Szombaton reggel jött a csoki-papa a szokásos busszal. Azt mondta, hogy szívesen elvisz pár gyereket a hétvégére, de eddig a lányok sosem akartak elmenni.
Sokat veszekedtek a lánykák, egymást kínozták-piszkálták, már én sajnáltam meg a Borit, hogy egész délelőtt szirénázott kínjában. Próbáltam rábeszélni, hogy menjen el a papával Dombóvárra, ott nem fogja senki bántani. Elgondolkodott, de egyedül nem akart elmenni. Rábeszélte a Terkát, és végül ketten elmentek. Nem akartam elhinni egészen addig, míg fel nem szálltak a buszra, de tényleg elmentek (önként és dalolva).
Rita szülinapi zsúrra volt hivatalos, az új osztályból az Évi nevű barátnője szülinapjára. Lelkesen készült, és nagyon jól is érezte magát.
Kis kiegészítés, hogy Mózsi Évának hívják a kislányt, és Rita 2,5 éves korában az Ő nagyszülei pincéjébe esett be háznézés közben (Szabolcsafaluban).
Szombat délutánra egész más programot szerveztünk, a nagycsaládos egyesület összejövetelére akartunk menni, a Családok Napjára. De Ilkával hármasban nem láttuk értelmét. Gábornak volt munkája az udvaron (kaviccsal töltötte fel a medence és szalonnasütő-hely helyét), azt csinálta.
Én azért bementek a Családok Házába, mert lebeszéltem egy ismerőssel, hogy oda hozza a forever-ös termékeket és beszélni is akart velem a paleós étkezésről, így amikor a lányokat elvittem a buszhoz és a buliba, utána elmentem csacsogni Marcsival. Jól esett a kimenő, és közben megláttam, hogy milyen finomságok készülnek bográcsban. Így hazamentem a Gáborért és Ilkáért, és visszamentünk vacsorázni:) Onnan hazafelé felvettük a Ritát Újhegyen, és megkezdődött a nyugodt, csendes, 2-gyerekes hétvégénk:)
Vasárnap reggel elmentünk a szokásos diákmisére a Piusz templomba. Rita szokott könyörgés-olvasásra jelentkezni, most is kapott egy mondatot. De elmondani nem tudta szegényke, mert 6 könyörgéssel készültek a gyerekek, a pap viszont 5-höz van szokva, és Ritának már nem tartotta oda a mikrofont, hanem folytatta az Ő szövegét. Rita kicsit csalódott volt, de hamar túltette magát rajta. A mise további részében az Ilka ott ült mellette az első sorban, Rita meg büszke nagytesóként terelgette.
Mise után elmentünk Kertvárosba a februárban kölcsön-adott babacuccainkért (babakocsi és etetőszék), volt ebéd-maradékunk, nem kellett sietni.
Ebéd után lementünk a Balcsira. Én már egy napja fontolgattam, Gábor is beleegyezett, Rita meg egyenesen boldog volt a hírtől. Ilka alvásidejében mentünk, és szerencsére tényleg aludt is végig, Ritával meg beszélgettünk komoly dolgokról.
Útközben már kezdtem érezni a fejem, és nem raktam el fejfájás ellen se gyógyszert se gyógyteát, de szerencsére nem volt durva migrén, de fájdogált egészen kedd reggelig.
A Balcsin térkő-gazolással és fűnyírással kezdtünk.
Rita segített a fűnyírásban:
Sajnos az esti kanaszta party elmaradt, mert bealudtam a gyerekekkel:(
Hajnalban már kivetett az ágy, és kint melegebb volt, mint a házban, így kimentem a függőszékembe olvasni (a Poros úton mezítláb könyvet olvastam épp).
A Rita csak 7 körül jött ki, a többiek meg majdnem 8-ig durmoltak.
Reggeli után elmentünk gyalog (Rita rollerrel, Ilka futóbicajjal) a Piros ABC-be, ami nyitva volt pünkösdhétfőn is:) Vettünk az ebédhez tejfölt és cseresznyét. Hazafele a bélatelepi kápolna fele kerültünk, teljesen szét van verve, átalakítják.
Hazafele még kicsit játszótereztünk is a Huszka strandon. Ráértünk, mert nem kellett főznöm, csak melegítenem.
Összepakoltunk, és ebéd után azonnal indultunk is haza, hogy Ilka tudjon aludni. Aludt is Dombóvárig. Ott felvettük a középsőket, és folytattuk az utunkat Pécsre. Ilka egész jól bírta, nem sírt egyáltalán.
Lányokat leültettük egy mese elé, és kicsit ledőltem, hogy a fejfájásom csökkenjen.
5-re átmentünk az Ági barátnőmékhez, akik sütögetni hívtak minket.
Sajnos nem sült el az este túl jól, de sokkal rosszabbul is végződhetett volna.
Gyerekek biciklizgettek a kocsibejárón (kaputól a garázsig, hosszú egyenes majd egy jobb kanyar). Igen ám, de ha valaki nem kanyarodik el, a hosszú egyenes folytatása egy 2 méter mély támfal.
Terka addig bravúrozott, míg egy alkalommal sikerült ott leszáguldania. Szerencsére a trambulin megfogta, de így is eléggé megijedt. Utána sokkos állapotban volt, alig kapott levegőt. Ez megijesztett, és a nagy sírás/ordítás is elmaradt, de szerencsére komoly baja nem történt. Egy két karcolással és zúzódással megúszta, vigyáztak rá az angyalok.
A felnőttek beszélgetése se ment zökkenőmentesen, úgy éreztük mindketten a Gábrissal, hogy a házigazda férfinek nem volt sok kedve a vendégekhez, a faszenet is nehezen sikerült begyújtania, és én se nagyon mertem enni a bolti grillkolbászokból (legtöbb sajttal volt töltve).
Szóval felejthetetlen de felejtős este volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése