Egyik délután, mikor mentem érte az oviba, volt egy piros pötty az arcán, ami reggel még nem volt ott. Kérdezem tőle, milyen az arcod. Belenéz a tükörbe és mondja: "MINT TÁNTIÉ. PÖTTYÖS!"
/Tánti ezért nem haragudhat, hisz Ő tanította Neki, és Riti büszkén mondta, hogy hasonlít a Tántira/.
Hogy, hogy nem, a másik sztori is Tánti-s:
Egyik este, már az altató éneklése után Riti mesél: "KÉPZELD ANYA, MIKOR ITT VOLT TÁNTI, BEFEKÜDT AZ ÁGYAMBA!" /tényleg volt ilyen, de nem legutóbb, hanem sokkal régebben/. Még folytatta, hogy nem volt jó, mert nem szabad felnőttnek befeküdnie a gyerekek ágyába, mert "BESZAKAD", de ezt nem tudom szó szerint idézni.
Még azt is hozzátette, hogy nem baj, hogy nincs itt a Tánti. Egész megijedtem, hogy vége a Tántihoz való ragaszkodásnak, ezért megkérdeztem: "De ugye azért szereted a Tántit?" Azt felelte: "PERSZE" és mosolygott egy nagyot.
Most esik le, amikor ezeket a sorokat írom, hogy valószínűleg azért nem hiányolta a Tántit, mert így legalább van hol álomra hajtania a fejét:)))
És most jöjjön egy Viktor-os mese:
"KÉPZELD ANYA, VIKTOJJAL BÚJÓCSKÁZTUNK. AMIKOR BOJIKA SZÜJINAPJA VOLT!"
Elgondolkodtam, és tényleg, a Bojka 1. szülinapi bulijának vége felé Riti és Viktor bújócskáztak:) Hogy milyen memóriája van ennek a gyereknek! Remélem megmarad, és könnyen fog tanulni a suliban:)
Ezt ugyanaznap este mesélte, úgy látszik eszébe jutottak a keresztszülei:)
ÉLETEM! De drága! :)
VálaszTörlés