Szamárfül Fesztivál 2016

Idén tartják a Zsolnay negyedben az 5. Szamárfül Fesztivált, de mi eddig sosem jutottunk el rá, mert a Balcsin szoktunk még lenni. De idén végre eljött a mi időnk, a Fesztivál mindhárom napján ellátogattunk a Zsolnay-ba.

Pénteken délelőtt jött a mama unokázni, itthon hagytam Vele az Ilkát és a Ritát (Rita nem akart jönni, még nem tudta mit hagy ki, inkább nézte a meséket a tv-ben), Borival és Terkával bementünk körbenézni.

Bebarangoltuk az össze helyszínt, vettem Terkának egy kis lovacskát (fotó), végül kikötöttünk a csőcsúszdánál, ami nagyon tetszett a lányoknak. Sokszor lecsúsztak. Először a Bori nem mert, de a Terkát látva felbátorodott, és mégis kipróbálta. Nem bánta meg, alig tudtam hazaterelni Őket.

Ebéd után közösen leszavaztuk a délutáni alvást, mert nagyon borult az ég, és féltünk, hogy mire felébredünk elkezd esni, és akkor nem tudunk sehova se menni.

Először csúszdáztak

rajtam meg szuszogott a kis hátizsákom:

Mikor elkezdett jobban esni, feltámadt a szél is, bemenekültünk a Bóbita Bábszínház épületébe, a lányok fagyiztak egyet uzsi gyanánt.
Kicsit játszottak a kiállított ügyességi játékokkal, aztán továbbálltunk.

A nagyszínpad-felé mentünk, a lányok meglátták egy kirakatban, hogy bent a gyerekek vívtak. Bementünk, Rita és Bori kipróbálták:)

Mikor újra kimentünk, már annyira esett, és még csak 4 óra volt, így megszavaztuk, hogy hazamegyünk, nem várjuk meg az 5 órai Halász Judit koncertet.
Amikor kiértünk a kocsihoz, Terka észrevette, hogy nincs meg a lovacskája. Valahova lerakhatta. Visszamentem a víváshoz, de ott nem volt. Aztán felmentem a Bóbitába. A cukrászda részében nem volt, de beljebb mentem, és a játékos aulában, a biztonsági őr asztalán ott pihent a paci. Annyira megörültem neki! Boldogan vittem a kis gazdájának, aki megígérte, hogy ezután jobban fog vigyázni rá:)

Szombaton reggel jött a Csoki-papa, Vele kiegészülve indultunk a Zsolnay-ban. Beosztottuk a gyerekeket, ki kire figyel, de még így is nehéz volt követni a 3 lányt. Csúszdáztak, de sokan voltak, sokat kellett várni, hamar megunták.
A zsibvásárnál jó sokáig elnézelődött a Rita és a Bori, de Terkát nem kötötte le, elindult egyedül a csúszdához. Gábor észrevétlen követte, és megvárta, amíg kétségbe esett, hogy elveszett. Akkor odament hozzá, megölelte, és megszidta, hogy egyedül ment el, és nem szólt senki felnőttnek.
Itthon már így mesélte nekem: "Tudom, hogy szólni kell egy főnöknek!" (minket szülőket és nagyszülőket hív így, ez Neki egy gyűjtőfogalom).
Ott is ebédeltünk a Fesztiválon. Hamburgert, hot-dog-ot és pogácsát:

Ilka sokáig elücsörgött a babakocsiban, papa tolta, de amikor elálmosodott, elszakadt a cérna, és muszáj volt felkötnöm, ahol 1 perc alatt elaludt:

Ebéd után hazajöttünk, a gyerekeket elaltattam, papa hazament.
Uzsiként jégkrémeztünk (nekem is volt még egy Hideg Nyalat-om), majd felöltöztünk és visszamentünk a Fesztiválra. Fél 6-ra volt meghirdetve az Alma koncert.
Akkora volt a forgalom a Zsolnay körül, hogy Gábor kirakott minket a bejáratnál és Ilkával keresett parkolóhelyet. Én a 3 naggyal bementem a tömegbe. Furakodtunk egy darabig, majd megálltunk, és felvettem a Terkát a nyakamba, hogy legalább Ő lásson valamit. De nehéz volt, pár percig bírtam csak, és levettem. Ahogy levettem, szétjött a frizurám. Amíg megigazítottam (újra beleraktam a csatot), a Terka és a Bori eltűntek mellőlem. Rita ott állt, kérdeztem, hova tűntek a tesói, de nem látta merre indultak.
Elkezdtem őket keresni, előbb a színpad-felé, majd hátrafelé. Ritát is vittem magammal, el nem engedtem a kezét.
Eszembe jutott, hogy megnézem, hátha felmentek a csőcsúszdához. Útközben megkérdeztem a kapuban ülő, szamárfület osztogató fiatalokat, hogy nem láttak-e két citromsárga pólójú kislányt kimenni. Nem láttak.
A csúszdánál se voltak. Vissza akartam menni a koncertre, de a biztonsági őrök már nem engedtek be ott, ahol kijöttünk, mert telt ház volt, ott csak kifele engedték az embereket. Megkértem őket, hogy ha két citromsárga pólójú kislány ki akarna menni, tartóztassák föl őket.
Körbe kellett menni (meg kellett kerülni az E78-as épületet), és ott még beengedtek. Kerestem tovább őket, és közben vártam a Gábort is, hogy segítsen.
Nem találtam őket, egyre idegesebb lettem.
Rita már olyanokat kérdezett, hogy mi lesz, ha nem lesznek meg. Ő is komolyan aggódott a kistesóiért.
Ritát odaállítottam a színpad előtti kordon széléhez, lelkére kötöttem, hogy el ne mozduljon, és egyedül folytattam a keresést. Tolakodtam, és kerestem a citromsárga színt a tömegben. Végül az emberek lábai között megláttam őket. A földön kucorogtak, Rita ovis csoporttársának az anyukája állt mellettük. Megállította őket, és fel akart hívni, de nincs meg Neki a számom. Be akarta mondatni a hangosbemondóba, de előbb találtam rájuk. Az Ő 2 éves kisfia a Fesztivál 1. napján eltűnt, de bemondták a hangosba és megtalálták egymást:)
Nagyon megkönnyebbültem. Összeszedtük a Ritát is, és elindultunk kifele a térről.
Gábor ekkor jött meg, Ilkát tolta a babakocsiban. Büntiből haza akart indulni rögtön. De Rita hisztizni kezdett, hogy maradni akar. Így én maradtam Vele a koncert végéig, majd busszal mentünk haza. Nagyon klassz volt a koncert innentől. Rita is élvezte, rengeteget kacagott, táncolt. Az utolsó számot már az első sorból nézte, én meg le se vettem a szemem a feje búbjáról:)
A Borinak és a Terkának otthon elmagyaráztam, hogy mennyire megijesztettek, mert nem tudtam hova tűntek. Féltetem őket, és bevallották, hogy Ők is féltek, amikor nem találtak vissza hozzám. Bori azt mondta, annyira félt, hogy majdnem sírt.
A Gábort akarták megkeresni, ezért visszamentek a kapuba, ahol kiszálltunk a kocsiból. Nem lett nekik elmagyarázva, hogy apa elmegy parkolóhelyet keresni, és másik úton fog oda jönni hozzánk a koncertre.
Nagy tanulság, hogy egyedül 3 kicsi gyerekkel nem szabad menni ekkora tömegbe. Két kezem van, ezért kettő a maximum, akire minden percben figyelni tudok.
Mikor már csak kettesben voltunk a Ritával a koncerten, láttam egy sírdogáló kislányt a tömegben lézengeni. Ő is elvesztette az anyukáját. Oda vezettem az ovis-anyukatárshoz, akinek már gyakorlata van az eltűnt gyerekek megtalálásában, én azt sem tudtam, hol kell bemondatni.
A koncert vége felé még egy gyerek elkeveredett, Ő olyan Rita-korú lehetett, és volt annyi esze, hogy odament a színpad mellé, és felkiáltott a zenészeknek, hogy eltűnt. Felhívták a színpadra, és megkérdezték a közönséget, kinek ismerős. Az apukája mellettem állt és jelentkezett.
Szóval nem csak én vagyok olyan felelőtlen, aki elhagyja a gyerekeit:)
A tavalyi Szamárfül Fesztiválon 12 gyerek tűnt el, de mind meg is lett:)
Azért jó lenne, ha a kapuknál figyelnének a biztonságiak arra, hogy ne engedjenek ki gyereket felnőtt kísérő nélkül.


Vasárnap tartottunk két Maminbaba bemutatót is. Délelőtt 10-kor és du. 3-kor.
A délutáni jobban sikerült szerintem, ezért ezt raktam föl a youtube-ra:
https://youtu.be/Y_awzlL-ZBE
Szerencsére az időjósok tévedtek, és nem volt eső:)

A gyerekek nem aludtak, épp csak ebédelni szaladtunk haza.

A de-i után kaptak kürtöskalácsot

 a du-i után pedig játszótereztek, bábszínházba nézték meg a Szélkötő Kalamona című mesét, majd fagyiztak, és jöttünk haza.
Rita vetetett nagyiékkal egy héliumos lufit. Marci papa rákötötte a csuklójára, itthon az udvaron mégis elszabadult, és elszállt:(

Rita azt mondta az esti fürdésnél, hogy milyen kár, hogy nincs minden hétvégén Szamárfül Fesztivál:)