Rita már nagylány, érzi, ha valakinek baja van, együtt érez és valami kedvességgel "segít" is.
Tegnap fájt a fejem, feküdtem, amíg Ő meséket nézett. Egyszer csak behozott egy banánt (előtte a fürdőszobában meg is mosta), aztán egy piros lapra rajzolt egy szívecskét, beleírta, hogy RITA, és odaadta.
Megdicséri a hajam, hogy milyen szép, pedig nekem nem tetszik, hogy megint egyenes (nem tudom mitől volt göndör és azt se, hogy mitől múlt el).
Akkor mondja, hogy "Jól nézel ki anya!" vagy "De szép vagy anya!", amikor nem is számítok rá, mert abszolút nem érzem szépnek magam.
Ma este egyedül vacsoráztattam őket, és sorba mondták, hogy mit kérnek, én meg adtam a tányérjukra mindent, közben már piszkosul korgott az én gyomrom is, de valamiért mégsem voltam türelmetlen vagy feszült. Egyszer csak Rita mondja: "Még egy kérdésem van. Melyiket kéred?" És nyújtja felém a tányérját, rajta a két szendviccsel, hogy válasszak. Hát mit mondjak, életet mentett, és a lelkemnek is jól esett a Rita figyelmessége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése