Terka okos, ügyes, de iszonyú makacs, a végletekig kitart az elhatározása mellett.
Ennek ékes példája, hogy nem bólogat, bárhogy kérjük. Mert eldöntötte.
Se igent, se nemet. Kérdezünk valamit, és meg se mozdítja a fejecskéjét. Pedig nyáron még bőszen bólogatott, ha megkérdeztük pl. hogy finom-e vagy kér-e még.
De most még akkor se bólogat, ha a kaját a szája előtt tartva kérdezzük, hogy kér-e, és ha nem bólogat, nem kapja meg a kaját.
Akkor inkább nem eszik, duzzogva (vagy sírva) elvonul.
Hihetetlen kiscsaj. Vele lesz a legtöbb bajunk később?!?!
Viszont hétfő reggel, amikor én vittem az összes gyereket oviba, szakaszosan öltöztettem őket, már az előszobában voltunk, kivettem a szekrényből a cipőiket és sorban adtam a lábukra. Terkára szoktam utoljára húzni, mert Ő még beszaladhat a nappaliba, amíg a többiekkel végzek.
Felhúztam Ritára, Borira (ők már fel tudják húzni, de ha sietünk, engedik, hogy segítsek), és mikor a Terkához fordultam, rajta volt a kis lábain a bakancsa, és még csak nem is kacsalábon:)
Kérdeztem a nagyokat: "Ti segítettetek?" Mindegyik a fejét rázta, Terka meg büszkén masírozott az ajtóhoz, hogy elkészült az indulásra, mehetünk:)
Nagyon büszke voltam rá!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése