Egy nehéz nap

2013.03.14.

Reggel esett az eső, ami átment hóba, és orkán erejű szél fújt. Nagyon megviselt lelkileg ez a tavaszba jött tél:(
Terveztem Terkát elvinni a gyerekorvoshoz tanácsadásra, hogy megmérjék és kérjek beutalót a csípő UH-ra, de az idő egyre vadabb lett, így itthon maradtunk.

Délelőtt átjöttek a Vica és a Marci. Nagyon jó volt, mert Terkát annyira zavarta a szél, csak kézben volt csendben. Vicán aludt egy nagyot, én feküdtem a kanapén, beszélgettünk, gyerekek jól eljátszottak.

De délután egyedül voltam a két kicsi gyerekkel, mert mama nem mert elindulni az időjárás miatt.

Terkával együtt aludtunk egy nagyot. Amikor felébredt, és szopi előtt átpelusoztam, ijedten tapasztaltam, hogy kikakilt a pelusból, és a köldökcsonkja is csupa kaki lett. Nem tudtam letörölni popsitörlővel, hát beraktam a csap alá, pedig víznek se szabadna érnie, de a víz még mindig jobb, mint a kaki.
Utána jól körbetörölgettem szaliciles alkohollal, majd este betadinnal is, remélem nem fog elfertőződni!

Épp nekiálltam szoptatni, amikor Bori is elkezdett sírva köhögni az ágyában és hívogatott. Terkát lefejtettem a ciciről, bementünk a Boriért. Megcsapott a kaki szag. Letettem Terkát a Rita ágyára, és kicseréltem Bori pelusát.
Visszamentünk a nappaliba, és folytattam a szoptatást, addig Borinak várnia kellett az uzsira.

Uzsi közben hívott az óvodából a Kriszti néni, hogy Ritának 39 fokos láza van, menjünk érte mielőbb, mert nincs lázcsillapítójuk.
Gábor már a háziorvosnál volt (hetek óta köhécsel). Felhívtam, hogy siessen a Ritáért.

1 órán keresztül jöttek hazafele, akkora dugó volt a városba az időjárás miatt. Sokan már lecserélték a téli gumikat nyárira, csúszkáltak a havas/jeges úton, sok volt a koccanás is. Rita szegény betegen sírdogált a hátsó ülésen.

Ahogy hazaértek kapott lázcsillapító szirupot (Algoflex baby-t), pizsibe öltöztettem, lefektettük a kanapéra és bekapcsoltuk a mesecsatornát.

7-kor én épp a Terkát szoptattam, amikor Rita sírva hívott. Apja ment, és látta, hogy hányt egy hatalmasat. Terkát megint leválasztottam a ciciről és mentem rendbe rakni a megrémült Ritát (nyáron hányt először és eddig utoljára).
Beraktam a kádba, levettem Róla a lehányt ruhákat és lefürdettem. Szegényke, rázta a hideg, ment föl a láza.
Kapott megint lázcsillapítót, tiszta pizsit és befektettük az ágyába. Apa mesélt Neki, amíg én befejeztem a szoptatást, majd odaültem mellé és simogattam a fejét. Elaludt a lelkem!:)

Terka is nyugtalan volt, sokat lógott cicin, és ha nem, akkor is kézben kellett tartanunk.

Bojka viszont vidám volt és eleven, Ő csalt mosolyt elcsigázott arcunkra:)

9 elmúlt, mire mindhárom gyerek elcsendesedett és megpihenhettünk.

Tudom, lesz még ennél nehezebb napunk is, de egyenlőre ez viszi a pálmát:(