A hosszú-hosszú-hétvége

Hát igen. A 4 napos hosszú hétvégék már egy ideje nem a pihenésről szólnak, hanem a túlélésről.
Amikor az óvónők a szünetek előtt "jó pihenést" kívánnak, mindig azt érzem, hogy ezzel csak viccelődnek. Hisz Nekik tudniuk kell, hogy 4 kisgyereket nevelő családokban olyan nincs (legalábbis a szünetekben nincs).

Nehezített pályánk van, mert ugye nincs tv-nk, és még az időjárás is ellenünk volt (pénteken majdnem egész nap, szombaton pedig reggeltől-estig esett az eső).

Csütörtökön, a nemzeti ünnepen még csak riogattak minket a felhők, így nem indultunk el a városi műsorra, de kint voltunk az udvaron szinte egész nap. A csajok bicikliztek, rollereztek, Ilka is próbálkozik már a futóbiciklivel (és kezd ráérezni).

Gábor a garázsban pakolt és a féltető alatt.

Ebéd után Ilkát lefektettük, mama vigyázott rá, mi többiek meg kimentünk Nagykozárba, Rita egyik régi osztálytársáház, elvittük Nekik a szalmát, amit Mázli alá szántunk, de végül nem használtuk. Luciék sok állatot tartanak, ott el fog fogyni.
Nemrég született egy kisbárányuk, fekete és nagyon édes. A lányok meg is simogathatták, és egy kisnyuszit is. Odáig voltak a gyönyörűségtől. Terka még cicát is simizett, Bori meg a kutyának (aki nagyobb testű volt a Mázlinál) dobálta a sípoló csirke játékát bátran.
Nem maradtunk sokáig, mert mentek valahova 2-re, de megbeszéltük, hogy máskor is kimegyünk (akár a tavaszi szünetben).

Pénteken reggel már esőre ébredtünk. A papír-műanyag kukát vitték, és nem raktuk ki időben a szemetest, így Gábornak akkor kellett rohannia, amikor már az ablakból láttuk a kukásautót. A nagy sietségben nem figyelt a kutyára, aki persze rögtön kihasználta az adódó alkalmat és megszökött. Szaladgált az utcában fel-alá a szakadó esőben, a Gábor meg mérgelődött, fenyegetőzött tehetetlen dühében.
Végül én is felöltöztem, és becsalogattam. Ha már úgyis fel voltam öltözve és meg voltam ázva, elmentem boltokba venni ezt-azt.
Minden boltban ezren voltak a tegnapi zárva tartás miatt, de szerencsére mindent kaptam, ami akartam, még nyakörvet és pórázt is a kutyának.
Hazajövet leraktam a szajrét az előszobában, és rögtön rá is adtam Mázlira a nyakörvet (ha megszökik, a pórázzal érte menve könnyebb legyen hazahozni).

Amikor 2 perc múlva bejöttem a lakásba, Gábor már a szőnyeget takarította, amire Ilka rádobott egy tojást, ami persze szét is tört.
Ez nem a mi napunk.
Az eső meg szakadatlan esett.
Segítségnek itt volt Ági nagyi, aki lefoglalt mindig 1-2 gyereket.

Péter papa is jött a későbbi buszával, akkor épp csak csepergett az eső, gondoltam, kipróbáljuk az új pórázt, és két gyerekkel lementünk elő a buszmegállóba. A sétányon találkoztunk, így Mázlinak nem volt nagy séta.
Hazafele az utca végén hazaküldtem a gyerekeket a papával, én meg levittem Mázlit a kutyafuttató rétre. Elengedtem, és akkorát rohant, hogy öröm volt nézni:) Más kutya nem volt, és mikor hívtam, visszajött.

Ebédre mama tökfőzeléket főzött tojásrántottával. Mindenkinek ízlett a böjti kaja, és a tegnapi ünnepi desszertből is volt még maradék a végére.

Szokás szerint le akartam feküdni Ilkával, de Ő közölte, hogy "APÁT AKAJOM!" Hát így jártam:)

Terkát meg a nagyi altatta a gyerekszobában.

Mikor elállt az eső (2 óra körül), Rita és Bori kimentek az utcára biciklizni, papa meg megmetszett egy fát. Közben magyarázott, de elég bonyolultnak tűnt így elsőre, azt hiszem nem fogok nekiállni a többi fának egyedül.

Péter papa nagyon sántikál, fáj a kopott csípője, de nem engedte meg, hogy levigyem kocsival a Budai vámhoz ("nem kell feleslegesen autózni!"-ez az elve). Viszont az esernyőjét itt felejtette, a lányokat küldte vissza érte, a lányok meg elkezdtek könyörögni, hogy hadd kísérjék le a papát a buszhoz. Megengedtem, de aztán utánuk mentem, hogy nehogy bajuk essen felfelé jövet.
Már a Gandhi gimi sarkánál jöttek velem szemben, biciklivel. Csak a sétány végéig kísérték a papát, ott visszafordultak.

Apropó bicikli: ugrott egyet a bicikli-sor. Terka lerakta a 12 colos legkisebb bicajt, amit a 3. szülinapjára kapott, már tud menni a Bori piros cangájával. Bori átült a Rita rózsaszín kerékpárjára, Rita meg elég nagy lett az én régi, papa által felújított piros Camping-jéhez.  Most mindenki elégedett és boldog az "új" bicajával:)

Délután telefonált a Frida anyukája, hogy a lányok menjenek fel játszani Hozzájuk. Rita és Bori fel is ment (kutyasétáltatás után bejött értük a Frida és az apukája). Terka is akart menni, de egy mesével lekenyereztem (Hókirálynőt kezdte nézni a telefonomon, de ahogy Ilka is csatlakozott, átváltottak Bogyó és Babócára).

Gábor a hátsó szomszédban segített Krisztiánnak pincét mélyíteni, hordta ki a vödröket a konténerbe.

5 körül kimentem a kicsikkel sétálni. Persze Ilka minden tócsába belement, és nem gumicsizmában volt, így nem lett nagy kör:)

6-kor Gábor felment a lányokért, és vacsiztunk.

Kényelmesen csináltuk az esti fürdetés-fektetést, és mikor már az Ilka mellett feküdtem fél9-kor, akkor telefonált a mama, hogy elfelejtettünk elmenni a színházba. Jegyünk volt a 12 dühös emberre. Nagyon csalódott voltam, régóta vártam ezt az alkalmat:(

Szombat volt a mélypont. Reggel már esőre ébredtünk. Gábor azért bement a városba korán, fodrász, tüzép (rendelt kavicsot az utcai parkolónkba), bolt és haza. Ígért a lányoknak reggelire kakaós csigát, de nem azt hozott, hanem csibe formájú kalácsot, ami túróval volt töltve. A lányok csalódottak voltak, így visszament a kisboltba kakaós csigáért is.

Akartunk menni kutyaoviba, ma először mentünk volna, de annyira esett, hogy elnapoltuk. Egész délelőtt csak punnyadtunk. A lányoknak engedtem mesét nézni (Barbie a csillagok közt és Csingiling), én meg a Gáborral heverésztem a hálóban.
Az ebédet mama főzte, de gondoltam, sütök egy narancsos kalácsot, de 6 tojást írt a recept, és csak 5 volt itthon (pont az hiányzott, amit tegnap Ilka összetört). Így csak egy csokidarabos kekszet sütöttem, ahhoz csak 1 tojás kellett.

Mamához mentünk föl ebédelni (kucsival, mert még mindig szakadt az eső).
Finom volt minden, csak Bori hisztizett (újabban minden ebédnél), végül Rita adott a mamának egy 20-ast a saját pénzéből (abból van pénze, hogy köveket gyűjt az udvarban. Annyi Ft-ot kap az apjától, amennyi követ összeszed vödörbe).

Délután csak Ilka aludt, megint az apjával, a 3 nagy szépen eljátszott a nappaliban, én fejeztem be a gépen egy régen megkezdett filmemet (Menedék).

Frida anyukája megint telefonált fél 4 körül, hogy menjenek föl a lányok játszani, mert már nem bír a Fridával.
Frida egy 5 éves kis egyke, aki nagyon szeretne tesót, mert egyedül unatkozik, de már nem lehet Neki, idősebbek a szülei. Azt szokta mondani, hogy "de jó Nektek, hogy van tesótok", meg hogy "játsszuk azt, hogy én is a tesótok vagyok, jó?" :)
Most a Terkát és a Borit vittem fel 4-kor és 6-kor mentem értük.

Nagyi elvitte Ritát 5-re a Bóbita Bábszínházba, bábkészítő foglalkozásra. Rita ezt élvezi igazán: alkotni és ajándékot készíteni a szeretteinek. Meg is van a mama és a Gábor ajándéka. Csak el ne felejtsem húsvétkor elővenni.

Amíg 5-6-ig csak egy gyerekkel voltunk, kimentünk elteríteni a kavicsot a parkolóba. Esett az eső, de ez sem tartotta vissza Gábort mi meg Ilkával kimentünk pocsolyázni esőcuccban.

Vacsi után a lányok szép ruhába bújtak, és készítettek egy műsort (tavasztündér és téltündér veszekedése, Békítő tündér békítésével). Elő is adták Nekünk, aztán fürdés és alvás.

Vasárnap reggel már végre nem esett.