2018. november 26., hétfő

Amíg el nem felejtem ...

/elnézést az ömlesztett sorokért, nem lehet rendesen szerkeszteni, vagyis hiába tagolom a szöveget, csak így jeleníti meg/ Annyi aranyos eset történt mostanában, nem akarom elfelejteni őket, ezért leírom gyorsan. Margó mosolyog:) Kb. 6 hetesen kezdte. Visszamosolyog az Őrá mosolygó ismerős arcokra (anya, apa, mama). A cumival még nem kötött barátságot, sőt, sokszor öklendezik, amikor a szájába dugom (hangtompítónak, amikor már mindenhogy sír). Ilka egy hajnali 3-as szopi alatt átjött, felmászott az ágyunkra, közben rámvigyorgott, lefeküdt a helyemre (én az ágy végén ülve szoptattam) és elaludt:) Amikor visszaraktam Margót az ágyába, Ilkát is visszavittem a saját ágyába, hogy le tudjak feküdni. De 4-kor megint kivágódott a gyerekszoba ajtaja, és jött az Ilka. Már nem volt erőm felkelni, hogy visszavigyem, így közöttünk aludt reggelig:) De nem szólhatok semmit, annyira jól vette a "legkisebb gyerek"-trónfosztást. Nagyon szereti Margó babát. Ma délután sírva jött ki a gyerekszobából, ahol Margó baba sírt a pihenőszékében (én Ritával tanultam a nappaliban). Sírva mondta: "Nem megnyugszik baba!" Tényleg kétségbe volt esve, hogy nem tudta megnyugtatni, elhallgattatni a kistesóját. A cumit is előszeretettel dugdossa Margó szájába, és nem érti, miért nem kell Neki! Terkával múlt pénteken voltunk a Szent Mórban az első iskolanyitogatón, és nagyon tetszett Neki! Rájött, hogy Ő már akar menni iskolába, és ennek megfelelően viselkedik azóta (többé-kevésbé). Sokmindent megcsinál magától, amit régebben még felszólításra se (pl. kezet mos, amikor hazaér az oviból, és csak úgy jön oda hozzám és Margóhoz); reggel ügyesen felkel, pisil, felöltözik, Ő az első az ajtóban. Megint elbizonytalanodtam, hogy visszafogjam-e még egy évet oviba. Remélem kapok a Jóistentől valami egyértelmű jelet! Ma mondjuk csinált két butaságot is, mindkettő fizikai fájdalmat okozott Neki. Az oviból úgy jött haza, hogy egy horzsolás volt a homlokán. Kérdeztem, hogy lett, azt hittem elesett, és beütötte. De nem! Viszketett a homloka, és úgy vakarta meg, hogy a szőnyegbe dörzsölte :( Itthon meg a Rita ágyába nyúlt be a két deszka között, hogy ellopja a világítós nyuszi lámpáját, de beszorult a keze, nem tudta kihúzni (a könyökcsontja nem jött ki). Nehezen tudtam csak én is kiszabadítani. Borika remekel az iskolában. Minden nap úgy jön haza, hogy hoz szivecskét vagy pirospontot, vagy mindkettőt. A negyedéves értékelője ilyen lett:
Nagyon büszke vagyok rá, és megkönnyebbüléssel nyugtázom, hogy Vele nem lesznek tanulási nehézségek. Minden nap hozza az olvasókönyvet, hogy olvassunk, pedig még csak pár betűt tanultak. De olvasok Vele, mert Ritánál ez kimaradt, és talán ez is oka a mostani olvasási nehézségének. Rita még mindig ünnepli a szülinapját. Szombaton Bp-en volt, Viktorral csavarogtak (Margit-sziget, Csodák Palotája, stb.) - ezt kapta Tőle a szülinapjára; vasárnap meg a barátnőivel bulizott az Öko-Kuckóba. Hívott meg 5 lányt a régi és 6 lányt az új osztályából. Nagyon jól sikerült, nem volt semmi vita/veszekedés/sírás. Sok szép ajándékot kapott. Mivel ez a szeretetnyelve, most jól feltöltődött a szeretet-tankja:) Ma este azt mondta vacsinál, hogy a karácsony a kedvenc ünnepe, mert akkor mindenkinek csinálhat ajándékot:) Most ennyi jutott eszembe.

1 megjegyzés: