Bojka az oviban

2014. szeptember 1-jén ment Bojka először az oviba, a halacska csoportba, és körte a jele.

Gábor szabit vett ki, otthon maradt a Terkával, én meg a két ovis nagylányomat elvittem autóval az oviba.

Mivel a behajtási engedélyünk egyhuzamban csak fél órás tartózkodásra szól, a terv az volt, hogy kirakjuk a cuccokat és a Ritát, Borival hazavisszük az autót és visszajövünk busszal.
A beszoktatás úgyis 9-11-ig volt meghirdetve.

Igen ám, de Bori áthúzta a benti cipőjét, és közölte, hogy Ő itt marad. Elvittem tehát a kocsit haza, gyorsan felvasaltam egy kis törölközőre egy körtét (azt elfelejtettünk vinni), és Gábor a Terkával visszavitt az oviba. Bojka vidáman fogadott, utána ott maradtunk együtt 11-ig, de én jobbára az öltözőben ültem, beszélgettem a többi anyukával, Bori meg bent játszott.

szekrénye előtt ül, nyakában a körte jelű halacskával

sokat játszott a babakonyhában

Az első nap végén körbeültek a csoportszobában, sokan az anyukájuk ölében, Bori egyedül, én az öltözőből figyeltem.
Az óvónénik elmondták a jeleket és neveket, a Panni báb segítségével kiosztottak minden gyereknek 1-1 pompom-ból készült halat, amit az otthoni ágyukhoz kell felakasztaniuk, hogy lefekvés előtt figyelmeztesse Őket, hogy holnap is jönni kell a halacska csoportba, mert az óvónénik várni fogják őket!
Panni baba segítséget kért, Bori rögtön ugrott, és egyébként is leste az óvónéni minden szavát.

Otthon is emlegette az ovit, mesélt róla az apjának.

Kedden reggel először a halacska csoportba mentünk, hogy Rita is megnézhesse, hova jár a Bori.
Áthúzta ügyesen a benti cipőjét, utána át akart jönni átkísérni a Ritát, alig bírtam lebeszélni. Végül megkértem, hogy főzzön addig nekem egy kávét, és erre beszaladt a szobába "főzni".

Amikor visszaértem Hozzá, jött ki a szobából, és mondta, hogy gyurmázni szeretne. Mondtam, hogy a Kriszti néninek mondja. Mondta is, és a Kriszti néni azonnal vette elő a gyurmákat, és több gyerek leült gyurmázni. Ekkor elköszöntem a Boritól, mondtam Neki, hogy ebéd előtt jövök vissza érte, és leléptem.

11 után értem vissza, kint voltak az udvaron, Bori egy kismotoron ült és szopizta az ujját. Rita is ott volt mellette, áthívták az óvónénik, mert a Bori sírdogált utánam (valaki elkezdte, és érvényesült a dominó-elv).

Bementem velük, de nélkülem ment szépen pisilni, kezet mosni, ebédelni.
Ebéd után azt mondta, hogy Ő ott akar aludni. Mondtam, hogy oké, akkor kérjük meg a dadusnénit, hogy húzza föl az ágyneműjét. Szilvi néni viszont addig kérdezgette, hogy biztos itt akar-e már ma aludni, hogy a végén meggondolta magát, és mégis hazajött velem.

Otthon is nehezen aludt el, pedig szemlátomást nagyon álmos volt.

Mire hazaértünk, Terka már aludt. Gábor elaltatta simán, nem hiányolta a cicizést.

Ritáért visszamentem du. busszal. Épp leültek az asztalokhoz uzsonnázni, nem akart hazajönni velem, ott akart enni. Megvártam az öltözőben.

Szerdán reggel busszal mentem be a 3 gyerekkel a városba. A két nagynak találtunk egy helyet az ablak mellett egy roma fiatal lány mellett, aki nagyon kedvesen vigyázott rájuk, én meg álltak az ajtónál a Terkával a hátamon és kapaszkodtam.
Többen át akarták adni a helyüket, de jobb volt állva.
Leszálltunk már az Árkádnál, mert kezdtem rosszul lenni (úúútálom a tömegnyomorban buszozást).

Felsétáltunk az oviba, szemerkélő esőben.

Előbb Ritát kísértük be a csoportjába, majd a Borit. Bori meg akarta mutatni az óvónéninek a "Terkáját". Megmutatta, de amikor visszaraktam a hátamra, és el akartam köszönni, Bori sírni kezdett, hogy ne menjek el, ne hagyjam itt.
Az óvónéni segített, de csak nehezen tudta leválasztani rólam. Ordítva sírt, kiabálta, hogy "ANYA", a szívem szakadt meg érte.
A kapuig tudtam tartani magam, aztán az utcán én is bőgtem, mint egy bébi.

Piszok nehéz ez, szerencsémre Ritánál nem tapasztaltam meg. Bori nehezebb dió, sokkal anyásabb, ragaszkodóbb, de remélem hamarosan belejön az ovis létbe, mert nem hiszem, hogy sok ilyen reggelt el tudok viselni!

Egy kedves ismerős-anyuka utánam kiabált, hogy hazavinne. Látta, hogy sírok, megölelgetett, megvigasztalt, és hazafele mindenféléről fecsegett, elterelte a figyelmemet. Jól esett a figyelmessége!
Neki belevaló kislánya van, olyan, mint nálunk a Rita. Így könnyen megy a beszoktatása (ráadásul bölcsis is volt már).

Napközben Gábort küldtem kémkedni, és szerencsére mindig jó hírekkel jött (az épp kijövő anyukákat megkérdezte, hogy Bori mit csinál, sír-e).

Egész du. azt vártam, mikor mehetek érte.
Fél 3-kor ébresztettem a Terkát, beraktam a kocsiba és indultunk a városba. Terkát kiadtam a Gábornak a munkahelyénél, hogy teljesen a Bojkára és az óvónéni szavaira tudjak figyelni.

14:50-kor már bent voltam a halacska csoportban, és Bojka már az asztalnál ült, várta az uzsit.
Óvónéni szólt Neki, hogy megjöttem. Odaszaladt, és a nyakamba ugrott. Szorított, közben a sírást próbálta visszafogni. Csak öleltük egymást, simiztem a hátát és én is nyeltem le a könnyeimet.
Óvónéni: "Ugye mondtam Borika, hogy jönni fog anya érted!"
Mindent elmesélt a Szilvi néni, hogy Bori ügyes volt, csak nehezen aludt el. Óvónéni simizte, háromszor is megkérdezte, hogy mikor jön anya. Végül Szilvi néni azt mondta Neki, hogy alvás után jön érte az anya. Erre megfordult, fejére húzta a takarót és elaludt.
De nem sokat tudott aludni, mert fél 3-kor a többiek fölébredtek és felébresztették. De szerencsére jól ébredt, nem volt sírás.

Holnap megpróbálok még korábban odaérni érte, fél 3-ra, hogy ott legyek, amikor felébred.

Viszont Rita felháborodottan kérdezte: "Anya, miért jössz értem mindig ilyen korán?"

Csütörtök reggel apával akartak menni busszal. A Bori is. Így már 7-kor indultak itthonról.
Bojka ugyan azt a hisztit levágta, amit tegnap, most az apjába kapaszkodott és úgy kellett lefejteni:( És szegénykémnek milyen hosszú lehetett a délelőttje!
A babáját meg itthon felejtette (amit tegnap is szorongatott alváskor).
Délelőtt bevittem Neki (Terkával bebuszoztunk csak ezért a városba).
Sikerült úgy becsempésznem a szekrényébe, hogy nem vett észre.
De belestem az ablakon, és ott ült szegénykém a babasarokban a szőnyegen és szopizta az ujját:(
Legalább nem sírt. Most örülök, hogy a ujj-szopizással meg tudja nyugtatni magát.

Péntek reggel megint én vittem a gyerekeket, de mivel késésben voltunk, autóval.
Bori a cipőváltás közben kezdett sírdogálni, de nem olyan durván, mint eddig.
Elmondtam Neki higgadt hangon, hogy nagyon szeretem, és hogy már nagylány, ezért kell oviba járnia. Megöleltem, puszikat adtam, és azt is elmondtam, hogy mi lesz ma (reggelizik az oviba, játszanak, ebédel, Grétit felköszöntik 4. szülinapján, lesz torta-evés, alszik egy kicsit és már jön is érte az apa).
Volt egy játék-bevásárlókocsi az öltözőbe, azt együtt betoltuk, mondtam a Kriszti néninek, hogy itt alszik és 1/2 3 körül jön érte az apukája, sarkon fordultam és kijöttem. Lehet, hogy így is volt ordítva sírás, de legalább én nem hallottam:(

2. hét
Hétfőn sírt és a combomba kapaszkodott, az óvónéni fejtette le rólam, de 2 perc múlva (amikor a Rita leadása után az utcára értem), már teljesen nyugodt volt, az óvónéni meséjét hallgatta.

Kedden a Gréti anyukája épp jött ki, amikor Borit vittem  be. Kérdeztem az Adrit, hogy sírt-e a Gréti. Mondta, hogy nem.
Bori ezen felbuzdulva (gondolom) szépen elköszönt, könnyeit nyelve adott 3 puszit, és bátran bement a csoportba. Nagyon büszke voltam rá.
Este mondtam is, hogy a legjobb volt a mai napban, hogy Bojka nem sírt az oviban.

A pozitív megerősítésnek köszönhetően szerdán se sírt, sőt, már nagy nyelések és elcsukló hang se volt, vidáman masírozott be a csoportjába "a többi gyerek már biztosan nagyon várt" kijelentés után.

Csütörtökön hasonlóan simán ment a dolog, és én boldogan hagytam el az ovi épületét.