Aztán jött a számítógépezés:
Amikor leültek reggelizni, elköszöntem Tőle és bementem az Árkádba. Ott találkoztam a család többi tagjával, vettünk Gábornak 2 nadrágot, és nekem kerestünk téli cipőt, persze sikertelenül.
Amikor visszamentem, nem vett észre készítettem pár lesi-fotót. Most csak egyet rakok ide, ez a legjobb:
Amikor észrevett, odaszaladt, és azt mondta: "ANYA, SÍJTAM UTÁNAD!" Kérdeztem az óvónénit, persze nem sírt, csak azért mondhatta, mert látja a többi gyereket sírni az anyjuk után.
Azért szomorkodott egy kicsit a lépcsőn ülve, amikor ki kellett menni az udvarra, de aztán hívták játszani, és Ő ment:)
A cipőcserét, a pisilést és a kézmosást már teljesen önállóan végzi:
Ebéd után segítettem Neki megmosni a fogait (a kiscsoportosokkal még nem mosnak fogat, csak kezet és arcot), mert mákos tészta volt:)
Szépen megtalálta az ágyát, átöltözött pizsibe, megkapta a cumiját és lefeküdt. A folyosón megvártam, hogy elaludjon.
Kriszti néni kijött szólni, hogy elaludt, és diplomatikusan megkérdezte: "Anyuka, holnap is akar jönni? Mert Ritával nincs semmi gond!" Mondtam, hogy holnaptól az apja hozza már, csak még ma meg akartam győződni róla, hogy tud önállóan pisilni, kezet mosni és feltalálja magát mind a teremben, mind az udvaron. Tehát nekem több idő kellett ahhoz, hogy Ritát el tudjam engedni jó szívvel. De azért még így is elégedett vagyok magammal, a 3. nap délutánra sikerült.
A legjobban az győzött meg Riti teljes beszokásáról, hogy amikor du. családilag mentünk érte, és lehetőség volt az uzsi elvitelére is, mégis azt választotta, hogy ott megeszi. Aztán mikor már végzett és mentünk volna, még azt is mondta: "ÉN MÉG ITT MAJADNÉK!" Azért sikerült rábeszélnünk, hogy jöjjön most haza velünk, holnap megint jöhet oviba:)
Ezzel a beszoktatásnak vége, holnap jön az óvoda élesben! De nem aggódok, nem lesz gond!
Végül egy csoportkép: az udvarról beindulás előtt így "sorakoznak" a padnál:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése