2015. december 27., vasárnap

Karácsony 2015.

Szenteste
December 24-én délelőtt csöngettek. Mamát és Tántit vártuk, de a szomszéd néni volt (Olgi néni), közölte a kapuban a Gáborral, hogy jött megnézni a kisbabát. Hát, nagyon örültünk:(
Bejött, leült és mesélt. Az se zavarta, hogy még épp reggeliztünk. Kb.egy órát maradt.

Mama és Tánti csak délben ért ide. Gyorsan megmelegítettük az ebédet (Csendes vendéglőből hozták) és ettünk.

Du. 2-kor kezdődött a Bóbita bábszínházban a Hókirálynő című darab. Mama és Tánti elvitte a Ritát, a Borit és a Terkát.

Ilka egész délelőtt nyüglődött, nem aludt semmit, de szerencsére a fél 2-es szopi után bealudt, leraktam az ágyába és fel se ébredt du. fél 6-ig.

Gábor és én feldíszítettük a karácsonyfát, aláraktuk az ajándékokat, közben sütöttem téli varázs biscottit és szezámos ropogóst, kivasaltam a terítőt, felszeltem a bejglit és még le is tusoltam+hajat mostam, mire 4-kor megjöttek a gyerekek.

Szépen felöltöztünk mindannyian, és a gyerekszobában karácsonyi dalokat énekelve vártuk az angyalok csengetését.

5 körül meg is hallottuk a várva várt csengőszót. A lányok rohantak a nappaliba. Tetszett Nekik a fa. Rita rögtön felfedezte a bábparavánt, gondolta, hogy biztos bábok is lesznek hozzá.

Elénekeltük a Mennyből az angyalt, imádkoztunk egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, aztán nekiestek a csomagoknak. Pillanatok alatt kibontották mindet. Legnagyobb sikere a jégvarázs-babáknak volt, és a csillagvetítős kutyusnak.
Ilka pihenőszéket kapott, de sajnos abban se marad meg pár percnél tovább:
Inkább így szeret elaludni (rajtam, karikás kendőben):
Karácsony 1. napja
Éjjel Ilkától is kaptam ajándékot, hajnali 4-kor ébredt szopizni először. De nem aludtam végig, éjjel 1-kor felébredtem, Gábor még filmet nézett a nappaliban, a Mamának és a Tántinak pedig hűlt helye volt.
Mérges voltam rájuk, amiért szó nélkül leléptek.

Reggel csalűádosan elmentünk a Piusz templomba diákmisére. Ilkát magamra kötöttem kendőben, úgy ültem be az anyósülésre és bekötöttem magam a biztonsági övvel. Tök szabálytalan, imádkoztam, hogy ne találkozzunk rendőrrel!
Nagyon jó volt a mise, a gyerekek is jól viselkedtek, Ilka aludt rajtam végig. Pásztorjáték is volt, meg utána még prédikáció is, de jól bírtuk:)

Mise után gyorsan megcsináltam 3 db 2016-os naptárt, ezt kapták ajándékba a Marci, az Ági és a Viktor.
Ebédre jöttek. Töltött káposzta volt a kaja.
 Délután elküldtem őket sétálni, én meg sütöttem gyorsan egy gesztenyetortát:)
 Ritát elvitték magukkal Gyűdre.

Karácsony 2. napja
Délelőtt jött vissza a Tánti az Andrással és a Péter papát is hozták.
Délután jöttek a Varga Éváék (Éva, Mátyás, Vica és Marci) is, és később a Mama is befutott.
Nagyon jó volt a hangulat, ahogy mindig is szokott. Csak Marci hiányolta a Ritát.
Elbújt a gyerekszobában, hogy ne kelljen hazamennie és megvárja a Ritát:)
Vica hozott házi készítésű paleós bonbonokat, Ő csinálta kakaóvajból. Mennyei finomak voltak!


2015. december 19., szombat

Rita első nyilvános fellépése

2015. december 15-én, a Klinikáról hazafele bementünk az oviba. Rita már ünneplősben volt, nagyon megörült nekem a nyakamba ugrott:) Borit hazahoztuk, Gábor itthon maradt az alvó Ilkával, én meg Tántival, Borival és Ilkával visszamentem a Székesegyházba a Ciszterci ovi/suli karácsonyi műsorára.
Ritáék voltak az első műsorszám, és az első dal után Rita kezdte a verset. Tömve volt a székesegyház, és Rita nagyon magabiztosan mondta a szövegét. Utána mondta csak, hogy azért lámpaláza volt:)


Kórházi napok

8 napot voltunk bent Ilkával a születése után a Szülészeti Klinikán.
Egyik nap szuper volt, a következő szar, utána szuper, utána szar és így tovább.

1. nap (dec.8., kedd)
A Terhespatológiai osztály 1 ágyas szobájában voltunk, volt tv, hűtő és mikró is.
De a legjobb az volt benne, hogy bejöhettek a látogatók, még a gyerekek is:)
Délelőtt bejött Gábor és Terka, miután kirakták a többieket az oviban. Terka nagyon édesen ismerkedett a kistesójával:
Még keksszel is meg akarta etetni, amikor sírt (gondolta éhes).
Kora du. bejött a Mama, tartogatta egy kicsit legifjabb unokáját, addig én letusoltam.
Ahogy elment, jöttek a nagyiék. Ilka épp rajtam aludt:
Beszélgettünk, megvérték a Gábort és a lányokat.
Marci papa felvette videóra, ahogy meglátták a gyerekek a kistesót, és csoportképet is csinált a kibővült családról:
Fogta az ölében a Rita és a Bori is, nagyon tetszett nekik az alvó kis csomag:)
Du. még a Kriszti is bejött Gabival, Artúrral és Emmával. Gábor akkor ment haza a lányokkal, hogy beférjenek az icike-picike szobába.
Mindenki tapogatta, macerálta, puszilgatta, kézről-kézre adták. Szerencsére Ilka végigaludta:)
Ahogy elmentek, a csap alatt megmosdattam.
Az éjszaka rosszul telt megint, keveset aludtunk csak, még nem volt tejem, Ilka éhezett:)

2. nap (12.09., szerda)
Ilkát elvitték a reggeli vizetre, és sokáig nem hozták vissza. Ettem, letusoltam, és mivel a csecsemősosztályról az Ő sírását véltem felfedezni, elindultam Érte. Ahogy vége volt a vizitnek, Őt tolták ki elsőnek, és a csecsemős nővér mellett jött a doktor néni is, és a kis Ilka fejéből egy csúf kanül állt ki. Kérdeztem, hogy ez az én babám? Mondták, hogy igen, elkísérnek a szobámba és elmondanak mindent. Az úton meg se szólaltak, én meg féltem, hogy mi a baj, mit fognak mondani.
A szobámba leültem, és kérdeztem, hogy nagy-e a baj?
Azt mondták, hogy nem, és a dr. nő elmondta, hogy miért raktak be Neki kanült, és hogy 5 napon keresztül ebbe fogja kapni az antibiotikumot.
A terhességem alatt Streptococcus volt a kenetemben, szedtem rá antibiotikumot, de a babától is vettek mintát a szülés után, aminek az eredménye most lett meg, és az is pozitív lett. Vért is vettek tőle, hogy lássák, mennyire súlyos, de már el is kezdték az antibiotikumot.
A vérvételnek du. lett eredménye, ami olyan rossz lett, hogy az 5 napos antibiotikum kúrát 7 naposra módosították. Szóval megtudtam, hogy a maival együtt még 6 napot kell a Klinikán töltenünk.
Nagyon letört a hír, de sírni nem tudtam, tartottam magam. Viszont a VIP szoba 10 ezer Ft/éjszaka, azt nem tudtuk volna kifizetni egy hétre. Így szóltam a nővérkének, hogy le szeretnék menni a gyerekágyas osztályra még ma.
Le is vittek, de csak az 5 ágyas szobában volt hely. Volt egy roma anyuka is, aki büdös volt és folyamatosan hülyeségeket dumált. A telefonomon rádiót hallgattam, hogy ne halljam, és fojtogatott a sírás.
Gábor bejött (gyerekek nélkül), hogy megvígasztaljon. Zokogtam a vállán, nem bírtam abbahagyni.
Jött a szülésznő is, neki adtam a bonbont a pénzzel (30 ezer Ft). Próbált Ő is vígasztalni, de semmi nem hatott.
Véletlenül meghallottam a csecsemőszobában, hogy valaki hazament a 2 ágyas szobából. Megkérdeztem a nővérkétől, hogy le van-e foglalva valakinek, vagy átmehetek-e. Szerencsére szabad volt, így rögtön átköltöztettek (este 7-kor).
Aranyos szobatársam volt (Reni a kislányával, Zoéval). Neki is Erika volt a szülésznője, de indították a szülését és 9 óra vajúdás után végül mégis megcsászározták. Első babája volt, sokat kérdezett, és hálás volt a tanácsaimért:)
Így a szerdai nap a sok szörnyűség ellenére megnyugtatóan zárult. Jól is aludtunk az éjjel.

3. nap (12.10., csütörtök)
Szuper nap volt. Ilkával se volt esemény, reggel és este megkapta az antibiotikumot a kanüljébe.
Du. bejött a Gábor a Borival (Terkára Julcsi vigyázott, Ritát meg a Bori barátnője szülei vitték el játszani és este 8-kor haza is vitték). Hoztak nekem a paleós boltból névnapi sütit (kávétekercset).
A látogatási idő végén még a Julcsi is bejött, jót beszélgettünk.

4. nap (12.11., péntek)
Éjjel elkezdett fájni a fejem és görcsölt a bal vesém. Nappal is folytatódott, ráadásul még szédelegtem is, szarul voltam.
A szobatársamat hazaengedték, lelkesen mondogatta egész nap: "de jó, megyünk haza!" Örültem, amikor 3 körül végre elment.
De fél 4-kor új szobatársat kaptam (Andi, 25 éves, elsőre spontán fogant lány ikrekkel: Lili és Laura mindketten majdnem 2,5 kilósra nőttek a 38. hét végére).
Kellettek cuccok, Gábor a lányokkal hozta be. Aranyosak voltak, Terka kérdezte: "fáj fejed?" Meg is puszilta a fejem és Bori is.
Bori azt mondta: "Anya, ha nem engednek haza, szökjél meg!" :)
Este volt a legrosszabb része a napnak: az esti gyógyszeradagját már nem tudták belenyomni a fejében lévő kanülbe, mellé ment. Ki kellett húzniuk a kanült, és újat szúrni valahova. De nem sikerült elsőre, vagy negyed óráig próbálkoztak, böködték, mire végre a könyökhajlatába sikerült. Sínba rakták a karját, hogy ne tudja behajlítani (épp a jobb kezét akarta a szájába venni, szegényke csak kőrözött a feje előtt a kis öklével, és ha mégis sikerült kicsit behajlítania, ellilult a kis keze).

5. nap (12.12., szombat)
Éjjel megszivattam magam (fejtem egy kicsit a cicit, hogy Ilka könnyebben bekapja, de 40 ml lejött, és a maradék már nem volt Neki elég, nehezen aludt vissza és a 40 ml anyatejet fájó szívvel kiöntöttem a mosdüba (nem volt kisterilizálva az üveg).
Szépen sütött a nap, Gábort behívtam a lányokkal, hogy sétálok Velük egyet a Klinika kertjében, amíg Ilka a reggeli viziten van. Jó volt kimenni egy kicsit a friss levegőre. Rita nem jött be, otthon maradt a mamával, mert az öltözésnél olyan hisztit levágott, hogy nem tudták kizökkenteni.
Ilkától vettek vért a reggeli viziten, du-ra meg is volt az eremény: a gyulladás szintje lecsökkent a normálisra, de muszáj végig folytatni a 7 napos antibiotikum kúrát:(
Sok látogatóm volt: Gitta (Ilka a kezemben nézegetett végig, amíg egy jót beszélgettünk).
Nagyi és Marci papa is bejött a Ritával és Borival (elvitték őket Gyűdre). Nagyi a folyosón sétálva elaltatta a pólyában nyüglődő Ilkát, én meg addig kint a lánykáimmal csacsogtam.
Este még Mama is bejött, épp végeztem a szoptatással, Ő böfiztette a kis Ilkát 2 órán keresztül, közben beszélgettünk:) Hozott egy csomó paleós finomságot is:)

6. nap (12.13., vasárnap)
Jött a Péter papa Pécsre megnézni az unokáit.
Gáborral és a lányokkal elmentek a Piusz templomba a diákmisére, utána bejöttek meglátogatni minket.
A délelőtti csecsemővizit nagyon elhúzódott, 11-kor hozták ki az Ilkát. Tiszta pisi volt a ruhája, a kezéből is kicsúszott a kanül, nem is tudtak Neki újat szúrni, injekcióban kapta meg a gyógyszert, és ordított az éhségtől.
Péter papa kezébe adtam, amíg kimentem elköszönni a lánykáimtól, de végig ordított a kezében:(
Du. a Kriszta is bejött, megint jól összepuszilgatta a kis Ilkát, ahogy elment, mentem fürdetni.
Nagyiék is bejöttek Gyűdről hazafelé, de az se volt felemelő (Rita is hisztis volt és Marci papa is morci volt, mert a lányok nem jól viselkedtek, sokat veszekedtek a Gyűdön és az autóban is).
Az esti gyógyszerbeadás sokat csúszott. Mi ébren vártuk. 8-kor szoptattam, 9 körül kimentem a folyosóra, hogy legalább a szombatársam tudjon aludni. Leültem a társalgóban, ringattam és nagyon hallkan énekeltem Neki az Áldást. Negyed óra után odajött egy nővérke, és szépen megkért, hogy ezt ne csináljam, mert zavarja. Be akart küldeni a kezelőbe, de onnan nem láttam volna a dr. nénit, hogy mikor jön. Ezért inkább abbahagytam az éneklést, és itt szakadt el a cérna, folytak a könnyeim, némán sírtam.
Fél 11-kor jött a gyerekorvos ( 9 helyett). Bevittem a Prücsköt, leraktam és a folyosón vártam, hogy túl legyen a kínzáson. De 11-kor végigviharzott a gyerekorvos a folyosón, és szólt, hogy most akarta elkezdeni, de szüléshez hívták.
A következő szopit a kanülbeszúrási tortúra után terveztem, de 11-kor bementem a csecsemőosztályra, elhoztam a bömbölő gyerekemet, megszoptattam, és a szobában vártam, hogy jöjjenek érte. 3/4 12-kor elvitték, és éjfélkor már hozták is vissza (valószínűleg elsőre sikerült), a fejében volt az új kanül.

7. nap (12.14., hétfő)
Keveset aludtunk az éjjel, de a délelőtti gyerekvizit alatt aludtam egy nagyot és ebéd után is többször keveset, amíg Ilka is szunyókált rajtam:)
De. 5 körül jött a Tánti!!! Nagyon örültem Neki! Hozott nekem csípős banánchips-et. Teljesen odáig volt a kis Ilkától, jót beszélgettünk. 6-kor elküldtem, hogy még Gábor is be tudjon jönni.
Gábor szóvátette a telefonban, hogy egyszer se tudott egyedül bejönni hozzánk, hogy Ő, én és a Prücsök édes hármasban üldögéljünk a társalgóban. Ritánál ez még alap volt, de akinek iilyen sok gyereke van ...
Hétfő este 3/4 órát töltöttünk el így, beszélgettünk, gyönyörködtünk a kis Ilkában (Ő Loncinak hívja).

8. nap (12.15., kedd)
A délelőtti gyerek-vizit alatt összepakoltam, kifizettem a szobát (6 éj=30 ezer Ft), jót beszélgettünk a szobatársammal (Teletálnál dolgozott ebédfutárként).
Ebédnél beszélgettem egy Eszter nevű anyukával, akit látásból ismertem a Székesegyházból. Van egy 2 éves fia, egy 1 éves lánya és most született megint egy fia, mind császárral.
A Veronikával is találkoztam, Ő most szülte a 2. gyermekét, aki fiú lett (Benedek).
Fél 3-kor Ilka megkapta az utolsó antibiotikumot, kivették a kanült, felöltöztették, és mehettünk haza:)
Gábor jött értünk, flottul bekötöttük a gyerekülésbe (megemlegettük, hogy Ritával mennyit vacakoltunk vele, mire sikerült).
Azóta is azon megy a verseny a nagytesók között, hogy ki fogja:


2015. december 18., péntek

4. gyermekünk születése

2015. december 6-án ki akartam lakoltatni a pocaklakót (8-ára voltam kiírva, de már nem bírtam a készenlétet és várakozást).
Reggel elmentem a 1/4 8-as misére, hazafele a gyógyszertárban vettem ricinusolajat, és 1/4 10-kor megittam a bábakoktélt (2 dl 100%-os ananászlébe raktam 15 ml ricinusolajat és 15 ml pálinkát).
Délelőtt még nem volt hatása, jóízűen meg is ebédeltem, lefeküdtem Terkával, és ekkor kezdett el csikarni és görcsölni a hasam, így aludni már nem tudtam.
Felkeltem, tv-ztem (Providenc ment, tinikoromban a kedvenc sorozatom volt). Voltam 5 körül 3-szor nagywc-n, összepakoltam a hűtőtáskába a kórházba szánt kajáimat, és vártam, hogy érezzem, indulnunk kell. De nem ez történt, miután kipucolt a bábakoktél minden leállt, tök jól voltam, semmi keményedés vagy fájás nem volt.
Így este visszapakoltam a kajákat a hűtőbe és kicsit még örültem is, hogy nem sikerült a kilakoltatási kísérletem, kaptam még egy esélyt, hogy magától induljon el a kis Prücsök, és megtapasztaljam a spontán szülésindulást.
Este Gáborral is összebújtunk, de annak se volt következménye:)

Hétfőn (dec.7-én) Gábor elvitte a lányokat oviba, Mama hazament Dombóvárra, én meg Terkával a szokásos napi rutinunkat csináltuk (2-szer mostam, teregettem, felporszívóztam, felmostam, ebédeltünk és aludtunk is egy jót 3-ig).
Uzsira sütöttem sütőtökös pitét, ami nagyon fincsi lett (köszi a receptet Tánti!).
4-kor átjött a szomszéd Kati néni, hozott ajándékokat nekem névnapomra (illatos gyertyát, rózsát, zacskózáró csipeszeket), gyerekeknek csokit és karácsonyfa díszeket Mikulásra, és a lánya elküldte az IKEÁ-ban vett pelusokat és lepedőket. Fél órát elbeszélgettünk, aztán megjöttek az ovisok.

17:17-kor éreztem az első menstruációs görcsöt. Aztán 20 perc múlva a következőt, rá 20 percre megint. Amikor 6-tól 10 percenként jött a fájdalom, akkor kezdtem reménykedni. 7-től letusoltam és onnantól 5 percenként fájt, ekkor szóltam a szülésznőnek, hogy szerintem készülődhet és hívtuk Marci papát is, hogy jöjjön, mert megyünk szülni:)
Gábor megvacsoráztatta és lefürdette a lányokat. Összepakoltam megint a kórházba szánt kajáimat.
 
Fél 8-tól már 3 percenként fájt 50 másodpercig (konyhai órával mértem), ami alatt már nem tudtam semmit csinálni (se beszélni, se sms-t írni, se egyenesen állni.) A gimnasztikai labdán ülés se esett jól, előre hajolva volt elviselhető.

8-kor indultunk be a kórházba. A lányok nagyon aranyosan búcsúztak el tőlem, megpuszilták a hasamat is, mondták a kistesónak, hogy gyorsan szülessen ki. Rita azt is mondta: "De fiú legyen ám!"
Az autóban is volt pár összehúzódás, de köztük tudtam beszélgetni a Gáborral.

A szülőszobához érve csengettünk, és Erika jött ki. Örültem, hogy már ott van. Kitöltöttük a papírokat, átöltöztem hálóingbe, megvizsgált. Ő is meglepődött, hogy teljesen el volt tűnve a méhszáj, de a burok még nem repedt meg, ennek köszönhetem, hogy nem szültem meg az autóban (Ő mondta így).
Rögtön mentünk az alternatív szülőszobába. Rám rakta az nst-t (szuper jó volt a baba szívhangja). Erika megágyazott magának a szülőszék előtt a földön,

Burkot kellett repeszteni még a tolófájások előtt, mert burokban születni veszélyes. Felfeküdtem a francia ágyra, és egy fájás közben a fiatal doktornő (Szegedi Sarolta) megrepesztette a burkot. Folyt a kellemes langyos víz. Tiszta volt, így folytatódhatott a háborítatlan szülés. A dr.nő ki is ment, és csak szülés után jött be ellenőrizni, hogy keletkezett-e ellátni való sérülésem.

Gábor elhelyezkedett a szülőszék mögötti széken, én meg a szülőszéken. Fájás közben előre dőltem kicsit, a fájások szünetében hátra a Gáborra, beszélgettünk a szülésznővel. Fájások közben Gáborral masszíroztattam a derekamat (a fenekem fölött). Ez nagyon jól esett.

9-kor ránéztem az órára, akkor már tolófájásaim voltak, amiket nem kellett visszatartanom, de teljes erőmből préselnem se kellett, csak úgy fújni ki a levegőt, mintha a hüvelyemen fújnám ki, lazítani és engedni, hogy a feje jöhessen ki.
Feszített, fájt nagyon, de gyorsan kész voltunk. 9:15-kor kicsusszant belőlem a 4. "halacska", ami fantasztikus érzés. Rögtön a mellkasomra tette a szülésznő, és nagyon szép volt rögtön. Nem volt se nagyon véres, se lilás, se nyomott. Kicsit nyálkás, inkább vizes, formás.
Nem is sírt, szépen pihegett, nézelődött rajtam, csak később kezdett el sírdogálni.
A lábai között lógott le a köldökzsinór. Elhúztam, és megláttam, hogy puncis:))) Nagyon meglepődtem, nevetve mondtam a Gábornak: "Nézd, lány!"

Gábor vágta el a köldökzsinórt, ebben már nagy gyakorlata van.
Elvitték megvizsgálni, belőlem meg addig kihúzták a méhlepényt. Épp volt.
Felfeküdtem a szülőágyra a belső vizsgálat erejéig. Nagyon fájt, de már nem izgatott, Gábor kezében ott volt törölközőbe bugyolálva a 4. kislányom, bennük gyönyörködtem.

Szerencsére nem repedtem, de találtak egy régi cérnacsomót, ami sérült. Azt kivették és 2 öltéssel összevarrták a helyét. Kaptam előtte érzéstelenítő szurit, így nem éreztem magam tűpárnának:)
Mivel szülés előtt nem kötöttek be a kezembe kanült, és eléggé véreztem, kaptam a popsimba oxitocin szurit, hogy a méhem gyorsabban összehúzódjon.

A tortúrák után átfeküdtem a franciaágyra, csupasz testemre fektettem a csupasz kis Prücsköt, betakaróztunk, Gábor is mellénk feküdt, simizett és puszilgatott. A villany le volt kapcsolva, csak egy sólámpa égett.
Próbáltam szoptatni, de a babó nem akart. Csak nyalogatta, bevette ls elengedte a cicit, nem szívott rá. Megijedtem, hogy Neki is le van nőve a nyelve. De eszembe jutott a kisujj módszer. Amikor azt szépen szívta, kivettem az ujjamat, és odakínáltam a cicit, és végre rászívott. Mindkét mellből evett:)

Gábor felhívta az anyukáját, aztán az enyémet, utána az apját (akinek már Ági szólt, így volt egy kis sértődés). Én is felhívtam az apukámat, aki nagyon örült a 4. kislány unokájának:)
Gábor felrakott a fb-ra is egy rövidke hírt, és próbált fotót csinálni a kis újszülöttünkről.

PÓLYA ILONA
2015.12.07. 21:15
3230 g és 50 cm



11 után jött az Erika a babáért, felöltöztette, amíg én letusoltam. A babát le kellett vinni a csecsemős osztályra, hogy regisztrálják, én meg saját lábon mentem le a szobámba (1.em. 1 ágyas szobájába).
Gábor hazament, megmutatta az apjának a fotókat, aztán Marci hazament, Gábor is aludhatott.
Kipakoltam, ettem egy zacskó babánchips-et, és majdnem éjfél volt, mikor hozták a kis Ilkámat.

Az első éjszakán nagyon keveset aludtunk. Bennem még dolgozott az adrenalin, Ilka is éber volt, ficergett és sírt felváltva. Sokat volt cicin, de még nem tudott jól lakni az előtejből. A kisujjamat is nagyon szívta:)

Ahányszor eszembe jutott, hogy lány, mindig elmosolyodtam:) Mennyit variáltunk a fiúnéven, biztosra vettük, hogy fiú lesz:)
 Még indulás előtt Gábor fölvetette, hogy ne legyen-e mégis Mátyás. Mondtam, hogy már ne variáljunk.
A szülőszobán, mikor már a szülőszéken ültem azt mondta a Gábor: "Ugye tudod, hogy sokszor meg fogjuk kapni a kisfiúnktól, hogy miért olyan nevet adtunk Neki, aminek a névnapja a születésnapja előtti napon van!" Mondtam, hogy nem baj, majd megmagyarázzuk Neki, hogy ez a fiúnév tetszett nekünk a legjobban!

És végül mégis ILONA lett:)

2015. december 6., vasárnap

Terka a kis hálás:)

Ma reggelre a Mikulás telepakolta a gumicsizmákat az előszobába.
Terka kapta a legkevesebb dolgot (paleós finomság kevesebb van, és a színezőkhöz is kicsi még).
Mégis Ő volt az egyetlen, aki a nagy örömködés közepette az ajtó felé fordulva elkiálltotta magát: "TÖSZNÖM MIKUÁS!"

:)

2015. december 1., kedd

Riti új frizurája

Múlt héten csütörtök este Rita mondta, hogy le szeretné vágatni a haját.
Péntek délelőtt felhívtam a fodrászunkat, hogy mikor mehetnénk, azt válaszolta, hogy most van épp egy szabad fél órája.
Gábor ment le Ritával, mert épp a boltba indultak és Rita az apjával akart menni.

Nagyon klassz lett Rita rövidebb haja, és olyan nagylányos lett tőle:

2015. november 28., szombat

Házszigetelés

A héten leszigetelték a házunkat.




2015. november 27., péntek

Itt járt a Tánti

3 napot töltött nálunk a Tánti, és nemsokára hazaköltözik Spanyolországból, így gyakrabban fogjuk látni:)

Vasárnap este jött, kiosztotta az ajándékokat.
A lányok szép ruhákat kaptak, én meg babánchips-et, stíviás-epres étcsokit, tejmentes töpörtyűt.


Volt dizsi is a csini ruhákban (maminbabás zenét kértek hozzá)
https://youtu.be/v-nZ5oXHCCU

Hétfőn a lányok nem mentek oviba, hogy kiélvezhessék a Tántit!
Délután eljött a Mama, és Rita így fogadta:
"Ha még a Péter papa is itt lenne, akkor együtt lenne az egész család!" Valószínűleg azért rakta ezt így össze, mert a napokban nézegettünk régi fotókat, amiken 4-en voltunk egymást átkarolva.

Kedden jött a Péter papa egész napra. Beszélgettek a Tántival, a gyerekek meg tomboltak (amiért nem velük foglalkoztak). Délután az András is ideért.
Jó nagy nagypapás szakálla van:
Szerdán délelőtt Tánti és András elvitték Ritát és Borit korizni.
Rita már ügyesen ment egyedül
Borit az András húzta:
Tánti szelfijei a büdikkel:

Utána az Aranygaluskában ebédeltek:
Hamar elment ez a 3 nap, szerda délután mentek is vissza Bp-re, mert este 8-kor indult a Tánti repülője vissza Barcelonába.

Várunk vissza Tántika (ahogy Bori hívja)!







2015. november 19., csütörtök

Foltos - az új játszótárs

Ma délután, amikor kimentem beszedni a ruhákat, egy kis cica ült a lábtörlőn:
Be is szaladt a spájzba, de szerencsére kijött magától, nem kellett megfognom.

Kint játszadozott az udvaron, fára is felugrott, majd felugrott a garázs tetejére, előre jött, de nem tudott lejönni, nyávogott szegényke:
A szomszéd kutyus (Marcipán) jól megugatta, de nem tudta elijeszteni, szerencsére megvárta, amíg a Ritáék hazaértek az oviból.
Szomszéd nénink (Kati néni) adott egy darabka parizert, amivel megetették a gyerekek a cicát, és el is nevezték Foltos-nak:
Borika persze félt tőle. Ahogy közelített felé Foltos, Bori torka szakadtából ordított:)

Kíváncsi vagyok ideszokik-e hozzánk, vagy csak egyszeri látogatás volt.
Gábor enyhén szólva nem örül neki, de a gyerekek örömét látva kicsit megenyhült.




2015. november 15., vasárnap

Maminbaba továbbképzés

Tegnap lepasszoltuk mindhárom gyermekünket, és Gáborral felautóztunk Budapestre, Maminbaba továbbképzésre.

Szuper volt az úton oda-vissza zavartalanul beszélgettünk mindenféléről, nem vágott senki a szavunkba:)

10-17-ig volt a továbbképzés egy tániskolában. Jó sok oktató el tudott jönni. Jó volt találkozni azokkal az oktatókkal, akikkel egy éve együtt végeztünk, és a többi oktatóval is megismerkedhettünk, akiket eddig csak a koreográfiák videóin láttunk.

A bemutatkozó kör több órán keresztül tartott, mert mindenki megragadta az alkalmat, hogy nála van a szó, és elmondta a maminbabás tapasztalatait. Ezekben voltak nagyon tanulságos történetek, kaptam jó pár ötletet a folytatáshoz.

Ebédszünet után hordozási tanácsadás volt. Megmutattak kétféle pocakkötést rajtam, és egy másik kismamán:

Mutattak új hordozókat, és elmondták/megmutatták mire kell figyelni kötés közben.
Alig várom már, hogy a kis Prücsköt kendőben kötözgessem magamra:)

4-től marketinges tanácsok voltak, és én 5-kor eljöttem (akkor jöttek az új hordozókészítő partnerek, akiktől lehetett kedvezményesen vásárolni, de ez nekem nem aktuális).

Így is fél 8 volt, mire hazaértünk.
A gyerekek ovációja elmaradt, épp mesét néztek, nem nagyon érdekelte őket, hogy megjöttünk:(


2015. november 10., kedd

ÉN 6 éve és ma november 10-én

2009.11.10.
2015.11.10.

Dédi emlékére

Gyerekeim dédije tegnap hajnalban elköltözött a Mennyországba.
Nagyon régóta szenvedett, megváltás volt már Neki a halál!

Emlékére berakom ide a Róla készült fotókat.
Ritával
Borival
Terkával 
Terkával 
80. születésnapján
unoka-dédunoka találkozó
Isten nyugosztaljon kedves Dédi!