Kezdődött azzal, hogy május utolsó hetében eladtuk a lakást, és a vevők június 8-án már neki akartak látni a festésnek, így egy hetünk volt kicuccolni.
Aki költözött már, az tudja, hogy mennyi melóval jár mindent bedobozolni, a dobozokat felcimkézni, bútorokat szétszerelni, stb.
És mindezt 3 kisgyerek mellett ... szóval rémálom volt.
Amellett, hogy fizikailag megterhelő volt, ott volt még az érzelmi része, hisz első otthonunktól kellett búcsút vennünk, amit bár régóta árultunk, mégis váratlanul jött a vevő.
Szerettünk ott lakni, a gyermekeinket oda vittük haza a kórházból 3 napos korukban, Nekik is ez az OTTHON.
Egyik este jól kibőgtem magam (emlékeim szerint akkor sírtam utoljára ennyire, mikor nem jött össze az első gyerek, és totál el voltam keseredve, hogy sose lesz gyerekünk!)
Nem láttam a lakást üresen, mert én a gyerekekkel már pénteken este eljöttem, Gáborra hagyva a pakolás végét és oroszlánrészét.
Június 6-án (szombaton) jöttek a költöztetők, és jó sok pénzért cserében az összes cuccunkat átköltöztették a 4. emeletről az új házunk nappali szobájába.
Volt már pár olyan élethelyzet, amikor ideiglenesen dombóváriak lettünk.
Most újra eljött ennek az ideje.
Mivel a lakást eladtuk, a házunk felújítása meg még nincs kész, eljöttem a lányokkal a Mamához lakni.
Gábor meg a keresztanyámnál lakik "albérletben":) Hétvégente "hazajár", mármint Dombóvárra.
Vasárnap egy jól megérdemelt pihenés gyanánt lementünk a Balcsihoz csobbani. A gyerekek nagyon élvezték a vizet, valóságos vizicsibék mindhárman!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése