Reggeli előtt a csoportszobában játszanak. Levett a polcról egy játék írógépet, és elkezdte nyomkodni, de odajött a Kende, és el akarta venni. Riti elég mérges volt, hogy hozzányúlnak a játékához. Kellenek az ilyen tapasztalatok, hogy meglássa, milyen rossz, és talán Ő se fogja kivenni más gyerek kezéből a játékot.
Katával a babakocsiért ment a harc: ahogy az egyik elengedte, már kapta is el a másik, lesték, hogy mikor szabadul föl:)
Reggeli előtt megpisiltettem, és reggeli alatt elköszöntem Tőle, bementem a városba vásárolni.
Van ám esze a mi Ritánknak:) Tegnap reggel az ajtótól legtávolabbi asztalhoz ültettem le, oda ült ebédkor és uzsikor is. Viszont ahhoz az asztalhoz ér legutoljára a kaja, és már mindenki evett, amikor Ő még várt (türelmesen). Átlátta a helyzetet, és ma reggelihez már a legelső asztalhoz ült (mindig Ő ül le először az asztalhoz, de ezen nem csodálkozok).
Nem voltam túl nyugodt, hogy otthagytam, de reméltem, hogy a távollétemben kialakítja a kötődést az óvó nénikkel. Így is lett. Amikor 11 előtt visszaértem, Kriszti néni ölében ült az udvaron. Mint kiderült azért, mert ütközés volt (Rékával összefejeltek), és vigasztalás után még maradt az óvó néni ölében:)
Bementem wc-re és leraktam a cuccom. Kriszti néni 3 gyereket hozott fel az udvarról orrot fújni. Bementek a szobába, én a folyosón maradtam. Onnan tudtam, hogy mikor fújja a Riti orrát, hogy azt mondta: "Ez igen! Te nagyon ügyesen tudsz orrot fújni!"
Örült nekem, amikor meglátott, és rögtön átpártolt hozzám: anya, gyere játszani, homokozzunk, stb. Azért maradtunk Kriszti néni közelében, és volt alkalmam beszélgetni vele (a szülőin Ő volt a kevésbé szimpi, de egyre jobban megkedvelem, és Riti is inkább hozzá húz, úgy látom).
Jött a Varga Angelika (hitoktató), kiraktak papírokat, amiken fel lehet iratkozni hittanra. Én rögtön fölírtam a Ritát és beszélgettem egy kicsit az Angelikával. Riti rosszul viselte, hogy nem Vele megyek játszani, hanem váltok pár szót valakivel.
11-kor bementek az udvarról. Riti megint pisilt, kezet mosott és ült le az asztalhoz. Meleg almaleves volt és rizses hús káposztasalátával. A folyosón megvártam, míg végeztek. Közben a még rajtam kívül ott várakozó anyukával és apukával beszélgettem. Kérdeztem őket a hittanról, hogy nem akarják-e felírni a gyereküket a listára. Az apuka azt mondta, hogy "Nem, örülök, ha a gyerekem megtanul egyedül pisilni és kakilni, nem terhelem különórákkal", az anyuka azt mondta "Nem, majd a gyerek eldönti, hogy akar-e hittanra járni, és milyen vallású akar lenni". Csalódott voltam egy kicsit, de remélem Riti nem egyedül lesz a hittanórákon.
Ebéd végeztével az óvó nénik azt mondták, hogy csak az a kisgyerek aludhat itt, aki pisil. Riti fél órája volt, nem tud ilyen gyakran, de azért ráültettem. Pisi nem jött, viszont kakilt:) Fogat is mostunk, de ez ott nem szokás, csak azt nem tudom, akkor minek kellett vinni fogmosó-cuccot.
Segítettem Neki levetkőzni, pizsit húzni, megkapta a cumiját és elköszöntem Tőle. A folyosón ülve vártam, hogy elaludjon. Amikor Kriszti néni kiszólt, hogy elaludt, hazamentem ebédelni.
1/2 3-ra mentem vissza, mert 3-kor van ébresztő, és ott akartam lenni, ha Riti esetleg sírva ébredne (itthon sokszor előfordul).
Nem volt semmi gond, együtt ébredezett a többiekkel. Kriszti néni éppen kikísért egy kisfiút pisilni, nyitva hagyta az ajtót. Benéztem, és Riti éppen Botira próbálta felsegíteni a pólóját. Nem sikerült, és szaladt ki a folyosóra "ÓVÓ NÉNI" felkiáltással, hogy segítséget kérjen:) Ekkor látott meg. "SZIA ANYA! TE IS ITT VAGY?" felkiáltással köszöntött:) Segítettem felöltözni (nem volt dada, az óvó néni alig győzte a 13 kiscsoportos öltöztetését).
Megint kimentünk pisilni és hozták az uzsonnát. Fél vajas zsemle volt, reszelt sajttal megszórva, kígyóubi szeleteket adtak hozzá. Kérdezték, ki kér uborkát, rakja fel a kezét:
Itt még várják az uzsonnát:
Itt már eszik:
Kriszti néni az ebédről maradt káposzta salátát is körbekínálta, gondolom mindenki kitalálta, hogy Rita abból is kért. És mindent meg is eszik, nem hagyott még semmit a tányérjában:)
Uzsi után kimennek még az udvarra, és ott várják a szülőket. Kérdeztem Ritát, hogy kimenjünk-e, vagy inkább menjünk haza, és az utóbbit választotta (nem érzett még rá az óvodai udvarban rejlő lehetőségekre).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése