Kórházba menni nem jó dolog, de ha azért kell menni, hogy "kiszülessen" a gyermek a hasamból, akkor azért elviselhető:)
Tegnap gondoltam egyet, elővettem egy nagy utazótáskát, és elkezdtem belepakolni a kórházi cuccomat. Gábor meg is ijedt este, hogy csak nincs baj, hogy már elkezdtem?!?!
De már a 36. hétben vagyok, akármikor akármi lehet (én kis naív, azt remélem, hogy ez a gyerek magától fog elindulni kifelé).
Szóval így vagyok nyugodt.
A kórházban töltött 3 nap alatti elemózsiámról is próbálok gondoskodni, hátha megint látogatási tilalom lesz, és nem tud a családom elég gyakran friss kaját hozni.
A fagyasztóban csücsül 20 mini kakaós csiga és 3*6 szelet kenyér lefóliázva, csak itthon ne felejtsem a nagy kapkodásban, amikor indulni kell a kórházba:)
Gáborral megvetettem tegnap este a Prücsök komódját, ma este össze is szereltetem Vele.
A fehér babaruhák kint száradnak a napon, holnap mosom a színeseket, aztán jöhet a vasalás!
Ma tartottam az utolsó baba-mama klub-ot, a babajel tanfolyamnak is vége, most már nem fogok mászkálni sehova, itthon pihenünk Terkával és persze hódolok a fészekrakó ösztönömnek: pakolászok, takarítok:)
Várom már a kis Prücsök érkezését, már egyenlőre elképzelni se tudom, milyen lesz 4 gyerekkel az élet.
Segítségem biztosan lesz, Borika tegnap közölte, amikor a Terkát tettem tisztába, hogy ne aggódjak, a kisbabát már nem kell pelenkáznom, azt majd Ő elintézi:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése