Nehéz anya-sors

A mai nap után azt kell mondjam, hogy nagyon nehéz az anyák sorsa:(
Gyerekük születése után folyamatosan izgulhatnak érte, hogy ne legyen semmi baja, hogy épségben felnőjjön.
Akinek több gyereke van, ott az izgulás is sokszorozódik.

Miért írom ezt?

Terkát ma két baleset is érte:(
Két gyerekkel mentem el játszóterezni, ott találkoztunk a Péter papával. Még nem érkezett meg, amikor a rugós libikókán ülve letört Terka bal első fogának a sarka. Bori nagyot ugratott, Terka lefejelte a vas kapaszkodót, megvolt a baj.
Nem sírt sokáig, én is edzett vagyok már ezen a téren (Rita fogletörésénél én is sírtam elkeseredésemben). Utána simán ette a csokit, szopizta az ujját, láthatóan nem fájt neki, nem volt érzékeny.

Hazafele motorozva aztán volt egy hatalmas esése. Nem láttam, mert épp Bori után szaladtam, aki nem állt meg, hiába kiabáltam Neki. Terka meg nekihajtott a éter papa lábának hátulról, és úgy esett le a motorról, hogy leért a szája.
Csupa vér lett pillanatok alatt, először azt se láttam, honnan jön. Mindkét orrlyuka vérzett + a felső és alsó ajka is.
A frissen letört fogával beleharapott a felső ajkába, felrepedt, iszonyúan vérzett és megdagadt.
A törött fog még jobban betört, a másik első fogából is lepattant egy kis rész. 

Nagyon sírt, és vigasztalhatatlan volt. Hazáig cipeltem, és a karomban is bömbölt.

Mama jól megijedt, mikor megérkeztünk és hallotta a sírást, majd meglátta a kis sérültet.
Felmerült az is, hogy ki kéne vinni az ügyeletre, de végül itthon maradtunk.

Sokáig sírt, és egész este ciklikusan rázendített, mutogatta a száját.
Viszont evett körtét, harapta is elöl. Az üvegéből nem tudott inni, de pohárból igen.

Fürdetés után ki akartam hagyni a fogmosást, de nem engedte, kérte, hogy mossuk meg.
Szopizott is, majd az ujját szopva aludt el sírás nélkül.

Csináltam fotót is:

baleset napján este

másnap reggel

Hála Istennek, hogy "csak" ennyi baja történt, de már ez is nagyon kiborított.
Féltem a gyerekeimet, és tehetetlennek érzem magam, hiába vagyok ott, nem tudom őket megóvni az ilyenektől:(
Tudom-tudom, van őrangyaluk, de akkor is!
Ezért a cím: nehéz anya-sors

Szerdán elvittem a gyerekorvosunkhoz, aki megállapította, hogy csúnyán sebes a szája, írt fel rá ecsetelőt, és egy hét múlva vissza kell vinnem, hogy megnézze a változást.
Az egyik első fogából egy kis darab fityeg, azt mondta, az le fog esni, de a nagyobb része bent van a helyén, talán ott is marad.

Péntekről szombatra éjjel sokszor felébredt, sírt és a szájába mutogatott elkeseredetten. Biztosan fájt Neki a törött fogacskája.
Szombaton felhívta Gábor a fogorvosát, hogy megnézné-e még ma, mert aggódunk.
Du.3-ra mehettünk, megröntgenezte, és látta, hogy a bal első fogacska végig van repedve hosszában, és a bacik feljutnak a gyökérig, ha nem húzza ki mielőbb, be fog gennyesedni, és nagyon fog Neki fájni.
Kihúzattuk hát. Gábor ment be Vele, ügyesen egyedül le is fogta, én meg a váróban (időnként az utcán) várakoztam. Nagyon rossz volt, hogy szenved a kicsikém, és nem tudok segíteni rajta.
Kapott szurit is, és hamar kirántották. Meg kellett várni, amíg elmúlik a vérzés, majd eljöhettünk.
Rendes volt a fogorvos, nem kért semmit érte, pedig szombaton csak ügyelet van. Azt mondta, hogy Gábor már elég pénzt hagyott ott nála, és ez így is van:)

Hazafele mellé ültem hátra a kocsiba, mert nem szopizhatta az ujját, hogy nehogy fertőződjön a friss seb a szájában. Nehéz volt megakadályozni, vitte automatikusan a kezét a szájához, és amikor megakadályoztam, sírt. Nem értette miért kínzom:(

Délután még sokat sírdogált, amikor kiment az érzéstelenítő hatása, akkor főleg, de estére sokkal jobban lett, és éjjel csak párszor sírt fel.

Szegény kicsi Terka, még csak 2 éves, és túlvan élete első foghúzásán:(
A másik metszőfoga rendben van, de most úgy egyedül elöl elég árva és sérülékeny, vigyázni kell rá nagyon!