Aranyosságok a napokból

Mama az iskolásokkal varrt. A varró készletében van egy hegyes olló, amire rá van ragasztva egy csengő (az volt a mama ovis jele). Bori megkérdezte: "Mama, Neked az oviban már ilyen hegyes ollód volt?" :) Rita a váltópénzre (apróra) azt mondta, hogy "pót-pénz". Amikor Ilka elesik, vagy beüti magát, nem sír, hanem rám néz, és azt mondja megnyugtatóan: "Jól vagyok!" Bori már olyan nagylány, kedden és csütörtökön 4-kor lemegy a portára, és ott vár. Ő mondta, hogy írjam be az üzenőjébe, és Ő lejön, hogy ne kelljen a 2 kicsivel felmenni Érte a második emeletre. Hát nem figyelmes? Tök jó így, mert nem kell rá várnom, gyorsabban hazaérünk. Ügyes és felelősségteljes kislány! Büszke vagyok rá! Ilka egyik este sokszor kért, hogy takarjam be. Egyszer már betakartam, csak annyit ficergett, hogy lekerült róla. Hálózsák is van rajta, a takaró csak díszből, de kért, hogy takarjam be. Mondtam, hogy nem! Kért még egyszer, és még egyszer, de mindig nemet mondtam. Nem adta fel, tovább kért, de nem hisztizve, nem mérgesen, nem nyafogósan, hanem tök rendes hangon. Kitartása eredményre vezetett, és azt juttatta eszembe, hogy "Kérjetek, és kaptok!"