2015. június 29., hétfő

Bori szülinapi buli

A legtöbb képet Marci papa készítette, azért rakok föl párat, ami a mi gépünkön volt:







2015. június 26., péntek

Bori 4. szülinapja

Elég strapásra sikerült Bori szülinapja, de sok szép pillanat volt benne, leírom azon családtagoknak, akik nem vehettek részt benne.

Reggel Bori jött ki először a szobából, pedig általában Ő szokott a legtovább lustálkodni, ébredezni.
Rögtön boldog szülinapot kívántam Neki, és odaadtam Neki a Minnie egeres pénztárcát, amit Ritával vettünk Neki pár napja. Annyira örült Neki, beleteheti a kincseit.

Hívta a Tánti telefonon, Neki is elmesélte, hogy mit kapott, és hogy majd ha hazajön a Tánti, akkor megmutatja Neki. Ez sajnos még sokára lesz, így Bori úgy döntött, eldugja a pénztárcát egy jó helyre, hogy el ne vesszen addig. Berakta a tükrös szekrény mögé egy polcra:)
Azt is mondta a Tántinak, hogy pisztolyt is fog kapni (vízipisztolyt kért a Péter papától), és azzal majd jól lefröcsköli a Tántit (de ez nem ezen a nyáron lesz, szintén kétséges, hogy megéri-e a vízipisztoly a jövő nyarat).

Reggelire virsli volt, mert Borinak az a kedvence. Burkolt is rendesen.
Rita ezzel szemben csak kettőt harapott egy virsliből és a többit otthagyta, mondván, hogy nem szereti a virslit (eddig Neki is a kedvenc kajái közé tartozott, sok ketchup-pel persze).

Elmentünk úszni, persze Bori hozta a pénztárcáját, és mindenkinek mesélte, hogy ma 4 éves, és ezt kapta. Mindenki megdicsérte és felköszöntötte:)
A medencébe nem vitte be, addig én vigyázhattam rá.
Egész nap a kezében volt egyébként, és számtalanszor elmondta: "Anya, nagyon köszönöm, hogy ilyen szép pénztárcát vettél Nekem!" Olyan kis hálás!

Úszás után Ritát és Terkát beadtam a bíróságra mamának, Borival meg elkocsikáztunk Pécsre.
Az autóban Csinibabát hallgattunk. Egy lassú számnál (Reszket a hold a tó vizén) Bori azt mondta: "Ez olyan szép, hogy mindjárt elkeseredek!"
/Rita szokta mondani a szép lassú számokra, hogy olyan szép, hogy mindjárt sírok/
Egész úton csacsogott. A felhőket nézte, mondta, hogy melyik milyen alakú:)
Már Sásdon megkérdezte: "Ez már Pécs? Nézd anya, ez olyan, mint Pécs, ugye?"

11:30-ra volt időpontunk a gyerekorvoshoz, hogy megcsinálja a 4 éves státuszt.
Aranyos doktornénink van, Bori mindent szépen csinált, amit kért tőle. Megmérték: 17 kg és 108 cm

Az új védőnő is sokkal szimpibb a réginél, nagyon alaposan megcsinálta Bori státuszát. Bori ügyes volt mindenben, csak a hallásvizsgálat nem volt értékelhető, mert felváltva mutogatta a füleit, hogy abban hallja a hangot, pedig nem váltakozva kapta a két fülébe a hangokat. Kipróbáltam, tényleg nagyon halk a zúgás, de nem lehet tudni, hogy nem hallotta, vagy csak nem értette a feladatot. Ősszel újra megcsináljuk.
A jobb szemével a legkisebb ábrát nem látta, hogy merre néznek az ujjak. Legalábbis nem jót mutatott rá. De emiatt nem fogom elvinni a szemészetre, az tuti!
Még a vérnyomását is megmérték: 74/40 volt, ami gyereknek tökéletes:)

Rendes volt, felajánlotta, hogy megpróbálja elkérni a nőgyógyásztól a 18 hetes UH-os beutalómat, hogy ne kelljen hétfőn csak ezért megint Pécsre utaznom. Remélem sikerül:)

Gábor már várt minket a rendelő előtt. Elmentünk a házunkhoz.
Semmit nem haladtak a munkálatok az elmúlt 3 hétben:(
Viszont megláttam a bútor- és doboz-hegyet a leendő nappalinkban:) Iszonyatos, hogy ennyi cuccunk van! A cipőket kellett megkeresnem, de azt sem tudtam, dobozba vagy zsákba raktam őket. Ráadásul volt egy csomó doboz, amire nem volt semmi írva, mert Gábor a végén már nem ért rá írni is, csak dobozolt, hogy kész legyen időre. Pár dobozt találomra felbontottam, de egyikbe se a cipők voltak.

Csalódottan kiültem a lépcsőre és megebédeltem Borival a Dombóvárról hozott elemózsiából (virsli, töpörtyű, kenyér, paprika). Mikor már nem voltam éhes, visszamentem, és gondolkodtam: vajon hova tehettük a cipőket a nagy kapkodásban? Eszembe jutott a fehér cipős szekrény, amire Gábor mondta, hogy nem fogja kipakolni belőle a papucsokat, esőkabátokat, hanem csak leragassza,és így viteti el. Pont ott volt a szélén, pont felénk nyílt az ajtaja. Leszedtük a ragasztókat róla, kinyitottam, és kiestek a gyerekcipők- és szandálok, amiket kerestem. Na, ezt nevezem én a Gondviselés segítségének! :)

Hazafele Bori persze elaludt az autóban, arra se ébredt föl, hogy megálltunk a Gyerekháznál.

Kettőtől tartottam ott egy ingyenes Maminbaba órát. Voltak 5-en, de nem voltak túl lelkesek, inkább beszélgettek egymással, ami nagyon zavart. Persze a gyerekek mind elaludtak. Volt egy anyuka, aki volt egy szerdai órámon a 10 hónapos kislányával. Akkor mesélte, hogy a gyerek nem alszik egész nap semmit. Most azért jött, hogy aludjon rajta. Azzal fogadott, hogy Ő táncolni nem akar, csak kössem rá a gyerekét, hogy aludjon, mert nagyon nyűgös. Mondtam Neki, hogy azért kell mozognia, különben nem fog elaludni. És tényleg, felkötöttem és az első szám után már aludt is, a végén pedig felébredt és mosolygott a világra:)

Siettünk haza, a többiek már vártak. Mesélte a Mama, hogy a Terka időnként keresett. Egyszer be is ment az ágyamhoz, ráhajtotta a fejét és mondogatta: "Anya, anya" De sírás nem volt, és ebéd után szépen aludtak is.

Iszonyú kimerült voltam ettől a pörgős naptól, hajnalban keltem, du. se tudtam aludni, árnyéka voltam önmagamnak.
Mama elment a foltos táborba, én meg itthon maradtam a 3 lánnyal. Hagytam őket, csináljanak, amit akarnak. Nagy kupit csináltak mindegyik szobába, de addig legalább pihentem (egyik ágyról a másikra feküdtem és kómáztam).

7-kor aztán összeszedtem magam, együtt elpakoltunk, Terkát lefürdettem, megvacsoráztunk, többiek is letusoltak egyedül, és akkor ért haza a mama.

Borit este még hívta a Vica és a Gabi is, hogy felköszöntsék. Mindenkivel beszélt telefonon okosan.

Terka a fürdetés után 3-szor vetkőzött le, még a pelust is levette magáról. Egy ilyen alkalommal oda is pisilt a fürdőszoba padlójára a wc mellé, így újra le kellett fürdetnem.

Lefeküdtem én is a gyerekekkel fél 10 körül, és reggel fél 7ig aludtam. Nagyon jól esett!



 

2015. június 18., csütörtök

Maminbaba Dombóváron

Tegnap nagy meglepetés ért a Maminbaba órán.
Csak jöttek és jöttek az anyukák, már egész sor babakocsi parkolt a terem előtt.
Még a kaposvári oktató is beesett, és jól is jött mert segített óra alatt átkötni a babákat, felrakta az alvócsuklyákat és még fotózott is.

Itt a nagy csapat:
Egy anyukára felkötöttem életem első batyuját, és egész jó lett:)
Pillanatképek az óráról:

Szuper volt, annyira feltöltött!
Remélem a létszám a következő szerdákon csak nőni fog!



2015. június 16., kedd

Úszótanfolyam

Beírattam a két nagylányomat úszásra.
A dombóvári Szivárvány Oviban van (ahova én jártam gyerekként), 3 hétig, heti 4 nap.
Tegnap volt az első.

Mivel kellett vinni orvosi igazolást, és pénteken ezt nem intéztem el, így reggel elmentem Velük a dombóvári gyerekorvoshoz (nagytemplom mellé). Biciklivel és babakocsival mentünk, mert azzal szerettek volna.
Odaértünk 8 előtt 5 perccel, 8-tól volt rendelés (az interneten előtte megnéztem), de zárva volt az ajtó, és ki volt rá írva, hogy szabadság miatt ügyelet van a Hóvirág u.1-ben (kertvárosi templom mellett, a város másik felén).

Gyorsan hazagurultunk, útközben még beszaladtam egy gyógyszertárba víz-elleni gyerek füldugóért (amit végül nem használtunk). Beraktuk a tárolóba a járgányokat, és a babakocsinak legurult a jobb hátsó kereke:(((

Beszálltunk az autóba, és irány az ügyeletes gyerekorvos. Gyorsan kaptunk igazolást, meg se vizsgálta a lányokat.
Még ott a rendelőben ráadtam Borira a fürdőruhát, hogy az oviba már ne kelljen ezzel az időt húzni.

Beestünk az úszásra 8:40-kor, és 8:45-kor kezdődött a 2. csoportnak az órája (Bori abban van, Rita meg a 3-as csoportba).

Bori szépen ügyesen bement a többi gyerekkel, semmi nyüglődés, hiszti, anyásság nem volt:)

Volt 40 percem, így a másik két gyerekkel elmentem a Kerékvárba a megszerelt rollerért, utána haza, lejárt a mosógép, kiteregettem, majd autóztunk vissza az oviba.

Időben visszaértünk, még be is tudtam lesni a medencéhez, Bori nagyon ügyesen csinálta a feladatokat. Kijőve csak úgy ragyogott, nagyon élvezte:)

Rita haját kontyba raktam, ráhúztam a fürdősapit, és bement Ő is élete első úszótanfolyamára. Oláh Marci is az Ő csoportjában volt, egymás mellett csinálták a feladatokat (belestem a végefelé).

Amíg Rita úszott, a két kicsivel kimentünk az udvarra. Kicsit sár volt, de a gyerekeket ez nem akadályozta meg a játékban:) Hintáztak, csúszdáztak, szaladgáltak.

Rita is lelkesen jött ki, nagyon élvezte Ő is a dolgot! És még a haja se lett vizes a sapka alatt, így a szárítással se kellett bajlódni.

Hazafele megkapták az előre beígért gombóc fagyijukat (Hupikék törpikéset kértek, és nagyon ízlett Nekik).

Még bementünk Péter papához a munkahelyére (reggel hozott nekünk meggyet, csak már nem talált otthon minket), de épp ki kellett szaladnia valahova. Így csak a Judit néni csípett el bennünket (Ő vigyázott Ritára és Borira, mikor a Terkával feküdtem itthon egy hónapot). Megszeretgette a lányokat, kicsit beszélgettünk, aztán jöttünk haza.

Ebéd után szerettem volna egy kicsit aludni, de nem jött össze. A mama feletti lakást épp felújítják, és kopácsoltak, fúrtak-faragtak. Gyerekek se aludtak valami sokat emiatt.

Délután is kimentünk biciklizni (Terka futóbicajjal, Riti a rollerével, Bori meg a saját kis biciklijével).
Elkapott minket az eső a Műv.Ház mellett, így bementünk a könyvtárba. 6-kor zárt, akkor már muszáj volt hazajönni, de még mindig csöpörgött.

A két kicsit itthon hagytam a mamával, Ritával elmentem megvenni Borinak a 4. szülinapi ajándékát (egy 16-os szép piros biciklit). Hazafele Rita jött vele, szuper jó járgány! Remélem tetszeni fog az ünnepeltnek, bár újabban vízipisztolyt és rollert kér a szülinapjára, ha szóba kerül.

A mostani 12-es bicaj viszont már nagyon kicsi Neki, sokat kell tekernie, hogy menjen elég gyorsan, sokszor leszáll és inkább tolja, mert az gyorsabb és kevésbé fárasztó.
Elrakjuk, Terkának még jó lesz megtanulni biciklizni (bár Ő még a futóbicajozásra se érzett rá).

Ezeket a képeket ma csináltam:
2. csoport
Riti harci díszben
3. csoport
épp nem úszók szórakozása


2015. június 14., vasárnap

Anyáknapi ajándékom

Jobb később, mint soha, megkaptam az anyák napi ajándékomat a Gábortól:

Balcsi

Ezen a hétvégén is Balcsiztunk.

Már pénteken ebéd után elindultunk mamával és a lányokkal, kicsit aludtak a kocsiban, és 3-kor már mentünk is a strandra.
Kicsit (nagyon) elkeseredtünk a mamával, mert a lányok nagyon nem fogadtak szót, fröcskölték még a vadidegeneket is, nem akartak kijönni a vízből, nem akartak a parton megszárítkozni, mentek vissza, hiába kértünk bármit, a válasz kategorikus NEM volt.
Többször kellett kiabálnunk, hogy megtegyék, amit kértünk, és amikor arra is csak röhögtek, még a kezem is eljárt.
Szégyelltem magam, hogy ennyire neveletlenek a gyerekeim, és tanácstalan voltam, mitévő legyek.

Gábor csak este ért oda, amikor épp felértünk a strandról.

Szombat délelőtt 3 gyerekkel bementünk ketten a Gáborral Fonyódra vásárolni. Hát az sem volt semmi, pár hisztit kaptunk, ráadásul én is nyűgös voltam a kánikulától.
Piacon vettünk zöldséget/gyümölcsöt, aLidl-ben és a Rossmann-ban pár háztartási dolgot, amit nem hoztunk otthonról, és a gyógyszertárban fülcseppet és füldugót a Ritának, mert már péntek este fájlalta a fülét, és Fenistil gélt a szúnyogcsípésekre (a Balatonnál sokkal kevesebb volt a szúnyog, mint Dombóváron, állítólag mr irtottak). 

Délután már zökkenőmentesebb volt a strandolás (nem tudom, hogy Gábor hatására, vagy megszokták, hogy a felnőttek határozzák meg, hogy mikor lehet bemenni a vízbe, és mikor kell kijönni).
Fújt a szél, nagy hullámok voltak (tarajosak is), de a lányok nagyon élvezték, és szerencsére a hőfoka is kellemes maradt.

Estig a strandon maradtunk, én is meglepődtem, hogy 8-ra értünk vissza a nyaralóba.

A lányok összehaverkodtak egy másik 3 gyerekes családdal, ahol a legkisebb lány (Bogi) a Terkával egyidős, a nagy meg 8 éves (Bori). A középső fiú (Marci), de Ő most nem volt velük.

Vasárnap reggel nem tudtuk eldönteni, melyik misére menjünk, addig húztuk-halasztottuk, amíg már csak a 11-es maradt. Túl késeinek bizonyult, a lányok már éhesek és álmosak voltak, főleg, hogy előtte még lementünk egy nagyot csobbanni is.
Ennek ellenére elég jól viselkedtek a misén, utána viszont a csoportképekhez nem volt kedvük, ami látszik is a képeken:

Hazafele a kocsiban Terka úgy bealudt, hogy Gábor kivette, lefektette a kanapéra, és ott aludt tovább fél 3-ig:)
Mi megebédeltünk, aztán én eljöttem Bonyhádra Maminbaba bemutatót tartani, a lányok és a mama meg aludtak, majd lementek strandolni, vacsiztak, összepakoltak és 9-re értek haza:)

Tartalmas hétvége volt! Még sok-sok ilyet kívánok magunknak!



Maminbaba - helyzetjelentés

A pécsi Maminbabát bizonytalan ideig szüneteltetem, nem vagyok hajlandó 3-4 anyukáért elutazni Pécsre órát tartani.

A dombóvári anyukák viszont nagyon örültek, hogy újra tartok Dombóváron órákat.
Igaz, hogy a Műv.Ház-ban a körülmények nem javultak, sőt, még a terembért is felemelték, de 3 anyukánál már nem vagyok mínuszban, és remélem 3-an minden héten összejönnek.
Szerda du. fél5-től tartom az órákat júniusban.

Kaposváron is elindult a Maminbaba! Balogh Zita tartja az órákat (kedd du. fél4-től).

Június 6-án (szombaton) volt egy rendezvény, ahol tartottunk egy rövid bemutatót (ketten a Zitával). Bár nézőnk nem nagyon volt, azért én élveztem a dolgot, Zitának meg jó gyakorlás volt.

Június 9-én (kedden) volt az első óra, amire szintén átmentem, hogy segítsek. Szakadt az eső, ennek ellenére mégis jött 6 anyuka, a többség végig is táncolta és tetszett Nekik:)
Olyan érdekes volt nem oktatóként venni részt egy Maminbaba órán. Nagyon élveztem!

Bonyhádon is alábbhagyott a lelkesedés, de talán ez azért van, hogy könnyebb legyen elengednem azt a helyszínt is.
Múlt szombaton már nem is mentem ki, mert csak 4-en jelentkeznek, és 6-nál vagyok nullán.

Ezen a hétvégén meg azért maradt el szombaton, mert vasárnap a helynek nyílt napja volt, és fél órás ingyenes bemutatót kellett tartanom, erre hívtam az anyukákat is.
Hát, legnagyobb meglepetésemre csak 1 "régi" anyuka jött, és két új, pici babás, akiknek nagyon tetszett, pedig nem is kaptak a szuper bonyhádi maminbabás hangulatból:)

Helyzetjelentés

Régen írtam, de nem azért, mert nem történik semmi, épp ellenkezőleg: nem volt időm írni.

Kezdődött azzal, hogy május utolsó hetében eladtuk a lakást, és a vevők június 8-án már neki akartak látni a festésnek, így egy hetünk volt kicuccolni.
Aki költözött már, az tudja, hogy mennyi melóval jár mindent bedobozolni, a dobozokat felcimkézni, bútorokat szétszerelni, stb.
És mindezt 3 kisgyerek mellett ... szóval rémálom volt.


Amellett, hogy fizikailag megterhelő volt, ott volt még az érzelmi része, hisz első otthonunktól kellett búcsút vennünk, amit bár régóta árultunk, mégis váratlanul jött a vevő.
Szerettünk ott lakni, a gyermekeinket oda vittük haza a kórházból 3 napos korukban, Nekik is ez az OTTHON.
Egyik este jól kibőgtem magam (emlékeim szerint akkor sírtam utoljára ennyire, mikor nem jött össze az első gyerek, és totál el voltam keseredve, hogy sose lesz gyerekünk!)

Nem láttam a lakást üresen, mert én a gyerekekkel már pénteken este eljöttem, Gáborra hagyva a pakolás végét és oroszlánrészét.

Június 6-án (szombaton) jöttek a költöztetők, és jó sok pénzért cserében az összes cuccunkat átköltöztették a 4. emeletről az új házunk nappali szobájába.

Volt már pár olyan élethelyzet, amikor ideiglenesen dombóváriak lettünk.
Most újra eljött ennek az ideje.
Mivel a lakást eladtuk, a házunk felújítása meg még nincs kész, eljöttem a lányokkal a Mamához lakni.
Gábor meg a keresztanyámnál lakik "albérletben":) Hétvégente "hazajár", mármint Dombóvárra.


Vasárnap egy jól megérdemelt pihenés gyanánt lementünk a Balcsihoz csobbani. A gyerekek nagyon élvezték a vizet, valóságos vizicsibék mindhárman!

2015. június 12., péntek

Riti fogak -1