Tegnap este elmentünk az antióchiás nagyhétvége kiengesztelődési estéjére.
Sikerült egy jót gyónnom Pió atyánál, és utána a folyosón hallgattuk a szép dallamokat, elgondolkodtunk az életünkön, hálát adtunk a családunkért és erőt kértünk ahhoz, ami ezután vár ránk.
Végzett a gyóntatással Király Józsi atya, aki az antióchiások választott papja, Ő szokta a szentségimádás után elrakni az oltáriszentséget.
Ott állt az ajtóban, de a gyerekek még énekeltek, egymás után a szebbnél szebb dalokat, addig az atyát hellyel kínáltuk a folyosón mellettünk.
Azt mondta, hogy nem ül le, egész eddig ült (órákon keresztül gyóntatott).
Ez a párbeszéd zajlott köztünk:
atya: "hogy vagytok?"
mi: "köszönjük, jól!"
atya: "és hogy van a gyerek?"
Feltűnt nekünk az egyes szám, Gábor visszakérdezett:
"hol tartasz?"
atya: "egynél"
Gábor: "három gyerekünk van"
Na, itt tolta odébb a cuccokat a padon és lehuppant mellénk.
Tudtunk olyat mondani, amitől leült:)))
Az infó, hogy mindhárom lány még jobban ledöbbentette.
Aztán a lakásunk után érdeklődött. Csodálkozott, hogy még mindig a tetőtéri kis lakásunkban lakunk ennyien, és még elférünk. Kértünk egy fohászt, hogy sikerüljön a közeljövőben elköltözni egy kertes házba.
Sok erőt kívánt, és minden jót a továbbiakhoz. Ránk is fér:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése