2013. január 27., vasárnap

Első társasozás

Tegnap Riti a Bencééktől kapott egy doboz társast, amiben 4 db 3 éveseknek való táblás társasjáték van.
Még este mindet ki is próbáltuk, és nagyon élveztük mindketten:)

Ügyes volt, de nem győzött mindig. Nem hagytam nyerni, hogy tanulja meg, nem győzhet mindig.
Jól viselte a második helyezést, és nagyon örült, amikor Ő nyert! :)

2013. január 26., szombat

34+0

34. hetet is betöltöttem Terkával:) Ennek örömére készült pár pocakos kép.
A fehérneműseket nem teszem közszemlére, de egy pizsiset felrakok, hogy mindenki lássa, milyen kicsattanóan jól vagyunk!


Ez pedig ma reggel készült: felöltöztem rendesen, hogy átmegyünk telefont venni, de végül Gábor elintézte nélkülem is:)


Szóval van egy új telefonom:)
Családi nyomásra beleegyeztem (a régiben már alig hallottam a hívó felet, de úúúgy szerettem). 
Nem ragaszkodunk a tárgyakhoz, ezért most van egy szép új Samsung GT-B2710 -es telefonom:) A számom természetesen változatlan, lehet hívni bátran, és remélem jobb hangminőséget fog adni:)

2013. január 25., péntek

Bojka 19 hónapos

Borikámat reggel megmértem:
10 kg
82 cm

Fogak száma: 15 db

Nagyon sokat fejlődött értelmileg és testileg is ügyesedett, mióta itt vagyunk Dombóváron (holnap lesz egy hónapja)
Már fel tud mászni a székekre, onnan meg az asztalra, és onnan vigyorog ránk, mert tudja, hogy ezt nem szabad. Mégis napjában többször kell leszedni:)

Sok szót mond már.
Ritát úgy hívja: "TITA"
Mama már általában nem "AMA", hanem "MAMA"
Anyát, apát már régóta szépen mondja.
SZIA, GYEJE (gyere), KÉJE (kérem), FÓJÓ (forró), ÓJÓ (olló), PIPI (pisi), KAKA (kacsa), KAKÓ (kakaó),

Eszik már majdnem mindent, amit a Rita, de a tejtermékektől eddig sikerült megóvnom. Ha Rita kakaót kér és iszik, és Bori is akar, akkor csinálok Neki kókusztejből (nagyon ízlik Neki).

Reggeli kedves szokása, hogy a vállára borul annak, aki kiveszi az ágyból (sajnos ez mostanság nem én vagyok), és hosszú percekig bújik, a hüvelykujját szopizza és hagyja magát szeretgetni. Mamának ezek a nap legszebb percei:)

Szeret pakolni, ki és vissza is, és nagyon szereti tologatni a kockatartó fa kiskocsit (még jó, hogy mama a földszinten lakik).

Ha van beszáradt cucc az orrába, befújok Neki tengervizes orrspray-vel (hagyja, sőt, szokott kérni extra fújásokat), és szépen fújja ki a feloldódott cuccot, letörlöm és kész. Az orrszi-porszi régóta nem volt elővéve:)

A pelenkázást ki nem állhatja:(  De ha adok valamit a kezébe (lehet az akár egy tiszta pelenka), akkor azzal elvan.

Egyedül akar öltözködni: harisnyát, zoknit, nadrágot, cipőt húzni. És sokáig, kitartóan próbálkozik, mielőtt megengedi, hogy segítsünk Neki.

Szeret a sapkákkal, sálakkal játszani. Ha talál egyet valahol, felveszi:


Egyik uzsinál elfelejtettük ráadni az előkét. Ette a kekszeket egyedül, majd megfogta az asztalon heverő előkét és a nyaka köré terítette:

Sokszor étkezés közben megragadja az apja vagy az én karomat, és ráhajtja a fejecskéjét:) Kicsit megpihen, majd folytatja az evést.
Elég válogatós, de nem bizonyos kajákat utasít el, hanem egyszer ezt, egyszer azt. De olyan gyakran van, hogy meg se akarja kóstolni sokáig (pl. spenótot), aztán mikor nagy sokára mégis hajlandó bevenni egy kanállal, utána tátogat, és megeszi az egész tányérnyi adagját:)
Egy étkezésen belül is variál: hol csak a húst eszi meg, hol csak az üres kenyeret. De már megmutatja, mit kér még, és igazán jó húsban van, nem aggódok, ha pl. reggelire csak 3 kenyérkockányi mézes kenyeret eszik.


Védekezése a hangja. Fülsüketítően visít, ha valami olyan inzultus éri, ami nem a kedvére való (akár Rita részéről, akár a felnőttek részéről).

Szeret a játszóházba menni. Nagy könnyebbség, hogy minden reggel simán elmegy a Judit nénivel és vidáman integet vissza nekem. Ritát meg követi, mint az árnyék:)

Egy aranyos Bojka-sztori a végére:
Gábor volt velük szerdán a játszóházba. 11:20-kor mondta Nekik, hogy hamarosan indulni kell haza. Erre fél 12-kor Bojka eltűnt. Gábor kereste, és kint találta meg az előszobában, a kispadon ült, és a bakancsát próbálta felhúzni (igaz, a benti cipőjére rá). Meséltem Judit néninek, és mondta, hogy ilyen már többször volt. Órát lehetne Hozzá igazítani:)

2013. január 22., kedd

Bojka dombóvári alvás-pózai

Délutáni alvásainál Bojka ezekben a pózokban aludt el:




Ilyenkor kiszabadítjuk végtagjait a rácsok közül, mert ha álmában fordul, és beszorul a keze vagy lába, akkor ordítva sír (már erre is volt példa).

2013. január 18., péntek

Riti haja

Riti haja egyre hosszabb és hosszabb. Saci néni beteg, máshoz nem akarjuk vinni, így ma gondoltam egyet, és begumiztam:














Ugye milyen cuki?

2013. január 16., szerda

Riti Terka-várása

Bojka még semmit nem fog föl abból, hogy hamarosan kistesója fog születni, ahogy annak idején Rita se értette, miért kell anya hasára vigyázni.

De Rita most már 3 éves elmúlt, okos nagylány, és nagyon érdekli a dolog.

Mindenkinek meséli, hogy "KÉPZELD, ANYA HASÁBAN EGY BABA VAN, A KISTESÓM! TEJKA A NEVE!"

Kérdezte már, hogy van-e rajta harisnya:) Amikor mondtam, hogy nincs rajta semmilyen ruha, aggódva mondta: "MEG FOG FÁZNI!" De elmagyaráztam Neki, hogy a pocakomban meleg van, majd ha kijön, akkor felöltöztetjük, és vigyázunk, hogy meg ne fázzon!

Az is érdekelte, hogy hogyan és mit eszik a kisbaba. Úgy képzelte, hogy a szájával még egyszer megeszi, amit én megettem a tányéromról. Meséltem Neki, hogy a köldökzsinóron keresztül kapja az ételt és az italt, először a szájával "enni" csak születése után fog, és akkor is csak a cicimből fog anyatejet szopizni.
Az Anna Peti és Gergő könyv alapján mondta, hogy majd Ő is fogja etetni, de csak azzal, amit én készítek Neki.

Kérdezte, hogy cumizik-e a hasamban a Terka. Mondtam, hogy nem, hisz nincs is cumija. Azt mondta, nyeljek le egy cumit, és akkor Terka megkapja, cumizhat:) Mondtam, hogy az ujját tudja csak cumizni, igazi cumit nem tudunk Neki leküldeni:)

Sokszor odajön és simogatja a hasamat. Néha kérdezi, hogy mit csinál a baba? Amikor rugdos, szólok Neki, rárakja a hasamra a kezét és élvezi, hogy érzi a kistesója rugdosását:) Amikor abbahagyja, azt mondja: "Ó, ALSZIK!"

Amikor hazajöttem a kórházból, szaladt elém és kérdezte: "MEGSZÜLETETT MÁJ A KISTESÓM?" Mondtam, hogy még nem, és megmutattam Neki a nagy pocakomat.
 
Egy baba magazinba látott egy babát inkubátorba. Érdekelte a dolog, így elmeséltem, hogy ha túl korán születik egy kisbaba, akkor ilyenbe rakják, és addig nem lehet hazavinni, amíg meg nem erősödik. És hogy azért kell vigyáznom magamra, sokat pihennem, hogy az Ő kistesója ne kerüljön ilyenbe, és hazavihessem hozzájuk minél előbb. Azóta többször is emlegette, a hozzánk jövő vendégeknek is meséli. 

Egyik reggel, amikor elindultak Judit nénivel a játszóházba, visszanézett, és mondta: "PIHENJ SOKAT ANYA, NEHOGY ELŐBB SZÜLESSEN A KISTESTVÉJEM!"

Egyik este vacsoránál azt mondta "NE TEJKA LEGYEN A NEVE, HANEM VONAT!" :)

Remélem Terka születése után is ilyen lelkes lesz!

2013. január 14., hétfő

Dombóvári hóember

Gábor és a lányok tegnap délután hóembert építettek a mama udvarában:









Dombóvári telelésünk dióhéjban

2012 december 26-a óta a Mama Hotel-ben telelünk.
A tervek szerint csak egy hetet maradtunk volna, de drága pocaklakóm, Terka ezt másképp gondolta.
Hogy idő előtt meg ne szülessen, és inkubátorba ne kelljen tenni, szigorú pihenést, kímélő életmódot írt elő nekem a doktor bácsi. Ezt Dombóváron tudjuk a legkönnyebben kivitelezni, így mama meginvitált minket hozzá február elejéig (akkor töltöm a 36. hetet).

Gyerekek és én nagyon élvezzük az itt létet, mama is élvezi a társaságunkat, csak apának okoz némi plusz áldozatot, hogy minden héten 4 nap beutazik Pécsre busszal  (fél 7-kor indul) és vissza utazik vonattal (este fél 7-re itthon van). De a sok ugráltatás mellett próbálunk Neki mindenfélében kedvezni, tőlünk telhetően kényeztetni, és így legalább nem csak hétvégén van együtt a család, hanem minden szerdán és minden nap este is. Azt hiszem jó döntést hoztunk:)

A dombóvári hetünk így néz ki:

Hétfő
Reggel 6-kor ébresztem Gábort, amíg elkészül, csinálok Neki egy szendvicset és termo-bögrébe kávét.  Legkésőbb fél 8-kor ébresztem a mamát és a lányokat, reggelizünk és 8-ra jön a Judit néni. Elviszi a lányokat a Biztos Kezdet Gyerekházba (mi csak játszóháznak hívjuk), és délre hozza haza őket. Bojka babakocsiban élvezi az utat, Rita szépen gyalogol és persze csacsog egész úton:)
Délre mama is hazaér a bíróságról, ebédelünk és lefektetjük a lányokat. Vagy én is alszok Velük egyet, vagy (ha délelőtt már szundítottam, akkor) hímzek - Terkának készítek egy nagyon szép és aranyos babaköszöntőt (Tánti hozta Londonból, itt található).
Délután 3-kor ébresztőt tartok. Mivel mama hétfőnként du. is tárgyal, Rózsai Éva jön segíteni a lányok körül, és marad, amíg mama haza nem ér.
Este 1/4 7- 1/2 7 között ér haza a Gábor, a lányok utána már csak rajta lógnak:) Az esti rutint is Ő csinálja, én csak Bojkát öltöztetem pizsibe és Ritának mesélek.

Kedd és csütörtök
Hasonló a menetrend a hétfőihez, csak a mama nem tárgyal, így a délutáni műszak az övé (még szerencse, hogy a délutánokra itthon dolgozási kedvezménye van, így legálisan marad itthon).

Szerda
Ez a nap a kis-hétvégénk, Gábor a szerdákra szabit vesz ki, így nem jön délelőtt a Judit néni (Ő is szusszanhat egyet). Gábor is elmegy a csajokkal a játszóházba, és délután is kimegy Velük sétálni.
Péter papát is ezen a napon fogadjuk, hogy ne engem idegeljen ki.

Péntek
Ez a hófordulós napom, így minden pénteken örülök, hogy még egy hetet kihúztunk egyben, és egyre nagyobb annak az esélye, hogy időre született nagy baba lesz a Terka, és szülés után nem választják el tőlem!
Gábor csak 2-ig dolgozik, de nem ér haza sokkal előbb, mert ilyenkor felmegy a lakásba, megnézi, minden rendben van-e és elhoz pár cuccot, amire feltétlen szükségünk van Dombóváron is (hogy hogyan fogunk visszaköltözni Pécsre, az még rejtély számomra).

Hétvégén általában jönnek a másik nagyszülők is Gyűdről, akiknek a gyerekek nagyon örülnek. Mama akkor tud jobban haladni a házimunkákkal.


2013. január 11., péntek

Riti kioktat

Ma a du-i alvás után Bori nem akart kiszállni a kiságyból. Azt se engedte meg, hogy vetkőztessem, egyedül akarta csinálni.

Mondtam a Ritának, hogy "gyere, Te öltözz fel, és itthagyjuk a Borikát!".

Rita válasza (csípőre tett kézzel):
"MICSODA? ITTHAGYJUK? EZ HÜLYESÉG! ILYET CSAK A BUTA GYEREKEK MONDANAK!"

Nagyon szereti a kishugát, és ennek én nagyon örülök!
Ha sír, Rita mindig megy, ölelgeti, vígasztalja:) Nincs ennél szebb látvány!

2013. január 7., hétfő

Kórház

A nagy karácsonyi jövés-menés után volt alkalmam kipihenni magam (mármint fizikailag).

Visszagondoltam a kórházi ágyon fekve, hogy pár napja panaszosan mondtam a Tántinak, hogy szép hivatás az anyaság, csak az a baj vele, hogy nincs se szabad hétvége, se nem lehet szabadságra menni.
Hát, megkaptam:( 4 napig "élveztem" a pécsi szülészeti klinika terhespatológiai osztályának "vendégszeretetét".

De kezdem az elején:

Dec.14-én voltunk 4D-s UH-on, akkor még farfekvéses volt a pici, és a másnapi nőgyógyászati vizsgálat azt is megállapította, hogy teljesen zárt a méhszáj. A második dolognak örültem, az első miatt azonban aggódtam (lesz-e még helye megfordulni). A nőgyógyász és a szülésznőm is megnyugtatott, hogy a 32. hétig még ráér befordulni a helyes irányba.

Ez a fordulás karácsonykor meg is történt. 24-én éjjel úgy pörgött bennem, hogy fel is ültem az ágy szélére, és figyeltem a hasam hullámzását. Onnantól már lentről éreztem a csuklását, így örültem, hogy megúsztam a császármetszést:)

25-én Gyűdre mentünk, ott a misén sokat emelgettem és tartogattam a Borit, meg egész nap degeszre evett hassal ültem a kanapén.

26-án a dédihez majd Dombóvárra mentünk, délután nagy vendégség volt a mamánál, jöttek a Vargáék 6-an. Volt egy csomó süti, de én még téli varázs biscottit is szerettem volna enni, így sütöttem, pedig nem voltam jól, menstruáció-szerűen görcsölt a hasam. Nem feküdtem le, nem akartam otthagyni a társaságot.

27-én is görcsöltem már reggel, így nem is mentem el a barátnős-találkozóra, inkább feküdtem, bár úgy sem volt jobb. Napközben is sokat feküdtem, pihentem, nem csináltam semmit.

28-án kora reggel (a család még aludt), kimentem a kórházba a nőgyógyászatra, hogy megvizsgáltassam magam, mivel továbbra is görcsölt a hasam napi 4*2 szem 500 mg-os Mg mellett.
Szinte meg se lepődtem, hogy a doki megállapította: teljesen nyitva van a méhszájam 1 ujjnyira. A kiskönyv nem volt nálam, így kaptam egy görcsoldó szurit a fenekembe, és javasolták, hogy menjünk el Pécsre a szülészeti klinikára. 

Hazamentem, összepakoltunk egy pár napra való kórházi cuccot, elbúcsúztam a gyerekektől és Tántiéktól, majd Gábor elvitt Pécsre. Az úton is nagyon rosszul voltam, nem hatott a görcsoldó szuri, azt se tartottam kizártnak, hogy aznap még megszülöm a kis Terkát:(
A szülőszobára mentem rögtön, ahol megvizsgáltak, majd felküldtek a terhespatológiára. Ott csináltak nst-t és megkaptam az első tüdőérlelő injekciót a popómba. A gép nem mutatott fájásokat, de nekem továbbra is menstruációs görcseim voltak. UH-gal is megnézett egy doki, és felvettek az osztályra.

Először egy 6 ágyas szobába kerültem hatodiknak, de aztán mivel 24 órás magnézium-infúziót írtak elő, átköltöztettek ágyastul egy másik 6-ágyasba, amiben én voltam egyedül, és végig ott is maradhattam szerencsére. Így nem kellett más kismamákhoz alkalmazkodnom se éjjel, se nappal. A többi szobában egész nap szólt a tv (igen-igen, minden betegszoba színes tv-vel felszerelt, igaz, hogy csak a tv2 és az rtl klub jött be rajtuk rendesen), dumáltak, röhögcséltek vagy éppen szenvedtek.

Én meg mintha pusztában lettem volna, csendben voltam, hallottam a gondolataimat, imádkoztam, olvastam (kiolvastam a karácsonyra kapott Mesepszichológia könyvet is), rejtvényt fejtettem, és esetleg Mária rádiót hallgattam a telefonomról fülhallgatóval.
Az ágy kényelmetlenségét leszámítva (a 4 nap alatt mindkét csípőcsontom rendesen megfájdult) még jól is éreztem volna magam, ha nem hiányoztak volna annyira az otthon maradottak, főleg a két cserfes kislányom, akik miatt szabadságra vágytam még pár hete:( Jobban meg kell gondolnom, mire vágyok:))

A nővérkék nagyon kedvesek és figyelmesek voltak, és pozitívan csalódtam az étel-szolgáltatás színvonalában is. Megkérdezték, tartok-e diétát. Félve mondtam, hogy igen, laktóz-mentes, glutén-mentes és cukor-mentes diétát tartok. Simán ráírták a kartonomra, és egyéni kaját kaptam (igaz, nem volt teljesen paleós, hisz rizst és krumplit is tartalmazott, amit meg is ettem, de már ez is jobb, mintha túrós tésztát kaptam volna:) Gluténmentes kenyeret most láttam először, és a látványa elég is volt (valószínűleg kukoricalisztből lehetett). Hazaküldtem, és a lánykáim pirítva úgy ették, mintha mennyei manna lenne:) Megkóstolhattam a laktózmentes Medve kockasajtot is, bár gyanítom, hogy az sem paleo-kompatibilis:)

Az infúzió bekötése után (kanüllel kaptam) kb. fél óra múlva elmúlt a hasam görcsölése, onnantól jól voltam:)
Az első éjszaka egész jól telt, bár kicsit féltem tőle, mert még sosem kellett úgy aludnom, hogy egy csővel ki vagyok kötve egy infúziós állványhoz. Ráadásul éjjel is kaptam egy tüdőérlelő injekciót a hátsómban, és a wc-re menés is kész zarándoklat volt (gurítottam magam mellett az állványt, és a wc-be nem fért be, így az ajtót se tudtam magamra csukni).

Szombati napon egyedül voltam, nem volt látogatóm. Délben megkaptam a 3. tüdőérlelő injekciót és "elkötöttek" a már-már hozzám nőtt állványtól, végre szabadon mozoghattam:) Reméltem, hogy a kanült is kiveszik legkésőbb este, de még másnap reggel is azt mondta a doki, maradjon még:(, így Ritának is látnia kellett (a kézfejembe volt, nem tudtam eldugni, de szerencsére jól fogadta).

Szombatról vasárnapra virradó éjjel megkaptam a 4. és egyben utolsó tüdőérlelő injekciót.

Vasárnap, Szent Család vasárnapján Gábor Ritivel vonattal és busszal eljött Dombóvárról meglátogatni:) Annyira jó volt látni Őket! Riti azzal kezdte, hogy kakilnia kell, így elzarándokoltunk egy wc-hez és megkakiltattam:)
Okosan-ügyesen viselkedett, nem sírt, beszélgetett velem és az Okos ovis foglalkoztató füzetecskéjéből csináltunk feladatokat (ahhoz volt kedve).
Nem sokat maradhattak, mert délre haza kellett érniük, siettek a vonathoz.
Hoztak nekem kaját és új olvasnivalókat, valamint a hímzésemet (Terka babaköszöntőjét).

Hétfőn volt Szilveszter, ami egyáltalán nem zavart, csak az, hogy egyik doki se mert hazaengedni (kis rezidensek jöttek vizitelni, és mosták kezeiket), pedig nekem semmi bajom nem volt, csak gyógyszert kaptam, amit otthon is tudtam volna szedni. Sokat sírtam aznap, még az érdeklődő rokonok és barátok telefonjait se tudtam fölvenni, mert beszéd helyett csak zokogni tudtam volna a telefonba:( A családdal is alig beszéltem, Ők próbáltak vígasztalgatni, én meg bőgtem:(
Mondtam, hogy nem kell jönniük, van mindenem, de Gábor azért eljött autóval, amíg a gyerekek délutáni alvásukat végezték. Megbeszéltük, hogy ha ki is engednek valamikor, Dombóvárra helyezzük át a családi főhadiszállást, és Ő onnan fog Pécsre járni dolgozni, a gyerekek mellé meg keresünk bébiszittert, aki délelőttönként vigyáz rájuk (elviszi Őket a játszóházba).
Írtam listát, mi kell még a lakásból, és mivel autóval volt, azokat már vitte is Dombóvárra.

Este évzárás-képp visszaolvastam a 2012-es naplót, írtam egy kis összefoglalót az év fontosabb eseményeiről. A tv-ben bugyuta vígjátékok mentek, csak du. néztem meg a Grease-t (közben hímeztem).

Éjfélkor Gábor telefonált, boldog új évet kívántunk egymásnak, aztán bedugtam a füldugót, és húztam a lóbőrt reggel fél 6-ig (akkor hozták a reggeli gyógyszert).

Az új év első reménye az volt, hogy hazaengednek, és drága szülésznőmnek (Greksa Erikának) hála ez a kívánságom teljesült is.

Gábor eljött értem, lányok aranyosan fogadtak:) Riti elém szaladt és első kérdése az volt: "MEGSZÜLETETT A KISTESÓM?" Mondtam, hogy még nem, és megmutattam Neki a nagy hasam. Megsimogatta:) Bojka meg csak bújt és bújt, és mondogatta, hogy "ANYA-ANYA":)))

Azóta itthon pihengetek és gyógyszereket szedek napi 4-szer (reggel 6-kor, délben, este 6-kor és éjfélkor) (4*2 Mg-ot, 1 Spiropentet és 2*1 Verapamilt).
Szerencsére nem kell annyira szigorúan feküdnöm, mint annó Bojkával, csak nem emelgetek, nem hajolgatok és nem hagyom el a lakást. Sokat vagyok vízszintben (úgy olvasok, tv-zek, vagy a lányok játékában gyönyörködöm), de ücsörgök is (hímzek, gépezek), és sokkal de sokkal jobban vagyok, mint a kórházban, ahol pedig szinte egész nap csak az ágyat nyomtam.
A lelki kiegyensúlyozottság sokat segít minden beteg állapotán, és én teljesen nyugodt vagyok. Érzem, hogy Terka is időre fog születni, és egészséges, nagy baba lesz, csak egy kicsit ránk ijesztett, ahogy Bojka is.

Amikor kórházba kerültem, azt mondtam a Gábornak, sajnálom, de nem lesz fia, mert én nem akarok többet terhes lenni, nem vállalok megint 6 hét fekvést.
De itthon a napokban azon kaptam magam, hogy azon filózok, hogy talán mégis lehet még babánk, ha a lányok kicsit megnőnek, én elvégzek egy intimtorna tanfolyamot, és még jobban figyelek, hogy ne nyíljon ki idő nap előtt a méhszáj:)