Riti gyöngyszemei

Riti tegnap délután belépett az ajtón, és olyan aranyosat mondott, hogy gyorsan le is jegyzeteltem, hogy alkalom adtán pontosan idézhessem. Most itt az alkalom:
"Anya, miért nem mentetek le a játszótérre?
Fáj a fejed, vagy szemerkél az eső, vagy nem nyerted meg a házat?"
/az utolsó tagmondat onnan jött, hogy amelyik nap nem mi nyertük meg az Apród-tól a 15 milliós álomházat, akkor úgy fogadtam Gábort és Ritát, hogy nem nyertük meg a házat, és annyira rossz kedvem van ettől, hogy még a játszótérre se volt kedvem lemenni/
Megnyugtattam, hogy bár nem nyertünk ma se házat, de se a fejem nem fáj, se az eső nem szemerkél, csak kenyeret sütök, és a sütési idő közben változtatni kell a hőfokot, ezért nem mehettünk le a játszóra.
Amint kisült, lementünk együtt, családosan.
Jó ez a Szondi sétány ezekkel a játszóterekkel!

Ma hajnalban Bojka átjött közénk, de előtte még az ágyában levette és otthagyta a hálózsákját.
Reggel kérdeztem Tőle a fürdőszobában, hogy miért csinált úgy, mint Jézus, amikor feltámadt, hogy otthagyta a lepleket:)
Erre Rita elkezdte mesélni a feltámadás történetét, amit tegnap az oviban tanult, és hogy erről egy ének is van, ami nagyon könnyű, az van benne, hogy "Jézus SIKERESEN feltámadt"
Erre gondolt: Ne féljetek, örüljetek! Krisztus győzelmesen feltámadt.

Olyan jót mosolyogtam rajta, és elénekeltük sokszor az említett dalt:)