2016. április 17., vasárnap

Első balcsizás 2016-ban

Szép időt ígértek a hétvégére, és lomtalanítás is volt Fonyódon, így családosan levonultunk a nyaralóba. Megfuttattuk a "bárkát" - így hívják a lányok a kocsinkat.
Bár reggel még elég borongós volt az idő, és egész odaúton sem kellett napszemüveg, ott azért előbújt a nap, és még kicsit meg is fogott minket (főleg Ilka babát).

Lefele én vezettem, hogy gyakoroljam, szokjam a kocsit. Gábor görcsösen kapaszkodott, és néha hümmögött, amikor nem kapcsoltam időben vissza, vagy döcögősre sikerült a váltás:) De nem szidott le, pedig Fonyód előtt még a belső visszapillantó tükör is a kezemben maradt, amikor meg akartam igazítani:)

Mama már ott várt bennünket a nyaralóban. Gáborral kihozták a nappaliból a kanapét (pár perc alatt egy cigány család el is vitte), levágtuk a füvet, Gábor kipakolta a szobákból az ágyakat, hogy lehessen festeni (csőtörés volt az ikerszomszédnál, lemállott a vakolat).

Lányok jól viseltél a hosszú utat, Halász Judit muzsikát hallgattunk, és meséltek a tegnapi bikali élményeikről.
Ilka is végig csendben volt, nem úgy hazafelé:( Az út felénél éktelen ordításba kezdett, mintha kínozták volna, pedig rajta kívül az összes gyerek aludt.
De csak az ordítás megkezdéséig. Mert arra azonnal felébredtek szegénykék. Türelmesen viselték, hogy nem hallják a zenét, mi se halljuk Őket, ha kérnek vagy kérdeznek valamit, sőt, még a saját gondolataikat se hallották:(
Meg is álltunk a következő alkalmas helyen, kivettem, megdajkáltam, megszoptattam (éhes nem lehetett, csak nyugi-cicizésnek szántam), de ahogy visszaraktam az autós hordozóba, folytatta a visítást. Cumival a szájában is. Rita is bohóckodott Neki, semmi nem volt jó:( Hazáig bírta, nem fáradt el:( 1 órán keresztül:(((

Valószínűleg elege volt az egész napos bolygatásból. Szeret nyugton lenni az ágyában, és ma erre nem volt alkalma. A nyaralóban 17 fok volt csak, a falak ontották a hideget. Odafele az autós hordozóban volt, ott a kezemben, vagy amikor álmosnak láttam felkötöttem kendőben a hátamra. El is aludt pár perc alatt, még füvet is tudtam nyírni így:

Ébredés után levettem, megint kézben volt, szopi, kézben volt, mikor megint álmos lett, beraktam a karikás kendőbe és lesétáltam a 4 gyerekemmel először a partra. Az utca végén se jártunk már, amikor elaludt.
Hazaérve felébredt, letettem a napozó-szivacsra a teraszra, mellé is feküdtem, de úgy sem volt jó, nyüglődött.
Kiadtam a parancsot: irány haza! Ilka el is aludt még a pakolásunk alatt az autós hordozóba, de sajnos nem aludt hazáig (ld. feljebb).

Itthon aztán megfürdettem, megszoptattam, és letettem az ágyába. Azt a békességet! Elégedetten nézelődött, amíg el nem aludt:)

Hiába, nem egy rugalmas gyerek. De Gábor szerint egyik se volt az. Én erre nem emlékszem!
Mi lesz velünk jövő hétvégén, amikor már péntek du. felmegyünk Bp-re, és csak vasárnap du. érünk haza! De mégse szeretném kihagyni az egyetlen fiú unokatesóm esküvőjét!
Remélem Ilka bírni fogja!

A nagylányok nagyon élvezték a Balatont. Kint ettünk a teraszon kézzel (sült csirkecombot salátával, uborkával, retekkel, koktélparadicsommal). Játszottak az ottani játékokkal, a babaházzal, a játékbabakocsikkal, labdákkal, függőággyal.

Kaja után le akartunk menni a partra megnézni a vizet. Bori hátraszaladt a lakókocsihoz, és két úszógumival tért vissza. Dőltünk a röhögéstől:) Persze még a lejárók se voltak berakva, nagy szél, ezáltal nagy hullámok voltak, csak pár elszánt horgász ücsörgött a parton, és mi bóklásztunk az úszógumikkal:)
A túlfolyónál játszottak, nádakat mártogattak a vízbe.
Hazafelé meg kettéváltak, Rita a hosszabb úton indult, a Terka utána, Bori meg a rövidebben. A Terkáék után mentem, és Bori már otthon volt, mire mi hazaértünk. Tiszta ideges voltam, mert nem láttam, de sajnos még én sem tudok ketté osztódni. Meg kell tanítani Nekik, hogy egyfelé megy mindenki, nem válhatnak szét! Jövő nyáron majd 4-en mennek 4-felé?!?! Jajj!!!

Szuper kis nap volt:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése