Szomorúság

Mióta lejöttünk a Balcsira, Rita azt kérdezgeti, mikor jön már a Márta néni, akivel „körben áll egy kislányka” játékot játszottak tavaly a strandon.

Ma kaptam a hírt, hogy Márta néni már nem jön többé a Balatonra, a pécsi Hospis ház ápoltja lett, és már nem sok van Neki vissza ebből a földi életből!

Hasnyálmirigy rákja van, májusban derült ki, és már haldoklik.

Olyan igazságtalan ez, annyira aranyos néni, úgy szerette a gyerekeket, és nemrég született csak unokája, aminek a társaságát már nem tudja élvezni!

Német tanár volt a Lővey gimiben, de már nyugdíjazták.

Egyszer találkoztunk a Székesegyházban a diákmisén, és bár köszönt, de nem ismert meg (pocakomban volt a Terka). Utána nyáron mondta, hogy Ő a nyári barátait csak bikiniben ismeri meg, ruhában nem:)

És Tőle származik az a mondás is, amit nagyon sokszor idézünk: „Koszos gyerek, boldog gyerek!”

Sokat biciklizett, le a strandra is és Fonyódra is. Biztos megdicsérné Bojkát, hogy ilyen fiatalon ilyen ügyesen biciklizik!

Szeretném Neki elmesélni, milyen nagy hatással volt a gyerekeimre, hogy emlegetik és hiányolják, szomorkodnak, hogy Márta nénivel már nem játszhatnak:(

És nekem is példakép Ő! Mindig vidám volt, mindenkivel kedves, érdeklődő és barátságos.

Remélem, Isten megadja Neki a szép halál kegyelmét!

Megadta, a bejegyzésem másnapján Márta néni meghalt. Isten nyugosztalja, és jutalmazza meg jóságáért!