2018. augusztus 15., szerda

2018-as év nyara

Még nincs vége teljesen, de a java már lezajlott.

Az időjárást tekintve nem voltunk túl szerencsések. Június 19-július 29-ig voltunk "csak" a Balcsin, amikor nem volt 30 fok fölött a hőmérséklet, de inkább 20 körül, sokat fújt a szél, esett az eső, alig-alig tudtunk fürdeni a Balatonban.
Na de mióta hazajöttünk, azóta nonstop kánikula van (2 hete). Ilyen a mi formánk. Még jó, hogy itthon is van egy "kisbalaton"-unk, amiben én is tudok ücsörögni.

Na, de visszatérek az elejére.

Mama és én mentünk le a 4 lánnyal egy keddi napon, Gábor csak 2 nap múlva jött utánunk (mama kocsijával).

Első kiruccanós program rögtön az első hétvégén volt, elmentünk a Katica tanyára, ahol nagycsaládos régiós találkozó volt, így kedvezményesen bemehettünk. Mindenki nagyon élvezte, bár szerintünk felnőttek szerint eléggé le van amortizálódva a hely.
Rakok pár fotót és videót, hogy átadja a hangulatot:

Másnap, június 24-én (vasárnap) ünnepeltük Bojka 7. születésnapját. Jött a Tánti (Zuzuval), Viktor és Nagyiék is. Sok ajándékot kapott, mindennek nagyon örült. Tánti sütött anti-paleo tortát, de nem bántam. 

Ilkánál lazítottam a paleós kajáláson. Már hagyom, hogy megkóstolja, amiket a többiek esznek. Szerencsére semmi baja nincs a "rendes" kajától se:) 

Nagy hír még Ilkával kapcsolatban, hogy szobatiszta lett, szinte egyik napról a másikra. A Balcsira érve hagytam pucérkodni, amikor jó volt az idő (szóval csak ritkán), pisilt össze-vissza mindenhova. Egyszer még kakilt is a teraszra egy nagy hurkát. Wc-papírral összeszedtem, kidobtam a wc-be és lehúztam. Rá pár napra, jött előre a hátsó udvarból, és közölte nagy büszkén, hogy "KAKÍÍTAM". Kértem, hogy mutassa meg, hova. Ahogy mentünk hátra, mondta, hogy a fűbe kakilt. Azt válaszoltam, hogy csak a kutyák kakilnak a wc-be, mire Ilka: "TUDOM. KIDOBTAM WC-BE. És tényleg, a fűben nem volt semmi, a wc-ben viszont ott volt a kaki és a wcpapír, amivel megfogta:) Csak a popsiját kellett kitörölnöm és lehúznom a wc-t.
Az első alkalmakkor az Aranyhaj dalával csalogattam ki belőle a kakit. Nagy pukizások után, vagy este, miután egész nap nem kakilt, ráültettem a wc-re, és énekeltem Neki: Virág nyílj ki már, bimbód feszítsd szét, hozd vissza nekem, ami enyém volt rég, enyém volt rég!" Ilkának tetszett, kérte, hogy még és még énekeljem el. Énekeltem, Ő meg közben nyomott, és végül a kaki a helyére ment, én meg nagyon megdicsértem az Ilkát.
Azt hittem, hogy az óbudavári családi hét el fogja rontani Ilka addig kialakult szobatisztaságát, de másként lett. Délelőttökre adtam rá pelust, hogy a pesztráknak ne kelljen még ezzel is foglalkozni, de szárazon vettem le délben, szépen pisilt a wc-be. Az első napon, mise közben szólt, hogy kaki, elvittem a mosdóba, pedig volt rajt pelus, és szépen kakilt a wc-be. Egész nap száraz maradt a pelusa, még a du-i alváskor is. Nagyon boldog voltam. Utána is csak kevés baleset volt, és 1-2 éjszaka, amikor pisilt a pelusba. Legtöbbször szárazon veszem le róla reggel is. 
Többször előfordult már az is, hogy egyedül ment a wc-re, és önállóan elvégezte a dolgát, csak utána szólt, hogy pisilt vagy kakilt. 
Szóval mehet oviba:)

Sokat olvastam megint a nyáron, és kihímeztem a kis pocaklakó babaköszöntőjét is. 

A sok esős idő kedvezett a mesenézésnek. Voltak napok, amikor órákon keresztül nézték a meséket a laptopon. 
Egy délután pocsolyázott is a két kicsi, pucéran és gumipapucsban. Nagyon élvezték. Jó koszosak lettek, de utána lecsutakoltam őket.

Rita július első hetében cserkésztanyázáson volt. Mama vitte el Pécsre vasárnap du., hétfő reggel kivitte a Tesco-parkolóba, aztán ment Dombóvárra foltos-táborba. 
Rita nagyon élvezte, bár nem sokat mesélt róla. Csütörtökön volt vége, mama hozta vissza pénteken a Balcsira. 

Óbudavár 2018
Július 8-tól 14-ig Óbudaváron voltunk Schönstatt családnapokon. Jó volt, pihentető, lélekemelő, baleset- és betegség-mentes:)
A társaság tavaly talán jobb volt, és az újdonság varázsa miatt nagyobb élmény is.
Volt két család tavalyról (Bakos család (Erzsi és Karesz) és a Szmola család (Eszter és Ricsi)).

A lányok megint szereztek kis barátokat.
Rita Kingával és Orsival barátkozott, csinált is Velük a Ki mit tud-ra több tánckoreográfiát:


Bori Zsófival, 
 
Ilka meg teljesen rá volt cuppanva egy Julcsi nevű 6 éve kislányra.
Terka inkább a pesztrákon lógott idén.
Az esti pesztrák Margó és Dorka voltak. Első este még mind a 4 lány ébren volt, mikor 10-kor megjöttünk, másnap már 2 aludt, utána a többi estén sikerült elaltatniuk mindenkit.
Rita és Bori a barátaikkal sokat tanyázott a nagy diófán:

Ugyan abban a szobában laktunk, mint tavaly. A tavaly leszakadt ágy helyett nem volt másik, volt viszont 3 matrac, és egy rácsos kiságy. Ezeket aludtak a csajok,
mi meg a nyikorgós franciaágyon:)

Első délután nem mentünk sehova, csak Gábor Zánkára bevásárolni ezt-azt.
Kedd délután mezítlábas parkba mentünk Köveskáliba.
Szerdán esett az eső, így ebéd után a 3 nagy nézett egy mesét, míg Ilka aludt, utána pont elállt az eső, lementünk Révfülöpre sétálni, fagyizni.
Csütörtökön volt a közös kirándulás a közeli kilátóhoz (autóval mentünk, csak kb. 2-szer 15 perc séta volt).
Pénteken du. volt a zárómise, majd vacsi, Ki mit tud és tábortűz.

Ami rossz volt az óbudavári hétben, az a majd' 3 napig tartó migrénem. Hétfő délután ugyan megittam egy gyógyteát, ami segíteni szokott, de most sajnos nem. Hétfőn este annyira fájt, hogy úgy sírtam álomba magam. Kedden is fájt egész nap, és még szerdán reggel se volt jobb. Az orvos házaspár megmérte a vérnyomásom a délelőtti előadások között, ami rém alacsony volt (80/40 körül). Azt tanácsolták, hogy igyak egy erős kv-t. Ebéd után ittam is, és kb. fél óra múlva teljesen elmúlt a fejfájásom:)

Szombaton délelőtt volt vége, hazafele megálltunk Gyenesdiáson ebédelni a Piroska csárdában (mama is átjött). Finom kacsát ettünk, főtt krumplival és párolt lila káposztával. Mindent megettem, a krumplit is, igen jól esett.

Este, a gyerekek fektetésekor vettem észre, hogy furcsán pattog a bal fülem. Mintha távolról tüzijátékot hallanék. Csak akkor múlt el, ha erősen befogtam az ujjammal. Eléggé aggasztott. De annyira nem, hogy elmenjek vele dokihoz. Szerencsére szeles napok jöttek (megint), és csak akkor hallottam a fülem pattogását, amikor síri csönd volt. Tehát kint ültem a zúgó szélben is a teraszon, ott hímeztem. Pénteken akartam elmenni orrfül-gégészetre, de csütörtök reggelre elmúlt. Mintha elvágták volna:)

Július 20-án (pénteken) este, Ilka másik első foga is kifordult. Már mozgott egy ideje, de nem teljesen magától esett ki, ugyanis Borika segített neki. Terka a trambulin alatt feküdt a fűben, Bori meg ugrált benne. Még gondoltam is, hogy szólok, hogy ez veszélyes, de végül nem szóltam (nem akarok mindenért szólni, az egész napom így is abból áll, hogy szajkózom, mit nem szabad). Ahogy ennek a gondolatsornak a végére értem, Terka arccal felnézett a trambulin hálójához, Bori meg ráugrott a fejére. Terka foga kifordult, és a nagy sírásban le is nyelte. Nagyon vérzett, de hamar elállt. Sírt egy darabig, de főleg azért, mert nem találta a fogát, és félt, hogy a fogtündér így nem fog hozni neki semmit.
Persze azért hozott (kagylót, amit vízben kellett áztatni egy napig, hogy kinyíljon. Egy gumi sellő volt benne).

Hétvégére jött a Gábris vonattal. Fölszerelte a trambulinra az új védőhálót, a régit szétsütötte a nap és szó szerint szétfeslett.
Még 3 napra visszament dolgozni, és csütörtökön visszajött a Balcsira.
Vissza volt még 4 napunk a balcsis nyarunkból, megpróbáltuk jól kihasználni.
Csütörtökön du.átjött Ordacsehiből a Julcsi, jót fürödtünk és beszélgettünk Vele.
Péntek délelőtt Gábor Ritával átment a fonyódi nagystrandra játszani a vizipályán (sajnos már nincs rajt a végén a katapult, így Rita egyedül bohóckodott rajta egy órát, de így is nagyon élvezte).
Péntek este sütögettünk a ház mellett (virslit és szalonnát).

 Este még átmentünk kettesben Fonyódra a Villa Kripta kávézóba, ez volt a 11. házassági évfordulós ajándékom. Sajnos felhős volt az ég, a naplementét így nem láttuk, de jót beszélgettünk és azért szép volt az ég és a Balaton. Jó onnan a kilátás, bár a választék elég gyér (én pl. csak bubis vizet tudtam inni).
Szombaton délelőtt kettesben Gáborral bementünk a fonyódi piacra. Kaptam szülinapomra egy szép piros bőr pénztárcát (rögtön az első árusnál, ahol megálltunk) és egy kalapot, Ritának vettünk egy papucsot, Terkának egy baseball sapkát, minden lánynak turkáltam jó pár fürdőbugyit, úszódressz.
Mama felment Érdre vonattal rokonlátogatni. Gábor ebéd után a 3 nagylányunkkal elment Boglárra bobozni. Ilkával aludtunk egy nagyot, majd együtt családosan lementünk a strandra fürdeni. Irtó jó volt a víz, órákig bent voltam és csak lebegtem a gumimatracról a vízbe lógva. Ez volt az idei utolsó fürdésünk.
Vasárnap, a 37. születésnapomon kellett hazaköltöznünk:( Egész délelőtt pakoltunk, közben egy csomóan köszöntöttek telefonon. Elmentünk a deles misére a kápolnába, maradékokat pusztítottunk el ebédre, Gábor ügyesen bepaszírozott minden csomagot az autóba, és indultunk haza egy kis kitérővel.
Megálltunk a fonyódi hegy alatt, mama csinált rólunk búcsú-fotót (a welcome-fotó idén elmaradt).

Lellét is érintettük, ahol a Geleta cukrászdában sütiztünk a szülinapom tiszteletére (tortát idén nem sütöttem). Szívből ajánlom mindenkinek. A paleósoknak is bőséges a választék (többféle paleós sütijük és fagyijuk is van).
Persze kánikula volt. Mire hazaértünk, megfájdult a fejem. Megittam a teát, de megint több napig fájt, de most elviselhetően.

Július 30-án (hétfőn) Gábor még szabin volt. Reggel elmentem a nőgyógyászhoz, mindent rendben talált. Legnagyobb meglepetésemre még a méhszáj is teljesen zárt:)
Említettem Neki, hogy otthonszülést tervezek, és egyáltalán nem volt kiakadva, nem akart lebeszélni, áldását adta:)
UH-ra is mentem, ott is megerősítették, hogy minden rendben van a Prücsökkel, és már fejjel lefelé van:) Csak vissza ne forduljon, annyit ficereg!

Gábor még ebéd előtt kivitte a 3 nagylányt Sikondára a HH-s táborba. Nagyiék már előkészítették a helyet.
Hármasban maradtunk:) Még kedden is szabin volt Gábris, egy csomó mindent el tudtunk intézni (zuhanykabint vettünk, mosogatógép-szerelőt hívtunk, hűtőt néztünk, és még a vízvezetékszerelő is jött kicserélni a zuhanykabint. Csúcs szuper lett. Igaz, egy este nem használhattuk, és mivel az szóba se jöhetett, hogy ne tusoljunk ebben a nagy kánikulában, kint mosakodtunk meg a kerti csapnál slaggal:) Jól felfrissített a hideg víz és örök élmény is marad:)

Szerdán (aug. 1-jén) Gábor már dolgozott, de nagyon jól elvoltunk kettesben is az Ilkával. Mama is jött-ment, pihent és főzött felváltva:)
Irtó nagy hőség volt, sokat ültem a ventilátor előtt. A délutáni alvás után mindig jégkrémeztünk, majd a medencében lubickoltunk Ilkával (úgy mondja, menjünk a pincébe:) )

Pénteken délután volt időpontunk a kutyakozmetikába (Lili). Egyedül vittem a Mázlit, az autó hátuljában jól elvolt, nem ugatott, még csak nem is nyüszített. Nagyon jól viselte a vágást és a fürdetést is. 45 percet dolgoztak rajta, és csak 5000 Ft-ba került. Nem kellett volna eddig halogatni. Nagyon csinoska lett:)

Kutyát hazahoztam a kozmiból, aztán kimentem Sikondára a lányokért (Gábornak túlóráznia kellett). Nagyon örültek nekem, és tele voltak élményekkel. Hazáig egymás szavába vágva meséltek:)

Gábort a héten két este is elengedtem moziba, 1 gyereket egyedül könnyű lefektetni. Hálából/cserébe szombaton elmehettem mamával megnézni a Mamma mia 2-t. Tetszett, és a Prücsöknek is (végig pörgött-forgott bennem).
Hazaérve volt egy kis riadalmam, mert Gábor azzal fogadott, nem láttam-e a Ritát és a Terkát. Ugyanis elengedte őket kutyát sétáltatni (a Kőrös utcai játszótérig), de ha nem láttuk őket hazafelé, akkor messzebb mentek. Már sötétedett, én meg tiszta ideg lettem. Elküldtem Gábort, hogy keresse meg őket. Ment egy kört, és visszajött, hogy nem találja őket. De ment még egy kört, és onnan már Velük együtt jött haza. Csak a Viktória lakópark körül mentek egy kört, mert a kutya húzta Őket, és nem tudták visszafogni. Pont ettől paráztam, hogy a kutya elrántja őket, vagy elszabadul, és ahogy futnak utána, egy autó elüti valamelyik gyereket ... Szóval aggódtam egy sort. Szerencsére nem volt több 10 percnél.

Augusztus 6-án Gábor és én elvittük Dombóvárra a 3 nagylányunkat, és ott is hagytuk őket a Papánál. Szívesen mentek, és szerencsére jól is érezték magukat.
Dombóváron volt egy-két elintézni valónk (többek között Rózsai Gyurinál kicseréltem a karórát, amit mamától kaptam a szülinapomra. Találtam olyat, ami sokkal jobban tetszett).

Mama és Nagyiék este elzarándokoltak Medjugorjéba. Gábor is szabin volt egész héten, sokat pihentünk és dolgoztunk is egy keveset.
Ezen a héten is kánikula volt, de azért reggelente kimerészkedtem Ilkával játszótérre, késő délután meg medencéztünk.

Gábor szombaton hozta haza a lányokat, újra együtt volt a nagy csapat. Jó volt látni, ahogy a gyerekek örültek egymásnak és pár óráig békésen eljátszottak együtt.
Ilka mondjuk azóta minden délutáni alvásnál hisztizve ellenkezik, nem akar kimaradni semmiből:)

Vasárnap (augusztus 13-án) volt Nagyiék 40. házassági évfordulója, lementünk Máriagyűdre a 8-as misére, majd együtt bejöttünk Pécsre, nálunk unokáztak délelőtt, ebédelni meg elmentünk a Tettye vendéglőbe. Viktor is jött az ebédre, és délután 5-ig (amikor eg telekocsival elment) a csajok fürtökben lógtak rajta, medencéztek is egy nagyot.

Aug. 13-17. Rita a Pécsi Püspükség által rendezett "Barokk kert újratöltve" napközis táborba járt (8-4-ig). Mama fizette be, Gábor vitte-hozta, Rita élvezte (kivéve a korán kelést), itthon meg legalább addig békésebb volt a hangulat.

Jövő hétre beírattam a 3 nagyot a görögkatolikusok napközis gyerektáborába. Remélem az is tetszeni fog nekik, mama visszamegy még a Balcsira, Gábor dolgozni jár, én meg Ilkával rápihenek még egy kicsit a tanévkezdési hajrára (és a kisbaba ruhákat is elő kéne már szednem, kimosni, elrakni, stb.)

Rendhagyó nyár volt ez, de szerintem egész jól sikerült (a várakozásaimat bőven túlszárnyalta).
Jövőre meg nő a feladat, egy gyerekkel többen leszünk:)








2018. június 15., péntek

Apróságok

Rita élete első két napos osztálykirándulásán vesz részt. Hiányzik. Sokat gondolok Rá, vajon mit csinál, hogy érzi magát. Remélem nem lesz túl fáradt a meséléshez, amikor hazaér!

Bojka ma volt utoljára oviba. Minden ovis nevelője áradozott róla, hogy milyen jó kislány, mennyire segítőkész és hogy fog nekik hiányozni. Itthon meg Vele van a legtöbb gond (duzzog, kiabál, csapkod, visszabeszél, ellenkezik, stb.)
Este még megy Kalandestre, aztán vége az ovis 4 évének. Várja már a sulit, büszkén mondja mindenkinek, hogy a Szent Mórba fog járni:)
A CiNKe újságban is azt nyilatkozta, hogy várja már az iskolát, mert "a szünetekben fogok majd találkozni a Ritával és a Timi néni és Judit néni kedves, ezt anya mondta!"

Terka kis cserfes, huncut és bájos. Nem lehet rá haragudni. Csak az oviban alszik délutánonként, itthon sosem. A dadus néninek (Timi néninek) Ő a kedvence. Ma azt mondta a Timi néni, hogy ha el akarja altatni a Terkát, a fülét simogatja, és attól elalszik:)

Ilka nagy lókötő. Reggel könnyen és jókedvűen ébred, ebben nem az apjára ütött:)
Kicsit rászokott a csokira és fagyira, van, hogy már reggel 6-kor ezekért könyörög. Ha nemet mondok, azt feleli: "DE APA MEGÍGÉJTE" Ha meg az apja nem enged meg valamit, akkor Neki azt mondja, hogy anya megígérte. Sőt, ha mindketten ott vagyunk, képes azt is mondani, hogy mama megengedte, vagy hogy Terka megengedte.
A meséktől is függővé vált sajnos. Kedvence régebben a Bogyó és Babóca volt (úgy kérte, hogy "BOGYÓ"), utána jött a Pepa malac ("PEPA"), majd a Caillou ("KÁJÚ") és ma már Sam a tűzoltót nézett. A youtube-ot használja. Amíg takarítok, vagy főzök, addig nézheti, így mindenki jól jár:)

A kis Prücsök is jól van, sokat mocorog, ficereg, rugdos. Már Gábor és a gyerekek is érezték.
Megérzésem, hogy fiú lesz, mert nem találunk lánynevet Neki. A fiú nevünk meg már 2009 óta megvan:)

Legközelebb már a Balcsiról jelentkezem.

2018. június 5., kedd

Pünkösd 2018

Tartalmas, izgalmas, mozgalmas Pünkösdünk volt.

Szombaton reggel jött a csoki-papa a szokásos busszal. Azt mondta, hogy szívesen elvisz pár gyereket a hétvégére, de eddig a lányok sosem akartak elmenni.
Sokat veszekedtek a lánykák, egymást kínozták-piszkálták, már én sajnáltam meg a Borit, hogy egész délelőtt szirénázott kínjában. Próbáltam rábeszélni, hogy menjen el a papával Dombóvárra, ott nem fogja senki bántani. Elgondolkodott, de egyedül nem akart elmenni. Rábeszélte a Terkát, és végül ketten elmentek. Nem akartam elhinni egészen addig, míg fel nem szálltak a buszra, de tényleg elmentek (önként és dalolva).

Rita szülinapi zsúrra volt hivatalos, az új osztályból az Évi nevű barátnője szülinapjára. Lelkesen készült, és nagyon jól is érezte magát.
Kis kiegészítés, hogy Mózsi Évának hívják a kislányt, és Rita 2,5 éves korában az Ő nagyszülei pincéjébe esett be háznézés közben (Szabolcsafaluban).

Szombat délutánra egész más programot szerveztünk, a nagycsaládos egyesület összejövetelére akartunk menni, a Családok Napjára. De Ilkával hármasban nem láttuk értelmét. Gábornak volt munkája az udvaron (kaviccsal töltötte fel a medence és szalonnasütő-hely helyét), azt csinálta.

Én azért bementek a Családok Házába, mert lebeszéltem egy ismerőssel, hogy oda hozza a forever-ös termékeket és beszélni is akart velem a paleós étkezésről, így amikor a lányokat elvittem a buszhoz és a buliba, utána elmentem csacsogni Marcsival. Jól esett a kimenő, és közben megláttam, hogy milyen finomságok készülnek bográcsban. Így hazamentem a Gáborért és Ilkáért, és visszamentünk vacsorázni:) Onnan hazafelé felvettük a Ritát Újhegyen, és megkezdődött a nyugodt, csendes, 2-gyerekes hétvégénk:)

Vasárnap reggel elmentünk a szokásos diákmisére a Piusz templomba. Rita szokott könyörgés-olvasásra jelentkezni, most is kapott egy mondatot. De elmondani nem tudta szegényke, mert 6 könyörgéssel készültek a gyerekek, a pap viszont 5-höz van szokva, és Ritának már nem tartotta oda a mikrofont, hanem folytatta az Ő szövegét. Rita kicsit csalódott volt, de hamar túltette magát rajta. A mise további részében az Ilka ott ült mellette az első sorban, Rita meg büszke nagytesóként terelgette.

Mise után elmentünk Kertvárosba a februárban kölcsön-adott babacuccainkért (babakocsi és etetőszék), volt ebéd-maradékunk, nem kellett sietni.

Ebéd után lementünk a Balcsira. Én már egy napja fontolgattam, Gábor is beleegyezett, Rita meg egyenesen boldog volt a hírtől. Ilka alvásidejében mentünk, és szerencsére tényleg aludt is végig, Ritával meg beszélgettünk komoly dolgokról.

Útközben már kezdtem érezni a fejem, és nem raktam el fejfájás ellen se gyógyszert se gyógyteát, de szerencsére nem volt durva migrén, de fájdogált egészen kedd reggelig.

A Balcsin térkő-gazolással és fűnyírással kezdtünk.
Rita segített a fűnyírásban:
Aztán lementünk a partra, de elég erős szél fújt és a víz is dermesztően hideg volt, azért Rita be akart menni, Gábornak meg így muszáj volt:)
Felmenet összeállítottuk a trambulint. Mire kész lett, rittyentettem egy rántottát, kint ettünk a teraszon:)
Este Gábor fürdetett (bent), én megágyaztam, és mind egy szobában aludtunk.
Sajnos az esti kanaszta party elmaradt, mert bealudtam a gyerekekkel:(

Hajnalban már kivetett az ágy, és kint melegebb volt, mint a házban, így kimentem a függőszékembe olvasni (a Poros úton mezítláb könyvet olvastam épp).
A Rita csak 7 körül jött ki, a többiek meg majdnem 8-ig durmoltak.

Reggeli után elmentünk gyalog (Rita rollerrel, Ilka futóbicajjal) a Piros ABC-be, ami nyitva volt pünkösdhétfőn is:) Vettünk az ebédhez tejfölt és cseresznyét. Hazafele a bélatelepi kápolna fele kerültünk, teljesen szét van verve, átalakítják.
Hazafele még kicsit játszótereztünk is a Huszka strandon. Ráértünk, mert nem kellett főznöm, csak melegítenem.

Összepakoltunk, és ebéd után azonnal indultunk is haza, hogy Ilka tudjon aludni. Aludt is Dombóvárig. Ott felvettük a középsőket, és folytattuk az utunkat Pécsre. Ilka egész jól bírta, nem sírt egyáltalán.

Lányokat leültettük egy mese elé, és kicsit ledőltem, hogy a fejfájásom csökkenjen.

5-re átmentünk az Ági barátnőmékhez, akik sütögetni hívtak minket.
Sajnos nem sült el az este túl jól, de sokkal rosszabbul is végződhetett volna.
Gyerekek biciklizgettek a kocsibejárón (kaputól a garázsig, hosszú egyenes majd egy jobb kanyar). Igen ám, de ha valaki nem kanyarodik el, a hosszú egyenes folytatása egy 2 méter mély támfal.
Terka addig bravúrozott, míg egy alkalommal sikerült ott leszáguldania. Szerencsére a trambulin megfogta, de így is eléggé megijedt. Utána sokkos állapotban volt, alig kapott levegőt. Ez megijesztett, és a nagy sírás/ordítás is elmaradt, de szerencsére komoly baja nem történt. Egy két karcolással és zúzódással megúszta, vigyáztak rá az angyalok.

A felnőttek beszélgetése se ment zökkenőmentesen, úgy éreztük mindketten a Gábrissal, hogy a házigazda férfinek nem volt sok kedve a vendégekhez, a faszenet is nehezen sikerült begyújtania, és én se nagyon mertem enni a bolti grillkolbászokból (legtöbb sajttal volt töltve).
Szóval felejthetetlen de felejtős este volt.


2018. május 31., csütörtök

Rossz tesók, jó tesók

A sokgyerekes létben azt viselem a legrosszabban, hogy a gyerekek folyton marják egymást.
És mikor már totálisan elkeseredek, hogy miért utálják egymást ennyire, akkor történnek dolgok, amik reményre adnak okot:

- Bori nyilatkozott a Cinke újságban, hogy miért várja az iskolát, és azt válaszolta, hogy ott találkozhat a Ritával a szünetekben:)

- Bori tegnap hozott haza az oviból egy rántott sajtot, szalvétába csomagolva, mert tudta, hogy Ritának az a kedvence:)

- Minden gyerek náthás, tegnap este Rita le akart mászni zsepiért, de Bori felajánlott a saját készletéből, és át is nyújtotta Neki (mindketten az emeletes ágyak emeletein alszanak, ahogy Rita átvette a zsepit, cinkosul összevigyorogtak, hogy ez a titkos csatornájuk:)

Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de írok még, ha történik hasonló, hisz jó lesz ezeket visszaolvasni a legnagyobb testvérháborúk idején.

2018. május 15., kedd

Ilkáról

Felvették az oviba. Ősszel mehet, ha addigra szobatiszta lesz.
Már így is szinte minden reggel akar menni a többiekkel: "ÉN IS MEGYEK OBODÁBA!"

Pár napja náthás, és amikor folyik az orra, azt mondja, hogy "ESIK AZ OJJOM"

Tegnap éjjel fél 4-kor átjött, forró volt a kis teste. Odabújt közénk az ágyba, de nem aludt vissza. Közölte: "NEM VAGYOK ÁLMOS, NEM KELL NYUMIKA (cumi)"

Kivittem a konyhába, adtam Neki egy adag Algoflex baby szirupot. Most kapott először ilyesmit, szerencsére megitta. Aztán rá vizet, és mentünk vissza aludni.
Reggel 8:40-kor kelt, már jókedvűen. Az orra még folyik, köhécsel is, de a közérzete és az étvágya jó.

Amikor szívni kell az orrát porszívóval, kéri, hogy "BOJI SEGÍT!" Ez azt jelenti, hogy Bori fogja meg a kezét a tortúra alatt. Ha nincs itthon senki már rajtunk kívül, akkor én fogom a kezét, és közben azt kiabálja, hogy "MAMA SEGÍTS!"

Szinte mindent mondd már, és sokat énekel (Elvesztettem zsebkendőmet, A part alatt, meg miseén hallott énekeket is).


2018. április 15., vasárnap

Iszonyú álom

Azt álmodtam, hogy az Ilkát itthon hagytam egyedül, és vonattal elutaztam. Dombóvárra készültem, de Sásdon megálltam, és a kínaiban mindenféle apróságot vásároltam az új kis jövevénynek.
Ott találkoztam a Kónya Orsival és a kislányával, akit csak a fb-on láttam. Ők a vonatozással ütötték el az időt. hogy Orsi ne depizzen be otthon.
Beszélgettünk, és elmondtam, hogy én reggel otthon hagytam egyedül Ilkát, és csak délután fogok hazamenni, épp Dombóvárra tartok, ahol anyukámmal fogok ebédelni, aztán utána megyek csak haza.
Ők a 10:17-kor induló vonattal mennek vissza Pécsre.
A beszélgetésünk során döbbentem rá, hogy mit tettem, hogy mennyi baj érheti a házban az egyedül lévő 2,5 éves Ilkát.
És beálltam a jegypénztár sorába, hogy veszek jegyet én is a 10:17-es vonatra. A Gabi állt előttem a sorban, de Vele nem beszélgettem.

Ekkor felébredtem. Szörnyű érzésem volt! Ilyen hülyeséget álmodni!!!

Két kiváltó oka lehetett ennek az álomnak.
- az egyik, hogy Tánti tegnap Zuzu nélkül utazott le Pécsre, és csak este ért haza. Tánti mindig úgy emlegeti a Zuzut, hogy a "gyereke". De a hétköznapokkor is otthon hagyja egyedül, amikor dolgozni megy vagy edzeni, barátokkal találkozni.
- a másik, hogy olvasok egy nagyon izgalmas könyvet, aminek a végén járva este úgy aludtam el, hogy már csak egy fejezet volt vissza, a legutolsó. Nagyon izgalmas, fordulatokban bővelkedő könyv, 400 oldal, és 3 nap alatt végeztem vele. Ajánlom mindenkinek szeretettel:

Guillaume Musso: Az angyal hív

A nagy bejelentés (itt is)

Újra babát várok, az 5. gyerekünket hordom a szívem alatt.

Nem terveztük, csak nem voltunk elég precízek a védekezésben, és lyuk lett a pajzson, amit aztán a Jóisten ki is használt, hogy még egy ajándékot adjon nekünk.

Eleinte nem tudtam ajándéknak felfogni, inkább büntetésnek. Úgy gondoltam, hogy már a 4-gyel se bírok, nincs hozzájuk elég türelmem, nem jut rájuk elég időm, stb. Miért kapunk hát még egyet, amikor nem vagyunk alkalmasak a sok gyerek nevelésére?!?!?!?

Erre a kétségemre a diákmise prédikációjában jött válasz: "Isten nem az alkalmasakat hívja meg, hanem a meghívottakat teszi alkalmassá" Janó atya többször is elmondta, hogy biztosan meghalljam.
Meghallottam, de akkor nem vigasztalt, azóta viszont sokszor eszembe jut.

És miért nem ad egyet sem azoknak, akik nagyon vágynak rá?!?!? Ez titok, ezen a földön nem fogunk rá választ kapni.

Napközben próbáltam nem gondolkodni ezen, ami jól ment, hisz annyi dolgom van, de este, amikor a gyerekek már aludtak, sokat sírtam. Gábor aranyosan mellettem állt. Hol vigasztalt, hol csak meghallgatott vagy megölelt. És a legnagyobb segítség az volt Tőle, hogy nem hibáztatott (nekem kellett volna tudni, hogy mikor kell védekezni), és nem is esett kétségbe az 5. baba hírére (még pont befér az autóba, nem kell új kocsit venni).

Március 22-én voltunk Gáborral a 12 hetes UH-on az Aniron Egészségházban. Nagyon kedves női nőgyógyász vizsgált, dr. Dicső Ildikó. Sokáig nézegette a babát, de nem azért, mert gondot látott, hanem csak gyönyörködött benne. Mondta is, hogy reggelig el tudná nézegetni:)
Mindent rendben talált, és szerencsére csak 1 baba lakik bennem:)

Az UH utáni hétvégén elmondtuk a családnak (addig csak anyukám tudta és az Ivády Ági nevű új barátnőm).
Ági nagyit nem tudtuk meglepni, Ő már sejtett valamit, de a gyerekeknek meglepő hír volt, és nagyon-nagyon örültek:) Olyan cukik voltak, utána pár napig kisangyal módjára viselkedtek, nem akarták, hogy ideges legyek, mert az árt a babának! Segítettek mindenben, figyelmesek voltak velem. Sajnos ez nem tartott ki a szülésig:)

Voltam már dokinál is (szerencsére Szörényi doki lett az új körzetes nőgyógyászom, aki sokkal normálisabb, mint a régi), nagyon kedves volt.

Elmondtuk már egy csomó embernek, és a munkahelyemen is szóltam, így már nyugodtabb vagyok, kezdem elhinni, hogy tényleg lesz még egy gyerekünk.

Beszereztem már pár hordozót (a régieket már eladtam), ami kiszolgál majd minket (szövött kendő, karikás kendő és baby-tai).

Babacuccokat is turkálok időnként a Hádában, mert már sokmindent eladtam a legkisebb rucik közül.
És a kismama ruháim közül is alig maradt meg pár, így azt is vennem kell.

És mindenki azt kérdezgeti, hogy fiú lesz-e, de én most is lányt szeretnék (annak ellenére, hogy már kifogytunk a nekünk tetsző lánynevekből).

De a lényeg, hogy egészséges legyen!

2018. március 24., szombat

Gyerekeink ciki beszólásai

A hosszú hétvége utolsó napján mindegyik gyerekünk kínos pillanatot okozott nekünk a ciki beszólásával.

Ilka volt a legkevésbé ciki, Ő csak a mamát kérte peluscserére ebéd után (mikor 2. nap Nála ebédeltünk, és az első nap is bekakilt ebéd után, majd a mama kicserélte Neki. Másnap rögtön hozzá ment a büdi hátsójával), közölte, hogy "KAKI, MAMA GYEJE" - és húzta a hálószobába, ahol a pelenkázás szokott zajlani.

Terka sztori:
Mise után, ebéd előtt itthon voltunk, Gábor játszott a gyerekekkel a szobában, amikor csöngettek. Gábor látta, hogy a kéregetős fiatalember, aki már többször lehúzta, most nem akart adni Neki, így mondta a gyerekeknek, hogy ne menjenek az ablakhoz, nem engedjük be a bácsit. Erre Terka kinyitotta az ablakot, és kikiabált: "APUKÁMAT NEM ÉRDEKLI!"
Ciki volt, de igaza volt a gyereknek. Nem elbújni kellett volna, hanem megmondani egyenesen a fiúnak, hogy keressen mást, akitől kéregethet, mert nekünk van épp elég eltartandónk.

Borika esete:
Reggeli alatt hallottuk, hogy valaki az utcáról haverkodik a Mázlival. Gábor megkérte Borit, hogy nézze meg, ki dumál a kutyának. Erre Bori odament a nyitott ablakhoz, és kiszólt a szomszédba járó ápolónak: "KÉREM, NE DUMÁLJON A KUTYÁNAK!"

Rita okoskodása:
Frida egy 5 éves kislány, akivel a lányok sokat játszanak, kutyája Zsömi, aki Mázli haverja, anyukája Brigi, aki Gábor osztályán ügyintéző.
Játszottak a gyerekszobába, egyszer csak Rita mondta Fridának: "APUKÁNK A TE ANYUKÁD FŐNÖKE, ÍGY MI IS A TE FŐNÖKEID VAGYUNK!"
Szerencsére Frida nem borult ki ezen. De mikor elkezdtem magyarázni Ritának később, hogy ez nem volt szép, elmesélte, hogy a régi iskolába az egyik osztálytársa mondta ezt Neki, aki Gábor főnökének a fia volt. Már a gyerekeknek is fontos a hierarchia:)
Itt is volt felelősségünk, mert aznap sokat beszélgettünk mi felnőttek arról, hogy nem biztos, hogy szerencsés, hogy Gábor beosztottja bejáratos hozzánk és ilyen sokat tud meg a főnöke magánéletéről.

Nagyon kell figyelni, hogy miket mondunk a gyerekek előtt, mit látnak tőlünk, hogyan beszélünk a többi felnőttel, illetve hogyan viselkedünk bizonyos szituációkban.
 

2018. március 18., vasárnap

A hosszú-hosszú-hétvége

Hát igen. A 4 napos hosszú hétvégék már egy ideje nem a pihenésről szólnak, hanem a túlélésről.
Amikor az óvónők a szünetek előtt "jó pihenést" kívánnak, mindig azt érzem, hogy ezzel csak viccelődnek. Hisz Nekik tudniuk kell, hogy 4 kisgyereket nevelő családokban olyan nincs (legalábbis a szünetekben nincs).

Nehezített pályánk van, mert ugye nincs tv-nk, és még az időjárás is ellenünk volt (pénteken majdnem egész nap, szombaton pedig reggeltől-estig esett az eső).

Csütörtökön, a nemzeti ünnepen még csak riogattak minket a felhők, így nem indultunk el a városi műsorra, de kint voltunk az udvaron szinte egész nap. A csajok bicikliztek, rollereztek, Ilka is próbálkozik már a futóbiciklivel (és kezd ráérezni).

Gábor a garázsban pakolt és a féltető alatt.

Ebéd után Ilkát lefektettük, mama vigyázott rá, mi többiek meg kimentünk Nagykozárba, Rita egyik régi osztálytársáház, elvittük Nekik a szalmát, amit Mázli alá szántunk, de végül nem használtuk. Luciék sok állatot tartanak, ott el fog fogyni.
Nemrég született egy kisbárányuk, fekete és nagyon édes. A lányok meg is simogathatták, és egy kisnyuszit is. Odáig voltak a gyönyörűségtől. Terka még cicát is simizett, Bori meg a kutyának (aki nagyobb testű volt a Mázlinál) dobálta a sípoló csirke játékát bátran.
Nem maradtunk sokáig, mert mentek valahova 2-re, de megbeszéltük, hogy máskor is kimegyünk (akár a tavaszi szünetben).

Pénteken reggel már esőre ébredtünk. A papír-műanyag kukát vitték, és nem raktuk ki időben a szemetest, így Gábornak akkor kellett rohannia, amikor már az ablakból láttuk a kukásautót. A nagy sietségben nem figyelt a kutyára, aki persze rögtön kihasználta az adódó alkalmat és megszökött. Szaladgált az utcában fel-alá a szakadó esőben, a Gábor meg mérgelődött, fenyegetőzött tehetetlen dühében.
Végül én is felöltöztem, és becsalogattam. Ha már úgyis fel voltam öltözve és meg voltam ázva, elmentem boltokba venni ezt-azt.
Minden boltban ezren voltak a tegnapi zárva tartás miatt, de szerencsére mindent kaptam, ami akartam, még nyakörvet és pórázt is a kutyának.
Hazajövet leraktam a szajrét az előszobában, és rögtön rá is adtam Mázlira a nyakörvet (ha megszökik, a pórázzal érte menve könnyebb legyen hazahozni).

Amikor 2 perc múlva bejöttem a lakásba, Gábor már a szőnyeget takarította, amire Ilka rádobott egy tojást, ami persze szét is tört.
Ez nem a mi napunk.
Az eső meg szakadatlan esett.
Segítségnek itt volt Ági nagyi, aki lefoglalt mindig 1-2 gyereket.

Péter papa is jött a későbbi buszával, akkor épp csak csepergett az eső, gondoltam, kipróbáljuk az új pórázt, és két gyerekkel lementünk elő a buszmegállóba. A sétányon találkoztunk, így Mázlinak nem volt nagy séta.
Hazafele az utca végén hazaküldtem a gyerekeket a papával, én meg levittem Mázlit a kutyafuttató rétre. Elengedtem, és akkorát rohant, hogy öröm volt nézni:) Más kutya nem volt, és mikor hívtam, visszajött.

Ebédre mama tökfőzeléket főzött tojásrántottával. Mindenkinek ízlett a böjti kaja, és a tegnapi ünnepi desszertből is volt még maradék a végére.

Szokás szerint le akartam feküdni Ilkával, de Ő közölte, hogy "APÁT AKAJOM!" Hát így jártam:)

Terkát meg a nagyi altatta a gyerekszobában.

Mikor elállt az eső (2 óra körül), Rita és Bori kimentek az utcára biciklizni, papa meg megmetszett egy fát. Közben magyarázott, de elég bonyolultnak tűnt így elsőre, azt hiszem nem fogok nekiállni a többi fának egyedül.

Péter papa nagyon sántikál, fáj a kopott csípője, de nem engedte meg, hogy levigyem kocsival a Budai vámhoz ("nem kell feleslegesen autózni!"-ez az elve). Viszont az esernyőjét itt felejtette, a lányokat küldte vissza érte, a lányok meg elkezdtek könyörögni, hogy hadd kísérjék le a papát a buszhoz. Megengedtem, de aztán utánuk mentem, hogy nehogy bajuk essen felfelé jövet.
Már a Gandhi gimi sarkánál jöttek velem szemben, biciklivel. Csak a sétány végéig kísérték a papát, ott visszafordultak.

Apropó bicikli: ugrott egyet a bicikli-sor. Terka lerakta a 12 colos legkisebb bicajt, amit a 3. szülinapjára kapott, már tud menni a Bori piros cangájával. Bori átült a Rita rózsaszín kerékpárjára, Rita meg elég nagy lett az én régi, papa által felújított piros Camping-jéhez.  Most mindenki elégedett és boldog az "új" bicajával:)

Délután telefonált a Frida anyukája, hogy a lányok menjenek fel játszani Hozzájuk. Rita és Bori fel is ment (kutyasétáltatás után bejött értük a Frida és az apukája). Terka is akart menni, de egy mesével lekenyereztem (Hókirálynőt kezdte nézni a telefonomon, de ahogy Ilka is csatlakozott, átváltottak Bogyó és Babócára).

Gábor a hátsó szomszédban segített Krisztiánnak pincét mélyíteni, hordta ki a vödröket a konténerbe.

5 körül kimentem a kicsikkel sétálni. Persze Ilka minden tócsába belement, és nem gumicsizmában volt, így nem lett nagy kör:)

6-kor Gábor felment a lányokért, és vacsiztunk.

Kényelmesen csináltuk az esti fürdetés-fektetést, és mikor már az Ilka mellett feküdtem fél9-kor, akkor telefonált a mama, hogy elfelejtettünk elmenni a színházba. Jegyünk volt a 12 dühös emberre. Nagyon csalódott voltam, régóta vártam ezt az alkalmat:(

Szombat volt a mélypont. Reggel már esőre ébredtünk. Gábor azért bement a városba korán, fodrász, tüzép (rendelt kavicsot az utcai parkolónkba), bolt és haza. Ígért a lányoknak reggelire kakaós csigát, de nem azt hozott, hanem csibe formájú kalácsot, ami túróval volt töltve. A lányok csalódottak voltak, így visszament a kisboltba kakaós csigáért is.

Akartunk menni kutyaoviba, ma először mentünk volna, de annyira esett, hogy elnapoltuk. Egész délelőtt csak punnyadtunk. A lányoknak engedtem mesét nézni (Barbie a csillagok közt és Csingiling), én meg a Gáborral heverésztem a hálóban.
Az ebédet mama főzte, de gondoltam, sütök egy narancsos kalácsot, de 6 tojást írt a recept, és csak 5 volt itthon (pont az hiányzott, amit tegnap Ilka összetört). Így csak egy csokidarabos kekszet sütöttem, ahhoz csak 1 tojás kellett.

Mamához mentünk föl ebédelni (kucsival, mert még mindig szakadt az eső).
Finom volt minden, csak Bori hisztizett (újabban minden ebédnél), végül Rita adott a mamának egy 20-ast a saját pénzéből (abból van pénze, hogy köveket gyűjt az udvarban. Annyi Ft-ot kap az apjától, amennyi követ összeszed vödörbe).

Délután csak Ilka aludt, megint az apjával, a 3 nagy szépen eljátszott a nappaliban, én fejeztem be a gépen egy régen megkezdett filmemet (Menedék).

Frida anyukája megint telefonált fél 4 körül, hogy menjenek föl a lányok játszani, mert már nem bír a Fridával.
Frida egy 5 éves kis egyke, aki nagyon szeretne tesót, mert egyedül unatkozik, de már nem lehet Neki, idősebbek a szülei. Azt szokta mondani, hogy "de jó Nektek, hogy van tesótok", meg hogy "játsszuk azt, hogy én is a tesótok vagyok, jó?" :)
Most a Terkát és a Borit vittem fel 4-kor és 6-kor mentem értük.

Nagyi elvitte Ritát 5-re a Bóbita Bábszínházba, bábkészítő foglalkozásra. Rita ezt élvezi igazán: alkotni és ajándékot készíteni a szeretteinek. Meg is van a mama és a Gábor ajándéka. Csak el ne felejtsem húsvétkor elővenni.

Amíg 5-6-ig csak egy gyerekkel voltunk, kimentünk elteríteni a kavicsot a parkolóba. Esett az eső, de ez sem tartotta vissza Gábort mi meg Ilkával kimentünk pocsolyázni esőcuccban.

Vacsi után a lányok szép ruhába bújtak, és készítettek egy műsort (tavasztündér és téltündér veszekedése, Békítő tündér békítésével). Elő is adták Nekünk, aztán fürdés és alvás.

Vasárnap reggel már végre nem esett.


2018. március 1., csütörtök

Apróságok

Régóta készülök írni a blogba, csak mindig elmarad.
Amíg Ilka alszik, megpróbálok pár dolgot megörökíteni.

Pörögnek a napok, hetek, én meg csak kapkodom a fejem.

Ilka egyre cserfesebb, olyanokat mondd, hogy nem igaz. A legújabb, hogy amikor mérges, akkor azt mondja, vagyis kiabálja: "MENJ INNEN!" Akár még nekem is.
Amikor múlt héten Terka itthon volt (köhögés miatt), nem tetszett a legkisebb királylánynak, hogy nem kizárólag Vele vagyok, mikor egyszer Terka az ölemben ült, azt mondta mérgesen: "TEJKA, MENJ EL ... ISKOLÁBA!"

Orrszívás emlegetésénél eleinte mindkét kezével befogta az orrát és sírt, majd később csak annyit mondott a felszólításomra, hogy gyere orrot szívni: "OKÉ, DE SÍJOK". 

Még mindig szeret táncolni, pörögni szoknyában, ugrál a trambulinon a zenére. Nagyon kis cuki. És ahogy az apjának mondja: "ENYÉM APÁM" ... Gábor olvadozik:)

Terka még mindig fürtöske, még mindig csupa szív, csupa lélek, mindenkinek mindenét odaadja, megosztja, együtt érez és vígasztal!
Amikor itthon volt Ilka orrszívásánál, felajánlotta Neki, hogy fogja a kezét. Fogta is, Ilka sírt, Terka meg mondogatta Neki: "ne félj, itt vagyok!"

Az oviban is nagyon közkedvelt, egyik nap egy Milka csoki csomaggal jött haza, amit a takarító nénitől kapott:) Mint kiderült, úgy kezdődött, hogy Terka adott egy kiszínezett Szent Margit képet a takarítónéninek, aki ettől meg volt hatva, és a csokival viszonozta.

Borival kapcsolatban a legnagyobb hír, hogy felvették a Szent Mórba! A-s lesz és zenetagozatos. Nagyon ügyes volt az iskolaérettségi teszten is (98%-os lett) és az iskolai felvételi elbeszélgetésen is. Büszke voltam Rá! Biztosan nagyon ügyes iskolás lesz jövőre!

Jár úszni az ovival, abban is nagyon ügyes állítólag, majd nyáron kiderül, hogy miket tanultak.

Itthon nagyon szélsőségesen viselkedik, sokszor pukkancs és ordítva elvonul, ha valaki ellene tesz valamit vagy megbántja. De az oviban rendesen viselkedik, az óvónők ódákat zengenek Róla, valahol meg ki kell jönni a feszültségnek. Inkább itthon, és jobb, hogy kijön, csak néha nehéz látni/hallani.

A Mázlitól fél, de akarja is sétáltatni, jóban lenni Vele. Remélem ahogy a kutya okosodik, egyre jobban kijönnek majd, hisz jó időben sokkal többet leszünk kint (nem tud bújkálni a házban).

Rita végre a helyén van. Boldog és kiegyensúlyozott, minden nap úgy jön haza, hogy be nem áll a szája, meséli az iskolai JÓ élményeit. Az ellenőrzője is tele van 5-ösökkel, eddig egy 4-ese van nyelvtanból (helyesírás).

Minden nap olvasunk, sokat rajzol, egyre ügyesebb mindkettőben. Jó döntés volt az iskolaváltás.
Azért még emlegeti a régi barátnőit, de az új osztályba is mindenkivel jóban van, még a fiúk is normálisak (Ő mondta így).

Cserkészetre is jár, minden pénteken van örsi, és már volt egy családos cserkész-kirándulás is, ahol a Pólya család teljes létszámban részt vett. Jövő hétvégén is lesz egy túra csak a kiscserkészeknek, Rita nagyon várja.

HÓÓÓÓ
Végre esett egy kevéske hó, aminek Rita örül a legjobban. Mázli is élvezi, szerencsére nem fázik benne.

MÁZLI
Okos kutya, az már most látszik. A hókotrások alkalmával kétszer is kiszökött, szaladgált az utcában, de messzebb nem ment, és amikor hívtam, vissza is jött.
Tegnap kiengedtem póráz nélkül, hogy szaladgáljon, amíg a kicsiket húztam szánkóval az utcában. Amikor kinyitottam a kaput, és hívtam ki, leült, és csak nézett rám. Nem, értette, most mi van? Eddig mindig azt mondta, hogy MARAD! De végül kijött. Fel-le mentünk az utcába, mellettünk szaladgált. Amikor megfordultunk, hívtam, és jött. Szófogadó, okos kutya.
És az utcában lévő kutyák is oda vannak Érte. Amikor sétálunk, minden kerítésnél, ahol kutya van hosszú perceket ismerkedünk. Még a nagy kutyák is jámborul odabújnak a kerítéshez, és hagyják, hogy Mázli össze vissza ugrálja Őket.