2012. szeptember 3., hétfő

1. nap az óvodában

Hát eljött ez is, amire Riti már régóta várt.

Én nagy izgalomban voltam, hajnal 4-től már forgolódtam az ágyban:) Ritit 7-kor ébresztettem. Vagyis benyitottam a szobába, és már pattantak is ki a szemei:
"ANYA, NAGYOT ALUDTA, AHOGY APA MONDTA, MERT MA MEGYEK ODOBÁBA"
Felöltözött, megevett egy banánt, és 1/4 8-kor indultunk:


Jó nagy volt a forgalom, sokáig tartott az út. Végig beszélgettünk. Pl.arról, hogy "HA BOIKA NAGY LESZ, Ő IS JÖN VELEM ODOBÁBA, DE MOST MÉG KICSIKE".

Gábor munkahelye mellett parkoltunk, onnan elsétáltunk az óvodába.
Megkerestük a jelét,szerencsére a legszélén van, így könnyen megtalálja, a mama által vart oviszsák mérete pedig pont passzentos (mintha direkt oda szabta volna).

A csoportszobában Erika néni köszöntött minket, Riti szépen bemutatkozott Neki:) Első tárgy, amit meglátott és a kezébe is vett, egy fa nyújtófa volt. Erika néni adott mellé egy táblát is és gyurmát. Azzal elbíbelődött egy darabig, majd elmentünk kezet mosni, és egyúttal kivittük a törölközőjét, a fogmosó poharát és fogkeféjét a helyére.

Megjött Kriszti néni is, és minden gyerek megkapta a nyakláncát. Kriszti néni készítette, gipszből egy félgömb, rózsaszínre van festve, a domború felére ráírta a gyerek nevét és alá rajzolta a jelét. 

Riti babázott is elég sokáig. Jó sok baba van, párat le is lehet vetkőztetni. Levetkőztette őket, megfürdette, visszaöltöztette, és a babakocsiba tologatta őket (vagy 10-et egyszerre).

9 körül volt "reggeli/tízórai" , előtte az egész csoport együtt kiment kezet mosni. Mondanom se kell, hogy Riti volt az első, aki leült az asztalhoz. De elég rossz helyet sikerült választania, a kaja osztásnál oda érnek a legkésőbb:( De az én asztalhoz szoktatott kislányom türelmesen megvárta, amíg sorra került:)
Vajas-mézes félzsemle és tej volt a kaja, gyorsan benyomta, de megvárta a helyén ülve, amíg a többiek is végeztek. Megint együtt mentek ki kezet-arcot mosni.

Egyúttal meg is pisiltettem a Ritát. Kicsit csalódott volt, mert a kiswc-ről se ért le a lába. Pedig én azt ígértem Neki, hogy az ovis kiswc-re ha ráül, le fog érni a földre a lába. Hát ahhoz még nőnie kell:)

Áthúzták a kinti cipőt, és kimentek az udvarra. Ott ért minket a második csalódás: nincs csúszda:( Hinta is csak kettő, és azok is érdekesek. Riti kb. 2 percig ült benne.

Sebaj, volt egy csomó jármú: 3 kerekű kismotorok, tricikli, rollerek, futóbiciklik, pedálos biciklik. Sorba próbálta ki Őket a kiscsaj, én meg teljesen el voltam szörnyedve, hogy milyen állapotban volt majdnem mind. Ilyet én még nem is láttam, a motorok kerekei szét voltak hasadva középen, de volt olyan is, amelyiknek valósággal "rongyos" volt a kereke. A futóbiciklik még egész jó állapotban voltak, de annyira magasra volt állítva az ülésük, hogy nem ért le a Rita lába:( A pedálos biciklivel meg még nem tud menni. Így maradtak a rollerek, de azok is elég rozogák voltak, nagyon lassan haladt velük a töredezett betonjárdán.

Többször keresett, unatkozott, fel akart menni a szobába. De sajnos nem lehetett, ebédig kint volt mindenki az udvaron.
Két nagy homokozó is van, de azok most egyáltalán nem érdekelték a Ritát. Pedig jó vizes volt a homok, jól lehetett építeni. Holnap megpróbálom becsábítani.

1/2 12-kor ebédeltek (ragulevest, cukorborsó főzeléket pörkölttel, kenyérrel és szilvát). Riti szépen evett, és nem hagyott semmit:)
Amíg ebédelt, én kint voltam a folyosón, csak néha kukucskáltam be. Ahogy végeztek, odamentem Hozzá, és mondtam, hogy mi most hazamegyünk, és otthon alszunk. De Riti nem akart hazajönni, maradni szeretett volna: "ITT ALSZOK". Mondtam, hogy nem hoztunk ágyneműt. Erre rámutatott a már megágyazott ágyakra: "VAN ITT ÁGYNEMŰ". De az nem a mienk. Végül megígértem Neki, hogy holnap elhozzuk az ágyneműjét, és itt aludhat a többiekkel.

Szépen jött a kocsiig a déli tűző napsütésben, beültünk a napon állt forró autóba, és még hazáig se aludt el, sikerült szóval tartanom.

Még a negyedikre is szó nélkül feljött, pisilt, fogat is mosott, és bezuhant az ágyba:)

Sikeresnek mondható első napunk volt, bár hogy őszinte legyek, az én torkomat néha fojtogatta a sírás:( De ez az élet rendje, és nyugodtan otthagyhatom, mert jól érzi magát a gyerekközösségben, és a kedves óvónénik vigyáznak rá.

Holnap folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése