2017. december 29., péntek

Első kerékcserém

Mama úgy jött délelőtt, hogy sziszegett a bal első kereke, ahogy a padkán állt vele, és lapos is, szerinte defektet kapott.

Elindultam a városba az autójával, az első benzinkútnál megpróbáltam felpumpálni a kereket, nem sikerült.
Hazamentem, és elkezdtem telefonálgatni az interneten talált gumiszervizeknek. Volt, amelyik délben zárt (fél 12 volt ekkor), volt, amelyik bemondta, hogy zárva van, és volt olyan is, amelyik fel sem vette a telefont.

Végül találtam egyet (Baranya Gumiszervíz), akik tök közel vannak (Pécsváradi út 2.), nyitva is voltak fél 5-ig, és vállalják is. Mondták, hogy hozzam a kereket. De ha defektes, nehogy azzal autózzak, mert még a felni is tönkremegy. Rakjam föl a pótkereket, és úgy menjek.

Persze Gábor pont ma nem volt szabin, így nekem kellett megoldanom.
Megnéztem a youtube-ról egy videót a kerékcseréről, pofon egyszerűnek tűnt. Na, gondoltam, ha én ezt nem tudom megcsinálni, akkor visszaadom a mérnöki diplomámat.

Közöltem anyuval (aki épp ebédet főzött a konyhába), hogy kimegyek kereket cserélni. Csodálkozott nagyon:)

Már a pótkereket is nehezen vettem ki a csomagtartóból (egy csavarral rögzítve volt, én meg először nyers erővel próbálkoztam).
Épp kiemeltem a pótkereket, amikor jött a kedvenc postásbácsim (az elektromos autójával). Akart segíteni, de mondtam Neki, hogy megoldom. Azért ígérte, hogy fél óra múlva visszakanyarodik, és ha kell, segít.

Kiálltam az út közepére, a két fa közé félúton, hogy ki tudjanak kerülni (jött is egy autó, de simán elfért). Kiraktam a vészvillogót, és nekiálltam.

A dísztárcsa leszedése simán ment, igaz, seggre ültem vele:)
A 4 csavar viszont annyira rá volt húzva, hogy nem tudtam kilazítani. A szerszám (csőkulcs) el volt kopva, lefordult a csavarról.
Ezen a ponton voltam elakadva, amikor jött egy fiatalember, kutyát sétáltatott. Akart segíteni, de Ő se tudta megfogni a csavart ezzel a kopott csőkulccsal. Mondta is, hogy mi a baj, keressek másik szerszámot.
Hívtam a Gábort, hogy hol találok célszerszámot, de azt mondta, nincs. De felhívja a hátsó szomszédot (Krisztiánt), hogy ha itthon van, jöjjön le segíteni. Addig is fújjam be a csavarokat WD-50-nel.
Kint próbálkoztam addig a használhatatlan csőkulccsal, amikor jött az öreg Feri bácsi az utcából. Mondta, hogy neki van ilyen csőkulcs készlete, hozza. Hozta is, és próbálkoztunk.
Egyik szerszámát eltörtem, a másikat elgörbítettem, de adott egy jó ötletet: lépjek rá a szerszám szárára, azzal könnyebben meg tudom mozdítani (meg el tudom törni, illetve meg tudom hajlítani).

Kijött a Rita is segíteni. Feri bácsi épp elment másik szerszámért (mert van neki sok), Rita meg felvett egy fogót, ami az emelő mellett volt, de ránézésre kicsinek találtam, ki se próbáltam. És épp ráment a csavarra. Ráálltam, és bírta (nem görbült el), és a WD-50 segítségével elkezdett kilazulni. Mire Feri bácsi visszajött pár csőkulccsal, addigra már kész is voltam.
Levettem a lapos kereket, kicsit még kellett emelni, hogy a pótkerék beférjen (ekkor kifordult az emelő, mert nem jó helyen állítottam fel, de szerencsémre a pótkerék megtartotta az autót, nem esett a földre és a lábamra az eleje).
Megint megemeltem, és onnan a pótkerék felcsavarozása már simán és gyorsan ment.

A Krisztián a szomszédból akkor ért ide, amikor már indultam a gumiszervízbe.

Piszok jó érzés volt, hogy megcsináltam! Igaz, nem teljesen egyedül, hanem segítőkkel, de mégis én csináltam.

A gumisnál is rendesek voltak, nem defekt volt, hanem csak eresztett a felninél, mert rozsdás volt. Kicsit lepucolták, lekenték, felfújták a többi kereket is (az egyik hátsóban csak fél bár nyomás volt a 2,2 bár helyett), és végül csak 2200 Ft-ot fizettem.

Szereztem egy jó gumist a közelben. Mindenképp hasznomra vált ez az eset.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése