2018. szeptember 22., szombat

Fészekrakó ösztön

Így a 40. héten (39+2) rám tört a fészekrakó ösztön. De nem takarítás formájában, hanem sütés-főzésben merült ki. Reggel sütöttem Szafi lisztből zsemléket (rögtön dupla adagot, a fagyasztóba is raktam belőle). Ebédre cukkini krémlevest főztem (a Rita kérésére kukorica-levest is) és krumplistésztát. Délután uzsira palacsintát, majd tejberizst és csokis kekszet is. Tegnapról megvan még a sütőtökös pite 3/4-e, szóval a napokban lesz mit ennem:) Bíztam a hidegfront babakilakoltató hatásában, de csak fejfájást hozott:( Legközelebb már babahírrel jelentkezem:)

2018. szeptember 9., vasárnap

Ilka az oviban

Régóta nagyon várta, szept.6-án eljött a nagy nap, mehetett Ő is oviba. Én vittem, Ági néni és Gyöngyi néni (dadus) nagyon kedvesen fogadta. Rögtön a játékkonyhába ment:
Én leültem az egyik kisszékre, és kitöltöttem Ilkáról egy 4 oldalas kérdőívet (milyen méretekkel született, mi a család hobbyja, mi a gyerek kedvenc otthoni elfoglaltsága, mi volt az első szava, mikor kezdett el mászni, milyen büntetési elveket követünk otthon, hogyan alszik el, stb.) Pár kislány nagyon sírt az anyukája után, Ilka csodálkozva nézte őket, és mondogatta is, hogy "ANYA, TE NE MENJ EL, MARADJ ITT!" Azért kicsit később, a tízórai előtt elmentem (még megvártam az első kis wc-be pisilését és kézmosását). Ebéd végére mentem vissza érte, mondta az óvónéni, hogy az udvaron kicsit sírt, anyát akarta, és még a Terkának se hagyta magát megvígasztalni. Sőt, Terka dadusa (Timi néni) is próbálkozott, akit pofon is vágott, hogy Ő anyát akarja:) Nagyon örült nekem, szaladt ki hozzám és rögtön mesélte, hogy "SÍTAM". Mondtam Neki, hogy nem kell sírni, mert mindig visszajövök érte. Másnap (pénteken) is mentünk. Az autóban még azt mondta, hogy nem akar oviba menni, de a csoportszobába érve a másik óvónéni (Éva néni) is puszival és öleléssel fogadta, Ilka pedig megint ment a konyhába. Hordta a kávét és a pizzát nekem. Megint volt sírós gyerek, de most már nem hatotta meg Ilkát. Levette a játékmikrót a polcról, és hátrálás közben meglökött egy kislányt. Azt mondta: "BOCSI!" Ahogy cipelte a mikrót az asztalhoz, még egy gyereknek nekiment, "NEKED IS BOCSI!" - mondta:)
Amikor a mikróval játszott, elköszöntem. Doktornénihez kell mennem, majd jövök. Azt mondta, "JÓ", és mikor ebéd után visszaértem érte, azzal fogadott, hogy nem sírt:) Mert tudta, hogy visszajövök:) Okos kislány! A többi kisgyerek már hétfőn kezdte az ovit, csütörtök/péntekre már sokan törölgették a taknyos orrukat. Hétvégére Ilka is megnáthásodott. Nem tudom, fogom-e vinni hétfőn, vagy máris betegszabira megy. Még pár életkép az első két ovis napból: