Ovis fejlemények

Az első 2 hét zökkenőmentesen telt.

Aztán a 3. héten hétfőn reggel sírva ment.
A körülményekhez hozzá tartozik, hogy nem magától ébredt, hanem ébresztettük, és mikor megláttam, hogy hosszúak a körmei, még azt is levágtam reggel. Sírt, pedig már nem szokott a körömvágásnál.
Pisilni se akart, sőt, öltözni se. Sajnos elég türelmetlenek voltunk Vele, én is és az apja is. Mentségünkre legyen szólva, hogy elég váratlanul ért minket ez a reggeli hiszti dolog, hisz egész eddig Ő sürgette az apját, hogy induljanak már el, mert el fognak késni.

Az apja reggel úgy hagyta ott az oviba, hogy az óvónéni felvette Ritát, és a kezében sírt, hogy nem akar ottmaradni.
Gábor persze felhívott és elmondta. Én is lehangolt és szomorú lettem, még a hasam is megfájdult:(

Fél 10 körül telefonáltam, és azt mondták, minden rendben van.

De mikor délután mentem érte, a többi gyerek már az uzsonnával is végzett, Riti meg az ágya szélén ült cumival a szájában és sírt.
Délután nagyon figyeltem rá, hogy értékes időt töltsek Vele: meséltem Neki, beszélgettünk és együtt néztem Vele a Micimackót is.

Másnap reggel hasmenése volt, aztán leült az asztalhoz kekszet enni, és 5 perc múlva mondta, hogy fáj a hasa. Ráültettem a wc-re, és megint hasmenéseset kakilt. Gyorsan eldöntöttem, hogy így nem mehet oviba.
Telefonáltam, hogy szóljak, hogy beteg, és Ők megerősítettek, hogy hasmenéses járvány van az oviba, sok gyerek emiatt hiányzik. Lemondtam a másnapi kajáját, az aznapiért meg átment Gábor és megette.

A gyerekorvoshoz nem mentünk föl, mert a reggeli két kaki után egész nap nem produkált többet, jókedvű volt és kiegyensúlyozott.

Szerdán szívem szerint már elküldtem volna oviba (hogy ne szokjon el tőle nagyon), de le volt mondva a kajája, így itthon maradt.
Egész nap hisztis volt, minden apróság miatt kiborult és minden ellen ellenkezett, amit mondtam vagy kértem.

Csütörtökön reggel vidáman készülődött az oviba. Minden gond nélkül elindultak, és akkor sem sírt, amikor az apja otthagyta, csak szomorkásan nézett, miközben a dadus néni kezéből az ablakon keresztül integetett.

Délután is menetem érte, és szerencsére vidáman uzsizott éppen. Kriszti nénitől kérdeztem, hogy minden rendben volt-e, és azt felelte, hogy még a szokottnál is elevenebb volt, aminek én nagyon örültem:)

Pénteken hajnali 4-kor kezdődött Riti nyüglődése. Sírt az ágyába, és át akart jönni közénk, nem tudtam lebeszélni. Engedtem, nehogy Borit is felébressze, de közöttünk se nyugodott meg, vergődött, nyöszörgött, sőt, időnként sírt is. Féltem, hogy Gábort felébreszti, és emiatt morcos lesz, rosszul fog indulni a napunk.
De végül sikerült aránylag zökkenőmentesen összekészülődni, és gond és sírás nélkül elindultak reggel. De végig éreztem, hogy rezeg a léc, egy rossz mondat vagy reakció, és eltörik a mécses. Magamra erőltetett nyugalommal és vidámsággal sikerült ezt megelőzni. Még a hajamat is megfésültettem Vele az előszobában, amit nagyon élvezett, és azóta többször megismételjük:)

Gábor ment érte délután. Vidáman értek haza. Elmesélte, hogy szaladt a folyosón kézen fogva a Rékával, elestek, elharapta a száját, vérzett is és nagyon sírt. De már nem fájt Neki (azért még látszott).

4. ovis hét hétfőjén én vittem oviba, mert Gábor szabin volt, hogy én nyugodtan mehessek orvostól-orvosig.
Kicsit tartottam tőle, hogy a hétvége után megint nem lesz zökkenőmentes az első ovis nap, de szerencsére tévedtem. Alig akart puszit adni, szaladt be a terembe. Nyugodt szívvel hagyhattam ott.

De délután, amikor mentem érte, ahogy beléptem az épületbe, hallottam, hogy Rita hisztérikusan sír (itthon is szokott így, és ez elég ijesztő). Kriszti néni épp a wc-n volt Vele, és türelmesen beszélt Ritával, akinek már taknya-nyála egybe folyt. Ahogy meglátott, odaszaladt és megnyugodott.
Kiderült, hogy Kriszti néni felébresztette, és azóta sír. Hiába kérdezték Tőle mi baja, nem válaszolt. Semmivel nem tudták kizökkenteni. Mondtam, hogy otthon is szokott rosszul ébredni, talán csak ez a baj.
Itthon apja kérdezte Tőle, hogy miért sírt, amire azt válaszolta, hogy "HIÁNYZOTT ANYA!"
Megbeszéltem Vele, hogy napközben nekem is nagyon hiányzik, de én nem sírok, mert tudom, hogy jó helyen van, és Ő se sírjon, mert délután megyünk érte, és jöhet haza hozzánk:)

Kedden se volt gond az itthoni elindulásnál, de a lépcsőházból kiérve hisztizni kezdett, hogy autóval akar menni, nem busszal. Az oviba érve megint sírni kezdett, ahogy beértek és az apja kezdte lehúzni róla a pulcsit.
1 óra múlva telefonáltam, és már vígan játszott a Rékával, így megnyugodtam.

Busszal mentem be érte du. Uzsi után értünk csak oda, fültől-fülig nutellás volt az arca, de a szemein láttam, hogy sírt. Erika néni mondta, hogy megint ébresztették, és megint sírt. Felvetette, hogy megpróbálják ezután nem ébreszteni, hanem hagyják, hogy magától ébredjen föl. Mondtam Neki, hogy már épp akartam kérni, így ebben megállapodtunk.

Azóta nincs semmi gond délután se. Mondja is, hogy "NEM SÍJTAM, MEJT NEM ÉBJESZTETTEK FÖL" Szerencsére összekapcsolta a kettőt, és remélhetőleg tényleg nem fog sírni, ha nem ébresztik:)

A reggeli sírások lehetséges okát is kiküszöböltük: fél 8 után viszi a Gábor, amikor már a saját csoportjukba vannak a saját óvó nénijükkel. 7-től fél 8-ig egy szobában van a gyülekező, és a Kriszti néni mondta, hogy egyik reggel Rita akkor nyugodott meg, amikor átmentek a saját szobájukba.

Hát itt tartunk most. Remélem már túl vagyunk a nehezén:)