Nagycsaládos kirándulás

Egy lelkes MÁV-dolgozó vonatos kirándulást szervezett a budatétényi Tropicáriumba és Csodák Palotájába. Nagycsaládosok részére kedvezményes volt a jegy, így nagy mellénnyel jelentkeztünk.

Április 8-án, szombaton volt a nagy nap. A gyerekek be voltak sózva, táskákat pakoltak tele játékokkal, amiket el akartak hozni magukkal:)
Én is nagyon készültem, bevásároltam egy csomó nasit, sósat és édeset egyaránt, és paleós kajával is készültem természetesen:

A vontra sietve (rajtam az Ilka hordozóban, kezembe két gyerek keze, Gábor nagy hátizsákkal, egyik kezébe az összecsukott babakocsi, a másikban egy gyerek keze) megkérdezték, hogy nagycsaládosok vagyunk-e:) Jót röhögtünk. Minek kérdezik meg azt, ami nyilvánvaló?

Sokáig tartott az út oda, volt több hiszti (főleg Terka részéről), Ilkát sehogy sem tudtuk elaltatni, pedig én is, Gábor is próbáltuk többféle módszerrel is.
A kaják jól jöttek, azzal lefoglalták magukat, hogy ettek:) Sósra édeset, édesre sóst:)
Szerencsére pisilés/kakilás egyiknek se jutott eszébe.
Odaút képekben:

 A vonat Budatéténynél rakott le bennünket, a Campona bejáratánál. Volt egy terem, ahova lerakhattuk azokat a cuccokat, amiket nem akartunk cipelni (a babakocsit is ott hagytuk, hisz Ilkának aludnia kellett, és rajtam jobban tud).

A Tropicáriumba bejutásra várni kellett, sokan voltak bent. Addig a folyosón lévő automatáknál ütöttük el az időt.
Hihetetlen, de már a gyerekeknek is vannak játékautomaták, hogy minél előbb rászoktassák őket a szenvedélybetegségre, és a családok zsebéből minél több pénzt kihúzzanak. 200 Ft volt egy zseton, és azzal a zsetonnal működött minden gép. Villog, zenél, felugrik ez-az, amit le kell csapni a gumikalapáccsal, cukorkával kecsegtető markoló kar, virtuális vadászgép, kisautó, repulő, szárnyas póni, ... szóval minden volt.
Gyerekeink tátott szájjal figyeltél, én meg szörnyülködtem. Annyi hisztiző, toporzékoló gyereket még nem láttam egy helyen. Sok szülő maga után húzta a gyerekét, aki visított még egy zsetonért, még egy fagyiért, még egy lufiért vagy bérelhető kisjárgányért.
Az egész Campona egy nagy szórakoztató komplexum, a családok "paradicsoma", minden arra megy ki, hogy a gyerekek szórakoztatására a szülők minél többet költsenek.
Még a játszótér egy része is fizetős volt. Mert mikor már zsongott a fejünk a sok hatástól, kimenekültünk és kerestünk egy játszóteret. Volt klassz csúszda, kosárhinta, mászóka, rendes hinták, de színes lécekkel be volt kerítve egy ugrálóvár és egy körbe-körbe menő kisvasút is. Rita kinézte magának, hogy oda menjünk. Mondtuk, hogy az biztosan fizetős, és nagyon jó ez az ingyenes játszótér is nekünk, de nem tágított, odament és megnézte, mennyibe kerül. Úgy jött vissza, hogy nem látja az árakat. Gábor is odament, és az volt kiírva nagy betűkkel, hogy azon gyerekeknek, akiknek az apukájuk egy percig lógaszkodik egy piros rúdon, azoknak INGYENES! Alatta kis betűkkel, hogy egy lógaszkodási kísérlet 1000 Ft.

végre szabadlábon:)

Na és a lényeg, amiért mentünk: Tropicárium
Mikor bejutottunk végre, láttunk sokféle halat, rákokat, teknősöket, krokodilt, kismajmokat, rájákat és persze cápákat is. Tetszett a lányoknak, de még annyira nem voltak elragadtatva. Nem értik még, hogy milyen nagy dolog ilyen közelről látni egy cápát vagy krokodilt.
A rájákat nem merték megsimogatni, de megnézték őket jó közelről a víz alatt is:

 Nem töltöttünk bent túl sok időt, és kifele Gábor ezt a jó kis képet csinálta rólunk a cápa szájában:

Elmentünk az étterem részre enni (gyerekek pizza szeletet, Gábor thai zöldséges tésztát, és pedig Ilkával a paleós szendvicseket).
Utána még egy fagyi is befigyelt a csajoknak. Volt paleós is, de nem mertem kockáztatni, inkább elvittem az Ilkát a pelenkázós helyiségbe, pelust cseréltem, és meg is szoptattam (ha már ott volt az a kényelmes szoptatós fotel).
Egy darabig bóklásztunk a Campona folyosóin, Ilka is élvezte, hogy szabadlábon van és bátran totyogott voltba be, boltból ki. Le is videóztam:
https://www.youtube.com/watch?v=OqbC9TVrL7w

Utána mentünk ki a játszótérre, és fél 4-kor indult haza a vonatunk.
A hazaúton már mindenki bágyadt volt, de senki nem aludt (még Ilka se).

Este 7-re ért be a vonat. Jó hosszú nap volt.
Utána héten voltam bent a nagycsaládos irodán, kérdezték, hogy megyünk-e a szentendrei kirándulásra is. Rögtön rávágtam, hogy NEEEEM. Most egy darabig nem utazunk ilyen messze! Kicsik még a gyerekek hozzá! A közelben is van látnivaló, érdekesség, erre az évre elég volt ez a vonatos kirándulás!