Kórház

A nagy karácsonyi jövés-menés után volt alkalmam kipihenni magam (mármint fizikailag).

Visszagondoltam a kórházi ágyon fekve, hogy pár napja panaszosan mondtam a Tántinak, hogy szép hivatás az anyaság, csak az a baj vele, hogy nincs se szabad hétvége, se nem lehet szabadságra menni.
Hát, megkaptam:( 4 napig "élveztem" a pécsi szülészeti klinika terhespatológiai osztályának "vendégszeretetét".

De kezdem az elején:

Dec.14-én voltunk 4D-s UH-on, akkor még farfekvéses volt a pici, és a másnapi nőgyógyászati vizsgálat azt is megállapította, hogy teljesen zárt a méhszáj. A második dolognak örültem, az első miatt azonban aggódtam (lesz-e még helye megfordulni). A nőgyógyász és a szülésznőm is megnyugtatott, hogy a 32. hétig még ráér befordulni a helyes irányba.

Ez a fordulás karácsonykor meg is történt. 24-én éjjel úgy pörgött bennem, hogy fel is ültem az ágy szélére, és figyeltem a hasam hullámzását. Onnantól már lentről éreztem a csuklását, így örültem, hogy megúsztam a császármetszést:)

25-én Gyűdre mentünk, ott a misén sokat emelgettem és tartogattam a Borit, meg egész nap degeszre evett hassal ültem a kanapén.

26-án a dédihez majd Dombóvárra mentünk, délután nagy vendégség volt a mamánál, jöttek a Vargáék 6-an. Volt egy csomó süti, de én még téli varázs biscottit is szerettem volna enni, így sütöttem, pedig nem voltam jól, menstruáció-szerűen görcsölt a hasam. Nem feküdtem le, nem akartam otthagyni a társaságot.

27-én is görcsöltem már reggel, így nem is mentem el a barátnős-találkozóra, inkább feküdtem, bár úgy sem volt jobb. Napközben is sokat feküdtem, pihentem, nem csináltam semmit.

28-án kora reggel (a család még aludt), kimentem a kórházba a nőgyógyászatra, hogy megvizsgáltassam magam, mivel továbbra is görcsölt a hasam napi 4*2 szem 500 mg-os Mg mellett.
Szinte meg se lepődtem, hogy a doki megállapította: teljesen nyitva van a méhszájam 1 ujjnyira. A kiskönyv nem volt nálam, így kaptam egy görcsoldó szurit a fenekembe, és javasolták, hogy menjünk el Pécsre a szülészeti klinikára. 

Hazamentem, összepakoltunk egy pár napra való kórházi cuccot, elbúcsúztam a gyerekektől és Tántiéktól, majd Gábor elvitt Pécsre. Az úton is nagyon rosszul voltam, nem hatott a görcsoldó szuri, azt se tartottam kizártnak, hogy aznap még megszülöm a kis Terkát:(
A szülőszobára mentem rögtön, ahol megvizsgáltak, majd felküldtek a terhespatológiára. Ott csináltak nst-t és megkaptam az első tüdőérlelő injekciót a popómba. A gép nem mutatott fájásokat, de nekem továbbra is menstruációs görcseim voltak. UH-gal is megnézett egy doki, és felvettek az osztályra.

Először egy 6 ágyas szobába kerültem hatodiknak, de aztán mivel 24 órás magnézium-infúziót írtak elő, átköltöztettek ágyastul egy másik 6-ágyasba, amiben én voltam egyedül, és végig ott is maradhattam szerencsére. Így nem kellett más kismamákhoz alkalmazkodnom se éjjel, se nappal. A többi szobában egész nap szólt a tv (igen-igen, minden betegszoba színes tv-vel felszerelt, igaz, hogy csak a tv2 és az rtl klub jött be rajtuk rendesen), dumáltak, röhögcséltek vagy éppen szenvedtek.

Én meg mintha pusztában lettem volna, csendben voltam, hallottam a gondolataimat, imádkoztam, olvastam (kiolvastam a karácsonyra kapott Mesepszichológia könyvet is), rejtvényt fejtettem, és esetleg Mária rádiót hallgattam a telefonomról fülhallgatóval.
Az ágy kényelmetlenségét leszámítva (a 4 nap alatt mindkét csípőcsontom rendesen megfájdult) még jól is éreztem volna magam, ha nem hiányoztak volna annyira az otthon maradottak, főleg a két cserfes kislányom, akik miatt szabadságra vágytam még pár hete:( Jobban meg kell gondolnom, mire vágyok:))

A nővérkék nagyon kedvesek és figyelmesek voltak, és pozitívan csalódtam az étel-szolgáltatás színvonalában is. Megkérdezték, tartok-e diétát. Félve mondtam, hogy igen, laktóz-mentes, glutén-mentes és cukor-mentes diétát tartok. Simán ráírták a kartonomra, és egyéni kaját kaptam (igaz, nem volt teljesen paleós, hisz rizst és krumplit is tartalmazott, amit meg is ettem, de már ez is jobb, mintha túrós tésztát kaptam volna:) Gluténmentes kenyeret most láttam először, és a látványa elég is volt (valószínűleg kukoricalisztből lehetett). Hazaküldtem, és a lánykáim pirítva úgy ették, mintha mennyei manna lenne:) Megkóstolhattam a laktózmentes Medve kockasajtot is, bár gyanítom, hogy az sem paleo-kompatibilis:)

Az infúzió bekötése után (kanüllel kaptam) kb. fél óra múlva elmúlt a hasam görcsölése, onnantól jól voltam:)
Az első éjszaka egész jól telt, bár kicsit féltem tőle, mert még sosem kellett úgy aludnom, hogy egy csővel ki vagyok kötve egy infúziós állványhoz. Ráadásul éjjel is kaptam egy tüdőérlelő injekciót a hátsómban, és a wc-re menés is kész zarándoklat volt (gurítottam magam mellett az állványt, és a wc-be nem fért be, így az ajtót se tudtam magamra csukni).

Szombati napon egyedül voltam, nem volt látogatóm. Délben megkaptam a 3. tüdőérlelő injekciót és "elkötöttek" a már-már hozzám nőtt állványtól, végre szabadon mozoghattam:) Reméltem, hogy a kanült is kiveszik legkésőbb este, de még másnap reggel is azt mondta a doki, maradjon még:(, így Ritának is látnia kellett (a kézfejembe volt, nem tudtam eldugni, de szerencsére jól fogadta).

Szombatról vasárnapra virradó éjjel megkaptam a 4. és egyben utolsó tüdőérlelő injekciót.

Vasárnap, Szent Család vasárnapján Gábor Ritivel vonattal és busszal eljött Dombóvárról meglátogatni:) Annyira jó volt látni Őket! Riti azzal kezdte, hogy kakilnia kell, így elzarándokoltunk egy wc-hez és megkakiltattam:)
Okosan-ügyesen viselkedett, nem sírt, beszélgetett velem és az Okos ovis foglalkoztató füzetecskéjéből csináltunk feladatokat (ahhoz volt kedve).
Nem sokat maradhattak, mert délre haza kellett érniük, siettek a vonathoz.
Hoztak nekem kaját és új olvasnivalókat, valamint a hímzésemet (Terka babaköszöntőjét).

Hétfőn volt Szilveszter, ami egyáltalán nem zavart, csak az, hogy egyik doki se mert hazaengedni (kis rezidensek jöttek vizitelni, és mosták kezeiket), pedig nekem semmi bajom nem volt, csak gyógyszert kaptam, amit otthon is tudtam volna szedni. Sokat sírtam aznap, még az érdeklődő rokonok és barátok telefonjait se tudtam fölvenni, mert beszéd helyett csak zokogni tudtam volna a telefonba:( A családdal is alig beszéltem, Ők próbáltak vígasztalgatni, én meg bőgtem:(
Mondtam, hogy nem kell jönniük, van mindenem, de Gábor azért eljött autóval, amíg a gyerekek délutáni alvásukat végezték. Megbeszéltük, hogy ha ki is engednek valamikor, Dombóvárra helyezzük át a családi főhadiszállást, és Ő onnan fog Pécsre járni dolgozni, a gyerekek mellé meg keresünk bébiszittert, aki délelőttönként vigyáz rájuk (elviszi Őket a játszóházba).
Írtam listát, mi kell még a lakásból, és mivel autóval volt, azokat már vitte is Dombóvárra.

Este évzárás-képp visszaolvastam a 2012-es naplót, írtam egy kis összefoglalót az év fontosabb eseményeiről. A tv-ben bugyuta vígjátékok mentek, csak du. néztem meg a Grease-t (közben hímeztem).

Éjfélkor Gábor telefonált, boldog új évet kívántunk egymásnak, aztán bedugtam a füldugót, és húztam a lóbőrt reggel fél 6-ig (akkor hozták a reggeli gyógyszert).

Az új év első reménye az volt, hogy hazaengednek, és drága szülésznőmnek (Greksa Erikának) hála ez a kívánságom teljesült is.

Gábor eljött értem, lányok aranyosan fogadtak:) Riti elém szaladt és első kérdése az volt: "MEGSZÜLETETT A KISTESÓM?" Mondtam, hogy még nem, és megmutattam Neki a nagy hasam. Megsimogatta:) Bojka meg csak bújt és bújt, és mondogatta, hogy "ANYA-ANYA":)))

Azóta itthon pihengetek és gyógyszereket szedek napi 4-szer (reggel 6-kor, délben, este 6-kor és éjfélkor) (4*2 Mg-ot, 1 Spiropentet és 2*1 Verapamilt).
Szerencsére nem kell annyira szigorúan feküdnöm, mint annó Bojkával, csak nem emelgetek, nem hajolgatok és nem hagyom el a lakást. Sokat vagyok vízszintben (úgy olvasok, tv-zek, vagy a lányok játékában gyönyörködöm), de ücsörgök is (hímzek, gépezek), és sokkal de sokkal jobban vagyok, mint a kórházban, ahol pedig szinte egész nap csak az ágyat nyomtam.
A lelki kiegyensúlyozottság sokat segít minden beteg állapotán, és én teljesen nyugodt vagyok. Érzem, hogy Terka is időre fog születni, és egészséges, nagy baba lesz, csak egy kicsit ránk ijesztett, ahogy Bojka is.

Amikor kórházba kerültem, azt mondtam a Gábornak, sajnálom, de nem lesz fia, mert én nem akarok többet terhes lenni, nem vállalok megint 6 hét fekvést.
De itthon a napokban azon kaptam magam, hogy azon filózok, hogy talán mégis lehet még babánk, ha a lányok kicsit megnőnek, én elvégzek egy intimtorna tanfolyamot, és még jobban figyelek, hogy ne nyíljon ki idő nap előtt a méhszáj:)