2015. december 18., péntek

4. gyermekünk születése

2015. december 6-án ki akartam lakoltatni a pocaklakót (8-ára voltam kiírva, de már nem bírtam a készenlétet és várakozást).
Reggel elmentem a 1/4 8-as misére, hazafele a gyógyszertárban vettem ricinusolajat, és 1/4 10-kor megittam a bábakoktélt (2 dl 100%-os ananászlébe raktam 15 ml ricinusolajat és 15 ml pálinkát).
Délelőtt még nem volt hatása, jóízűen meg is ebédeltem, lefeküdtem Terkával, és ekkor kezdett el csikarni és görcsölni a hasam, így aludni már nem tudtam.
Felkeltem, tv-ztem (Providenc ment, tinikoromban a kedvenc sorozatom volt). Voltam 5 körül 3-szor nagywc-n, összepakoltam a hűtőtáskába a kórházba szánt kajáimat, és vártam, hogy érezzem, indulnunk kell. De nem ez történt, miután kipucolt a bábakoktél minden leállt, tök jól voltam, semmi keményedés vagy fájás nem volt.
Így este visszapakoltam a kajákat a hűtőbe és kicsit még örültem is, hogy nem sikerült a kilakoltatási kísérletem, kaptam még egy esélyt, hogy magától induljon el a kis Prücsök, és megtapasztaljam a spontán szülésindulást.
Este Gáborral is összebújtunk, de annak se volt következménye:)

Hétfőn (dec.7-én) Gábor elvitte a lányokat oviba, Mama hazament Dombóvárra, én meg Terkával a szokásos napi rutinunkat csináltuk (2-szer mostam, teregettem, felporszívóztam, felmostam, ebédeltünk és aludtunk is egy jót 3-ig).
Uzsira sütöttem sütőtökös pitét, ami nagyon fincsi lett (köszi a receptet Tánti!).
4-kor átjött a szomszéd Kati néni, hozott ajándékokat nekem névnapomra (illatos gyertyát, rózsát, zacskózáró csipeszeket), gyerekeknek csokit és karácsonyfa díszeket Mikulásra, és a lánya elküldte az IKEÁ-ban vett pelusokat és lepedőket. Fél órát elbeszélgettünk, aztán megjöttek az ovisok.

17:17-kor éreztem az első menstruációs görcsöt. Aztán 20 perc múlva a következőt, rá 20 percre megint. Amikor 6-tól 10 percenként jött a fájdalom, akkor kezdtem reménykedni. 7-től letusoltam és onnantól 5 percenként fájt, ekkor szóltam a szülésznőnek, hogy szerintem készülődhet és hívtuk Marci papát is, hogy jöjjön, mert megyünk szülni:)
Gábor megvacsoráztatta és lefürdette a lányokat. Összepakoltam megint a kórházba szánt kajáimat.
 
Fél 8-tól már 3 percenként fájt 50 másodpercig (konyhai órával mértem), ami alatt már nem tudtam semmit csinálni (se beszélni, se sms-t írni, se egyenesen állni.) A gimnasztikai labdán ülés se esett jól, előre hajolva volt elviselhető.

8-kor indultunk be a kórházba. A lányok nagyon aranyosan búcsúztak el tőlem, megpuszilták a hasamat is, mondták a kistesónak, hogy gyorsan szülessen ki. Rita azt is mondta: "De fiú legyen ám!"
Az autóban is volt pár összehúzódás, de köztük tudtam beszélgetni a Gáborral.

A szülőszobához érve csengettünk, és Erika jött ki. Örültem, hogy már ott van. Kitöltöttük a papírokat, átöltöztem hálóingbe, megvizsgált. Ő is meglepődött, hogy teljesen el volt tűnve a méhszáj, de a burok még nem repedt meg, ennek köszönhetem, hogy nem szültem meg az autóban (Ő mondta így).
Rögtön mentünk az alternatív szülőszobába. Rám rakta az nst-t (szuper jó volt a baba szívhangja). Erika megágyazott magának a szülőszék előtt a földön,

Burkot kellett repeszteni még a tolófájások előtt, mert burokban születni veszélyes. Felfeküdtem a francia ágyra, és egy fájás közben a fiatal doktornő (Szegedi Sarolta) megrepesztette a burkot. Folyt a kellemes langyos víz. Tiszta volt, így folytatódhatott a háborítatlan szülés. A dr.nő ki is ment, és csak szülés után jött be ellenőrizni, hogy keletkezett-e ellátni való sérülésem.

Gábor elhelyezkedett a szülőszék mögötti széken, én meg a szülőszéken. Fájás közben előre dőltem kicsit, a fájások szünetében hátra a Gáborra, beszélgettünk a szülésznővel. Fájások közben Gáborral masszíroztattam a derekamat (a fenekem fölött). Ez nagyon jól esett.

9-kor ránéztem az órára, akkor már tolófájásaim voltak, amiket nem kellett visszatartanom, de teljes erőmből préselnem se kellett, csak úgy fújni ki a levegőt, mintha a hüvelyemen fújnám ki, lazítani és engedni, hogy a feje jöhessen ki.
Feszített, fájt nagyon, de gyorsan kész voltunk. 9:15-kor kicsusszant belőlem a 4. "halacska", ami fantasztikus érzés. Rögtön a mellkasomra tette a szülésznő, és nagyon szép volt rögtön. Nem volt se nagyon véres, se lilás, se nyomott. Kicsit nyálkás, inkább vizes, formás.
Nem is sírt, szépen pihegett, nézelődött rajtam, csak később kezdett el sírdogálni.
A lábai között lógott le a köldökzsinór. Elhúztam, és megláttam, hogy puncis:))) Nagyon meglepődtem, nevetve mondtam a Gábornak: "Nézd, lány!"

Gábor vágta el a köldökzsinórt, ebben már nagy gyakorlata van.
Elvitték megvizsgálni, belőlem meg addig kihúzták a méhlepényt. Épp volt.
Felfeküdtem a szülőágyra a belső vizsgálat erejéig. Nagyon fájt, de már nem izgatott, Gábor kezében ott volt törölközőbe bugyolálva a 4. kislányom, bennük gyönyörködtem.

Szerencsére nem repedtem, de találtak egy régi cérnacsomót, ami sérült. Azt kivették és 2 öltéssel összevarrták a helyét. Kaptam előtte érzéstelenítő szurit, így nem éreztem magam tűpárnának:)
Mivel szülés előtt nem kötöttek be a kezembe kanült, és eléggé véreztem, kaptam a popsimba oxitocin szurit, hogy a méhem gyorsabban összehúzódjon.

A tortúrák után átfeküdtem a franciaágyra, csupasz testemre fektettem a csupasz kis Prücsköt, betakaróztunk, Gábor is mellénk feküdt, simizett és puszilgatott. A villany le volt kapcsolva, csak egy sólámpa égett.
Próbáltam szoptatni, de a babó nem akart. Csak nyalogatta, bevette ls elengedte a cicit, nem szívott rá. Megijedtem, hogy Neki is le van nőve a nyelve. De eszembe jutott a kisujj módszer. Amikor azt szépen szívta, kivettem az ujjamat, és odakínáltam a cicit, és végre rászívott. Mindkét mellből evett:)

Gábor felhívta az anyukáját, aztán az enyémet, utána az apját (akinek már Ági szólt, így volt egy kis sértődés). Én is felhívtam az apukámat, aki nagyon örült a 4. kislány unokájának:)
Gábor felrakott a fb-ra is egy rövidke hírt, és próbált fotót csinálni a kis újszülöttünkről.

PÓLYA ILONA
2015.12.07. 21:15
3230 g és 50 cm



11 után jött az Erika a babáért, felöltöztette, amíg én letusoltam. A babát le kellett vinni a csecsemős osztályra, hogy regisztrálják, én meg saját lábon mentem le a szobámba (1.em. 1 ágyas szobájába).
Gábor hazament, megmutatta az apjának a fotókat, aztán Marci hazament, Gábor is aludhatott.
Kipakoltam, ettem egy zacskó babánchips-et, és majdnem éjfél volt, mikor hozták a kis Ilkámat.

Az első éjszakán nagyon keveset aludtunk. Bennem még dolgozott az adrenalin, Ilka is éber volt, ficergett és sírt felváltva. Sokat volt cicin, de még nem tudott jól lakni az előtejből. A kisujjamat is nagyon szívta:)

Ahányszor eszembe jutott, hogy lány, mindig elmosolyodtam:) Mennyit variáltunk a fiúnéven, biztosra vettük, hogy fiú lesz:)
 Még indulás előtt Gábor fölvetette, hogy ne legyen-e mégis Mátyás. Mondtam, hogy már ne variáljunk.
A szülőszobán, mikor már a szülőszéken ültem azt mondta a Gábor: "Ugye tudod, hogy sokszor meg fogjuk kapni a kisfiúnktól, hogy miért olyan nevet adtunk Neki, aminek a névnapja a születésnapja előtti napon van!" Mondtam, hogy nem baj, majd megmagyarázzuk Neki, hogy ez a fiúnév tetszett nekünk a legjobban!

És végül mégis ILONA lett:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése