Szép dombóvári hétvége

Március utolsó hétvégéjét Dombóváron töltöttük.
Vonattal mentünk már péntek délután, és csak vasárnap este jöttünk vissza.
Olyan gyorsan elrepült, sok remek programot szerveztünk, és nagyon jól éreztük magunkat!

A pénteki vonatút nagyon tanulságos volt. Egy gimis osztálytársam anyukájával utaztunk végig, aki a két szép unokájáról áradozott egész úton. Mint kiderült: az egyik siketen született, most már (2 fülműtét után) valami készüléknek köszönhetően hall valamennyit, és beszélni is megtanult; a másik kisfiú pedig 3 éves, még nem szobatiszta, még nem beszél, és egyéb jel is utal arra, hogy autista.
A nagymamának mégis ez a két kis unoka jelenti a boldogságot, és hálás értük.
Ráébresztett, hogy mekkora ajándék a 3 makk egészséges lányunk!

Szombat délelőtt a Művelődési házban voltunk, az óvodák és a bölcsöde szervezett játszós napot.
Riti a mamával megnézett egy színdarabot, amit az óvónők adtak elő, utána meg kézműveskedett;

A fogfájós nyuszi és a róka meséje

nagyon élvezte a Rita is, a mama is

Rita teljes beleéléssel meséli, hogy miről szólt a mese

 Bojkát nem lehetett semmivel se elcsalogatni a csúszdától, trambulintól és mászókától, Péter papa felügyelte;

itt épp Rita csúszik, de ezen látszik a csúszda

 Terka meg a bölcsisek szobájába élvezte egy bölcsis néni osztatlan figyelmét, mini-trambulinozott, csúszdázott, csacsigolt és kúszott-mászott.

megpihentek

A végén táncház volt, amibe a lányok csak úgy álltak be, hogy én is mentem Velük. Készült pár kép rólunk, de mind közül ez a legjobb:

Itt Bojka már olyan fáradt volt, hogy rajtam lógott, így táncoltam Vele, közben Rita hajában igazgatom a csatot.
Na, ilyen egy nagycsaládos anyuka:)

Ebéd után aludtunk egy nagyot, és délután gyorsan sütöttem egy tepsi diós csigát, és lementünk családilag piknikezni a "Békepark"-ba.
Gyerekként sokat játszottam ott mamikám felügyeletével, és még megvannak ugyan azok a játékok:)

hajó-hintáztunk

rakéta-mászóka

rakéta-csúszda

együtt csúsztunk le

Terka is élvezte:)

Nem volt nálunk fotó-állvány, így családi csoportkép nem készült.

Vasárnap délelőtt elsétáltunk a misére, ahol a csajok szerintem jól viselkedtek (Gábor máshogy érezte),
és utána még ebéd előtt lesétáltunk újra a Békepark-ba.


Ebéd után, a gyerekek alvásidejében Gáborral kimentünk a temetőbe és lemostuk a mamikám sírját.
Csilli-villi lett, a bogarak korcsolyáztak a márványlapon:)
Utána Gábor még lemosta a mama kocsiját, és úgy mentünk haza.

Felhívtuk a Tántit és felköszöntöttük (31 éves lett).
Rita sokáig beszélt Vele, Tánti elmesélte, hogy volt tortája, volt rajt gyertya is, és elfújás közben kívánt valamit.
Erre Rita megkérdezte a maga gyermeki őszinteségével: "AZT KÍVÁNTAD, HOGY NEKED IS LEGYEN GYEREKED?"
Állítása szerint nem:)

Kapkodva készülődtünk, pakoltunk. 20 perccel a vonat indulása előtt léptünk ki a lakásból (gyerekekkel 30-40 perc a menetidőnk)
Mama autóval lehozta a csomagjainkat, Péter papa is jött segíteni (babakocsiban tolta a Bojkát), Terka Gábor hátára lett kötve, én meg Rita kezét fogva szaladtam az állomásra.
Mindenki jól bírta, versenyeztünk, és szerencsésen elértük a vonatot.
Ráadásul előállt az a helyzet, ami még sosem fordult elő: mama és Péter papa a peronon egymás mellett állva integettek nekünk.

A vonatút megint jól telt, a lányok csak ettek és ettek, csacsogtak és ficeregtek.

Klassz kis hétvége volt, sok-sok nevetéssel és sok-sok élménnyel!