránként felébred és szopizik, van, hogy 4-5 órát is alszik egyhuzamban. Tegnap este pl. csak fél 11 körül tudtam elaltatni, a nem tudom hányadik szopizás után, de cserébe hajnali 3-kor ébredt először, és akkor is, egy 20 perces szopizás után aludt reggel 6-ig. A reggelekből nem akar kimaradni, így a 4 nagy készítése közben kicsit sír, míg nem találok időt az Ő megszoptatására is. A napközbeni alvások is változók, ha babakocsiban kiviszem sétálni, akkor abban alszik, de ha megáll alatta, fel is ébred rögtön. A bölcsőben vagy az ágyában is szokott napközben egy nagyobbat aludni, kb. 2 órát. Csak ugye nem tudom, mikor elalszik, hogy 20 percet szundít csak, vagy 2 órát. Így ha én is aludni próbálok, vagy sikerül, vagy nem. De volt már olyan, hogy túlaludtam magam:) Azért ez egy egy hetes baba mellett nem gyakran szokott előfordulni anyukákkal:) Aludtunk éjjel (1-2 szopival megszakítva), aludtunk együtt délelőtt is 2 órát meg délután is 2 órát. Meg is fájdult a fejem a sok alvástól:) Eddig Gábor is itthon volt, jó volt hármasban:) De lejárt az apasági szabi, ma újra kettesben maradtunk Margóval. Pár kép a szépséges hajasbabánkról:

2018. október 15., hétfő

5. szüléstörténetem

Szinte az elejétől otthonszülésre készültem, a sok nehézséget mind leküzdöttem, a végén mégsem sikerült (ld.másik bejegyzés). 2018. október 8-án (hétfőn) 41+4 napos várandósan újra POSE-ra kellett mennem a Klinikára (oxytocin terheléses NST). 9-kor kezdődött a vizsgálat, fél 10-kor húzták ki az oxytocn infúziót, és onnantól 1-2 óra, amíg kiürül a szervezetből és leállnak a keményedések. De nálam egyre erősebb, egyre sűrűbben jelentkező fájások jöttek. 11 órától már 10 percenként. Délben hívtam a szülésznőt, aki épp Komlón volt, hogy induljon. Mama jött délben ebédelni, azzal fogadtam, hogy nem ebédelünk, hanem szülünk. Bevitt autóval a Szülészeti Klinikára. Útközben még Gábort is felvettük a városban, és fél 1-kor az Erikával egyszerre érkeztünk a Szülészet bejáratához. Felvettek, gyors papírmunka, és mentünk is az alternatív szülőszobába. NST-re raktak (állhattam közben) és Erika megágyazott (a franciaágyon és a szülőszék körül is). Sajnos szúrt egy kanült is, hátha szülés közben gyorsan kell oxytocin, ne akkor kelljen bajlódni ezzel. És a Streptococcus bacim miatt adtak antibiotikumot is a kanülbe, de 4 óra alatt ment volna át a babába. Akkor még nem tudtuk, de azért lehetett sejteni, hogy 4 óránál kevesebb idő van vissza a megszületéséig, szóval felesleges volt. Burkot is repesztettek (ekkor már 4,5 ujjnyi volt a méhszájam), aztán a szobában sétálgattam. Jöttek szépen sorban a fájások, már 5 percenként. A bordásfalba kapaszkodva előre hajolva vészeltem át őket. Gábor a csípőmet nyomta össze, illetve a keresztcsontomnál masszírozott, ami nagyon jól esett. Erika megint sokat beszélt mindenféléről, nem nagyon tudtam tőle befele fordulni és a babámra koncentrálni. A szülőszéken ültem már, de még nem voltak tolófájásaim, amikor Erika arról kezdett beszélni, hogy vezetett már pár alkalommal vízben szülést. Egy ismerős anyatársat is említett, aki a 3 császárja után a negyedik gyerekét vízben szülte nála. Ezen felbuzdulva kértem vizet a kádba:) Beleültem a meleg vízbe, nagyon jól esett. A vajúdást nem sokáig „élvezhettem”, mert hamarosan jöttek a tolófájások. Erika épp kiment ebédelni, amikor belemerültem a vízbe, mondta, hogy kiáltsunk, ha „kakilnom kell”. Már tolófájásaim voltak, amikor bejött a neonatológus gyerekorvos, és elkezdte magyarázni, hogy milyen feltételek mellett mehetünk haza 24 óra múlva (a babát kell megfigyelniük pár óránként, hogy nem mutat-e streptococcus fertőzésre utaló tüneteket. Kenetet nem vesznek Tőle, csak megfigyelik). Ha ez nem lett volna (mármint nekem a pozitív leoltás), akkor akár szülés után 2 órával is hazamehettünk volna (ambuláns szülés). De nem is úgy készültünk (babahordozót se hoztunk), az 1 napos benntartózkodás teljesen elfogadható volt számomra. Azt is elmondta a neonatológus, hogy szülés után elviszik a babát rögtön megmérni, megvizsgálják egy kicsit, és már kapom is vissza. Két fájás között még kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem lehetne-e később lemérni, hisz az első órában nem fog változni a súlya, erre elmondta, hogy nem akar riogatni, de egy kisbaba ezért halt meg az anyukáján 4 perces korában, mert nem vitték el megvizsgálni, és szívfejlődési rendellenessége volt, amit így nem vettek észre. Kedves kis történet:( A vízben guggolva szültem meg a babucit. Kellett nyomnom rendesen, nagyon feszített a kis buksija, fájt, de próbáltam arra koncentrálni, hogy Neki is rossz lehet, és segítenem kell Neki minél gyorsabban kiszabadulni szorult helyzetéből. Erika volt a kád mellett, olajos-gumikesztyűs kezével a víz alatt is csinált gátvédelmet. Gábort nem érzékeltem, de utólag elmondta, hogy mögöttem állt, simogatta a vállam és fogta a fejem. Csukott szemmel voltam végig a kitolás alatt, akkor tudtam, hogy mindjárt vége, mikor Erika a csecsemősökért kiáltott többször is. Amikor éreztem, hogy már nem feszít annyira, akkor tudtam, hogy a feje már kijött. Kinyitottam a szemem, és láttam a víz alatt a babucit. Felejthetetlen élmény volt. Kicsúszott az egész teste, és rögtön a mellkasomra tették. Lila volt a kis feje, de hamar rózsaszínre váltott. Félrehúztam a köldökzsinórt, és megláttam a puncikáját. Felkiáltottam, hogy LÁNY! „de jó, hogy lány”! Én vághattam el a köldökzsinórt, nekem esett kézre:) Megkérdezték, hogy elvihetik-e pár percre, amíg én kikelek a kádból. Igent mondtam. Gábor ment Vele. Tényleg csak megmérték, és meghallgatták a szívét. Nem kapott sem szemcseppet, sem K-vitamint, nem öltöztették fel és nem pólyálták be. Kiszálltam a kádból, lefeküdtem a franciaágyra, és már kaptam is vissza az én pucér hajasbabámat.
Erika még azt is elintézte, hogy ne kelljen felmásznom a szülőágyra addig se, amíg a nőgyógyász megnézi, hogy minden rendben van-e bennem. Az ágy szélére kellett fordulnom, a fiatalka női nőgyógyász pedig egy kis hokedlin ülve vizsgált és varrta össze a kis horzsolásomat. Megint találtak bennem fel nem szívódott cérnacsomókat, azokat kivették és újra összevarrták. Így elég sokáig bökdöstek, fájt is rendesen, szegény Gábor kezét majd’eltörtem. De már rajtam pihegett a legeslegújabb kislányom, Érte megérte minden szenvedés! Ott az alternatív szülőszoba franciaágyán sikerült is szoptatnom, így megnyugodhattam, hogy nincs lenőve a nyelvecskéje. A 2 órás „aranyórából” csak 1-et kaptunk. 14:24-kor született, fél 4-kor már mennünk is kellett a gyerekágyas osztályra. A saját lábamon sétáltam át, Erika hozta a babát, Gábor meg a cókmókomat. Egy 5 ágyas szobába kerültem, de csak 2 szobatársam volt (az egyiknek a babája a PIC-en volt, a másik babának meg a hangját se lehetett hallani, csak evett és aludt egész végig). Szerencsére az anyukák se voltak bőbeszédűek, épp csak köszöntünk egymásnak, és többet nem is kommunikáltunk aznap. Hálát adtam ezért is a Jóistennek. Jól esett a csend, nyugodtan tudtam a babucimra koncentrálni. Ahogy elrendeztem a cuccaimat, már hozták is Margit babát. És onnantól folyamatosan cicin volt. Ha nem, akkor sírt. Elintézte magának, hogy rendesen beinduljon a tejecske. Estére viszont elfáradt a sok szopizástól, és éjszaka nyugton volt, szinte végig aludt. Én persze nem tudtam, akkora volt az osztályon a jövés-menés, még füldugón keresztül is hallottam és zavart. Erika a szülőszobán kihúzta a kanült a karomból, mielőtt átmentünk az osztályra, és kiderült, hogy még 2 adag antibiotikumot kell kapnom vénásan (ha már kaptam egy adagot), így beraktak este még egy kanült:( Kaptam bele antibiotikumot este 9-kor és reggel 5-kor is, utána kihúzták. Éjszaka egyszer elvitték Margót a megfigyeléses vizsgálatra (vízfrekvenciát és hőt mértek ilyenkor, kb. 10 perc), de aludt tovább utána, nem zavartatta magát. A reggeli viziten vettek tőlem vért, és délelőtt még a gátvarró-nőgyógyász nő is megvizsgált. Minden rendben volt, így megkaptam a zárójelentésemet. Szerencsére Margónál is mindent rendben találtak, így Őt is hazaengedték. Nagyon meglepett, hogy senki sem kötözködött emiatt. Tök rendes volt a személyzet majdnem mindegyik tagja (csak a vezető védőnő bökte oda foghegyről, hogy „csak nehogy besárguljon otthon”). Gábor jött értünk fél 4 körül. Annyira jó volt, hogy ilyen gyorsan szabadultunk a kórházból!
Hazafele felvettük a Borit a sulinál. A mama a két ovissal már otthon várt ránk. Próbáltam levideózni a tesókkal az első találkozást, ahogy minden gyereknél tettem. Nagyon kedvesen fogadták, örültek Neki! Mindenki fogni akarta, Margó baba ment kézről-kézre már egy naposan.
Öröm és boldogság!

2018. október 7., vasárnap

Még nem babahír - otthonszülés ugrott

Nem úgy lett, ahogy ígértem, a várva várt baba még várat magára. Viszont a hőn áhított otthonszülés sajnos elmarad:( Túlhordás miatt. Annyi de annyi akadályt kellett leküzdeni végig, de mindet sikerült, de a Jóistennek nem az volt a szándéka, hogy 5.gyermekünk itthon, békében és háborítatlanul lássa meg a napvilágot. Ez az én vágyam volt, de a héten végleg el kellett engednem. Gondoltam, hogy összefoglalom ebbe a bejegyzésbe, hogy milyen akadályok voltak, és azokat hogy sikerült leküzdeni. CSAK ERŐS IDEGZETŰEK OLVASSÁK TOVÁBB, INTIM RÉSZLETEK KÖVETKEZNEK! 1. a gyerekorvos, aki ki szokott jönni a bába által vezetett szülésekhez, augusztus elején komoly autóbalesetet szenvedett. Nagyon sok másik gyerekorvost felkerestem, a legtöbb még telefonon elhajtott. A legesélyesebbhez személyesen mentem el, vállalt is, nagyon örültem, de két nap múlva a bábámnak telefonált, és lemondta (családi okokra hivatkozva). Akit maga helyett ajánlott, ahhoz is elmentem személyesen, de Ő nem vállalta, és kollégái közül se tudott senkit ajánlani. Hazafele már majdnem bőgtem, amikor is hívott a bába, hogy az Ő gyerekeinek a gyerekorvosa (Bükkösdön praktizál) elvállalja, és nincs ezzel több gondom. Csak annyi a bökkenő, hogy szeptember végén megy egy 3 napos konferenciára Lillafüredre, onnan nem tud hazaszaladni, de én biztos voltam benne (augusztus végén), hogy addig nem húzzuk ki egyben. Valahogy az volt bennem végig, hogy a betöltött 37. hét után gyorsan megszületik a Prücsök. 2. Ahogy a gyerekorvos kérdésével kapcsolatban megnyugodtam, akkor jött a 36. héten a leoltás. Kenetvétel előtt 5 napig nyomtam egy kúpot, hogy kiglancoljam a hüvelyemet, de sajnos nem sikerült, a kenetben találtak Streptococcus-B bacit. Ezzel a diagnózissal nem lehet itthon szülni. Ezt a papírt a 37. héten kaptam kézhez, az antibiotikum recepttel együtt. Rögtön kiváltottam és elkezdtem szedni (probiotikummal együtt), annak ellenére, hogy tejfehérje volt mindkettőben. Emellett a bába tanácsára egy másik féle hüvelykúpot is nyomtam, hogy az antibiotikum nehogy a hüvelyflórámat is tönkretegye, és a gombák szaporodjanak el (azzal se lehet itthon szülni). Egy hét múlva levetettem megint a kenetet, és még utána is szedtem a gyógyszereket és a kúpot, amíg el nem fogyott. Az eredmény mielőbbi megtudásához még a keresztanyám (Gabi) segítségét is kellett kérnem, így a hétfőn leadott mintának már szerdán a kezemben volt az eredménye. Nem volt benne Streptococcus, csak E-coli, de az a bába szerint nem gond, így még egy nehézség leküzdve. Közben persze minden nap attól féltem, meg nem induljon a szülés. A második kenet eredmény birtokában megint a szülést vártam és sürgettem. 3. Kétszer volt vaklárma (amikor olyan rendszeres fájásaim voltak, hogy a bábát+dúlát is kihívtam), de ahogy megjöttek, leállt a folyamat. Először október 1-én éjszaka, egy óra alatt értek ide, de az éjszaka további része alvással telt (Ők a nappaliban a kanapén, mi meg az ágyunkban). Hajnali 3/4 6-kor aztán felkeltek és hazamentek. A cuccokat már kipakolták és itt is hagyták a nappaliban és a konyhában (borogatáshoz). Nagyon cikinek éreztem a dolgot, de megnyugtattak, hogy ez abszolút nem egyedi eset. Szóljak csak nyugodtan, ha megint úgy érzem. Kedden éjfélkor, lefekvés előtt ittam egy light-os bábakoktélt (1 ek ricinusolajom volt csak, 1 ek pálinkát és 1 dl narancslét kevertem össze). 3-kor hasgörcsre ébredtem. 4 perces, majd 2-3 perces fájásaim voltak, közben persze ki is pucolódtam a ricinustól. Hívtam a bábát 3/4 5-kor, megint egy óra alatt értek ide. A nappaliban csücsültek, amíg a gyerekeket felébresztettük, megcsináltuk a reggeli rutint a Gáborral, közben voltak még fájásaim, bár ritkábban. Mama vitte el a gyerekeket a helyükre, Gábor itthon maradt szabin, de minek??? Nemhogy felerősödtek volna a gyerekek elmenetele után, inkább ritkultak, majd teljesen leálltak a fájások. Csalódott voltam, nem kicsit. Gyönyörű verőfényes idő volt, 9 körül a bába+dúla felajánlotta, hogy elmennek sétálni, mi meg töltsünk együtt időt. Összebújtunk, majd filmet néztünk, de nem történt semmi. 11-kor visszajöttek, és hazamentek. Még ezt is nyugodtan és mosolygósan vették tudomásul, de én már nagyon kínosnak éreztem a dolgot. Megfogadtam, hogy legközelebb csak akkor hívom őket, ha már tolófájást érzek, onnan már nincs visszaút, nem fog leállni. Csak épp nem érnek ide (1 óra útra laknak). De majd Gábor elkapja, melegen tartjuk addig, nem lesz gond! 4. De Prücsöknek ez nem volt túl megnyugtató, Ő szakszemélyzettel akart világra jönni. Ugyanis a következő napokban nem történt semmi. Néha egy-egy kóbor keményedés, de semmi rendszeres. 41+0 napon (csütörtökön) volt megint oxytocinos terheléses NST. Jó lett az eredmény. Ez volt az utolsó nap, amikor a bába még legálisan kijöhetett volna szülést vezetni, de sajnos Prücsök nem indult meg. 41+1 naposan sima NST volt, ami után sikerült is aláíratni egy papírt egy nőgyógyásszal, hogy az intézményen kívüli szülésnek nincs akadálya, ezzel a bába is levédte magát, és ha este vagy éjjel beindult volna, még kijöhetett volna. De nem indult meg:( 41+2 napon (szombaton) fel kellett mennem a Terhespatológiai osztályra NST-t csináltatni. Ott aztán teljesen más volt a hozzáállás az otthonszüléshez, mint az NST-n meg a Szörényi dokinál. Azt mondták, hogy ez az intézmény nem támogatja az otthonszülést, és nem fogja nekem senki aláírni ezt a papírt. Az NST-n mindent rendben találtak, a baba még jól érzi magát bent. Utána 1 órát vártam az ambulanciai ügyeleten, hogy jöjjön egy doki, aki nem tudta, mit kell kezdeni ezzel a papírral. Telefonált párat, és olyan tanácsokat kapott, hogy ne írja alá. Ehelyett írt egy ambuláns lapot, hogy kórházi felvétel lenne javasolt, de én azt visszautasítottam. Továbbra is járjak naponta NST-re. Meg is vizsgált, még mindig "csak" bő 2 ujjnyi volt a méhszáj, de legalább tudom. Ezzel az ambuláns lappal el is dőlt az itthonszülés sorsa, végleg ellehetetlenítették. Csalódott voltam, nem kicsit. A szülőszék még a nappali sarkában áll, a többi cuccot a bába a hét folyamán egyszer elvitte, mert másik szülést is várt (az be is jött, de mivel nem volt negatív kenet-eredménye, be kellett vonulnia a kórházba az 1 órás babával). Akkor már inkább ott szülessen meg, és remélhetőleg 24 óra múlva hazaszökünk (persze csak ha mindketten jól leszünk). Hát így állunk most. A szülésznővel, akivel Borit és Ilkát is szültem már megbeszéltem korábban, hogy Ő a B-terv, ami most aktuális is lett. Szívesen vállalt és várja a hívásom, hogy megyünk. Csak kedden kell elutaznia Bp-re, így vagy hétfőn vagy szerdán kéne szülnöm. Csütörtökön betöltöm a 42. hete, és utána nem lehet tovább várni, aznap beindítják. Ha már nem itthon, de nagyon szeretném, ha magától döntene úgy a kis pocaklakó, hogy megnézi ezt a kinti világot. Persze még mindig ott van a bábakoktél lehetősége, az még mindig jobb, mint az oxytocinos orvosi indítás. De a bábakoktél se működik minden esetben. Próbáltunk már mindenféle alternatív szülésindító technikát: - szex (azon az úton próbáltuk kicsalogatni, ahogy be is került) - ananász (1 egészet befaltam. Finom volt, de semmi hatás) - fahéj minden mennyiségben (nem bántam, mert nagyon szeretem) - fahéjas-szegfűszeges-gyömbéres főzet (nagyon finom ez is, de hatástalan). - bábakoktél - még a homeopátiát is kipróbáltam, de az is tele van laktózzal, nem is hiszek benne, így abbahagytam Holnap megint oxytocinos-NST, ami nem hogy beindítja, inkább leállítja a saját oxytocin-termelést. Szóval nem várok tőle csodát. Már a fél világ értünk izgul, értünk imádkozik, és persze a sírba visznek az "egyben vagytok még?" kérdéseikkel! Ez a kis szaros már most elérte, hogy Ő a világ közepe, mindenki Rá figyel, mindenki Vele foglalkozik.

2018. szeptember 22., szombat

Fészekrakó ösztön

Így a 40. héten (39+2) rám tört a fészekrakó ösztön. De nem takarítás formájában, hanem sütés-főzésben merült ki. Reggel sütöttem Szafi lisztből zsemléket (rögtön dupla adagot, a fagyasztóba is raktam belőle). Ebédre cukkini krémlevest főztem (a Rita kérésére kukorica-levest is) és krumplistésztát. Délután uzsira palacsintát, majd tejberizst és csokis kekszet is. Tegnapról megvan még a sütőtökös pite 3/4-e, szóval a napokban lesz mit ennem:) Bíztam a hidegfront babakilakoltató hatásában, de csak fejfájást hozott:( Legközelebb már babahírrel jelentkezem:)

2018. szeptember 9., vasárnap

Ilka az oviban

Régóta nagyon várta, szept.6-án eljött a nagy nap, mehetett Ő is oviba. Én vittem, Ági néni és Gyöngyi néni (dadus) nagyon kedvesen fogadta. Rögtön a játékkonyhába ment:
Én leültem az egyik kisszékre, és kitöltöttem Ilkáról egy 4 oldalas kérdőívet (milyen méretekkel született, mi a család hobbyja, mi a gyerek kedvenc otthoni elfoglaltsága, mi volt az első szava, mikor kezdett el mászni, milyen büntetési elveket követünk otthon, hogyan alszik el, stb.) Pár kislány nagyon sírt az anyukája után, Ilka csodálkozva nézte őket, és mondogatta is, hogy "ANYA, TE NE MENJ EL, MARADJ ITT!" Azért kicsit később, a tízórai előtt elmentem (még megvártam az első kis wc-be pisilését és kézmosását). Ebéd végére mentem vissza érte, mondta az óvónéni, hogy az udvaron kicsit sírt, anyát akarta, és még a Terkának se hagyta magát megvígasztalni. Sőt, Terka dadusa (Timi néni) is próbálkozott, akit pofon is vágott, hogy Ő anyát akarja:) Nagyon örült nekem, szaladt ki hozzám és rögtön mesélte, hogy "SÍTAM". Mondtam Neki, hogy nem kell sírni, mert mindig visszajövök érte. Másnap (pénteken) is mentünk. Az autóban még azt mondta, hogy nem akar oviba menni, de a csoportszobába érve a másik óvónéni (Éva néni) is puszival és öleléssel fogadta, Ilka pedig megint ment a konyhába. Hordta a kávét és a pizzát nekem. Megint volt sírós gyerek, de most már nem hatotta meg Ilkát. Levette a játékmikrót a polcról, és hátrálás közben meglökött egy kislányt. Azt mondta: "BOCSI!" Ahogy cipelte a mikrót az asztalhoz, még egy gyereknek nekiment, "NEKED IS BOCSI!" - mondta:)
Amikor a mikróval játszott, elköszöntem. Doktornénihez kell mennem, majd jövök. Azt mondta, "JÓ", és mikor ebéd után visszaértem érte, azzal fogadott, hogy nem sírt:) Mert tudta, hogy visszajövök:) Okos kislány! A többi kisgyerek már hétfőn kezdte az ovit, csütörtök/péntekre már sokan törölgették a taknyos orrukat. Hétvégére Ilka is megnáthásodott. Nem tudom, fogom-e vinni hétfőn, vagy máris betegszabira megy. Még pár életkép az első két ovis napból:

2018. augusztus 29., szerda

Egy jól sikerült nap

Ma mindent sikerült elintézni, amit terveztünk. Reggel Siklósra mentünk fotózkodni.Igaz, hogy 9 helyett csak 10-re értünk oda, de ezzel vége is lett a mai napra a gikszereknek. A fotózás jól sikerült, Tamás bá 120 képet lőtt rólunk, amit sikerült 30-ra szűkíteni, amiből majd legalább 40 képet fog előhivatni nekünk 20 áráért:) Ő már csak ilyen. Protekciósak vagyunk Nála. A gyerekek nagyon okosan viselkedtek, szót fogadtak, szépen mosolyogtak, oda néztek, ahova kellett. Tamás bá meg is dicsért minket a végén, hogy nagyon jól neveljük őket, ezt Ő ebből a délelőttből látta:) Be volt ígérve a gyerekeknek, hogy az Aranygaluskában fogunk ebédelni, de déli haragszókor gurultunk ki a műterem udvarából, mindenki éhes volt, így felvetettem, hogy nézzük meg, milyen napi menü van a Vasutas étteremben (Gáborral ott ettünk az első siklósi látogatásomkor). 5-féle menü is volt, amiből 3-félét kértünk, amit megettek 5-en (én meg a csomagolt kis szendvicsemet). Mindenki megelégedésével jöttünk ki az étteremből 1 órakor. Fél 2-kor már otthon is voltunk. Ilka hazafele elaludt a kocsiban, de Gábornak sikerült behozni, és a franciaágyon aludt tovább. Gyerekeket mese elé ültettük, Gábor nekiállt a spájznak (helyet csinált az új hűtőnek), én meg elmentem a Botykai Aranka dr.nő rendelésének végére. Szabi utáni első rendelése volt, sokan voltak, várnom kellett, de nem bántam (vittem Nők Lapját). Mikor minden kis beteg elfogyott, behívott engem. Nem az asszisztens nője előtt beszéltünk, hanem bent a belső irodában. Elmondtam, hogy 5. babámat várom, és az előző 4 spontán hüvelyi szülésem után otthonszülést tervezek, ehhez keresek gyerekorvost, aki a babát megvizsgálja az első 24 órában. Végighallgatott, majd sokáig hallgatott. Féltem, hogy nemet mond, de azt mondta, hogy szentül megfogadta, hogy nem vállal több otthonszülést, de személyesen nem tud nemet mondani (titkon pont erre számítottam). Megkérdezte, hogy Pécsen lakunk-e, mert vidékre nem megy ki. Kérdezte, ki a bábám, ismeri Tündit, és sajnos volt már köztük konfliktus, de intelligensek mindketten, nem lesz gond! Megadta a mobil számát, amin tudom hívni, ha megvan a baba. Még előtte a bába fog Neki küldeni egy email-t, amiben benne lesznek az én adataim. Nagyon szépen megköszöntem, hogy elvállalta, és ezzel esélyt adott a békés otthon-szülésemhez. Annyira boldog voltam! Kijövet rögtön a bábát hívtam, elújságoltam Neki a jó hírt. Épp nem ért rá beszélgetni, de örült a hírnek. Vicát hívtam fel másodszor, mert Ő a legfőbb támogatója az én otthonszülős-projektemnek:) Még bementem 2 Aldiba is gluténmentes/laktózmentes jégkrémet venni, az utolsóban volt egy utolsó doboz (épp rám várt), és vettem leárazva egy lapos, gurulós ágy alatti tárolót is a játékkonyhai játékoknak (előző el volt már törve). Hazafele vettem egy játszós szandit a Terkának 1000 Ft-ért, és mire hazaértem, a spájzban ott állt büszkén a szép fekete, kétajtós, vízadagolós új hűtőnk:

2018. augusztus 15., szerda

2018-as év nyara

Még nincs vége teljesen, de a java már lezajlott.

Az időjárást tekintve nem voltunk túl szerencsések. Június 19-július 29-ig voltunk "csak" a Balcsin, amikor nem volt 30 fok fölött a hőmérséklet, de inkább 20 körül, sokat fújt a szél, esett az eső, alig-alig tudtunk fürdeni a Balatonban.
Na de mióta hazajöttünk, azóta nonstop kánikula van (2 hete). Ilyen a mi formánk. Még jó, hogy itthon is van egy "kisbalaton"-unk, amiben én is tudok ücsörögni.

Na, de visszatérek az elejére.

Mama és én mentünk le a 4 lánnyal egy keddi napon, Gábor csak 2 nap múlva jött utánunk (mama kocsijával).

Első kiruccanós program rögtön az első hétvégén volt, elmentünk a Katica tanyára, ahol nagycsaládos régiós találkozó volt, így kedvezményesen bemehettünk. Mindenki nagyon élvezte, bár szerintünk felnőttek szerint eléggé le van amortizálódva a hely.
Rakok pár fotót és videót, hogy átadja a hangulatot:

Másnap, június 24-én (vasárnap) ünnepeltük Bojka 7. születésnapját. Jött a Tánti (Zuzuval), Viktor és Nagyiék is. Sok ajándékot kapott, mindennek nagyon örült. Tánti sütött anti-paleo tortát, de nem bántam. 

Ilkánál lazítottam a paleós kajáláson. Már hagyom, hogy megkóstolja, amiket a többiek esznek. Szerencsére semmi baja nincs a "rendes" kajától se:) 

Nagy hír még Ilkával kapcsolatban, hogy szobatiszta lett, szinte egyik napról a másikra. A Balcsira érve hagytam pucérkodni, amikor jó volt az idő (szóval csak ritkán), pisilt össze-vissza mindenhova. Egyszer még kakilt is a teraszra egy nagy hurkát. Wc-papírral összeszedtem, kidobtam a wc-be és lehúztam. Rá pár napra, jött előre a hátsó udvarból, és közölte nagy büszkén, hogy "KAKÍÍTAM". Kértem, hogy mutassa meg, hova. Ahogy mentünk hátra, mondta, hogy a fűbe kakilt. Azt válaszoltam, hogy csak a kutyák kakilnak a wc-be, mire Ilka: "TUDOM. KIDOBTAM WC-BE. És tényleg, a fűben nem volt semmi, a wc-ben viszont ott volt a kaki és a wcpapír, amivel megfogta:) Csak a popsiját kellett kitörölnöm és lehúznom a wc-t.
Az első alkalmakkor az Aranyhaj dalával csalogattam ki belőle a kakit. Nagy pukizások után, vagy este, miután egész nap nem kakilt, ráültettem a wc-re, és énekeltem Neki: Virág nyílj ki már, bimbód feszítsd szét, hozd vissza nekem, ami enyém volt rég, enyém volt rég!" Ilkának tetszett, kérte, hogy még és még énekeljem el. Énekeltem, Ő meg közben nyomott, és végül a kaki a helyére ment, én meg nagyon megdicsértem az Ilkát.
Azt hittem, hogy az óbudavári családi hét el fogja rontani Ilka addig kialakult szobatisztaságát, de másként lett. Délelőttökre adtam rá pelust, hogy a pesztráknak ne kelljen még ezzel is foglalkozni, de szárazon vettem le délben, szépen pisilt a wc-be. Az első napon, mise közben szólt, hogy kaki, elvittem a mosdóba, pedig volt rajt pelus, és szépen kakilt a wc-be. Egész nap száraz maradt a pelusa, még a du-i alváskor is. Nagyon boldog voltam. Utána is csak kevés baleset volt, és 1-2 éjszaka, amikor pisilt a pelusba. Legtöbbször szárazon veszem le róla reggel is. 
Többször előfordult már az is, hogy egyedül ment a wc-re, és önállóan elvégezte a dolgát, csak utána szólt, hogy pisilt vagy kakilt. 
Szóval mehet oviba:)

Sokat olvastam megint a nyáron, és kihímeztem a kis pocaklakó babaköszöntőjét is. 

A sok esős idő kedvezett a mesenézésnek. Voltak napok, amikor órákon keresztül nézték a meséket a laptopon. 
Egy délután pocsolyázott is a két kicsi, pucéran és gumipapucsban. Nagyon élvezték. Jó koszosak lettek, de utána lecsutakoltam őket.

Rita július első hetében cserkésztanyázáson volt. Mama vitte el Pécsre vasárnap du., hétfő reggel kivitte a Tesco-parkolóba, aztán ment Dombóvárra foltos-táborba. 
Rita nagyon élvezte, bár nem sokat mesélt róla. Csütörtökön volt vége, mama hozta vissza pénteken a Balcsira. 

Óbudavár 2018
Július 8-tól 14-ig Óbudaváron voltunk Schönstatt családnapokon. Jó volt, pihentető, lélekemelő, baleset- és betegség-mentes:)
A társaság tavaly talán jobb volt, és az újdonság varázsa miatt nagyobb élmény is.
Volt két család tavalyról (Bakos család (Erzsi és Karesz) és a Szmola család (Eszter és Ricsi)).

A lányok megint szereztek kis barátokat.
Rita Kingával és Orsival barátkozott, csinált is Velük a Ki mit tud-ra több tánckoreográfiát:


Bori Zsófival, 
 
Ilka meg teljesen rá volt cuppanva egy Julcsi nevű 6 éve kislányra.
Terka inkább a pesztrákon lógott idén.
Az esti pesztrák Margó és Dorka voltak. Első este még mind a 4 lány ébren volt, mikor 10-kor megjöttünk, másnap már 2 aludt, utána a többi estén sikerült elaltatniuk mindenkit.
Rita és Bori a barátaikkal sokat tanyázott a nagy diófán:

Ugyan abban a szobában laktunk, mint tavaly. A tavaly leszakadt ágy helyett nem volt másik, volt viszont 3 matrac, és egy rácsos kiságy. Ezeket aludtak a csajok,
mi meg a nyikorgós franciaágyon:)

Első délután nem mentünk sehova, csak Gábor Zánkára bevásárolni ezt-azt.
Kedd délután mezítlábas parkba mentünk Köveskáliba.
Szerdán esett az eső, így ebéd után a 3 nagy nézett egy mesét, míg Ilka aludt, utána pont elállt az eső, lementünk Révfülöpre sétálni, fagyizni.
Csütörtökön volt a közös kirándulás a közeli kilátóhoz (autóval mentünk, csak kb. 2-szer 15 perc séta volt).
Pénteken du. volt a zárómise, majd vacsi, Ki mit tud és tábortűz.

Ami rossz volt az óbudavári hétben, az a majd' 3 napig tartó migrénem. Hétfő délután ugyan megittam egy gyógyteát, ami segíteni szokott, de most sajnos nem. Hétfőn este annyira fájt, hogy úgy sírtam álomba magam. Kedden is fájt egész nap, és még szerdán reggel se volt jobb. Az orvos házaspár megmérte a vérnyomásom a délelőtti előadások között, ami rém alacsony volt (80/40 körül). Azt tanácsolták, hogy igyak egy erős kv-t. Ebéd után ittam is, és kb. fél óra múlva teljesen elmúlt a fejfájásom:)

Szombaton délelőtt volt vége, hazafele megálltunk Gyenesdiáson ebédelni a Piroska csárdában (mama is átjött). Finom kacsát ettünk, főtt krumplival és párolt lila káposztával. Mindent megettem, a krumplit is, igen jól esett.

Este, a gyerekek fektetésekor vettem észre, hogy furcsán pattog a bal fülem. Mintha távolról tüzijátékot hallanék. Csak akkor múlt el, ha erősen befogtam az ujjammal. Eléggé aggasztott. De annyira nem, hogy elmenjek vele dokihoz. Szerencsére szeles napok jöttek (megint), és csak akkor hallottam a fülem pattogását, amikor síri csönd volt. Tehát kint ültem a zúgó szélben is a teraszon, ott hímeztem. Pénteken akartam elmenni orrfül-gégészetre, de csütörtök reggelre elmúlt. Mintha elvágták volna:)

Július 20-án (pénteken) este, Ilka másik első foga is kifordult. Már mozgott egy ideje, de nem teljesen magától esett ki, ugyanis Borika segített neki. Terka a trambulin alatt feküdt a fűben, Bori meg ugrált benne. Még gondoltam is, hogy szólok, hogy ez veszélyes, de végül nem szóltam (nem akarok mindenért szólni, az egész napom így is abból áll, hogy szajkózom, mit nem szabad). Ahogy ennek a gondolatsornak a végére értem, Terka arccal felnézett a trambulin hálójához, Bori meg ráugrott a fejére. Terka foga kifordult, és a nagy sírásban le is nyelte. Nagyon vérzett, de hamar elállt. Sírt egy darabig, de főleg azért, mert nem találta a fogát, és félt, hogy a fogtündér így nem fog hozni neki semmit.
Persze azért hozott (kagylót, amit vízben kellett áztatni egy napig, hogy kinyíljon. Egy gumi sellő volt benne).

Hétvégére jött a Gábris vonattal. Fölszerelte a trambulinra az új védőhálót, a régit szétsütötte a nap és szó szerint szétfeslett.
Még 3 napra visszament dolgozni, és csütörtökön visszajött a Balcsira.
Vissza volt még 4 napunk a balcsis nyarunkból, megpróbáltuk jól kihasználni.
Csütörtökön du.átjött Ordacsehiből a Julcsi, jót fürödtünk és beszélgettünk Vele.
Péntek délelőtt Gábor Ritával átment a fonyódi nagystrandra játszani a vizipályán (sajnos már nincs rajt a végén a katapult, így Rita egyedül bohóckodott rajta egy órát, de így is nagyon élvezte).
Péntek este sütögettünk a ház mellett (virslit és szalonnát).

 Este még átmentünk kettesben Fonyódra a Villa Kripta kávézóba, ez volt a 11. házassági évfordulós ajándékom. Sajnos felhős volt az ég, a naplementét így nem láttuk, de jót beszélgettünk és azért szép volt az ég és a Balaton. Jó onnan a kilátás, bár a választék elég gyér (én pl. csak bubis vizet tudtam inni).
Szombaton délelőtt kettesben Gáborral bementünk a fonyódi piacra. Kaptam szülinapomra egy szép piros bőr pénztárcát (rögtön az első árusnál, ahol megálltunk) és egy kalapot, Ritának vettünk egy papucsot, Terkának egy baseball sapkát, minden lánynak turkáltam jó pár fürdőbugyit, úszódressz.
Mama felment Érdre vonattal rokonlátogatni. Gábor ebéd után a 3 nagylányunkkal elment Boglárra bobozni. Ilkával aludtunk egy nagyot, majd együtt családosan lementünk a strandra fürdeni. Irtó jó volt a víz, órákig bent voltam és csak lebegtem a gumimatracról a vízbe lógva. Ez volt az idei utolsó fürdésünk.
Vasárnap, a 37. születésnapomon kellett hazaköltöznünk:( Egész délelőtt pakoltunk, közben egy csomóan köszöntöttek telefonon. Elmentünk a deles misére a kápolnába, maradékokat pusztítottunk el ebédre, Gábor ügyesen bepaszírozott minden csomagot az autóba, és indultunk haza egy kis kitérővel.
Megálltunk a fonyódi hegy alatt, mama csinált rólunk búcsú-fotót (a welcome-fotó idén elmaradt).

Lellét is érintettük, ahol a Geleta cukrászdában sütiztünk a szülinapom tiszteletére (tortát idén nem sütöttem). Szívből ajánlom mindenkinek. A paleósoknak is bőséges a választék (többféle paleós sütijük és fagyijuk is van).
Persze kánikula volt. Mire hazaértünk, megfájdult a fejem. Megittam a teát, de megint több napig fájt, de most elviselhetően.

Július 30-án (hétfőn) Gábor még szabin volt. Reggel elmentem a nőgyógyászhoz, mindent rendben talált. Legnagyobb meglepetésemre még a méhszáj is teljesen zárt:)
Említettem Neki, hogy otthonszülést tervezek, és egyáltalán nem volt kiakadva, nem akart lebeszélni, áldását adta:)
UH-ra is mentem, ott is megerősítették, hogy minden rendben van a Prücsökkel, és már fejjel lefelé van:) Csak vissza ne forduljon, annyit ficereg!

Gábor még ebéd előtt kivitte a 3 nagylányt Sikondára a HH-s táborba. Nagyiék már előkészítették a helyet.
Hármasban maradtunk:) Még kedden is szabin volt Gábris, egy csomó mindent el tudtunk intézni (zuhanykabint vettünk, mosogatógép-szerelőt hívtunk, hűtőt néztünk, és még a vízvezetékszerelő is jött kicserélni a zuhanykabint. Csúcs szuper lett. Igaz, egy este nem használhattuk, és mivel az szóba se jöhetett, hogy ne tusoljunk ebben a nagy kánikulában, kint mosakodtunk meg a kerti csapnál slaggal:) Jól felfrissített a hideg víz és örök élmény is marad:)

Szerdán (aug. 1-jén) Gábor már dolgozott, de nagyon jól elvoltunk kettesben is az Ilkával. Mama is jött-ment, pihent és főzött felváltva:)
Irtó nagy hőség volt, sokat ültem a ventilátor előtt. A délutáni alvás után mindig jégkrémeztünk, majd a medencében lubickoltunk Ilkával (úgy mondja, menjünk a pincébe:) )

Pénteken délután volt időpontunk a kutyakozmetikába (Lili). Egyedül vittem a Mázlit, az autó hátuljában jól elvolt, nem ugatott, még csak nem is nyüszített. Nagyon jól viselte a vágást és a fürdetést is. 45 percet dolgoztak rajta, és csak 5000 Ft-ba került. Nem kellett volna eddig halogatni. Nagyon csinoska lett:)

Kutyát hazahoztam a kozmiból, aztán kimentem Sikondára a lányokért (Gábornak túlóráznia kellett). Nagyon örültek nekem, és tele voltak élményekkel. Hazáig egymás szavába vágva meséltek:)

Gábort a héten két este is elengedtem moziba, 1 gyereket egyedül könnyű lefektetni. Hálából/cserébe szombaton elmehettem mamával megnézni a Mamma mia 2-t. Tetszett, és a Prücsöknek is (végig pörgött-forgott bennem).
Hazaérve volt egy kis riadalmam, mert Gábor azzal fogadott, nem láttam-e a Ritát és a Terkát. Ugyanis elengedte őket kutyát sétáltatni (a Kőrös utcai játszótérig), de ha nem láttuk őket hazafelé, akkor messzebb mentek. Már sötétedett, én meg tiszta ideg lettem. Elküldtem Gábort, hogy keresse meg őket. Ment egy kört, és visszajött, hogy nem találja őket. De ment még egy kört, és onnan már Velük együtt jött haza. Csak a Viktória lakópark körül mentek egy kört, mert a kutya húzta Őket, és nem tudták visszafogni. Pont ettől paráztam, hogy a kutya elrántja őket, vagy elszabadul, és ahogy futnak utána, egy autó elüti valamelyik gyereket ... Szóval aggódtam egy sort. Szerencsére nem volt több 10 percnél.

Augusztus 6-án Gábor és én elvittük Dombóvárra a 3 nagylányunkat, és ott is hagytuk őket a Papánál. Szívesen mentek, és szerencsére jól is érezték magukat.
Dombóváron volt egy-két elintézni valónk (többek között Rózsai Gyurinál kicseréltem a karórát, amit mamától kaptam a szülinapomra. Találtam olyat, ami sokkal jobban tetszett).

Mama és Nagyiék este elzarándokoltak Medjugorjéba. Gábor is szabin volt egész héten, sokat pihentünk és dolgoztunk is egy keveset.
Ezen a héten is kánikula volt, de azért reggelente kimerészkedtem Ilkával játszótérre, késő délután meg medencéztünk.

Gábor szombaton hozta haza a lányokat, újra együtt volt a nagy csapat. Jó volt látni, ahogy a gyerekek örültek egymásnak és pár óráig békésen eljátszottak együtt.
Ilka mondjuk azóta minden délutáni alvásnál hisztizve ellenkezik, nem akar kimaradni semmiből:)

Vasárnap (augusztus 13-án) volt Nagyiék 40. házassági évfordulója, lementünk Máriagyűdre a 8-as misére, majd együtt bejöttünk Pécsre, nálunk unokáztak délelőtt, ebédelni meg elmentünk a Tettye vendéglőbe. Viktor is jött az ebédre, és délután 5-ig (amikor eg telekocsival elment) a csajok fürtökben lógtak rajta, medencéztek is egy nagyot.

Aug. 13-17. Rita a Pécsi Püspükség által rendezett "Barokk kert újratöltve" napközis táborba járt (8-4-ig). Mama fizette be, Gábor vitte-hozta, Rita élvezte (kivéve a korán kelést), itthon meg legalább addig békésebb volt a hangulat.

Jövő hétre beírattam a 3 nagyot a görögkatolikusok napközis gyerektáborába. Remélem az is tetszeni fog nekik, mama visszamegy még a Balcsira, Gábor dolgozni jár, én meg Ilkával rápihenek még egy kicsit a tanévkezdési hajrára (és a kisbaba ruhákat is elő kéne már szednem, kimosni, elrakni, stb.)

Rendhagyó nyár volt ez, de szerintem egész jól sikerült (a várakozásaimat bőven túlszárnyalta).
Jövőre meg nő a feladat, egy gyerekkel többen leszünk:)